Best of Izé

Egy kisgyerek sír

A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Sír, mint a cipő alatt a homok.
Vergődik, mint a nehéz tengerek.

Könnyes, miként északra nyíló völgy.
Könnyes, mint könnyes a szem ürege.
Könnyes, miként a kő alatt a föld.
Könnyes, miként az ablak üvege.

Sír, mint ahogy a vízben sír a mész.
Sír, mint a víz sír a fedő alatt.
Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt.
Sír, mint csarnokban a futószalag.

Melybe az ember, állat és növény
belehelt minden élő meleget
s jegesen porlik sziklák peremén -
sír, mint a szél az Érchegység felett.

Sikolt, mint ölben újév malaca.
Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik.
Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
A tepsiben a hús nyöszörög így.

... Mint könyvelő, ki csendben hazatér,
ruháját rendben székére teszi,
ágy szélén mereng, morog, útrakél -
puffannak apró, gyors lépései - -

egy síkra, havat kóstolva üget
a zöld holdfényben, merev éjszakán,
kotor, vakog, nyalná a sós eget, -
így vonít ő; a pusztán a magány...

Vinnyog, mint hántott kukoricacső.
Vinnyog, mint szalma az alvó alatt.
Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idő.
Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.

A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Szaporáz, mint a könnyű mótorok,
ellustul, mint a nehéz tengerek.

1933. jan.
József Attila

Nem gondolom hogy csodálnunk kéne őket, csak pontosan ugyanolyan szinten elfogadni és elismerni mint a cigányokat, akiknek még országuk sincs, mégis Emberek, mint mi. Nem jobbak, nem rosszabbak. Minden népség robbantott ki már háborúkat és ha lesz rá módja, hát fog is.

(más) A felmenőim közt nagy eséllyel lehet zsidó is valóban. Kicsit nagyobb eséllyel viszont szlovák, lengyel, német vagy orosz is. (amennyire tudom, ebből a német és lengyel tényleg igaz) Ettől még ezek a nemzetek sem jobbak a többinél, legfeljebb nekem kedvesebbek, de NEM a többi rovására. A legkedvesebb nemzet számomra pedig az összes rá jellemző buta dolog ellenére a magyar. Mert én is az vagyok, ennyi, és nem kell túldimenzionálni. Egyszerűen tök jó dolog magyarnak lenni.(Kicsit tovább kanyarogva: a zsidógyűlölőkhöz hasonlóan nem értem azokat, akiknek ciki vagy nevetséges vagy üldözendő az, ha valaki szereti a hazáját. Példa mindegyikre van.)

Az emberek meg tényleg igen-igen sokfélék, és én még "középiskolás fokon" se próbálkozom meg már bármit is elmagyarázni, mert fölöslegesnek érzem. Legyen az izé inkább derűs lap, vitaposzt részemről kinyírva.

Nem tudom mennyiben van igazam, csak a saját különbejáratú véleményemet mondhatom. Mindenki azt csodál amit akar. Én például a közel és távolkeleti zenét - is. Nem tudok arról, hogy egy európai kisebbség (beleértve a zsidóságot is) valaha ki akarta volna irtani a többséget képviselő kereszténységet (megjegyzem, öngyilkos cselekedet is lett volna). Sőt! megsúgom: azt hiszem, az Izraelben élők sem tartanak igényt a te, az én, vagy bárki csodálatára. Háborút tudtommal nem robbantottak ki. Egyszerűen csak abban élnek, amióta a függetlenségi nyilatkozatot (megint csak, ha jól tudom) David Ben-Gurion felolvasta.
Alábecsülni persze senkit sem szabad. Az izraeli hadsereget meg pláne nem. Talán a legjobb a világon (megint csak, ha jól tudom). Mi utálni való van a kultúrájukon? Olvastál valaha egy jó Rejtő Jenő könyvet? Láttál-e Alfonso, vagy Hacsek és Sajó kabarét? Á, nem folytatom, egyszerűbb, ha elkezded a családfádat rekonstruálni, 90%, hogy volt köztük zsidó is, akárcsak anyai ágon is. (Én sem hiszem, hogy "árja" vagyok.)

