Nekem is hasonlóak az emlékeim (mondjuk azt hozzátenném, hogy akkoriban a leggagyibb párizsinak is jobb íze volt, mint most a legmárkásabbnak). Ez a fajta egészségtelen táplálkozás, amihez már kis korunkban hozzá voltunk szoktatva, az elsődleges oka a lakosság rossz egészségi állapotának. Értéktelen szénhidrátok, agyoncukrozott szarok, húst sosem látott, ellenben zsírral, térfogatnövelővel, tartósítószerrel, vízzel, nyesedékkel megrakott felvágottak, májkrémek kenhető szirszarok. Szar a köbön. És mindezt megfizethetetlenül drágán. Eljutottunk oda, hogy a csirkemell, hal stb olcsóbb, mint ezek a szarok.
Ebben az a legszomorúbb amúgy, hogy a közétkeztetés lenne az a terület, amit a hazai erőforrások felhasználásával a legkönnyebben és viszonylag gazdaságosan meg lehetne oldani, és amit egyébként nem feltétlenül lenne muszáj átengedni piaci szereplőknek. Csakhát a közétkeztetési reform is megállt a jogszabályi környezet átalakításánál, és függetlenül annak tartalmától, a megvalósításhoz szükséges körülmények előteremtését már nem támogatja a kormányzat.
Nos, mit is várunk?! Nem szabad Németországhoz és más fejlett országhoz hasonlítani minket, mert sehol nem vagyunk hozzájuk képest. Valószínűleg ott nem annyi az étkeztetés díja, nem annyit keres egy étkeztetéssel foglalkozó cég, nem annyi támogatást kap egy alapítvány, nem annyi fizetést visz haza egy alkalmazott.
Ne hidd, hogy ezt csak a gyerekekkel csinálják meg. Én dolgoztam annak idején gyorsétteremben és luxusétteremben is és el kell mondjam, hogy siralmas a helyzet a dolgozói étkeztetés tekintetében is. És akkor a nyugdíjas menzáról ne is beszéljünk. Évekig én vittem haza a nagyszüleimnek az ebédhordós kosztot....hát no komment, a kutyának nem adtam volna oda sokszor.
És még fogjuk be a szánkat, mert az elmúlt években azért volt némi előrelépés a gyermekétkeztetéssel kapcsolatban, azt hiszem törvényileg határozták meg, hogy mit tartalmazzon és mit ne a sulikaja.
Nem túl fényes a helyzet és úgy néz ki, hogy a közeljövőben nem is fog ez megváltozni.
Na ez az .... az életünk annyi területen fejlődött , javult , miért pont a gyermekétkeztetésnek kell a korai 70 -es évek szintjén maradni és miért csak nálunk ??? Kétlem , hogy Németországban megengedhető lenne ez .
Ennyi erővel visszamehetnénk a középkori étkezéshez is mikor a gyerekek fele éhenhalt . Csupán azon múlna a dolog , hogy akik ezzel meg vannak bízva tisztességesen lássák el a feladatukat és ne lopják szét a gyerekek ebédjét , reggelijét , mondván , ők úgy sem tudják beperelni őket . Régen dolgoztam én is nagy konyhán , ég és föld volt a különbség , mikor lopták az alapanyagot és mikor nem .
A húsipari hulladékokkal igaza van a kommentelőnek , de az is már lopás azt is lehetne tisztességes alapanyagból gyártani .... messze vagyunk még Európától és sajnos nem is abba az irányba tartunk .
Talán manapság érzékenyebbek az étkezést illetően a gyerekek és a szülők is. Az ember hamarabb felemeli a szavát bizonyos esetekben, sőt az okostelefonok, fészbúk, internet térhódítása nagyban elősegítette ezt a "megmutatom én a világnak" jelenséget.
Nem mondom, hogy normális dolog az, amiről olvashatunk a cikkben, de az idősebb generáció azért ha visszaemlékezik, könnyen azonosulhat a helyzettel. Én annak idején napközis voltam és be voltam fizetve menzára. Nem volt akkor sem ingyenes az étkeztetés, de jóval olcsóbb volt, mint otthon vagy étteremben étkezni. Ennek függvényében nagy csodára nem számíthatott az ember. Ha akkoriban lett volna lehetőségünk megörökíteni az utókornak táplálkozásunk elemeit, főbb alkotóit, akkor talán most sem lennének egyesek így megdöbbenve.
Mert ki ne emlékezne a reggelire, mely nem állt másból, mint egy üres, száraz kifliből és kannás teából. Az ebédre, ami pont arra volt elég, hogy a tanuló ne haljon éhen. Csomós tejbegríz, savanyú paradicsomleves(de betűtésztával:D), undorító tojásleves, rendszeres spenót, rizses hús(öklömnyi mócsingokkal)...hogy csak egy párat említsek.
De az uzsonna volt az étkezésünk tetőpontja. Sima vajas kenyér!!!, mézes-vajas kenyér, májkrémes kenyér, vajas kenyér fél szelet párizsival, üres zsíros kenyér, körözöttes kenyér. Ezek bele voltak b.szva egy műanyag ládába, aminek olyan erős fertőtlenítő szaga volt, hogy a kenyerek átvették a szagát, ízét. Összeborulva, gyakran a "feltét" leesve, rákenődve a doboz oldalfalára.
DE! Mi azt olyan jóízűen tudtuk habzsolni, hogy ha kutyasz.rral lettek volna megkenve sem bántuk volna. Ugyanis abban az időben a gyerek elfáradt, kifáradt a napköziben és otthon sem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy azt együk, amihez éppen kedvünk volt. Megettük, amit elénk toltak vagy éhesen bámulhattuk a falat.
Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy kirándulás alkalmával milyen túlélő élelmiszercsomagot kaptunk 1 napra. 2db zsemle+1db teavaj vagy dzsem vagy májkrém dobozban+1db paprika+2dl kakaó! Ez 1 napra és semmi szalvéta vagy kés, neeeem...pisis,sz.ros ,koszos kézzel kapartuk ki a májkrémet a dobozból. És basszus itt vagyunk, élünk. Sírhattunk volna akkor is, de a kutyát nem érdekelte volna.
Mondom még egyszer, hogy ettől még nem normális dolog ez a jelenség, csak nem újdonság. Jó lenne ha változna, de kétlem, hogy ebben engednének felzárkózni minket a nagy nyugathoz, mikor ennél komolyabb dolgokban nem történik előrelépés.
Tényleg, mitől jobb egy vajas-mézes zsemle, mint egy vajas-répás? Illetve utóbbi mitől szarabb, mint az előbbi? Ma már mindenből lehet műbalhét kreálni?
Amúgy kicsit fura volt ezt olvasni. Elsőre felbaszott, aztán amikor megtudtam, gyárilag reszelve lett volna a vajkrémben, kis paprikával, eszembe jutott, mennyi "zsúrkenyeret" zabáltam gyerekként óvodában és alsó tagozaton, amiben ennyi se volt :D Bár már akkor sem értettem, mi értelme lehagyni a parizert. (Hát még a mézet:) )