1) Nem hinném, hogy a Mónika show-ból kellene messzemenő konzekvenciákat levonnod. Ez az a szint, mint amikor valaki a Harry Potter sorozatból próbál reflektálni a világirodalomra, vagy amikor valaki egy Michael Bay filmen keesztül próbálja definiálni a filmművészetet.
2) Nem pótcselekvés, hanem tudatállapot, aminek vallásos emberenként eltérő fokozatai vannak. Hozzáteszem a nagy bumm, ősleves meg evolúció-elméletbe vetett hit is egyfajta vallásnak tekinthető. Azok az emberek, akik kétségek nélkül elfogadnak egy magyarázatot a világ, az élet és azon belül az ember létezésére, gyakorlatilag felmentik saját magukat a gondolkodás felelőssége alól, mivel hagyják magukat kiszolgálni egy készen tálalt kozmológia és történetszemlélet által. Így ezek az emberek nagy általánosságban nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, mivel egy percet sem kell pazarolniuk az életükből arra, hogy akár egy kis időre is elgondolkozzanak az "okokról, célokról és a módszerről". A dolog pikantériája, hogy a kultúra és a civilizáció, amiben most mindannyian élünk olyan embereknek köszönhető, akik minderre vették a fáradtságot egykoron. A vicc pedig az, hogy ezek az emberek hol egy vallás messiásai, vagy egy filozófiai/tudományos irányzat emblematikus alakjai.
Akkor mutass előre, ó Ghavin! Rendkívül elfoglat voltam, bocsánatot is kérek. Próbáltam (hidd el), válaszolni, csak nem értem a mindennek a végérek. Bizonyságul legyen itt egy-két kommentem arra amin "már rég túl vagyunk":
Ghavin (20)
A monogámiát (látva pl. a Mónika show-t, úgy látszik) egyre kevesebben tartják értéknek, de elvégre is mára EMBER-ekké váltunk. Ki törődik (itt és most, később) az evolúcióval?
Ghavin (21)
A vallásosság még nem biztosíték az egészségességre, sem a hosszú, sem az örök életr. Pótcselekvésnek megteszi.
Nem akarunk meghalni. Másrészt, idővel itt fáj, ott fáj; átszaladnánk az úton (az agyunk még utasít rá), de a lábunk már nem engedelmeskedik. Már a 40 évesek sem értik meg a 10-20 éveseket, mekkora szakadék tátongana 900 év külömbséggel?
- Tudod ükükükük... ükonokám, az volt a nagy dolog, amikor Armstrong, az arany trombitás, 1966-ban rálépett a Holdra.
Mit mondana erre 2909-ben az ükükükük... ükonoka?
- Igen, bizonyára nagy dolog volt, de...
Szeretném a véleményeteket?
Hm lehet hogy volt ilyen barátod, de ott valsz voltak előtte is már efféle gondolatok. Az hogy később jön elő sokszor akkor kezdik elfogadtatni magukat. Pl munkám miatt sok meleggel találkozok, sokukat tisztelem nagyon, de ettől még nem fogom szeretni a saját nemem. El sem tudom képzelni hogy szerelmes legyek egy másik férfiba. Tehát ez nem fertőző. Vannak olyanok is akik mindkét nemre gerjednek, és ismerek olyat aki ilyen de férfiakba szeretett bele. Külsőleg, viselkedéséből nem fogod megmondani hogy meleg ha normális.
A családmodell lehet hogy igaz. Hisz az ember olyan erkölcsi normák szerint kezd el élni, amiket kiskorában felszed a környezetéből. Ez nem jelenti hogy később nem változhat meg, de az alap amihez viszonyíthat az a környezete, családja eleinte. De ebből nem következik hogy elmebeteg, identitászavaros, meleg lesz ha gázos a családi háttér. Az hogy hogyan viszonyul a családhoz, rokonokhoz, mennyire hűséges az már szerintem is idetartozik.
Alig több, mint egy évszázada még az apák döntötték el, hogy kihez adják lányukat, ugyanis legyen szó paraszti családról, vagy vagyonos városi polgárról, marhára nem volt mindegy, hogy a feleséggel járó hozomány milyen státuszú férfihoz kerül. A házasság nem két ember szerelméről, hanem az üzletről szólt. A reformáció/ellenreformációig a házasság üzleti jellege miatt az alsóbb osztályok tagjai csak kivételes esetben léphettek hivatalosan frigyre (többek között a nem egyházi keretek között levezényelt esküvők miatt is folytak boszorkányüldözések), a házasság lényegében nemesi privilégium volt, s számukra sem volt éppen szent intézmény, gondoljunk csak az ágyas fogalmára. Aki pedig A-t mond, mondjon B-t is: a prostitúció is ezer éve hatékonyan működő modell.
