Nagyváradon, még a múlt század végén, élt egy ember akit mindenki csak Ali Babának hívott.
Öreg volt, toprongyos, mosdatlan és részeg is néha. Volt egy kis szekere amit egy szelíd szamár húzott. Nem tudta senki, hogy miből él. Lefeljebb azon, hogy még él.
Egyszer, állítólag, egy parkban felejtette koszos pufajkáját - azon aludt. Reggel, a kocsmában, hogy-hogy nem észbe kapott és vissza szamaragolt. A pufajkába egy egész kis vagyon volt bevarrva.
Senkinek se kellett a koszos, büdös ruhadarab; hozzá se nyúltak. Ezt, állítólag úgy kommentálta később:
"Az emberek mindent a külsejéről ítélnek meg."
Öreg volt, toprongyos, mosdatlan és részeg is néha. Volt egy kis szekere amit egy szelíd szamár húzott. Nem tudta senki, hogy miből él. Lefeljebb azon, hogy még él.
Egyszer, állítólag, egy parkban felejtette koszos pufajkáját - azon aludt. Reggel, a kocsmában, hogy-hogy nem észbe kapott és vissza szamaragolt. A pufajkába egy egész kis vagyon volt bevarrva.
Senkinek se kellett a koszos, büdös ruhadarab; hozzá se nyúltak. Ezt, állítólag úgy kommentálta később:
"Az emberek mindent a külsejéről ítélnek meg."