I. (Szent) István idejében, meglehet, "sok lehetett a róváson", de a róvott botokkal, életre-halálra üldözött igricekkel, regölőkkel történelmünk egy része is elveszett. Mi maradt meg az ezer év előtti korból? Néhány legenda-torzó, később egy alapító levél, Ó Mária siralom, a koronázási kellékek és a székelyek által megőrzött róvásírás. Ez utóbbi is csak azért, mert a király keze nem ért el a Hargitáig, ahol, mindég is vörösebb volt a vér, fehérebb a hó és zöldebb az erdő. Ti magyar-magyarok nem érthetitek ezt meg. Én nem vagyok ugyan székely-magyar, de inkább rokonszenvezek velük, mint sok TV-ben is szereplő "odaáti"-val. "Vagyok" helyett nem mondják, hogy "vok", "szóval" helyett nem írnak "szal"-t. Azon a vidéken, némi akcentussal bár, de még tisztán beszélik a nyelvet s őrzik a "hagyományokat". Szinte egyebük sem volt s nincs ma sem.
A visszatekintéssel teljesen egyetértek, építkezzünk a dicső nagy dolgainkból, tanuljunk a hibáinkból, csak ne a múltban éljünk. Akarom itt mondani, hogy ne a régi nagy dicső Magyarországot akarjuk visszaállítani, akármilyen szép is lenne, ne arról regéljünk, ejj minő nagy nép voltunk, amikor még a lovakon jártuk európát, vagy amikor Mátyás-király lerohanta Bécset, stb. stb, hanem az adott helyzetből, ebből a kicsi országból hozzuk ki a maximumot, persze a hagyományokra alapozva, de új dolgokat is létrehozva. Kicsit olyan érzésem van néha, mintha az olaszok akarnák a római birodalmat visszahozni, mondván, a miénk volt, meg volt nagy volt, szétzilálták, de nekünk jár. Persze más szitu, tudom. Mindegy, én a magam részéről azt tudom tenni, hogy itt vagyok, itt élek, itt dolgozom, akár bagóért is, és építgetem a magam és a környezetem világát, és maradok is akármennyire szar, vagy jó itthon.
Amilyen fura a világ, bizony csúnya hátrány lehet már az is, ha magyarul szólalsz meg valahol. Én is "kicsiben" vagyok itthon, és emiatt valószínűleg teljesen ugyanúgy látnám,mint te, csak épp sokszor jártam "nagyobb" otthonunkban is, és vannak tapasztalataim. (Ha ezt a "nagyobb"-at a "tisztelt" nemzetbizti hivatal az oldalt figyelve most kockázati tényezőként kezeli, akkor csókoltatom őket. Elég skizo érzés néha az "állami" ostobaság mellett emberként gondolkodni. Ennyit arról, h a politika (mindegy melyik oldal) mindig a saját szája íze szerint tud beállítani mindent.Nem is éri meg foglalkozni velük.)
A kicsiországbeli ember nagyon sokban más a nagyországbelihez képest és viszont. Ebbe belekényszerültünk, emésztjük még sztem sokáig, mert annyira ostoba egy szitu, h még. És látható az azóta eltelt évtizedeken, h mi mindent hozhat ki ez beállítottság szerint bárkiből. Van, és kész. Ebben tényleg előre kell nézni. Viszont ha nem nézünk sose hátra, fennáll a veszélye, h mi is elkövetünk valami borzalmasat, pedig meg vagyunk győződve róla, h az mindenkinek jó.
De régen meg azért üldözte a magyar a magyart mert pogány volt, és ráerőltették a kereszténységet. Szóval valami sose volt jó. De nem tudom, neked származott abból hátrányod hogy keresztény vagy? Vagy ez látszik az emberen? Valahogy én még sosem láttam kárát, sőt meg se kérdezték még soha, hogy keresztény vagyok-e. Az egyetlen hátrány a magyarságom miatt, viszont pont magyar társaim bunkósága volt, értem ezalatt azt, hogy úgy viselkedtek külföldön, hogy inkább meg sem szólaltam. Persze persze én itt élek, Magyar-Magyarországon, és nem romániában, szlovákiában, vagy máshol, szóval igen engem nem üldöznek, biztos ott nehezebb. De itthon, földrajzi határainkon belül, még sosem láttam kárát annak, hogy magyar vagyok. Lehet hogy szerencsés vagyok.