Ezzel kapcsolatban csak anyit mondanék, hogy láttam már normális szexuális beállítottságú (tehát heteroszexuális) férfit csak azért átállni homoszexuálisnak, mert a legjobb barátjáról kiderült... Kérdezem én, hogy aki 20 éves koráig a nőket szereti, és az agya, illetve a genetikája is "rendben" van, mi módon gondolhatja meg magát, vagy milyen hirtelen sugárfertőzés okozhat nála ilyen súlyos genetikai változást, hogy hirtelen már nem akar ránézni egy pár gömbölyded kebelre... Márpedig ilyen esetek is gyakran történnek, és ezek hátterében nem állhat holmi genetikai, vagy agyi különbözőség, legalábbis szerintem. Tehát ha valakiből a szülő miatt nem lesz meleg ember, az oké, de akkor más, homoszexuális beállítottságú ember miatt se legyen... Természetesen ez csak vélemény, lehet vele egyetérteni, és ellenkezni is.
Azonban teljesen egyetértek kotta nevű kollégánkkal, miszerint nem lehet elavult egy több ezer éve hatékonyan működő modell. Hiszen bármennyire is próbálják egyesek tagadni, az emberi egyedfejlődés részévé vált a hosszú évek során, hogy a gyerek az anyjától tanuljon meg bizonyos dolgokat. Nem véletlenül nevezik anyanyelvnek az anyanyelvet, hiszen több ezer éve minden ember az édesanyjától tanulja meg.
És bár elismerem, hogy az ősi társadalmakban előfordult, hogy egy férfinek több asszonya volt, de aki a klasszikus, és normális családmodellben nőtt fel, az szerintem elképzelhetetlennek tartja, hogy egyszerre több nőt, vagy férfit szeressen. És én például képtelen lennék bármilyen testi kapcsolatba kerülni azzal, akit nem szeretek tiszta szívemből. De biztos abban gyökerezik a probléma, hogy túl maradi, és ebből kifolyóan túl "normális" vagyok. Ha ez bűn, kövezzetek meg, de az én véleményem szerint azoknak kellene átgondolniuk, akik nem értenek ezzel egyet.
Egyébként örülök, hogy ilyen magasröptű kommentáradatot sikerült elindítani, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes beszélgetés/vitatkozás fog elindulni... :)
Állj, állj, állj. Valamit te nagyon durván félreértettél. A hagyományos nyugati családmodell: férj/apa a kereső, feleség/anya vezeti a háztartást, emellett nem dolgozik, neveli a gyereket, válás kizárva. Fiúgyermek amíg önálló keresővé nem válik/leánygyermek amíg férjhez nem adják a családja mellett marad, a család gondoskodik a nagyszülőkről. Ez már kurva rég óta több ponton felbomlott. Amiket leírtál az egy buta sarkítása a jelenkor tendenciáinak, de ezt te is tudod.
Az idő dönti el.
Nem hiszem hogy az, hogy kilépünk a "modellből", a modern kor hozadéka lenne. Valahogy viszont mégsem az a fajta élet maradt "modellnek" az emberiség története során, hogy agyonbunkózom az asszonyt és keresek újat, minden kikötőben lesz 2-3 nőm, 32 gyerekem lesz 17 nőtől, lefekszem mindenkivel csak adjon 3 krumplit, én vagyok a király úgyhogy tojok mindenkire, elásom az anyámat mert van 12 garas a szoknyájában, stb.
Valamiért ezeket az emberiség sohasem tolerálta igazán, és ez már bőven a kereszténység előtt is így volt. Én csak ezért látom a "modellt" életképesebbnek minden másnál.
Attól hogy sokan csalódnak ebben, vagy soha meg sem találják igazán, nem hiszem hogy elavult volna a "modell".
És diktátummá meg mert miért válna? Én aztán végképp nem akarom hogy az legyen, de sztem a tényleg kevés idiótától eltekintve eleve nem is sokan akarják. Én pl. úgy látom, hogy többen akarják eltüntetni ezt a fajta életet, ez meg az én véleményem.
Nincs baj a konzervatív véleménnyel, amíg az vélemény marad, s nem válik diktátummá. Vélheted úgy, hogy szebb világban élnénk, ha mindenki maradna a kaptafánál, s megtalálná élete párját, akivel egyetértésben élhet élete végéig. Még azt is gondolhatod, hogy az összes probléma, amit felsoroltál kevésbé lenne elterjedt és súlyos, sőt talán meg is szűnne némelyik, ha a hagyományos családmodell lenne megint az uralkodó. Ezt idealizmusnak hívják, s a lelke mélyén minden ember idealista, ám manapság mindenki szabadon dönthet a saját sorsáról, mégis egyre kevesebben választják ezt az idillikus képet, vagy amikor már megvalósítják, csalódnak benne, s kilépnek belőle.
"IGAZOLTAN kevesebb az ilyesmi jelenségek száma az olyan családoknál, ahol az apa apa, az anya anya, a gyerek gyerek, a nagyszülő nagyszülő."
Szerintem ez kicsit elhamarkodott kijelentés volt. Valakiből nem lesz meleg csak mert a szülő meleg volt pl. Ha igaz hogy genetikailag mások, akkor mindegy hogy honnan származik előfordulhat ilyesmi. Az állatvilágban szintén előfordulnak ilyesmik tehát el lehet gondolkozni ez mennyire természetes, és mennyire csak az emberre jellemző.
