Jó, most vegyél egy nagylevegőt, fújd ki, mégegyszer... na, remélem lehiggadtál. Most pedig olvasd végig szépen az összes kommentet az elsőtöl az utolsóig, szépen lassan, sorról sorra. Belátod hog én _nem_ a gyereket sértem. Véleményt alkottam a műsorról, a kacarászó közönségről és a gyerek szüleiről. A gyerekről annyi közbevetésem volt hogy nem tette a szája elé a kezét.
Viszont ha értelmező olvasással végolovasod a saját kommentjeid is, láthatod hogy saját magadnak mondassz ellent. Több helyen is.
Továbbá:
Én nem hiszem hogy egy 4 éves - kiscsoport óvoda - annyira hű de nagyon vágyna a televízióba. Anyuci énekelgetett neki a kiságynál, vagy az ovónénivel elénekelték, kiscsit jobb szellemi kapacitású, megtanulta. Az ilyen korban lévő gyermeki agy rendkívül fogékony bármilyen nemű ingerre, ami játékos és könnyed. Gondolj vissza a te 4 éves énedre - ha tudsz, mivel az emlékközpont 3-4 éves kortól indul be, ennél előbbről nem emlékszik senki. Nincs a gyereknek valóságalapja ekkor, csupán tapasztal. Évek multán a tapasztalatokat képes osztályozni, ítéletet alkotni, majd döntést hozni. Egy 4 éves gyereknek _nincs_ olyan vágya hogy a tévében énekeljen.
De amennyiben magától, minden előzetes tanítás nélkül tudja ezt produkálni, mert vele született ez a "tudás", akkor minden előző érvemet visszavonom.
Ha valaki meg nem akar ügyvéd lenni az akárhogy gebednek, nem lesz ügyvéd. Vagy elvégzi átbukdácsolva, kínnal keservvel, de hogy a praxist nem gyakorolja az biztos. Ha meg szerinted igen, akkor ne adja az ég hogy esetlegesen olyan ügyvéd/ügyész védjen aki nem akart az lenni. Vagy olyan orvos műtsön aki nem akart orvos lenni.
Ha továbbra is a hangodat emelgeted az érvek ellen, azzal igazán magadat járatod le.
Viszont ha értelmező olvasással végolovasod a saját kommentjeid is, láthatod hogy saját magadnak mondassz ellent. Több helyen is.
Továbbá:
Én nem hiszem hogy egy 4 éves - kiscsoport óvoda - annyira hű de nagyon vágyna a televízióba. Anyuci énekelgetett neki a kiságynál, vagy az ovónénivel elénekelték, kiscsit jobb szellemi kapacitású, megtanulta. Az ilyen korban lévő gyermeki agy rendkívül fogékony bármilyen nemű ingerre, ami játékos és könnyed. Gondolj vissza a te 4 éves énedre - ha tudsz, mivel az emlékközpont 3-4 éves kortól indul be, ennél előbbről nem emlékszik senki. Nincs a gyereknek valóságalapja ekkor, csupán tapasztal. Évek multán a tapasztalatokat képes osztályozni, ítéletet alkotni, majd döntést hozni. Egy 4 éves gyereknek _nincs_ olyan vágya hogy a tévében énekeljen.
De amennyiben magától, minden előzetes tanítás nélkül tudja ezt produkálni, mert vele született ez a "tudás", akkor minden előző érvemet visszavonom.
Ha valaki meg nem akar ügyvéd lenni az akárhogy gebednek, nem lesz ügyvéd. Vagy elvégzi átbukdácsolva, kínnal keservvel, de hogy a praxist nem gyakorolja az biztos. Ha meg szerinted igen, akkor ne adja az ég hogy esetlegesen olyan ügyvéd/ügyész védjen aki nem akart az lenni. Vagy olyan orvos műtsön aki nem akart orvos lenni.
Ha továbbra is a hangodat emelgeted az érvek ellen, azzal igazán magadat járatod le.