Csak egy példa: gimiben volt egy osztálytársam (srác), aki baromi visszahúzódó volt, szavát is alig lehetett hallani, általában azzal váltott pár szót, aki éppen mellé került a padba, akkor is szokásos iskola-témájú konzumbeszélgetés. Nem cikiztük annyira, de igazság szerint nem is nagyon foglalkoztunk vele. Ám megfigyeltük, hogy hétfőnként, amikor a hétvége eseményeiről sztorizgattunk haverjaimmal fél füllel hallgat minket, a kis sunyi. Aztán szép lassan derültek ki a stiklijei, kábé nyilvántartásba vett mindent, amit hallott és nyakatekert pletykákat terjesztett arról, hogy mi mennyire züllöttek vagyunk, iszunk mint az albán szamár, estébé. Egyszer képes volt az osztályfőnökünknek is elővezetni mindezt, aki nem átallott jól a pofájába röhögni. Aztán egy évig semmi, ám negyedikre gondolom eldurrant az agya, egész nyarát edzőteremben töltötte, új frizura, márkás ruha, csórikám gondolom azt képzelte ezeken múlik ki mennyire jó fej. A lényeg annyi, hogy első félévben három olyan alkalom volt, amikor majdnem a detoxikálóban végezte, mindháromszor csak azért úszta meg, mert az ájulás utánni első percben mindent kihányt magából az utcán, aztán hazaoldalgott. The End