Teljesen igazad van!Nem szabad alábecsülnünk őket :) Elismerem én hogy nagyon okosak és így is van, azonban nem gondolom hogy csodálunk kéne a kultúrájukat.Mért kéne azt csodálni aki mindenkit utál?Miért csodáljam azt aki kiírtaná a kereszténységet?Mért csodáljam azt aki háborúkat robbant ki?Miért?

szerintem meg addig amig olyan emberek elnek a foldon akik nem kepesek felelni azert a valakiert akit "megszeliditettek", addig lehet beszelni barmilyen al-fasza temarol, szart se er az egesz.... :(

Köszönöm Laci a hozzászólásaidat, mert ritkán, nagyon ritkán lehet ennyire normálisan összeszedett dolgokat olvasni arról, hogy mi is valójában az ún. zsidóság. Az emberiség egyik csodálatos öröksége a zsidó kultúra, jobban meg is kéne becsülnünk. Ami sajnos bosszantó, hogy a szép és valós értékeket közvetítő örökséggel (ugyanúgy mint a többivel) olyan emberek élnek vissza,akiknek tájékozottsága sem ér el az itt említett dolgok feléig se, nemhogy vallási ismereteik. Tiszteletben tartva mindenki világnézetét, annyit említenék még meg, hogy engem a keresztény kultúra arra tanít, hogy nincsenek választott népek, mindenki egyenlő, ugyanúgy véleményében, mint eredményeiben méltó a tiszteletre. (Hülye ötlet pl.: ha sohasem lesz egyetlen malajziai őslakos sem Nobel-díjas akkor sem fogom lenézni őket.:D)
És nem akartam megsérteni semmilyen intimitást, kérlek te se gondold azt hogy akár téged, akár mást az itt leírtak alapján elkönyveltem akár vallásilag,akár politikailag ilyennek vagy olyannak. (bár pl. szerintem te pont nem is gondolod, de azért leírtam ezt is, mert az emberek sokfélék, fogalmazni meg nehéz)
Lehet h a struccpolitika a leghasznosabb mindannyiunk számára, de én örülök, ha értelmesen lehet beszélgetni akár a legnehezebb témákról is.

Kedves regelő! Nem írtad ki a korod, nemed, de feltételezem, 20 évnél fiatalabb vagy és hímnemü.
"Kezdjük ott", hogy nem én kezdtem a "zsidózást" és már most leszögezem, hogy nem vagyok zsidó. Sajnos! Ha az lennék, talán több eszem lenne. Legalább is több eszem lenne, mint sem hogy válaszoljak.
Igazad van, egy templomuk VOLT (én is zsinagógáról beszéltem) s abból mára csak egy fal maradt meg az ú.n. siratófal (előtte a nap minden szakában hajlonganak imákat mormolva és a kövek közé cédulákat dugdosnak Jahvénak).
Az, hogy zsidó valaki, számomra azt jelenti, hogy egy vallási közösséghez tartozik (miként van római vagy görög katolikus, református, unitárius, Jehova tanuja, ortodox, mohamedán, stb.
Szerintem a zsidóknak egy nagy bűnük volt: nem szórták a pénzt, hanem tudtak bánni vele. Volt egy zsidó ismerősöm, aki azt mondta, hogy az ő istene azt parancsolta: minden nap gyarapodjanak. Tehát, ha ő reggel 1 fillérért vesz egy tűt és estig el tudja adni 2 fillérért, már boldogan alhat, mert eleget tett az isteni parancsnak.
A történelem folyamán több király, herceg és még sokan mások is tőlük kértek pénzt. Mondanom se kell, hogy senki sem rokonszenvezik azokkal akiknek tartozik. A középkori Spanyolországban mágján sütögette őket az Inkvizíció (persze javaikat elkobozta a katolikus egyház), II. "Nagy" Katalin cárnő a kozákokat uszította rájuk - azóta ismerjük a "pogrom" szót. Nagy ugrás következik: jött Hitler és bandája.
1945 után a maradék kivándorolt Palesztinába, "az ígéret foldjére" - mondják ők. Ott sincs nyugtuk. Miért?
Cinikusok mondhatnák: jaj annak a népnek, akit Isten kiválasztott s akivel szerződést kötött.

Kezdjük ott hogy a zsidóknak csak egy templomuk van Jeruzsálemben,de ezt neked is kéne tudnod(tehát ne beszélj hülyeségeket ),másrészt milyen kúltúrát hoznak a zsidók?A sajátjukat ?Mind szép és jó csak ne itt!Nem lehet az hogy ők maguk tehetnek arról hogy kitaszítottak lettek?

