Best of Izé

Telt hólyag és wasabis tűzjelző: íme az idei IgNobel-díjasok
http://hvg.hu/Tudomany/20110930_ignobel_dijasok

Az az elhasznált levegő amit a bálna kilélegez. A szabadba jutva hirtelen lehűl, annyira, hogy rögtön kicsapódik.

Na, ne álljon már az elején hosszú komment... :)

Teljesen igazad van. Viszont menthetetlenül idealista vagy. :) (Mondjuk nem baj az, nem is jó az embernek önmagával megalkuvónak lennie, az hosszú távon csak felemészti.)

Bevallom őszintén, én az ízeltlábúak miatt lettem biológus (bár asszem, ezt már említettem valamelyik postnál). Rohadtul érdekeltek (meg érdekelnek most is, szerintem a leglenyűgözőbb állatcsoport). (Az óvónéniket azzal kergettem a sírba, hogy vittem nekik a szép hernyókat, bogarakat, pókokat, amiket találtam. xD) Középsuliban meg megszerettem a kémiát, sokáig vegyész akartam lenni, de aztán sikerült megtalálnom a kompromisszumot, így lettem molekuláris biológus. Az egyetemen aztán persze az ember beleáshatta magát a mindenféle anyagcsere-folyamatokba, amiket illetően a növények kenterbe verik az állati szervezeteket, szóval így kötöttem ki végül teljesen máshol, mint ahonnan indultam. Képtelen lennék csinálni, ha nem érdekelne. Nem is ismerek olyan komoly, természettudománnyal foglalkozó kutatót, aki mondjuk csak a megélhetésért dolgozna ezen a területen (túl sok kitartás, lemondás, küzdelem, meg érzék is kell hozzá, hogy jó kutató legyen valaki, ahhoz képest meg nem lehet vele annyit keresni). Biológia szakra ugyan sokan jelentkeznek az egyetemekre, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, de a pályán szerencsére még ma is többnyire csak a fanatikusok maradnak. :D Elhivatottság, érdeklődés nélkül szerintem ma sem lehet a mi szakmánkat hosszú távon és jól csinálni. :)

Az más téma, hogy a kutatói lét abszolút nem olyan mint ahogy azt nagy naivan (gyerekfejjel, a középsuliban vagy akár az egyetemen) elképzeltem. Egy csomó olyan dologgal is kell foglalkozni, amit a hátam közepére kívánok (pl. emberek, adminisztráció, pénzügyek, rendelések, pályázatok), ahelyett, hogy hagynának békén kutatni.
Viszont ma már nem engedhetjük meg magunknak azt, amit a régi természettudósok megengedhettek, hogy béreltek saját pénzen (vagy valamelyik mecénásuk pénzén...) pl. egy hajót, aztán bejárták a fél világot, és azzal foglalkoztak, azt vizsgálták, ami épp érdekelte őket, mert akik akkor adták a pénzt, azokat tényleg az a fennkölt eszme hajtotta, hogy hozzájárulhassanak az emberiség tudástárának bővítéséhez.
Viszont azt se felejtsük el, hogy akkoriban többnyire unatkozó nemesek kiváltsága volt a kutatás. Én nőként pláne nem lehettem volna azokban az időkben kutató (még most sem egyszerű...), szóval nem sírom vissza Linné és Darwin korát. (Az emberek hajlamosak az elődeik iránt érzett tisztelet és a nosztalgia rózsaszín ködén keresztül szemlélni a letűnt korokat, holott szemernyit sem voltak jobbak a mostaninál, csak más tényezők jelentették a problémát.)

