A vége a lényeg, hogy "nem tudják beleélni maguk egy könyv világába". Az ember annyit néz TVt/filmeket, hogy a fantáziája nem igazán fejlődik és csak így, teljességében tálalt formában tudja értékelni/feldolgozni ezeket a műveket. Ez már gyermekkorban elkezdődik, amikor olyan realisztikus figurákkal/babákkal játszik egy kisgyerek, hogy nem kell beleképzelnie azt, hogy "kivel" játszik, mert az egyértelműen látszik (barbie, GI Joe...). A pszihológusok szerint jobb volt a fakanálbábús-kukoricacsuhé babás korszak (vagy melyik földrészen miből készültek a régi játékok), mert akkoriban dolgozott a gyerekek fantáziája, jobban beleélték magukat az általuk kreált világba.