Hamár a "mocskos zsidók"-nál tartunk, álljunk meg egy szóra. Tudja közületek valaki egyáltalán mi az hogy zsidó? Szerintem nem. Városunkban most újítanak fel egy neológ zsinagógát, csak már nincs kinek. Egy fényes nap bementem a nyitott mellékajtón (kalappal fejemen - úgy illik). Már régen szerettem volna, de mindig zárva volt. Alig néztem körül már szaladt is a gondnok, hogy mit keresek itt? Szerencsére Ofra Haza zenéje kisegített zavaromból, elhalandzsáztam valami ilyesmit: "Salom. Jerusalajm sel zahav veselme hóset veselor, halole ho rámsiraih ani kinor". Mire a gondnok kissé megzavarodva annyit mondott, tessék, csak tessék...
Szétnéztem, gyönyörű kis templom volt. Lent két sorban barna fapadok, kétoldalt oszlopok tartotta magas karzat (valószínűleg a nőknek), legelől 2 fekete kőtábla, középütt pulpitus, ahol a Tórát olvasták, a balkonok alján fekete kőlapokon arany betükkel magyar nevek: Anna, Árpád, Ferenc, József... Elvitték őket. A legszebb épületeket, amire oly büszkék vagyunk a városközpontban, ők emeltették, a kultúrát is jórészt ők képviselték (Rejtő Jenő, Radnóti Miklós), orvosok (Nyiszli Miklós: "Orvos voltam Auschwitzban") jórészt zsidók voltak. Miért?
Mert: mindég, mindenütt kitaszítottaknak érezték magukat. Ha érvényesülni akartak, nem volt elég annyit tudniuk mint az úgynevezett keresztények, sokkal, de sokkal többet kellett produkálniuk (lásd még Los Alamos - atombomba, vagy a számtalan zsidó Nobel díjas - köztük magyarok is).

A képek, szobrok megtanítanak látni. A versek megtanítanak a sorok között olvasni. Szerintem a valós, és a virtuális világban is szükség van arra, hogy az emberek különbséget tudjanak tenni dolgok, emberek között. Jobban megérteni a másikat, lefülelni, és kinevetni a netes szélhámosokat. Azért mert bárki is merészel gondolkodni, nem jobb vagy roszabb mint mások. Nekem nem elég egy szűkreszabott mondat, nekem árnyalt válaszokra van szükségem. A valódi arcát akarom látni az embereknek. Mindenki más igényekkel él. A politikai dolgoktól pedig kíméljetek meg. Ha már muszáj, akkor akkor ajánlom II. Géza 6 északi hadjáratát Izjaszláv oldalán.....

gyere msn re ha tudsz:] :*

Az ilyen dolgoknak én mindig megtalálom a vicces részét és azon röhögök. Egyszerűen én nem vagyok hajlandó tudomást venni a világ ilyesfajta dolgairól ill nem vagyok hajlandó komolyan venni és inkább kifigurázom. Próbáld ki te is ezt a módszert és garantált a lelki nyugalmad. :)

Nics tudathasadás (még?), csak folytattam az előző kommentet.
Most meg csak azért írok, mert épp azt ordítják idekint, hogy "mocskos zsidók!".
Hűhh. Most nagy levegőt kell venni, és értelmesnek maradni.
Aki ilyesmit ordibál, vagy mond az szerintem tahó és kész. Nagyon nagy tahó. A világháborús emlékek miatt ebben a szituban pedig halmozottan tahó.
Aki viszont ezeket lelövetné vagy agyonveretné a rendőrökkel, az semmivel se jobb náluk. Persze nem tudom hogyan is kéne megmondani nekik hogy ők csak játékszerek néhány ócska provokátor kezében, erre tényleg nincs módszerem.
Nem hiszek összeesküvés-elméletekben, a provokátorok nem baloldaliak vagy kékek vagy mik, csak egyszerűen ők azok akiket baromi szívesen elküldenék kapálni egész életükre szólóan. Mint azokat is akik ügyet csinálnak egy meghalt embertársaink emlékére felhúzott szoborból. (Apropó: szintén nem messze van egy mini "emlékezés fala" is, szintén engedély nélkül építve, de az nem bosszant senkit. Khm.)
Ami meg itt kint megy az egyre jobban elszomorít. Erről ne is vitázzunk, engem is elragadt az indulat, ennyi.

