"...- Bújjik kee be az ágy alá, én kihíjjom két szóra.
A banya kapta magát, bebújt az ágy alá, Buga Jóska beszólt utána:
- Bújjik kee elő, én híjjom, Buga József.
Aszongya a banya:
- Nem én!
- De bújjik kee elő, ha mondom, most má másodcó!
- Még maradok! - mondta a banya.
- No, akkó ott üsse meg keedet a tulipános, virágos tüzes ménkű, mer én nem híjjom többet akkó se, ha ott hever kee a gyüvő karácsonyig!
Erre észrevette a banya, hogy becsapták, mint valami fekete ördög, úgy farolt kifelé az ágy alól. A bakter meg a patás úgy röhögtek, mint a fene. Buga Jóska akkorára tátotta a száját, hogy szakasztott olyan volt, mint a szőrtarisznya. Már nem is röhögtek, hanem valósággal rötyögtek, és még én is. A banya igen mérgesen vágta felém a cúgos cipőjit. Persze, nem talált el, hanem hogy a fejem lehúztam, a cipő beleesett a levesesfazékba. Ezt nem is vette észre senki, csak én, de mondom: nekem igazán mindegy, hogy a banya hová hányja le a lábbelijit. A cipő bizony elmerült a levesbe..."
A banya kapta magát, bebújt az ágy alá, Buga Jóska beszólt utána:
- Bújjik kee elő, én híjjom, Buga József.
Aszongya a banya:
- Nem én!
- De bújjik kee elő, ha mondom, most má másodcó!
- Még maradok! - mondta a banya.
- No, akkó ott üsse meg keedet a tulipános, virágos tüzes ménkű, mer én nem híjjom többet akkó se, ha ott hever kee a gyüvő karácsonyig!
Erre észrevette a banya, hogy becsapták, mint valami fekete ördög, úgy farolt kifelé az ágy alól. A bakter meg a patás úgy röhögtek, mint a fene. Buga Jóska akkorára tátotta a száját, hogy szakasztott olyan volt, mint a szőrtarisznya. Már nem is röhögtek, hanem valósággal rötyögtek, és még én is. A banya igen mérgesen vágta felém a cúgos cipőjit. Persze, nem talált el, hanem hogy a fejem lehúztam, a cipő beleesett a levesesfazékba. Ezt nem is vette észre senki, csak én, de mondom: nekem igazán mindegy, hogy a banya hová hányja le a lábbelijit. A cipő bizony elmerült a levesbe..."