Doktorúr, most komolyan, ha forró anyagot töltünk egy edénybe, légmentesen lezárjuk, légköri nyomáson, több hőt nem közlünk vele, hagyjuk kihűlni, szerinted az tényleg túlnyomást eredményez az edényben?
Ha a válaszod igen, ülj le egyes, általános iskolai fizika óra.
Arról már ne is értekezzünk, ha úgy lenne ahogy mondod és túlnyomásosak lennének a befőttes üvegek, nagyszerű élmény lenne egy leejtett üveg, ami gránát szerűen robbantaná szanaszét az összetört üveget.
Végül a dunsztolásról, valószínűleg ezért van zavar a kobakodban: nagyanyáink megfőzték a lekvárt, ahogy forrt a fazékban már szedték is a befőttesüvegbe, légmentesen lezárták és berakták az ágyra majd egy nagyadag párnával, paplannal szigetelték (dunsztolták) hogy minél lassabban hűljön ki. Itt már nincs hőközlés! A művelet elsődleges célja, hogy minél több, esetlegesen az üvegben megtelepedett képződmény -ami tönkretehetné a lekvárt, kompótot- pusztuljon bele a hőkezelésbe. Esetleg egy kis adalék még: hogy ha nagyi folpackot használt légmentes záráshoz, akkor dunsztolás után, vagy a kamrából kivéve télen leveszed az üvegről a kupakot, a folpackot homorúra szívta a vákuum. Nyomás esetén domborúnak kéne lennie, ha tudna és nem lökné le azonnal a folpackot magáról.
De még egy gondolat erejéig csak muszáj visszatérnem ahhoz a gondolatmenetedhez, hogy lezárják az üveget, hőkezeléskor gőz keletkezik és emiatt lesz nyomás az üvegben. Igazad van, lesz, de csak addig amíg vissza nem hűl szobahőmérsékletűre, amikor is már csak ugyanakkora nyomás lesz benne, mint amivel bezárták... vagy úgy gondolod, hogy nagyi otthon durván -100 fokon tette az üvegbe a kompótot, hogy szobahőmérsékletűre "olvadva" nyomás legyen benne?
Ha a válaszod igen, ülj le egyes, általános iskolai fizika óra.
Arról már ne is értekezzünk, ha úgy lenne ahogy mondod és túlnyomásosak lennének a befőttes üvegek, nagyszerű élmény lenne egy leejtett üveg, ami gránát szerűen robbantaná szanaszét az összetört üveget.
Végül a dunsztolásról, valószínűleg ezért van zavar a kobakodban: nagyanyáink megfőzték a lekvárt, ahogy forrt a fazékban már szedték is a befőttesüvegbe, légmentesen lezárták és berakták az ágyra majd egy nagyadag párnával, paplannal szigetelték (dunsztolták) hogy minél lassabban hűljön ki. Itt már nincs hőközlés! A művelet elsődleges célja, hogy minél több, esetlegesen az üvegben megtelepedett képződmény -ami tönkretehetné a lekvárt, kompótot- pusztuljon bele a hőkezelésbe. Esetleg egy kis adalék még: hogy ha nagyi folpackot használt légmentes záráshoz, akkor dunsztolás után, vagy a kamrából kivéve télen leveszed az üvegről a kupakot, a folpackot homorúra szívta a vákuum. Nyomás esetén domborúnak kéne lennie, ha tudna és nem lökné le azonnal a folpackot magáról.
De még egy gondolat erejéig csak muszáj visszatérnem ahhoz a gondolatmenetedhez, hogy lezárják az üveget, hőkezeléskor gőz keletkezik és emiatt lesz nyomás az üvegben. Igazad van, lesz, de csak addig amíg vissza nem hűl szobahőmérsékletűre, amikor is már csak ugyanakkora nyomás lesz benne, mint amivel bezárták... vagy úgy gondolod, hogy nagyi otthon durván -100 fokon tette az üvegbe a kompótot, hogy szobahőmérsékletűre "olvadva" nyomás legyen benne?