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996/9602/02.html
"A szakemberek óvatosságra és körültekintésre intenek, és arra figyelmeztetnek, nem szabad messzemenõ következtetéseket levonni a kutatásaikból. Tény hogy a homoszexuálisoknak mások a génjeik, más az agyi felépítésük, és feltehetõen ez a biológiai alapja másságuknak. A szexuális orientáció bonyolult és sokrétû jelenség, és ebben a homoszexualitás sajátos biológiai változatnak tekinthetõ. A fenti kutatások vegyes érzelmeket keltenek a meleg" közvéleményben is. A saját nemük iránt érdeklõdõk örömmel fogadják ezeket a munkákat, mivel alátámasztják azt, amit õk már régóta éreznek: a homoszexualitás éppúgy velük született jellegzetesség, mint a bõrünk színe, nem pedig elítélendõ, perverz életstílus, mint azt sokan állítják. Mások ellenben úgy gondolják, hogy a genetikai hipotézis megerõsíti: valamilyen biológiai rendellenességgel állunk szemben, és ez megbélyegzi õket."
"Pszichés és egészségügyi problémák ezrei, homokosság, szabadosság, nemi betegségek, identitáskeresés 40-50 évesen, depresszió, öngyilkosságok, pszichopaták, tömeggyilkosok, stb."
1) A pszichológiai probléma attól még megmarad, hogy a "beteg" tisztességesen ellát egy családi szerepkört. Az egészségügyi problémák és a családmodell között nem hinném hogy van összefüggés.
2) Szerinted a családos apukák és anyukák közül hányan vallják be, hogy valójában homoszexuálisok/leszbikusok?
3) Definiáld, hogy mit értesz szabadosság miatt, s azt miért tartod problémának.
4) Ha mindenki hívő katolikus lenne, még el is fogadnám, hogy kevésbé lennének elterjedtek a nemi betegségek, de helló, most családmodellről beszélünk, nem arról, hogy valaki a házasság előtt milyen nemi életet él.
5) Szép gondolat azt feltételezni, hogy az emberi identitás olyan, mint a pocsolyába pottyantott aranyrög, amit csak meg kell találnunk. De csak egy gondolat a sok közül.
6) Ő, helló, milyen depresszióról is beszélünk? (endo, exo?)
7) Öngyilkosság, pszichopaták, tömeggyilkosok: attól, hogy csak a rossz hír a hír korunk médiájában, attól még nem biztos, hogy 10 évvel ezelőtt kevesebb volt az ön- és/vagy közveszélyes ember, mint manapság.
Semmi sem lehetetlen, persze ez így elég nagy közhely de lehet talán mert igaz.
Igazából nem tudom akarok e egyáltalán több 100 évig élne? persze a válasz alapból az hogy igen, de maga a hosszú élet engem nem motivál, az életminőség már annál inkább, ki ne szeretni évtizedeket esetleg évszázadokat fiatalon az ereje teljében tölteni?
Az meg biztos, hogy ez az egész ha összejönne alapjaiban változtatná meg az egész emberi társadalmat, talán jó irányba de lehet rossz felé.
A fejlődést akkor sem lehet megállítani akár jó irányba vissz akár rossz.
Ezt a fajta jövőproblémát tartom irreálisnak.
Minek éljek a most megszokott normák alapján akár 600 évig, ha meg fogok dögleni ugyanúgy 60 évesen a körülmények miatt? Sokkal, de nagyon sokkal fontosabbnak tartom a jövő szempontjából a klímakutatást, az új energiahordozókat, ilyesmiket.
Érdekes ez is, de szerintem (mondom: szerintem) haszontalan és irreális.
Nem, nem, nem és nem. Én kérek elnézést, de ezzel nem értek egyet.
Hagyományos családmodell? Apa, anya és, aki belőlük született, nem több. Ez elavult? Oké, statisztikailag lehet h a válások, szétment párok vezetnek. De mi van az ilyen ún. családokból jött emberekkel? Pszichés és egészségügyi problémák ezrei, homokosság, szabadosság, nemi betegségek, identitáskeresés 40-50 évesen, depresszió, öngyilkosságok, pszichopaták, tömeggyilkosok, stb.
Hangsúlyoznám: IGAZOLTAN kevesebb az ilyesmi jelenségek száma az olyan családoknál, ahol az apa apa, az anya anya, a gyerek gyerek, a nagyszülő nagyszülő. Mindenkinek megvan a helye és szerepe, de mielőtt korlátként fogná ezt fel bárki: egyszerűen ez van, és minden ilyen szerepben nagyon boldogan ki lehet teljesedni. Dédpapi már ne csúszdázzon, anya meg ne a töriről tartson kiselőadást hanem főzze az ebédet. (Már bocs a fogalmazásért, remélem a lényeg átjön azért.)
Hülye konzervatív vélemény, elismerem, viszont akármilyen statisztikát hívhatsz segítségül, hosszútávon egyszerűen csak ez működőképes és nem az ettől való eltérés. Hogy ezt "döglött családmodellnek" hívni hülyeség-e vagy sem - mindenki döntse el maga. Szerintem az.
