minthogy a hozzászólások igencsak a végtelen primitivitás súrolják így egy kis intellektuális adalék;
egyrészt japánban a legtöbb nagyvárosban iszonyatos helyhiány van, az emberek ragaszkodnak egyes területeken a hagyományos párszintes házformához, így a nőtt jellegű városzövetet fenntartva nem magasházak épülnek, hanem a végtelenségig kifent és térfelhasználásának minden tekintetében praktikus épületek.
Az üresség mindenkinek mást jelent, hozzám ez a megközelítés áll legközelebb;
"Az üres tér, olyan szabad, funkciómentes tér, ami épp ettől válik transzcendenssé." Varga Mátyás, bencés szerzetes. http://wergida.blogspot.com/2007/11/tr-trben.html ... ezt a post-ot minimum végig kéne olvasni hozzá ...
Az gondolom nem mindenki képes olyan szinten kiüríteni magából a hétköznapi tárgyakhoz való kapcsolódásait, hogy a végén eljusson egy olyan állapotban, ahol nemcsak a nagyi csipketerítőjéről képes lemondani, hanem minden lényegtelen dologról... és kizárólag csak a lényeges dolgokra koncentrál az ember. Ez a ház erről szól, csak és kizárólag az építészet lényegét ragadja meg, lakozás, térlehatárolás, birtokbavétel, térformálás, tárgyformálás.
Golda János saját házában például a tapéta helyett nátronpapírral burkoltak a falak, diófa helyett az arra adekvált helyeken csak osb lap van, mert így tudta elérni, hogy ne az anyagra, a külcsinyre figyeljünk, hanem a tárgyak formálására.
(ja hogy nem vagyunk tisztában ki Golda János, mert szemünk csak Makovecz-Finta párosig lát ... jobban kéne ismerni a kortárs magyar mű-építészetet, mert meglepő módon sokkal markánsabb kapcsolat van a világban meglévő áramlatokkal, mint azt itt bárki feltételezné. A kortárs parasztbarokk és neopanel kultúra is kapcsolódik a persze valamihez. A mindent megtehetünk, hát meg is tesszük gondolati sorhoz. Aki be tudja nyögnyi ennek a gondolati áramlatnak a nevét, már kiemelkedett a mocsokból. karjait angyalok ragadják majd meg, és nagy zúgó hanggal indul az ég felé. Először persze csak lassan - de amint felismeri hogy tudása csekély e dolgok teljes értelmezéséhez, és megismeri az egyes alkotók személyes vonatkozásait - az sebesség már nem számít, mert rájött, nem is az cél a fontos, hanem az út melyet végigjár.
a megértés ...
kérném ezt minden alkotás esetén figyelembevenni. réteghámozás, és értelmezés. itt minden egyes formának, és épített mozdulatnak jelentése van.
nem brutális elutasítás, mert ez kb a kínai kultúrális forradalomban megismert szintre süllyeszti vissza a képzőművészettel kapcsolatos viszonyt.
egyrészt japánban a legtöbb nagyvárosban iszonyatos helyhiány van, az emberek ragaszkodnak egyes területeken a hagyományos párszintes házformához, így a nőtt jellegű városzövetet fenntartva nem magasházak épülnek, hanem a végtelenségig kifent és térfelhasználásának minden tekintetében praktikus épületek.
Az üresség mindenkinek mást jelent, hozzám ez a megközelítés áll legközelebb;
"Az üres tér, olyan szabad, funkciómentes tér, ami épp ettől válik transzcendenssé." Varga Mátyás, bencés szerzetes.
http://wergida.blogspot.com/2007/11/tr-trben.html ... ezt a post-ot minimum végig kéne olvasni hozzá ...
Az gondolom nem mindenki képes olyan szinten kiüríteni magából a hétköznapi tárgyakhoz való kapcsolódásait, hogy a végén eljusson egy olyan állapotban, ahol nemcsak a nagyi csipketerítőjéről képes lemondani, hanem minden lényegtelen dologról... és kizárólag csak a lényeges dolgokra koncentrál az ember. Ez a ház erről szól, csak és kizárólag az építészet lényegét ragadja meg, lakozás, térlehatárolás, birtokbavétel, térformálás, tárgyformálás.
Golda János saját házában például a tapéta helyett nátronpapírral burkoltak a falak, diófa helyett az arra adekvált helyeken csak osb lap van, mert így tudta elérni, hogy ne az anyagra, a külcsinyre figyeljünk, hanem a tárgyak formálására.
(ja hogy nem vagyunk tisztában ki Golda János, mert szemünk csak Makovecz-Finta párosig lát ... jobban kéne ismerni a kortárs magyar mű-építészetet, mert meglepő módon sokkal markánsabb kapcsolat van a világban meglévő áramlatokkal, mint azt itt bárki feltételezné. A kortárs parasztbarokk és neopanel kultúra is kapcsolódik a persze valamihez. A mindent megtehetünk, hát meg is tesszük gondolati sorhoz. Aki be tudja nyögnyi ennek a gondolati áramlatnak a nevét, már kiemelkedett a mocsokból. karjait angyalok ragadják majd meg, és nagy zúgó hanggal indul az ég felé. Először persze csak lassan - de amint felismeri hogy tudása csekély e dolgok teljes értelmezéséhez, és megismeri az egyes alkotók személyes vonatkozásait - az sebesség már nem számít, mert rájött, nem is az cél a fontos, hanem az út melyet végigjár.
a megértés ...
kérném ezt minden alkotás esetén figyelembevenni. réteghámozás, és értelmezés. itt minden egyes formának, és épített mozdulatnak jelentése van.
nem brutális elutasítás, mert ez kb a kínai kultúrális forradalomban megismert szintre süllyeszti vissza a képzőművészettel kapcsolatos viszonyt.
pont