Magam részéről szívesen "nézegetek vissza". De valóban, praktikusabb lenne, ha a jövővel foglalkoznánk. Azonban nem tudom miért, engem zavar, ha összevissza hazudoznak a történelmünkről. Különösen zavar, ha valakit azért ér attrocitás, azért nem hagyják békén, mert azok közé tartozik akik közé én is. Ha valakinek már szinte hátrány az, hogy magyar. Pláne, ha keresztény is mellette. Nem tudok csak úgy elmenni mellette. Majd ha ezeket a kérdéseket a TELJES Kárpát medencében rendbe tesszük, akkor tudok csak nyugodtan előre nézni. Egyébként lehet próbálkozni egy "tökösebb" székely legénynek azt mondani, hogy ő nem magyar. Potenciális 8 napon túli, és még igaza is lesz...
A rovásírással kapcsolatos meddő vitákba meg nem mennék bele, ha valaki el kezd foglalkozni vele, úgyis elé ugrik a meztelen igazság. Nem tudja valaki, hogy a "hivatalos" történelemíróink miért óvakodnak ettől ennyire? Én sejtem... Egyszerűbb a szedett-vedett finnugor marhasággal jönni, amit a világon senki (még a finnek sem) ismernek el, csak a T. urak forszírozzák az emtéának csúfolt pecóban. Uff, szólottam :)
Ja, ha valakinek eszébe jutna a római számoktól eredeztetni ezeket a számokat, az ne felejtse el, hogy rovással le lehet írni a milliót, római számmal nem. Elgondolkoztató...
Én szerintem meg tök mindegy, hogy most magyarok-e a székelyek, vagy a csángók székelyek-e vagy hogy most mi meg hogy, meg magyar-székely-csángó egy legény-e vagy külön népcsoport, és egyáltalán a rovásírást se kell visszahozni, hanem a jövőbe kéne nézni már végre, és nem azon gondolkodni honnan jöttünk, hanem hogy hova tartunk. Mert sehova sajnos, és nagy mértékben korlátozza a fejlődésünket az állandó múltba révedés, és kesergés valaha volt nagyságunkon.
Tehát szép szép dolog a rovásírás, tanulja meg aki akarja, vagy legyen kötelező, mindegy, szép dolog a történelem, szép dolog az eredet, kik vagyunk, hova tartozunk, de még szebb lenne, ha egyszer végre megrázná magát ez a népség, és azt mondaná, na megmutatjuk mit tudunk, és építgetné ezt az országot, nem csak a romokon ücsörögve acsarkodna, meg sírna a magyar. Erre azért jó példa a balti államok, vagy akár a háború utáni japán, németország és a többi vesztes, akik nem azon ríttak, hogy haj mekkora birodalom voltunk mi és hogy kiszívattak minket, hanem építették a saját országukat, és megint "nagyok" lettek.
Erre sajnos mi nem nagyon vagyunk képesek, és ezért nincs nagyon létalapja ennek az egész népnemzeti fílingnek.
Emiatt aztán egy csomóan téged is nyilván elküldenek a 'csába. Furcsa,h ilyen nyilvánvaló dolgokat sem tud megérteni valaki. Itt a büdös nagy fővárosban sokan dolgoznak onnan, meg mégonnan is, románoknak hívja őket mindenki és tök rossz látni, h a mi elposványosodott agyunk van inkább hatással rájuk, mint ők miránk. Nem részletezem. Sok találkozás, sok beszélgetés történt meg velem, és ezek miatt elég elfogult vagyok. No meg jártam is arrafelé. Az egyik legtanulságosabb lecke Somoskán ért. Arra a kérdésre, h kik is maguk valójában, nem a szokott válasz jött, h román v magyar. Egyszerűen: csángó. Nemzetisége: csángó. Szebb mondatot ritkán hall az ember, pláne, h az anyanyelvén hallja.
Mikor ilyen témáról olvasok, egy kis húsdarab a mellemben gyorsabban kezd verni s a szemem is elnedvesedik. Még akkor is ha egy "Anonimus" írja. Hogy magyarok-e a székelyek, találgatás helyett, inkább tőlük kellene megkérdeznetek. És tudom is a választ. Azt is megmondhatom, hogy semmi se hozza ki őket annyira a sodrukból, mint mikor "elmagyarositott románoknak" neveztetnek.