Az hogy mennyibe kerül az őssejtekkel való gyógyászat az a nyugati világnak köszönhető. Kínában leszarták az aggályokat az őssejtkutatással kapcsolatban(csecsemők köldökvize, stb). Meg is látszik hogy ha akarsz valamit hozzájuk kell kiutaznod. Nyugaton direkt üzletet akartak belőle, és minél nagyobb a kereslet, minél kisebb a kínálat annál nagyobb a profit. A gond hogy ezzel gazdag emberek jutnak hozzá a legjobb eljárásokhoz, míg a tudósok, olyanok akik a társadalomnak többet segíthetnének ha tovább élnek senkit sem érdekelnek.
Nem értem, hogy milyen értelemben használod a "kisajátítani" szót.
1) Kisajátítja, tehát egy mesterségesen meghatározott csoport számára tartja fenn a jogot a technológia avagy információ használatára. Ilyenek mondjuk az FBI, CIA titkok, illetve ezen titkok megőrzésére használt biztonsági technikák, amelyeket lényegében a két szervezet legfelsőbb vezetőin és az elnökön kívül senki nem ismer.
2) Kisajátítja, mert a technológia használatához szükséges költségeket/feltételeket, csak az adott csoport képes finanszírozni/teljesíteni. Ilyen mondjuk az őssejt-beültetés, amely manapság az egyik legdrágább orvosi beavatkozás, ám szinte biztosra vehető, hogy a felső tízezer, de inkább a felső ezer tagjai kényelmi, sőt elképzelhető, hogy esztétikai céllal is végeznek magukon őssejtbeültetést (elöregedett szervek szöveteinek pótlása, élő szövetből álló, szövődmény-biztos implantátumok).
Lehet hőbörögni: a plutokratikus vezetőréteg mindenki számára nyitott, legalábbis bárki bekerülhet közéjük aki elég pénzt harácsol össze. Pont a csoport nyitottsága miatt beszélhetünk ideiglenes technológia-kisajátításról is, ugyanis a csoport tagjait nem fűzi össze egységes érdek a technológia kizárólagos birtoklása érdekében, sőt annak tudatos elterjesztésével még nagyobb profitot termelhetnek. Vagy szerintetek puszta véletlen, hogy a státusz-szimbólumként indult, kezdetben kizárólag megrendelésre készített T Model automobilból rövid idő alatt tömegtermék vált, átvéve a lovaskocsi helyét az utakon?
Szerintem meg pont, hogy kisajátítaná egy kis réteg a lehetőséget és nem terjedne el széles körben, de Azt nem hiszem, hogy 1000 évre ki lehetne tolni, 2-300 reálisabbnak hangzik. Témához kapcsolódó film: www.youtube.com/watch?v=zfV75CpFYG0 Az őslakó
A hagyományos családmodell több évtizede felbomlott Nyugaton. Igen, mindenki ismer boldog harmóniában élő családokat, ahol a válás fel sem merülhet, de lássuk be, manapság ha egy ország gazdasági minisztere erre alapozva dolgozna ki egy finanszirozási programot, akkor valószínűleg elmebetegnek tartanák, s nagyon tüzetesen megvizsgálnák diplomái eredetiségét. Manapság a legtöbb gyermek örülhet, ha 3 éves koráig kizárólag a szülők, hozzátartozók gondoskodnak róla, amelyik baba meg 6-os helyett 5-öst gurított örülhet, ha dadust kap maga mellé, a többség viszont bölcsödébe, napközibe kerül amint megtanul járni. Aztán óvoda, iskola, középiskola, szerencsésebbnek egyetem. Beláthatjuk, hogy a gyermekeinket intézméink nevelik, a "jó szülő" pedig mindezt csupán finanszírozza. Amennyiben viktoriánus szülőt próbálnának alakítani, azok bizony gyermekeik egzisztenciális jövőjével szórakoznak. A családon belüli erőszakra, válásra, cserben-, s egyedül hagyott szülőkre már ki sem térnék, sokkal izgalmasabb kérdéskör, hogy a nőjogi mozgalmak, női karrierizmus milyen mértékben tehető felelőssé a családmodell felbomlásáért (szerintem mindenki döntse el maga, szerintem már a jelenség puszta említéséért megkaphatnám a hímsoviniszta jelzőt. Ismerős? :) ) Nagyszülőket hol otthonba zárják, hol befektetési alapként tekintenek rájuk, ám az anyagi jellegű támogatáson kívül a nyugdíjasok többsége nem sokra számíthat a hozzátartozóitól. Sorolhatnám napestig, a lényeg annyi, hogy családról maximum mint rokonsági szálak halmazáról beszélhetünk, már egyáltalán nem fogható fel stabil és körülhatárolható alakzatként a társadalom struktúráján belül, következésképpen botorságnak tartom kizárólag a család fogalmához kötni a szocializációt, s egyáltalán az individuum fejlődését. S hogy miért gondolom, hogy a család nem szolgálja a felnőtt ember érdekét? Válaszul megfordítom a kérdést: ha a felnőtt ember érdekét szolgálná, akkor nem boldog családok millióinak kellene uralnia a statisztikákat a tömeges válások, sokadik házasságban élők, egyedülálló szülők, élettársi kapcsolatok, szingli karrieristák és több anyát+gyermekeiket eltartó apák (és még sorolhatnám) helyett?