( A tüntetések amúgy az egyik fővárosi kerületben engedély nélkül felállított, Turul madarat ábrázoló szobor körül zajlanak. A talapzaton a kerületi II. világháborús áldozatok nevei olvashatók, civilek és katonák vegyesn, amennyire tudom. Őhozzájuk aztán végképp méltatlan ez az egész.)

Te tudathasadásos vagy v csak hatásvadászat miatt kezted a kommentedet kérdéssel?
Egyébként meg nem nagyon vágom milyen tüntetésről beszélsz mert én mostanában nem hallottam semmi ilyesmiről. A másik meg h ha így folytatod elvisz az ÁVH. :D

Akkor pedig mi is ez a haccacáré itt a (szinte) udvarban?
Az én megfejtésem szerint vannak olyan emberek akik tök jó,"vicces" dolgokon tudják egymásnak ugrasuztani akár a szomszédokat, rokonokat is, csakis azért hogy amíg a sajtó, közvélemény ezekkel a mondvacsinált ügyekkel foglalkozik, vígan halászhasssanak a zavarosban. Innentől pedig (elismerem hogy szubjektív a véleményem) a szálak megint csak egy 1-2%-os támogatottságú, nem idióta, hanem sajnos dörzsölten bunkó és erkölcstelen bandához vezetnek.
És most fejeztem be, lehet anyázni, csak kulturáltan tegyük, mert a "tiedé - nem, hanem a tiedé" nem vezet sehova.
Uff, beszéltem.

Megint durván felhúztam magam valamin, és kíváncsi vagyok, ki mennyire tudja félretenni a "pártpreferenciáit", neveltetését,stb., ahhoz hogy itt véleményt nyilvánítson. Tudom h a nyugalom az egyik legfőbb erény, de érthető vagy sem, én gyűlölöm ha valaki tudatosan egymás ellen uszítja az embereket.

Jövök haza, és látom h csúnyán lezártak itt mindenféle utcákat meg két villamos vár üresen arra, h mi lesz. (Igen, kedves nemzetbiztonsági hivatal, itt élek nem messze az események színhelyétől, lehet jegyzetelni. :P) Itt áll ugyanis AZ a bizonyos Turul-szobor. Tüntetés, illetve ellentüntetés van bejelentve a mai napra, rendőrök mindenhol, túlzás nélkül: minden harmadik ember zsaru.
DE MIÉRT????
Volt egy világháború, amelynek során egy izmus zászlója alatt faji alapú népirtást követett el rengeteg, sokféle nemzetiségű ember. Aki ezt nem ítéli el, vagy nem ismeri el hogy volt ilyen, arra több szót nem is vesztegetnék.
A mi országunkban akik ebben "benne voltak" azok árpádsávos zászlókkal és a Turul szimbólummal jelezték magukat. Emiatt sokaknak ezek rettentő és tragikus emlékeket idéznek elő, ezt el is tudom fogadni. Viszont. Ha ezek használata ekkora botrány,akkor miért tekintjük őket a mai napig államiságunk jelképeinek? A szobortól kb. 200m-re van egy toborzóiroda, ahol kint van a Magyar Honvédség címere, ami miből is áll? Turulmadár ül egy kardon. Az állami hivatalos zászlók közt ott van az árpádsávos, lehet böngészni: minden nemzeti ünnepen felvonulnak vele.

Ott kötöttem ki, h életkor. (nagy ügy, eddig is leeshetett volna...:DD) Fenntartom azt h nem attól dől el hogy valaki okosabb vagy fejlettebb hogy 72 éves vagy 36 vagy 12, viszont megkerülhetetlen tényező. Annyi egyszerűen az "előny", hogy több mindent éltél meg, mert több időd volt rá. Kezdtem itt vitatkozni meg észt osztani, és ezt nem vettem figyelembe. De ez NEM LENÉZÉS! Csak tény. Más egy remélem épp nagyon boldog és vidám, lassan huszonéves lány élete, és más egy mostanában inkább borongós 30-as emberé, aki ahelyett hogy örülne dolgoknak, inkább agyal rajtuk, mert épp ilyen időszaka van. Ezért aztán tényleg jól elbeszéltünk egymás mellett, de egyáltalán nem bánom, mert nem bánom és kész.
És még eszembe jutott egy Cseh-Bereményi dal is, azt meg hallhatjátok a rádijóban. Off.