Anno tanultam főiskolán rovásírást és rendszeresen elkövetik azt a hibát, hogy nem visszafelé írnak fel valamit ezzel az írással. (tehát jobbról balra)
Némi információ a székelyekről (Azoknak is akik bömbölik a székely himnuszt de, hogy ki volt Csaba királyfi, már nem tudják)
A székely nemzet(ség) magyarul beszélő etnikai csoport, főleg a Hargitán, ill. Tolna megyében és Erdélyben élnek. A 2002-es felmérések szerint megközelítőleg másfél millió magyar él Erdélyben ennek kb. fele vallja magát székelynek. Hozzá kell tenni, hogy mikor a románok feltették a kérdést, hogy székely vagy magyar az illető,(mindkettő nem lehet) akkor kb. 150 fő kivételével mindenki magyarnak vallotta magát. Aranyosszék területén megközelítőleg 10-15 ezer fő székely él még ezen kívül. Döntő többségben az alábbi településeken élnek: Felsőszentmihály, Felvinc.
Ezen kívül Bukovinában, Délvidéken is élnek. (hogy miért itt nem taglalom) A XII. századi feljegyzések szerint még a Dunántúlon is éltek.
A történelmi leírások, találgatások többsége Attila hunjaihoz köti őket, de akad olyan is aki a szkítákhoz vezeti vissza a népet, akik a honfoglalát megelőző időkben csatlakoztak a magyar törzsekhez portyázásaik során. Megint mások, az avar, gepida, bolgár és kabar törzsekhez kötik őket. Ezen teóriák megegyeznek abban, hogy korábban voltak Erdélyben, mint a magyarok. Kézai Simon krónikája és Anonimus (Gesta Hungarorum) is így ír róluk. Megint mások úgy tartják, szimplán magyarok ők is, csupán egy másik törzs. Egyesek az V. századig vezetik vissza a Keleti-kárpátok e sajátos népét. László Gyula kettős honfoglalás elmélete szerint 670 körül a magyarok első hullámával érkeztek és telepedtek le.
Kultúrájuk megőrzését elsősorban elődeiknek köszönhetik, kik Attila nyomán, különleges jogot biztosítottak maguk számára a területeiket illetően. (Hargita, Covasna, Mureº Így együtt Székelyföld)
Legfontosabb népi szimbólumaik a Nap és a Hold, mely szimbólumok Erdély címerében is feltűnnek, akárcsak a románban. A magyar kereszténység elterjedésével viszont ezek jelképesség jelzésszerűvé váltak. Orbán Balázs írásai a székely népről, kultúráról erősen ajánlottak a témát érdeklőknek.
Erdély történelmét illetően tagjai voltak a Unio Trium Nationum a magyarokkal és a szászokkal együtt.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a székelyek többször igyekeztek autonómiát kiharcolni maguk számára még a Ceauºescu kormányzás alatt. Ennek modellje a spanyol Katalónia lett volna.
Csaba királyfiról:
Az 1740. évi török nyelvű Tarih-i Üngürüsz (Magyar történet) a következőket írja: „444-ben az említett Attila király a nemcse tartományokat dúlta fel, de közben Szikamberija nevű városban százhuszonnégy éves korában [!], királyságának negyvennegyedik évében a sors kifárasztotta és meghalt. Két fia, Csaba és Aladár között ...viszály támadt, és a madzsar nép két pártra szakadt... Olyan csata kezdődött, amilyent eddig senki sem látott, és egymást úgy lekaszabolták, hogy azt elmondani sem lehet... Csaba királyfi seregéből az öldöklés után mintegy tizenötezer madzsar maradt, akik elhagyták Madzsarisztánt, és visszatértek ősi hazájukba, a Nagy Sztyeppre.