A jövőkutatás (s hangsúlyoznám, hogy nem az én rezorton eldönteni, hogy megalapozottak-e azok az adatok, s tények amelyek alapján Aubrey de Grey előadást tart) társadalomtudomány. Hipotetikus. A jelen technológájának fejlettségéből és a társadalom mostani állapota alapján lehetséges forgatókönyvek egész sorozatát állítja fell, nagyon gyakran a fikciós irodalom ötleteire támaszkodva. Nem célja 100%-os jóslatokat felállítania, pusztán feltárja mindazokat az etikai (morális és erkölcsi), szociális, gazdasági, satöbbi kérdéseket és problémákat, amelyeket a jövőben (feltehetően) meg kell majd válaszulnunk, s amelyekre megoldásokat kell majd találnunk. Ha te szeretsz két lábbal a földön járni megértem ha számodra hülyeségnek tűnik mindez, de hidd el, ha 150 éve is ekkora elánnal foglalkoztak volna a jövő problémáival, lehet, hogy a belső égésű motor helyett valamilyen környezetkímélőbb mobilizációs technikát próbáltak volna találni a múlt nagy feltalálói, s ma nem kellene széndioxid-kibocsátásról, klímaváltozásról, s az ózonréteg elvékonyodásáról beszélnünk.
Ebben teljesen igazad van: sajnos lelkem is rajta, de most tényleg csak ennyi telik. :-(
Röviden: nem bántásnak szántam, pláne nem személyesnek, de ez az egész számomra nagy hülyeségnek tűnik, nem tudok hinni benne.
Ha viszont mégis létezne ilyesmi: sohasem tudnánk megfelelni se te, sem én az előírásoknak, mindketten gyengék lennénk a bio-pszicho-fizio akármik betartásához vagy azok beültetéséhez. Meg nekünk nem is jutna ilyesmi. Sztem. Akinek meg lenne az olyan simán titkolná el a többi elől, hogy észre sem vennénk. (Önellentmondás: lehet h már létezik is a dolog? :-))
A család+felnőtt dolgot tényleg butaságnak tartom, de mondjuk korántsem téged (az innen való ismeretség kölcsönös ;-)), csak ezt a vélekedést. Család nélkül döglött vagy - ez mondjuk "enyhén" szólva sarkos vélemény, de mondjuk én a család fogalmát nem is értem az egymást perelő-szapuló-lehúzó-kitagadó stb. képződményekre. Ha viszont meg nem az ilyen értelmű, idealizált családot értjük a szó alatt, akkor az meg halálig segítség.
Nagyon nehéz úgy a diskurzus, hogy ráaggatod valamire a parasztvakítás, illetve az ostobaság jelzőt, s részedről innentől kezdve lezártnak tartod a kérdést. "A Föld lapos, minden más vélemény parasztvakítás, az enyémtől eltérő perspektívából beszélni a Föld formáját illetően ostobaság. Vita nincs, téma lezárva" Ismerlek már egy ideje az ize.hu-ról, szomorúnak tartom hogy ennyi telik tőled, nem erre számítottam. No de lelked rajta.
Ha a felső tízezerből mindenki hozzájutna a "garantált 1000 életév" csomaghoz, előbb-utóbb a technológia, mint már mondottam, egyre szélesebb körben terjedne el a későbbiek folyamán. Ugyanúgy, mint a védőoltások vagy az orvosi kezelések jó része. Az hogy képtelenség a 'maximálisan igazságos biztosítási rendszer ideáját' egy gyakorlatban működő államszervezet struktúrájában hibák nélkül megvalósítanii már nem a felső tízezer, hanem az adott rendszert működtető emberek bűne (a szociális hálon élősködőn át a becsületes adófizetőig, aki nem kér számlát a vegyesboltban egészen az imbecilis politikusig, egytől-egyig, mindenki). Az ezer évig élő emberek utópiájának abszurditásán túl szerintem nincs annál abszurdabb világ, ahol választási kampány és szimpátia, nem pedig a jelölt képességeinek a függvényében választanak meg valakit a pozíciójába, illetve ahol a sportot nem annak élvezetéért művelik, hanem vadidegen emberek rekordjait tartják számon úgynevezett sportrajongók. Meg különben is: számítanának bármit is ezek a dolgok egy olyan világban, ahol az önfejlesztés előtt már nem áll az idő korábban áthághatatlannak hitt korlátja?
Csatlakoznék abban kottához, hogy hiszem a hírt, ha látom megvalósulni. Addig meg... :P
Az etika az, amit egy idő után sebtiben elfelejtenek, ha valami szívhez szorító (értsd. érzelmeket befolyásoló, többséget megható) eset áll fenn, amit megoldhatnának egy morálisan sokat vitatott, kényes eljárással.
Ez egy büdösül nagy parasztvakítás, nem több.
A realitás: nulla.
És nem a technológiáról, biológiáról, fizikáról, kémiáról beszélek, egyedül csak a "szimplán" filozófiai kérdésnek nevezett etikáról. Emiatt, ő miatta sohasem lesz ilyen.
Magyarázzam? Nem hiszem hogy kell...