Ma viszont azok, akik a pénzt adják, úgy tekintenek a kutatásra szánt összegre mint egy üzleti befektetésre, aminek előbb-utóbb meg kell térülnie (anyagi, társadalmi, egészségügyi, stb. haszon formájában). Sajnos kénytelenek vagyunk ezt tiszteletben tartani, mert ma már nem lehet farzsebből komoly kutatást finanszírozni. Ez valahol viszont hasznos is tud lenni, hiszen inspirálja, ösztönzi a kutatókat, valamint - mint írtad is - nagyobb volumenű kutatások kivitelezésére ad lehetőséget. Ha viszont a társadalom közösen "dobja össze" a kutatások megvalósulását (mi adjuk a szakértelmet, ők a pénzt), akkor joggal szólhat bele más is abba, hogy mit csináljunk, illetve kérhet számon minket, hogy miért is azt csináljuk, amit... Utálom én is, de ez van. :) Gondolj arra, hogy ez szabadságot is jelent, hiszen olyan dolgokat is megvalósíthatsz, amit önerőből nem tudnál. :)

Látod, mindig is tudtam, hogy nekem a 19. századba, Darwin korába kellett volna születni, amikor még igaz, hogy gyerekcipőben járt a biológia, és egyáltalán nem lehetett olyan volumenű kutatásokat megtervezni és kivitelezni, mint manapság, de legalább a tudósok még ízig-vérig tudósok voltak, kizárólag a megismerés vágya hajtotta őket, a tudomány pedig nem az a lélektelen, profitorientált, eredményhajszoló, a támogatóktól és a nagyközönségtől erőteljesen függő, kvázi "ipari" tevékenység volt, mint amivé a 20. században vált. Nem tudom te például hogy vagy vele, de én már egészen kiskoromban is (amellett, hogy mindig is ez a téma érdekelt igazán) többek között azért vágytam a biológusi (és egyáltalán a természettudományos) pályára, mert a tudósokat így 6-7 éves fejjel mindig is a többi embernél "nemesebbeknek" és "jobbaknak" képzeltem el, akiket nem a pénz, az ismertség, stb. motivál, hanem teljes egészében a kutatásnak szentelik életüket, éppen ezért hidegen hagyják őket az előbb felsorolt "e világi" hívságok, ennek megfelelően pedig maga a tudomány is meg bírja őrizni "fennköltségét", profizmusát és persze függetlenségét az őt körülvevő elüzletiesedett és sikerhajhászó világban.

Én kis naiv... :)

Vannak kik még csak nem is kutatnak, pl. hogyaszongya:
- Gizike diktálok: Cím: Trutymó takarítás cigaretta hamuval. Egyébként rá se bagózok. Utóbbi mondatot legyen szíves törölni...

Mi tenyészik a tudósok szakállában?
http://nol.hu/lap/tudomany/20101004-mi_tenyeszik_a_tudosok_szakallaban_

Hát ez büntetett :DDD

Az ír rendőrös fájtXD A legtöbbnek semmi értelme:D

Persze nyilván annak, aki nem ezzel foglalkozik olyan témák is megmosolyogtatóak lehetnek, ami számunkra egyértelmű, hogy miért hasznosak...(pl. denevérek szaporodásának vizsgálata).
Viszont azt én is úgy gondolom, hogy nem elegendő érv kutatási támogatás / támogatottság elnyerésére, hogy "hát azé' vizsgálom ezeket, mert ez engem rohadtul érdekel". Tudni kell válaszolni a miértre is... (Meg legyünk őszinték, sokan azért választanak ilyen témákat: állnak rá koncepció nélkül mondjuk egy ritka fajcsoport szaporodásának részletes leírására, mert kevesen foglalkoznak adott témával, így nincs konkurencia, könnyebb új tudományos eredményt szülni...)

A következő a probléma: komoly kutatáshoz (bármilyen témában) kurva sok pénz kell. A pénzért pedig értelemszerűen elvárnak valami kézzel fogható eredményt cserébe. Pénzt két forrásból kapunk: Állam Bácsitól vagy piaci szereplőktől, cégektől.

Előbbinek az az érdeke és feladata, hogy az adófizető honpolgárok felé hitelt érdemlően (de legalábbis hitelt imitálóan...) bizonyítani tudja, hogy "értelmes" dolgokra fordítja az általuk rá bízott pénzeket. Magyarul arra ad pénzt, amire az emberek többsége úgy gondolja, hogy van értelme pénzt kiadni (tehát olyan témákra, amit egy kívülálló - akár még egy értelmi fogyatékos politikus is - megért, hogy miért fontos...).
Utóbbiaknak a minél gyorsabban elérhető profit számít, hogy a befektetésük megtérüljön, amit csak nagyon konkrét, gyakorlatorientált kutatások tudnak teljesíteni.

