Best of Izé

Szétszaggatott holttestekre épült a Nobel-birodalom

Akik valóban az életüket adták a Nobel-díjért!

Szentté avatták Teréz anyát 

De vajon tényleg olyan nagy „szent” volt vagy a XX. századi történelem egyik legnagyobb svindlije?

A következőket olvastam róla ma egy ismerősöm üzenőfalán: 
„Nagyjából az ellenkező igaz ahhoz képest, ami a közvéleményben él róla. Megszámolatlanul folytak be a dollármilliók szervezetéhez, a Szeretet misszionáriusaihoz, és aztán a pénz nagy része nyomtalanul el is tűnt, nagyjából 10 százalékát fordították csak jótékonysági célokra, szűkmarkúan bántak a pénzzel, ha a szegényeken kellett segíteni. Sok beszámolót lehet találni arról, hogy az indiai természeti és ipari katasztrófák áldozatainak anyagilag nem segítettek semmit, csak imát és ócska Szűz Mária medálokat osztogattak. Nem csak kétes csatornákon keresztül tűnt el a rengeteg pénz, a bevételi források között is volt erőteljesen megkérdőjelezhető. Teréz kimondottan jó barátságban volt például Papa Doc-kal, a véreskezű diktátorral. Kapott Teréz milliókat egy hírhedt csalótól is, és hiába írt egy ügyész levelet, kérve, hogy juttassák vissza a kisemberek megtakarításainak kifosztásából származó adományt, még csak válaszra sem méltatta. Sokan hiszik azt, hogy Teréz anya kórházakat tartott fent a legszegényebbeknek, de a valóság ennél sokkal durvább. Ezekre az intézményekre sokkal jobb kifejezés a halálgyár, amikhez képest a leglepukkantabb magyar állami kórházak is svájci luxusklinikának számítanak. Zsúfoltságban, elképesztő higiéniai körülmények között, a legalapvetőbb, minimális orvosi segítségnyújtástól is megfosztva, legfeljebb egy-egy aszpirint kapva tengették az életüket az ott szenvedő betegek. Nagyon sok odalátogató orvos és önkéntes fejezte ki a felháborodását az embertelen állapotok miatt. A Nirmal Hriday nevezetű otthon volt Teréz legkedvesebb intézete, mivel ezt alapította először. Közel 50 év alatt bő nyolcvanezer embert fogadtak itt, és ebből harmincötezer nem is hagyta el élve a házat. Nem csak azért, mert fertőtlenítés nélkül használták fel újra és újra a tűket a betegek között, amíg teljesen el nem kopott a hegyük. Nem csak azért, mert lejárt szavatosságú gyógyszereket használtak. Nem csak azért, mert érzéstelenítés nélkül amputáltak. Nem csak azért, mert a rák végső állapotának iszonyu fájdalmait átélő emberek problémáját úgy oldották meg, hogy odakötözték az ágyaikhoz. És nem csak azért, mert a képzetlen misszionáriusok által kezelt betegek között volt olyan, aki csak azért halt meg, mert rosszul etették, és egyszerűen megfulladt. Hanem azért, mert nem a gyógyítás volt a lényeg, hanem az, hogy az emberek szenvedjenek. Na és persze hogy a más vallásúakat életük utolsó órájában akaratuk ellenére megkereszteljék.

Ez a legszomorúbb és legfelháborítóbb az egészben, hogy Teréz milliárdjaiból bőven futotta volna akár indiai mértékkel ultramodern kórházakra is, de legalábbis sok, viszonylag jól felkészült otthonra. Ő mégis inkább százszámra hozta létre ezeket a szenvedésgyárakat. És miért? Emberi ésszel szinte felfoghatatlan, de ez a végletekig fanatikus, még ortodox katolikus körökben is ultra-dogmatikusnak számító, minden evilági szenvedésre érzéketlen, totális valláskárosult elmebeteg nő ebben lelte örömét. Megkérdezték persze őt az intézeteire jellemző embertelen állapotokról, és a válasza mindig ugyanaz volt. A szenvedés áldás és gyönyörű, és minél több a szenvedés, annál jobb az egész világnak. Ugyanis így mindenki, aki elveszti minden evilági reményét, átérezheti Jézus szenvedését a Golgotán. Ez a nő azért okozott évtizedeken keresztül elképesztő mennyiségű szenvedést emberek tízezreinek, hogy azok úgymond lelkileg megtisztulhassanak a képzelt megváltója szenvedését minél mélyebben átélve. Ezt nem én találom ki, könnyű keresni olyan interjúkat tőle, ahol nyíltan beszél a szenvedésmániájáról. Persze amikor neki volt szüksége kórházi ellátásra, akkor nem feküdt be a szerencsétlen haldoklók közé valamelyik saját, kalkuttai halálgyárába, inkább magánrepülőgépen utazott kaliforniai luxusklinikákba. 