(Családos gondolathoz: Egyszer hallottam egy véleményt, és azóta nem keresztény, nem vallásos körökből is hallottam ugyanezt megfogalmazni: "szekta" (itt és most értsd: emberromboló, közösségromboló, ergo életedet romboló szervezet) az, ami elszakít a családodtól. Akárhogyan, akármiért. Lehet ezzel is vitatkozni, én spec. azzal a szép, kerek, és ritkán hallhatóan nagy marhasággal vitatkoznék, miszerint a család a felnőtt ember érdekeit nem szolgálja (by Ghavin). Ezt sem kezdem részletezni, számomra önmagáért beszélően ostobaság.)
Nagyon-nagyon hosszú életű biológia test? Hajrá, engem nem érdekel. :P
Bírom, amikor elszabadul az emberi nagyravágyás és telhetetlenség. Soha, semmi nem elég.
Aki fél az öregségtől, és a haláltól és tíz körömmel kapaszkodik ebbe a világba, az árgus szemekkel lesse a kísérleteket, én szeretném a magam idején, tisztességgel letenni a lantot. A teljességet nem években számlálják.
Ez mondom én is a világot már évszázadok óta a pénz irányítja, a középkorban még talán ugyanolyan esélye volt, hogy a leprát, himlőt megkapja szegény vagy gazdag, a koleráról, tbc-ről már talán akkor sem mondható el ugyanez, kezdetben a nemesek betegsége volt a szifilisz, ez a másik ellenpont. Igen, ha a felső tizezer megengedheti magának az ezer évet, gondoljuk el milyen abszurd dolgokat eredményezne, 100 évig elnök egy Kennedy, ugyanaz a világsztár sportoló nyeri évtizedek óta golf bajnokságokat. Robert Heinlein regénye /1941-ben írta!/ Matuzsálem gyermekei pont ezzel a dologgal foglalkozik.
Ja, majd elfelejtem: mint minden technológia, ez is előbb-utóbb "demokratizálódna", csakúgy, mint minden, ami valaha egy adott társadalmi csoport monopóliuma volt, kezdve az írás művészetétől egészen az autómobilig. Ám éppen a varázslatos és mesés demokráciának köszönhetően ma már egyre nehezebben nyerhetnek teret az új technológiák, nem anyagi, hanem érzékenységi okok miatt. Például egyházak nélkül körülbelül 10 évvel előrébb tartana az őssejtkutatás és a klóntechnológia tudományterülete. S még azt mondják, hogy "Nyugaton" végbement a szekularizáció, hát egy nagy lófaszt...
Akkor miért gond, ha sérül? Nem inkább arról van szó, hogy "csupán" azok az emberek sérülnének, akik nem engedhetnék meg maguknak a hosszú életet biztosító beavatkozásokat? Érdekes dolog jutott az eszembe. Mi van akkor, ha a biológiai szelekció helyét oly módon vette át a társadalmi szelekció, hogy azok, akik valamilyen módon a szociális háló csúcsára kerültek vagyonuk révén (amit saját, vagy felmenőik tehettségének köszönhettek) azok korunk "csúcsragagadozóivá" váltak, s ők éppen így formáltak jogot arra, hogy megtegyék a következő lépcsőfokot az emberi nem fejlődésében?
Látom nem sikerült felfogni hogy a technológia az öregedés megelőzésével biztosítaná a hosszú élettartamot. Nem aggastyánként élnénk sokáig, hanem az ifjúkor (18-tól 30 éves korig) időtartama tolódna ki hosszú évtizedekre, évszázadokra. Kár, hogy a hosszú életkor fogalma mellé a legtöbb ember agyába kiméletlenül a matuzsálem képét égette bele a média, de tudjátok mit, úgy kell nektek.
Megint újabb dolog amivel az úgymond demokrácia sérülne, ki mikor döntené el /pénzen kívül/, hogy ki az aki élhetne 1000 évig és ki az aki nem? Ugyanez a gondom az olyan drága gyógyszerekkel is amelyek megoldást jelentenének a rákra, Aidsre, stb.
Ha majd nem all fel az ember farka 65 eves kor utan akkor minek sokaig tovabb huzni. Ok. meg szetnez az ember a vilagban, de valljuk be csak a punci utan futas tartja az emberiseget mozgasban. Ha elveszitjuk az erdeklodest ki akar elni tobb szaz evet. Valamelyik hires embertol szarmazik ez a gondolat meg a mult szazad elejenrol, hogy: Egy ferfi alkohol, kartya es nok nelkul elelhetne akar 120 evig is, de minek. Nagy igazsag.
Mi van? Etikai problémát nem akarok megvalósítani baszki (azt meg hogyan kell :D ). Beszélni szeretnék róla. Az etika pedig a filozófia testvértudománya, következésképp nem kell a műveléséhez más, mint egy gondolkodó ember, etikai problémákról folyó párbeszédhez pedig minimum két ember. Vagy szerinted csak akkor érdemes valamiről beszélni, ha az már kézzelfogható?
Főleg mert az egész európai kultúrhagyomány egy olyan nép kultúráján alapul, ahol a monogámia intézménye már akkor is köztudottan képmutatás volt. A család lehet, hogy a gyermekek érdekeit szolgálja, ám az egészséges felnőtt emberét semmiképpen sem (a vallásos embereket én sok szempontból nem tartom egészségesnek, de ez megint más tészta).
