Ezzel még nem is lenne baj, legyen büszke a származásra, meg a múltra (már ha lehet az ember amúgy), a gond az, hogy nem sokat tudunk felmutatni, és jövőnk sincs. Lehet büszke az ember a hátranyilazó technikára, meg hogy még a brazil dzsungelben is magyarul beszélnek, na és akkor mi van? Hol tartunk, merre megyünk? Persze ezek a szittyák úgy gondolják előre, meg ők a jövőnk letéteményesei, meg harcosok, csak a kérdés az, hogy ez-e az a jövő, ami dicsőséget fog hozni a számunkra. Hogy mondjuk ilyen harcosok kellenek-e, mint ez a Levente? Persze önkéntes ágyútölteléknek tökéletes lenne.