Lírai leírások... oké, végül is Tolkien bácsi nyelvész volt, és nem író, de akkor is fantasynak sorolni egy ilyen könyvet... legyen szépiridalom de ne fantasy.
A könyvben valóban nincs szerelmi jelenet, mert akkor még vontatottabb lenne az egész. Az ember aki pedig beül a moziba kikapcsolódni, hogy ne kelljen neki még a megértéssel stresszelni az agyát, annak lineáris cselekmény kell, happy enddel, megfűszerezve romantikával és sok sok csatajelenettel. Aki könyvet olvas az pedig könnyeket ejthet a bravúros szintaktikai mondatokért. Bombadil Tomát pedig ha hiszitek, ha nem átaludtam a könyvben... Szabályosan elszondikáltam olvasás közben és arra riadtam fel, hogy a könyv kezd kiesni a kezemből. Megint elolvastam egy bekezdést, megint kezdtem aludni... egész a "jelenet" végéig.
Hogy egy sztori mennyire befutott azt az eladási ráta dönti ugye el. Ha mondjuk a Gorduin ciklus első négy fejezetét vászonra vinnék, eladási rekordokat döntene. Vagy mondjuk a Sötét Térítőt és a Sötét Zarándokot... a Kráni krónikát, vagy a többi jeles igazán fantasy művet, és nem ilyen dajkameséket mint a NArnia. Miért van az hogy az ilyen "nagyszerű, csodálatos" fantasyk főszereplője 70%-ban gyerek? Azért mert a családot így lehet megfogni. Anyuci, apuci meséli a kiskölöknek a mesét és utána a kiskölök el akar menni moziba is megnézni. Tripla mozijegy bevétel. -- Előbb a mesét érlelődni kell hagyni, aztán ha jó régi, és qvázi befut, akkor mehet a forgatókönyírók asztalára, átdolgozásra. --
Én igenis bele tudom magam élni a könyv világába. A jó könyv világába, ami aktualitást hordoz és megnyei magának az embereket. És nem azért mert az írója 60 éve meghalt, és mert szép szószerkezetek vannak benne, hanem azért mert maga a könyv jó.
Én azért ilyen felelőtlen kijelentéseket nem tennék, hogy nem lenne fantasy. A neoromatika - ahogy az irodalmárok ismerik - nem a Narniával és a Gyűrűk urával kezdődött. Ha csak alapul veszed a fatasy-beli korok múlását, észreveheted. Alap volt a hős bajnok, az izomkolosszus, és a szikár, nagyhatalmú botos mágus. Aztán lett benne egy kis csvar és elkezdték benépesíteni mind fajilag mind kasztilag. Megjelentek a könyvekben a törpék, elfek, a tolvajok és bárdok, a papok és paplovagok, a kalózok, etcetc. Aztán jött egy újabb csavar, és a természet feletti lények is "napvilágra kerültek" úgy mint vámpírok és vérfarkasok, démonok, angyalok, aztán egy ujabb forradalmasítás után kitalálták hogy mi lenne ha ezt az egészet áttenénk a jelenbe és vagy a jövőbe. Robotizált elfek, nanotechnológiával dolgozó gnómok, zsebmetsző trollok... szóval nem kell itt ujjal mutogatni a Gyűrűk Urára, mint "fatasy" bibliára.
A könyvben valóban nincs szerelmi jelenet, mert akkor még vontatottabb lenne az egész. Az ember aki pedig beül a moziba kikapcsolódni, hogy ne kelljen neki még a megértéssel stresszelni az agyát, annak lineáris cselekmény kell, happy enddel, megfűszerezve romantikával és sok sok csatajelenettel. Aki könyvet olvas az pedig könnyeket ejthet a bravúros szintaktikai mondatokért. Bombadil Tomát pedig ha hiszitek, ha nem átaludtam a könyvben... Szabályosan elszondikáltam olvasás közben és arra riadtam fel, hogy a könyv kezd kiesni a kezemből. Megint elolvastam egy bekezdést, megint kezdtem aludni... egész a "jelenet" végéig.
Hogy egy sztori mennyire befutott azt az eladási ráta dönti ugye el. Ha mondjuk a Gorduin ciklus első négy fejezetét vászonra vinnék, eladási rekordokat döntene. Vagy mondjuk a Sötét Térítőt és a Sötét Zarándokot... a Kráni krónikát, vagy a többi jeles igazán fantasy művet, és nem ilyen dajkameséket mint a NArnia. Miért van az hogy az ilyen "nagyszerű, csodálatos" fantasyk főszereplője 70%-ban gyerek? Azért mert a családot így lehet megfogni. Anyuci, apuci meséli a kiskölöknek a mesét és utána a kiskölök el akar menni moziba is megnézni. Tripla mozijegy bevétel. -- Előbb a mesét érlelődni kell hagyni, aztán ha jó régi, és qvázi befut, akkor mehet a forgatókönyírók asztalára, átdolgozásra. --
Én igenis bele tudom magam élni a könyv világába. A jó könyv világába, ami aktualitást hordoz és megnyei magának az embereket. És nem azért mert az írója 60 éve meghalt, és mert szép szószerkezetek vannak benne, hanem azért mert maga a könyv jó.
Én azért ilyen felelőtlen kijelentéseket nem tennék, hogy nem lenne fantasy. A neoromatika - ahogy az irodalmárok ismerik - nem a Narniával és a Gyűrűk urával kezdődött. Ha csak alapul veszed a fatasy-beli korok múlását, észreveheted. Alap volt a hős bajnok, az izomkolosszus, és a szikár, nagyhatalmú botos mágus. Aztán lett benne egy kis csvar és elkezdték benépesíteni mind fajilag mind kasztilag. Megjelentek a könyvekben a törpék, elfek, a tolvajok és bárdok, a papok és paplovagok, a kalózok, etcetc. Aztán jött egy újabb csavar, és a természet feletti lények is "napvilágra kerültek" úgy mint vámpírok és vérfarkasok, démonok, angyalok, aztán egy ujabb forradalmasítás után kitalálták hogy mi lenne ha ezt az egészet áttenénk a jelenbe és vagy a jövőbe. Robotizált elfek, nanotechnológiával dolgozó gnómok, zsebmetsző trollok... szóval nem kell itt ujjal mutogatni a Gyűrűk Urára, mint "fatasy" bibliára.