Érdekes filozófiai kérdés merült fel itt kérem szépen. Ugyanis a monogámia elsőként olyan közösségekben alakult ki, ahol a növénytermesztés és állattenyésztés már elég fejlett volt ahhoz, hogy vadászat és gyűjtögetés csak járulékos táplálékforrásként szolgáljon... Azonban míg a földtúráshoz és kecsketereléshez nem kellettek kiemelkedő tulajdonságok sem fizikai, sem intellektuális téren, addig bizony a vadászathoz nemcsak gyorsaság és erő, de jó helyzetfelismerő-és döntéshozó-képesség szükségeltetett. A monogámia szembemegy ősi vágyainkkal, kialakulásával felbomlik a munkamegosztás, létrejön a magántulajdon, a pénz, népek, nemzetek alakulnak ki, ám gyökeret ver az irigység, a közöny, a gyűlölet és a háborúskodás is. (Rousseau) Úgyhogy nem tudom te milyen érzelmektől vezérelve írod nagybetűvel (talán büszkeségből) az ember szót, de én nem tartom annyira felemelőnek a monogámiát, sem régen, sem most.
Az 5.-hez hozzáfűzve: azért mert tudományos fejlettség kell a modern etikai problémák megvalósításához. Attól függetlenül a költői kérdésed ugyanúgy megválaszolatlan maradt:)
Ez is igaz, de én speciel másra gondoltam. A hordában vagy mindenki mindenkivel, vagy "csak" a vezérhím "izélt". Annak, hogy a fejlődés bizonyos pontján ez az állapot megváltozott, a következménye az EMBER.
1: Szerintem mire sejtregeneráló nanoszondákat leszünk képesek előállítani, addigra már régen meghatároztuk az összes gént amelyek felelősek lehetnek az életkor előrehaladtával kialakuló rákos megbetegedésekért. (http://index.hu/tudomany/2009/03/30/ujabb_rakgeneket_talaltak/)
2: A spontán mutációk legtöbbje ártalmatlan, míg bizonyos részük ugyan káros, de az immunrendszer képes védekezni a hatásukkal szemben. A fatális, krónikus megbetegedéseket előidéző spontán mutációk sorozata pedig eleve visszavezethető örökletesen szerzett génhibákra. A mutagének ellen pedig marad az élhető környezet, egészséges életmód, rosszabb esetben az ólomruha.
3: A regeneráló nanoszondák koncepciójának nem az a lényege, hogy a sérült, hibás, vagy már haldokló sejtekbe lehelnének valamilyen módon újra lelket, hanem az egészséges sejtek fehérjeszintézisének és osztódóképességének fenntartásával előznék még az öregedés folyamatát, betegségek kialakulását, satöbbi. Ez lényegesebben egyszerűbb programozást igényelne, mint az, hogy az emberi test összes sejtjét külön-külön felügyeljük, nemde? :)
4: Az ember mai, modern társadalmában már nagyon régóta nem hat számottevően a biológiai szelekció. A szociális szelekció pedig elhanyagolható változást okozott az elmúlt évezredekben az általános emberi génállományban, lényegében az esztétikai jellegű tulajdonságok mixtúráján kívül nem történt semmilyen változás. Így ne haragudj, de azt kell mondjam hogy a harmadik bekezdésed értelmét veszti.
5: Nem értem egyszerűen, hogy egy pusztán hipotetikus tudomány, a jövőkutatás "jóslatai" miért tudományos irányba terelik el állandóan az átlagember gondolatait, miközben az etikai problémák megvitatása, s egyfajta állásfoglalás sokkal bölcsebb lenne mindannyiunk részéről.
hát elnézve a mai 80+ éveseket köszönöm nem kérek belőle... bár ha öregedés lassítást alkalmaznának (minden életszakasz dupla, tripla vagy akár négyszer olyan hosszú lenne) akkor elgondolkodnék rajta...
Igazad van... Család nélkül nem létezne szocializáció, és nem létezne tudás, hiszen amit tudunk, nincs belénk programozva, hanem el kell sajátítanunk. Ennek legjobb módja, ha a szüleinktől tanulunk, bár sok ismeretanyagot csak másoktól szerezhetünk meg, hiszen egy ember sem rendelkezhet az emberiség teljes tudásával. De ha szüleink nem nevelik belénk az alapvető normákat, a tudás megszerzése lehetetlenné válik. Teljes mértékben egyetértek, a család, és a monogámia fontos építőkövei az emberiségnek.
Mindennel egyetértek, csak még azt fűzném hozzá a genetikai okfejtésekhez - amiről nem szoktak beszélni -, hogy ahoz, hogy ennyire értelmesek lettünk, leginkább a MONOGÁMIA (lásd: család) kialakulásának köszönhető.
Érdekes gondolat, de ha a sejtek öregedését le is tudják állítani, a felhalmozódó mutációk ellen aligha tudnak mit tenni, és ez hosszú távon nem kedvez az ember egészségének. És amint tudjuk, a mutált DNS rákot, és egyéb nemkívánatos betegségeket okozhat, aminek gyógyításához magát az örökítőanyagot kell kijavítani.