Ezért kell lépten-nyomon bizonygatnunk, hogy mi is az "értelme" annak, amit épp csinálunk, milyen gyakorlati haszna van / lesz / lehet a témának. Ez alapkutatásban nyilván nehéz, hiszen azért alapkutatás, mert teljesen ismeretlen dolgot próbál vizsgálni, feltárni. Viszont ha egy kutatónak ötlete sincs, hogy miért lehet hasznos az ő témája, kutatása (minimum olyan szinten, hogy milyen más kutatásokat segíthet, inspirálhat), az azt jelenti, hogy nem ismeri, látja át igazán a saját területét és annak helyzetét, ami súlyos hiányosság... A másik, amit sokan félreértenek, az az, hogy a leíró munka - bár nagyon fontos - de önmagában NEM tudomány, csak nagyon speciális, szakértelmet kívánó katalogizálás...de ennek is kell lennie egy céljának, bele kell tudni illeszteni egy koncepcióba, hogy miért akarja valaki megismerni az adott jelenséget, élőlénycsoportot, stb. Ez szerintem jogos elvárás egy kutatótól...

Más téma, hogy mindezt hogyan lehet kommunikálni a laikusok felé...

"...még akkor is, ha ezt nyilván inkább afféle ugratásnak kéne felfogni."

Mint írtam is ugye. ;)

Viszont nagy általánosságban kezd ez a tendencia ha nem is uralkodóvá, de megerősödővé válni (aminek ez az Ig Nobel egy ilyen tréfás, de akkor is sokat mondó megnyilvánulása ha úgy tetszik - mellesleg nézd csak meg mit is jelent az _ignoble_ szó ), hidd el, még itt az egyetemen belül is lehet ennek a szeleit érezni.

Nem tud valaki olcsón bálnataknyot? Elfogyott az eddigi adag, pedig nagyon ütős volt!

Szerintem nem értetted a lényeget... nézd meg a mottóját: "Research that makes people LAUGH and then THINK". Senki nem degradálja ezeket a kutatásokat, sőt a legtöbb kutató büszkén veszi át a díjat.

Hát nem tudom, tény hogy valóban van egy-két kutatási téma, ami így első olvasásra kicsit megmosolyogtató, de összességében nekem abszolúte nem tetszik ez a fajta hozzáállás a dologhoz, még akkor is, ha ezt nyilván inkább afféle ugratásnak kéne felfogni. A tudomány ugyanis elsődlegesen a világ _megismerésről_ szól (vagyis kéne szólnia), így ezzel a fajta szemléletmóddal, hogy kizárólag csak a H. sapiens ilyen-olyan érdekeit kiszolgáló kutatási témákra mondjuk rá, hogy _hasznos_, minden másra pedig hogy hülyeség, meg tök fölösleges, minek rá pénzt adni, stb. kicsit kezdünk úgymond letérni az eredeti röppályáról. Minden elismerésem azoknak, akik pl. azon fáradoznak, hogy a különböző népbetegségekre gyógyírt találjanak vagy teszem azt forradalmasítsák a harmadik világbeli országok mezőgazdaságát, de ettől még az én szememben egy csillagász aki valami kis fingilingi aszteroidát tanulmányoz innét olyan távolságban, hogy annak úgysem lesz semmi kihatása a bolygónkra nézve, vagy (a fenti példák közül szemezgetve) az a biológus, aki a denevérek szexuális életét tanulmányozza (ami szintén nem fog megváltást hozni az emberiségnek) ugyanolyan fontos, érdekes és (ami a lényeg) hasznos munkát végez, mert mindketten bővítik eddigi ismereteinket a világról. Ezt jelenti tudósnak lenni, nem pedig az, hogy az egész tudományt egy haszonelvűséget hajhászó, kizárólag a saját érdekeinket szem előtt tartó kutatások sorozatára degradáljuk le.