Én szerintem meg tök mindegy, hogy most magyarok-e a székelyek, vagy a csángók székelyek-e vagy hogy most mi meg hogy, meg magyar-székely-csángó egy legény-e vagy külön népcsoport, és egyáltalán a rovásírást se kell visszahozni, hanem a jövőbe kéne nézni már végre, és nem azon gondolkodni honnan jöttünk, hanem hogy hova tartunk. Mert sehova sajnos, és nagy mértékben korlátozza a fejlődésünket az állandó múltba révedés, és kesergés valaha volt nagyságunkon.
Tehát szép szép dolog a rovásírás, tanulja meg aki akarja, vagy legyen kötelező, mindegy, szép dolog a történelem, szép dolog az eredet, kik vagyunk, hova tartozunk, de még szebb lenne, ha egyszer végre megrázná magát ez a népség, és azt mondaná, na megmutatjuk mit tudunk, és építgetné ezt az országot, nem csak a romokon ücsörögve acsarkodna, meg sírna a magyar. Erre azért jó példa a balti államok, vagy akár a háború utáni japán, németország és a többi vesztes, akik nem azon ríttak, hogy haj mekkora birodalom voltunk mi és hogy kiszívattak minket, hanem építették a saját országukat, és megint "nagyok" lettek.
Erre sajnos mi nem nagyon vagyunk képesek, és ezért nincs nagyon létalapja ennek az egész népnemzeti fílingnek.
Rovásírás fordító
Tehát szép szép dolog a rovásírás, tanulja meg aki akarja, vagy legyen kötelező, mindegy, szép dolog a történelem, szép dolog az eredet, kik vagyunk, hova tartozunk, de még szebb lenne, ha egyszer végre megrázná magát ez a népség, és azt mondaná, na megmutatjuk mit tudunk, és építgetné ezt az országot, nem csak a romokon ücsörögve acsarkodna, meg sírna a magyar. Erre azért jó példa a balti államok, vagy akár a háború utáni japán, németország és a többi vesztes, akik nem azon ríttak, hogy haj mekkora birodalom voltunk mi és hogy kiszívattak minket, hanem építették a saját országukat, és megint "nagyok" lettek.
Erre sajnos mi nem nagyon vagyunk képesek, és ezért nincs nagyon létalapja ennek az egész népnemzeti fílingnek.