Ez márpedig bármennyire is fejlett a genetika, és a nanotechnológia, igen nehéz lehet elvégezni az élő szervezetben úgy, hogy csak a hibás DNS szakasz javítódjon. A nehézség egyik oka az is, hogy több milliárd sejtünk van, és ahhoz, hogy tudjuk, hol a hiba, mindet figyelni kellene. Ez valljuk be elég nagy képtelenségnek tűnik, hiszen egy ember összes sejtjének nyomon követéséhez is több milliárd gépre, és számítógépre lenne szükség... Annyi hely nincs a bolygónkon sem, hogy ez megvalósítható legyen, nanotechnológia ide, vagy oda.
Tehát az ezer éves élet, bár lehet hogy hosszú, de szerintem túl nagy áldozatot kíván. Továbbá az evolúció, és az élet egyik alapfeltétele a halandóság. Hiszen ha a hibás génállománnyal születő egyedek nem pusztultak volna ki a Földön a hosszú évmilliók során, akkor az evolúció meglehetősen visszaesett volna, és aligha értük volna el jelenlegi fejlettségünket. Szerintem, illetve az általam eddig tudottak alapján az evolúcióhoz meg kell halniuk az élőlényeknek, hogy a fiatalabb, jobb génkészlettel rendelkező példányoknak adjanak helyet.
Hosszú ugyan a kommentem, és este zh-t írok, de várom az egyetértő, vagy épp velem ellenkező véleményeket... :)
ha a fószer egy tizenhárom éves kissrácnak nézne ki, valahogy jobb reklámértékkel bírna (jó, tudom, hülyeség), ki akar ezer évet élni, nem akarok én mekklód lenni meg Mózes sem, meg különben is. Meg hova teszi a káros életvitelt, és a betegségeket, amelyek még az eredendően lehetséges életkort is jelentősen lerövidítik. vagy önmegtartóztatásban kéne élni ezer évet, akkor meg minek.
na jó, de miért pont ezer?? gondolom valahogy megújúlnának a sejtek vagy vmi, de akkor miért nem lehet ennél több? ha 10x meg tudnak újulni 20x mér nem? amúgy meg blöff az egész....
Ha te csak 30 évet tudnál az életedben tartalommal megtölteni, akkor elég szegényes lehet a fantáziád... Nekem talán az 1000 év is kevés lenne ahhoz, hogy mindent megvalósítsak, amit valaha elképzeltem.
Nem 1000 évig kéne élni, hanem elég átlagos 60-at de azt tartalmasan! Sokat érne a csóka is 1000 év semmit mondó unalmas élettel. Úgy vagyok vele, legyen 30 évem, de az tartalmas!
Háát, nem tudom. A gondolat nem rossz, hogy esetleg megérem, hogy a Marsra költözzek, ugyanakkor benne van a pakliban, hogy sok háborút kell akkor kibírni. Mert mindenki 1000 évig akar majd élni. Meg mondjuk együtt élni a gondolattal, hogy meghalt a gyereked a szerelmed, a tesód a magyar országgyűlés:D... Durva lesz. Ezzel szerintem akár ki is irthatjuk magunkat. Nem vagyok nagy biológus, de csökken a szaporulat megöregszik az ember DNS-e, kevesebben fognak élni a világon, persze ez csak az én spekulációm. Komoly problémákat vethet fel, ami egyenlőre szerencsére csak sci-fi. Lehet, hogy sokan csavarodnánk be a halhatatlanságba. Ehhez fel kell nőni, és még nem tart ott az emberiség...
Elképzelhetőnek tartom, hogy a tudomány meg fogja oldani ezt a problémát is, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz elérhető a hétköznapi ember számára!
lehet hogy a kormány már olvasta ezt a cikket és ezért akarják emelni a nyugdíjkorhatárt :)
kiváncsian várom, én is beleférek a megjelölt életkorba :) bár asszem uncsi lenne 40-45 év meló után több száz évig tengődni nyugdíjasként :) ráadásul a sok leszármazottnak a karácsonyi ajándékok több száz évesen mekkora anyagi csőd lesz... xD
2) Nem pótcselekvés, hanem tudatállapot, aminek vallásos emberenként eltérő fokozatai vannak. Hozzáteszem a nagy bumm, ősleves meg evolúció-elméletbe vetett hit is egyfajta vallásnak tekinthető. Azok az emberek, akik kétségek nélkül elfogadnak egy magyarázatot a világ, az élet és azon belül az ember létezésére, gyakorlatilag felmentik saját magukat a gondolkodás felelőssége alól, mivel hagyják magukat kiszolgálni egy készen tálalt kozmológia és történetszemlélet által. Így ezek az emberek nagy általánosságban nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, mivel egy percet sem kell pazarolniuk az életükből arra, hogy akár egy kis időre is elgondolkozzanak az "okokról, célokról és a módszerről". A dolog pikantériája, hogy a kultúra és a civilizáció, amiben most mindannyian élünk olyan embereknek köszönhető, akik minderre vették a fáradtságot egykoron. A vicc pedig az, hogy ezek az emberek hol egy vallás messiásai, vagy egy filozófiai/tudományos irányzat emblematikus alakjai.