Végezetül néhány fontosabb székely:
Kőrösi Csoma Sándor, Dózsa György, Gábor Áron
Sokkal inkább azt kellene tisztázni, hogy kik is a székelyek. Mi lenne ha bebizonyosodna az a feltevés, hogy a székelyek tulajdonképpen nem is magyarok (mert ilyen feltevés is létezik). Akkor is ennyire büszkék lennénk a "mi" rovásírásunkra? Arról nem is beszélve, hogy az írásbeliséghez bizonyos mértékig le kell telepednie az adott népnek. Ha pedig a magyar őseink nomád életmódot folytattak akkor nem hiszem, hogy külön energiát fordítottak volna arra, hogy köveket, fadarabokat és csontokat hordozgassanak magukkal mert azokra írásjelek vannak vésve. Talán a táltosnak voltak ilyesfajta tárgyai de szerintem neki is fontosabbak voltak a sámándobjai és a szellemekkel való társalgáshoz szükséges halucinogén növénykéi.
A bizonyíték az eredetiségére meg az, hogy a magyarság már ősidőktől kezdve használta és egészen a XIX. századig tanították is iskolákban csak aztán az osztrák propaganda ránkerőltette a finnugor eredetet, hogy ne legyen akkora az acrunk ... aztán a hatalomnak meg nem áll érdekében ezt a hazugságot szétzúzni mert a többi nép irígy ránk.
Miért lenne ez 100%-ig teljesen önálló egyedülálló magyar? Úgyértem, ez saját írás attól függetlenül, hogy a rúnaírások közé tartozik és ez is azt bizonyítja, hogy a magyar nép milyen ősi gyökerekkel rendelkezik és rohadtul nem a finnek rokonai ...
Én tudok rovásírni. :) Igaz én egy úgymond egyszerűbben írok mert minden kiejtett betűt leírok meg ilyen összevont töveket nem használok. :) Na de ez speciel egy olyan dolog amire mind büszkék lehetünk és ha mindenki elkezdi újra használni (mert 1800-as évek elejéig még iskolákban is tanították ám) akkor már nem csak a bunkó szélsőjobbos barmok jutnak majd az embernek a rovásírásról az eszébe! :)
Az bizony, nagyon jó dolog. Ez egy egyedülálló magyar népi különlegesség, csak kár, hogy a legtöbb magyar azt sem tudja, hogy van ilyenünk, vagy hogy mint és hogy kell használni. Én személy szerint minden iskolában kötelezővé tenném a rovásírást. Legalább heti 2 órában, hogy minden magyar büszke lehessen erre, mert európában nem sok népnek van saját írása.
mi tanultunk 7-8 osztályban rovásírást oszt főnökin mert oszt főnökünk nagyonagy hazafinak képzelte magát de 2 év alatt úgy megutáltam hogy csak na és már nem is emlékszem semmire...
na most ez a zsidó vagyok felíratos egy kicsit elgondolkodtatott engem hehe, hogy csináltassak egy ilyen unszimpatizáns polót, h nem szeressem az orkokat és a kampósorrúakat
Mondjuk ezt még tudnám, akármennyire nem tudok spanyolul, de tetszett a japánul buzi vagyok is.. Hih, hát igen, jó is az amikor a sok okost szivatják, mert tényleg miért is varrat valaki magára japánul ilyenolyan hülyeségeket.
LOL! Ez jó, ez tetszett, rovásírással kiírni, hogy "zsidó vagyok". :D
Ez olyan, mint sokan hordanak olyan pólót, hogy De Puta Madre pólót és nem tudják, hogy mit jelent meg hogy egy kolumbiai drogdíler találta ki a márkát. :)
Én már sokszor gondolkodtam ezen, hogy annyian hordanak olyan polót amire rovásírással van írva, hogy magyarország, pannónia, kárpátia stb, és vajon ha felvennék egy olyat, amire rovásírással az van írva, hogy zsidó vagyok, vagy kapd be köcsög, vajon hányan tudnák elolvasni, és meddig tudnék így sétafikálni "büntetlenül" mert szerintem nagyon kis része tudja csak elolvasni az embereknek mit vesznek fel. Amúgy meg lehet hogy illene ismerni a rovásírást, mégiscsak a történelmünk része, annak ellenére, hogy mondjuk a görögök se beszélik az ógörögöt, vagy az egyiptomiak a hireoglifákat nem tudják elolvasni. Más tészta, hogy mennyire azok leszármazottai, de hát bennünk is elég kevés ősmagyar vér csörgedezik.