Újabb téma? Valaki? ;-)

Íme máris gondolatokat ébresztett s ébresztettél Te is. Karinthy "Így írtok ti" jut eszembe, íme a nagy művész alkotása! melyről kiderül, hogy fordítva akasztották fel a falra s azon oldalon a festő családja uzsonnáját szokta fogyasztani a vasárnaponkénti kiránduláson.

Magritte képeire jellemző, hogy a kérdésekre gyakran ott a válasz is,(ahogy remekül meg is fejtették a pipa esetében) csak LÁTNI kell. Magritte személyes tapasztalatai a néző számára is megélhetővé válnak képei által, még akkor is, ha a befogadó ezzel nincs egészen tisztában. Egyébként számomra felfedezhető némi humor(de nem ez a célja) is egyszerű eszközökkel opráló művészetében, a szokatlanul nagyra növelt tárgyak által. (pl. Personal values - személyes tárgyak)
Dalí ezzel szemben gondolkodtat, útra késztet agya "kietlen sivatagába" ahol az utakat égő zsiráfok és szorgos hangyák szegélyezik... utaztat.
Gondolkodtatás, mert egy művészeti alkotás célja ez, gondolatot ébreszteni, kérdéseket felvetni, enélkül egy egyszerű kép befogadása is lehetetlenné válik.

o tudja. ha nem akkor meg ij.

{:-O

en csupan egy zenesztol varnek magyarazatot.....

kisnyúl.
ma ennyire telt :)

szerintem jobban járok, ha nem veszek róla tudomást, addig amíg nem muszáj. mert minek? én nem szeretek főni a rosszban... lehet valaki élvezi, én nem. attól függetlenül megoldani meg tom, ha már meg kell...

A "gondolatfelhőben" lehet h valaki mélyebben éli meg az életét, mint mi a miénket.
A szőnyeg alá seprésben pedig véleményem szerint nagyon csúnyán tévedsz. Persze h nem kell siránkozni, de el kell fogadnod h gondjaid mindig is lesznek. Az igazán szép élet szerintem az, amikor már ÉLVEZNI tudod a gondjaidat, és nem csak menekülsz, felejtesz, halogatsz és keresel gyorsan valami szőnyeget hozzá.

még mindig nem értesz... én nem azokra mobdtam, hogy savanyú, aki ITT elemez, hanem akinek ez az ÉLETE, hogy minden apróságból baromi nagy gondolatfelhőt teremt. azt meg nagyon tudom sajnálni, akinek az élete a fogyasztás, meg a pótszerek. és igenis a gondokat addig a szőnyeg alá kell söpörni amíg csak lehet. és élvezni, azt ami van, vagy boldogan törekedni afelé, ami kell.

Elszállt a masinám, ezért egy kései válasz,aztán nyugi, én is lépek.
Attól h valaki egyszer elkezd itt nyilvánosan gondolkodni, elemezgetni, nem feltétlen savanyúpofa, ne sarkíts kérlek.
De a válasz a korábbi mondatodhoz szól: milyen élet rohan el melletted? Te talán nem élsz csak loholsz egy valami felé,amiről azt mondták, h az az élet? Ha egy sarokban kuksolok és csak nézek ki a fejemből, az is ÉLET. Nekem pl. senki se akarja megmondani mi az élet. Manapság persze pont ezt akarják veled,velem,velünk elhitetni: az élet a fogyasztás, a vidámság, a pótszerek, a szomorúságot, a pénzért nem vehető dolgokat,a gyászt söpörjük a szőnyeg alá, stb. Vajon akkor mitől van annyi lelkibeteg a világon, mint eddig még soha? És miért Európában, az Államokban és a "fejlett" vidékeken találjuk ezek 95%-át? Ez az az élet, ami elrohan mellettünk? Akkor én intek neki egy pát, és megyek sarokban kuksolni, mert ennél az is szebb és több.
Baj meg semmi sincs. Szerintem senki sem néz le téged a véleményed miatt, de te se tedd ezt másokkal, mert akkor tényleg kiosztás lesz a válasz.