Teréz a valaha élt egyik legkegyetlenebb és legperverzebb rohadék volt, egyszerűen nincsenek szavak rá, amit ez a szipirtyó művelt. Jellemző módon még a Nobel-díja elfogadásakor is arról papolt, hogy a legnagyobb veszély, ami a világbékét fenyegeti, az nem a világméretű fegyverkezés, nem az éhínségek, nem a terrorizmus, nem a túlnépesedés, nem a természeti katasztrófák, hanem az abortusz és a fogamzásgátlás. Még akkor is, ha háborúkban ezerszámra megerőszakolt nőkről volt szó, mert természetesen ilyen esetben is kampányolt ellene.”

Richard Feynman - A felfedezés öröme - magyar felirattal

A "Felfedezés öröme" 1981-ben látott napvilágot és inspirálni és szórakoztatni fog mindenkit, aki kicsit is szeretne osztozni a tudományos felfedezések örömeiből. Feynman nagyszerű mesélő és történetei - gyermekkoráról, Los Alamosról, a Nobel-díj megnyeréséről - szórakoztató és élénk betekintést engednek egy nagy tudós elméjébe munka és játék közben.

Egy kis olvasnivaló az egészségtudatosságról: Dr. Joel D. Wallach előadása

Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben Nobel-díjra jelöltek.
"Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel. Én egy farmon nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk marhákat tenyészteni. Ha ismerik a  marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a profithoz vezető egyetlen út önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a legjobb egyedeket magunknak hagytuk. Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítettük a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtünk semmilyen ásványt és vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni fájdalom és betegség nélkül."

Bálnatakonygyűjtés távirányítású helikopteres megoldása, denevérek közötti orális szex dokumentálása, asztma hullámvasutazással kezelése - csak pár példa a rendkívül fontos tudományos eredményekből az idei anti-Nobel-díjak átadásán. :D

Egy tavalyi díjazottról post itt.

Dr. Pek Van Andel 2000-ben kapott megosztott Ig Nobel-díjat "A férfi és a női nemi szervek tomográfos vizsgálata a közösülés ideje alatt" című munkájáért. (gy.k.: MRI felvétel dugás közben)

Seventeen Again (Megint 17) Kamasz korában még mindenkiben bujkál egy Nobel-díj lehetősége, vagy legalább egy sportkarrier, de minimum egy szerető család. Mike (Matthew Perry) gimis korában azt hitte, minden szuper lesz körülötte. De a kosárlabda-sikereinek köszönhető egyetemi ösztöndíjról lemondott szerelme kedvéért, fiatalon családot alapított – és most egy haverjánál húzza meg magát, a munkahelyén alig vesznek róla tudomást, de még az is jobb, mint amikor kamaszgyerekeivel találkozik. Rajta már csak a csoda segíthet.

Hát jön is a csoda, csak nem biztos, hogy segít. Mike hirtelen újra 17 évessé változik (Zac Efron), és újra beiratkozik a suliba. Kénytelen minden fontos iskolai tárgyat újratanulni: hogyan öltözzünk lazán, hogy dumáljunk a csajokkal, milyen cuccok a menők… és el kell viselnie, hogy egy osztályba kerül a saját gyerekeivel. Lehet, hogy helyrehoz pár régi hibát, de helyettük elkövet néhány újat.

Előzetes | A forgatásról | IMDB

Ímhol eljövé az nagy igazságnak megéneklése: Cameron Diaz, Christina Applegate megmégvalaki megmégnéhányan... Spontán kísérőmuzsika a kvantumfizikai Nobel-díj átvételéhez, de alkalmazható még az anyanyelvi szintű angol vizsga továbfejlesztése gyanánt is.