Igen.... nem véletlenül adnak normális helyeken a bútorokhoz olyan készletet, amivel a falhoz lehet rögzíteni a szekrényt. Csak sok helyen bejön a "jaaaajjjj, ne fúrjuk már meg a falat, mert olyan csúfi lesz, ha átpakolásnál eltesszük onnan...", meg az "áááááh, velünk sosem történhet ez meg, mi odafigyelünk..." Hát nagy büdös ló... akinek van gyereke, és ugyan ezekre hivatkozik, annak most leírok valamit, olvassa el, és gondolja át újra, hogyan áll hozzá.
Sógornőm koraszülött intenzíven dolgozik, sok mindent látott már, sok mindenhez edződött az elmúlt jópár évben, de ez még neki is kicsit sok volt.
Teljesen átlagos szülők, akik normális körülmények között nevelték egy szem gyermeküket, aki akkor 3 éves volt. Egyik nap anyuka vasalt a nappaliban, apuka pedig a konyhába ment éppen valamiért. A nappaliban állt egy IKEA fiókos komód jellegű bútor, amin egy képcsöves (nem lapos) TV éppen ment valami mesével, amit a gyermek nézett. Anyuka a vasalt ruhát be szerette volna tenni az egyik fiókba, ezért kihúzta, és elkezdett bepakolni. Mikor elfordult, hogy a következő adagot is bepakolja, a gyermek érdeklődve odament a szekrényhez, és kihúzott még egy fiókot. Az előre helyeződő súlypont pont elég volt ahhoz, hogy a szekrény előreboruljon. Éppen ekkor jött be apuka, aki látta mi történik, de messze volt, már nem tudott odaugrani. A szekrény a TV-vel ráborult a gyermekre. Azonnal leemelték róla, de a kicsi már nem mozdult. Lélegzett, volt pulzusa, de nem mozdult.
Persze azonnal rohammentő, klinika.
Egy teljes hétig küzdöttek az életéért. Megállapították, hogy bár a testén nincsenek olyan sérülések, a fejét olyan ütés érte, hogy agyhalottá kellett nyilvánítani, csak a gépek tartották életben. Szervdonor lett.
3 évesen meg kellett halnia azért, mert az amúgy normális szülők úgy döntöttek, hogy azt a kicsi, kb. 5x5cm-es kis zacskóban a bútor mellé adott csomagot teljesen felesleges felhasználni...... :(
Bevallom töredelmesen, hogy egészen eddig az esetig én sem rögzítettem a szekrényeket. Viszont akkor előkerestem az összes ilyen készletet, és minden olyat felfúrtam és csavaroztam, ami lehetőséget adna arra, hogy a gyerekeim hasonló szomorú sorsra jusson....
(Sajnos ez már azokon a szülőkön nem segített, nekik azzal a tudattal kell tovább élniük az életüket, hogy egy 5 perces munka el nem végzése miatt veszítették el azt, ami a legfontosabb volt Nekik...)
Sógornőm koraszülött intenzíven dolgozik, sok mindent látott már, sok mindenhez edződött az elmúlt jópár évben, de ez még neki is kicsit sok volt.
Teljesen átlagos szülők, akik normális körülmények között nevelték egy szem gyermeküket, aki akkor 3 éves volt. Egyik nap anyuka vasalt a nappaliban, apuka pedig a konyhába ment éppen valamiért. A nappaliban állt egy IKEA fiókos komód jellegű bútor, amin egy képcsöves (nem lapos) TV éppen ment valami mesével, amit a gyermek nézett. Anyuka a vasalt ruhát be szerette volna tenni az egyik fiókba, ezért kihúzta, és elkezdett bepakolni. Mikor elfordult, hogy a következő adagot is bepakolja, a gyermek érdeklődve odament a szekrényhez, és kihúzott még egy fiókot. Az előre helyeződő súlypont pont elég volt ahhoz, hogy a szekrény előreboruljon. Éppen ekkor jött be apuka, aki látta mi történik, de messze volt, már nem tudott odaugrani. A szekrény a TV-vel ráborult a gyermekre. Azonnal leemelték róla, de a kicsi már nem mozdult. Lélegzett, volt pulzusa, de nem mozdult.
Persze azonnal rohammentő, klinika.
Egy teljes hétig küzdöttek az életéért. Megállapították, hogy bár a testén nincsenek olyan sérülések, a fejét olyan ütés érte, hogy agyhalottá kellett nyilvánítani, csak a gépek tartották életben. Szervdonor lett.
3 évesen meg kellett halnia azért, mert az amúgy normális szülők úgy döntöttek, hogy azt a kicsi, kb. 5x5cm-es kis zacskóban a bútor mellé adott csomagot teljesen felesleges felhasználni...... :(
Bevallom töredelmesen, hogy egészen eddig az esetig én sem rögzítettem a szekrényeket. Viszont akkor előkerestem az összes ilyen készletet, és minden olyat felfúrtam és csavaroztam, ami lehetőséget adna arra, hogy a gyerekeim hasonló szomorú sorsra jusson....
(Sajnos ez már azokon a szülőkön nem segített, nekik azzal a tudattal kell tovább élniük az életüket, hogy egy 5 perces munka el nem végzése miatt veszítették el azt, ami a legfontosabb volt Nekik...)