"A romaprobléma megoldásának útjaiAz egyik, talán legvalószínűbb út a romaemancipáció, ami Csehországban is egyre gyorsabb ütemben folytatódik a jövőben. [...] A megoldás keresése során felmerült a roma népességnek a többségi nemzettől való elkülönítése. Ez leggyakrabban az emberijog-védő mozgalmak és a roma szervezetek tiltakozását váltja ki. Ezzel együtt is vannak olyan cseh városok, ahol ezzel kísérleteznek. Így például Most városában egy Chanov nevű telepre kétezer romát telepítettek össze, és élükre, mintegy vajdaként, egy roma vállalkozót állítottak, aki bérli a telepet, és felügyel az ottani roma lakosságra, irányítja őket." (Hamberger Judit: A csehországi romák helyzete).
A 70-es évek végén épült lakótelep ma így néz ki. Áram, víz, csatornaszolgáltatás, fűtés nincs, mivel nem fizették, ill. ami mozdítható volt, azt eladták. A fűtést a környező fák kivágásával oldják meg (de érdemes megnézni pl. a "garázsajtókat").
+ képek a közeli településről.
Jean de La Fontaine tanmeséirõl, fabuláiról volt híres már korában, a XVII. században is.
Népszerûsége ma is töretlen, történetein generációk nõnek fel.
Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".
Egy nagy rét kellõs közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Õ ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges idõ. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezetõihez fordult segítségért.
Õk szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzetûnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részébõl, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen õ is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár!
És mivel hátrányos helyzetû, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" - rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"
-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelõtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elõ magának, ha szüksége van rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedûvirtuóz!
Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetõen, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elõ... nem tudják ezek, ki vagyok én!!!"
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"
- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy rasszista és kirekesztõ.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tûnni, így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tûnt ez a tücsköknek. Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor pluszmûszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tõle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás mûszakból hazafelé, kifosztották, és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvû tücskökrõl, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre õket!"
Ezzel elindult egy soha nem látott erõszakhullám a réten. A tücskök raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésbõl verték félholtra a hangyákat. Errõl nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, õ habzó szájjal üvöltötte "RASSZISTAAAA!"
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedûvirtuózok) senkit sem kíméltek. Öreget, fiatalt, nõt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül.
Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt. A hangyák csak tûrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák etették õket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbûnözõk nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is.
Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki.
Nem vagyunk rasszisták.
U.I. a nyolc éven aluli magyarországi lakosság fele(!!!) tücsök!