én asszem itt befejeztem, nem azt jelenti nekem ez az egész, amit a nagytöbbségnek. :) én továbbra is azért szeretem a dolgokat, amiért. :P ti meg azért, amiért, csak kicsit átvezetitek máshová. :) én szeretek megmaradni a képkereten belül, ti meg nem, ennyi :P és nem fikázni akartam...

nem hanyagolom egyiket sem, csaknem kezdek el a halálomon gondolkodni, ha meglátok egy sötét képet, amin láccik a messzeség :D imádom a képeket :)

de miért kell mélyen megélni?? annyi a feszült ember, aki otthon se dobja le az öltönyt meg kosztümöt... soha sehol nem lazít... miért?? miért kell ennyire merevnek lenniük? nem azt mondom, hogy mindenki legyen idióta és felszínes, csak most annyira divat ez az "én megmondom, hogy tudok mélyen és komolyan meg mindenkit lealázóan filozófikusan megnyilvánulni dolog".. nekem ez nem szimpatikus. én se beszólni akarok ám senkinek mielőtt még le lennék osztva :$ :D

A buli és a művészet is az élet része. Egyiket se hanyagold :)

nem nagyon bulizok, de nem vagyok attól üresebb, hogy nem gondolkodok napokat valami magasröptű világ problémáján.. pedig hidd el tudnék. de nem teszem, mert tönkretesz és elhalad mellettem az élet. a problémákkal foglalkozzon az, akié...

Senki nem is állította hogy kevesebb vagy. :-)
A besavanyodás, becsavarodás pedig te is tudod hogy szubjektív véleményed. Lehet h a becsavarodott illető mélyebben éli meg az élet nevű valamit, mint akár te, csak kifelé ez nem látszik.

szerintem elbeszélünk egymás mellett... én nem azt mondtam, hogy mindenki hülye, én meg nem, csak a személyes viszonyulásaimat írtam le a festményekkel kapcsolatban. és hogy nemszeretek filozofálni, mert baromság. SZÁMOMRA. nagyon is sokat kattogok, gondolkodok, tervezgetek, de nem képeken, verseken. hanem olyan dolgokon, amik velem kapcsolatosak... és most ne vágjatok minden olyasmit a fejemhez, hogy művészeti analfabéta vagyok, meg minden, mert ez sem igaz. csak nekem nem azt jelenti, amit másnak.

Még annyi h szerintem az élet valós dolgai közt inkább van egy boldog vagy akár szomorú pillanat, mint az h épp melyik bulin vagyok ott és melyiken nem.
(nem bántalak ám Purple, ne haragudj érte, véleményezek csak itt)

tudatos befogadó vagyok, de sosem érdekeltek ezek a magasröptű dolgok, mert nem. és miért baj az, ha nem érdekelnek a művek? (mondjuk ezt egy szóval nem mondtam, sőt ez a post teccik is, csak nem azért, amiért nektek.). én is bele tudnék látni mindenfélét, de nem akarok. nekem nem erről szól. nemszeretek ilyeneken gondolkozni, mert számomra felesleges, és ettől nem vagyok kevesebb mert szerintem ez kicsit más, mint aki nem is TUD belelátni semmit. elég sok dologra nyitott vagyok, de inkább szeretem magam formálni... alapvetően vidám ember vagyok (kivéve amikor nem), nem akarok ilyen dolgokkal foglalkozni. de ez nem azt jelenti, hogy nem is tudok az ilyen dolgokról. valakinek ez az élete, hogy műveket elemez, mindenbe mögöttes tartalmat keres, és a végére jól becsavarodik, és vagy besavanyodik.

Feleltél magadnak. Ez az egész például pontosan arra jó, hogy túráztasd az agyad. Megintcsak Freund Tamásra hivatkoznék: a művészeteket alapszinten megismerő ember agyi kapcitása nagyobb, kreativitása sokoldalúbb. Keressétek meg a munkáit, érdemes. Ezért próbál egy jó iskola gondolkodni tanítani, de ahhoz bizony kellenek szürke, megjegyzendő információk is. Ha nem tudod a szorzótáblát, mit akarsz később a matekkal? Ha nem ismered a művészetet, korukat, életüket akár, hogyan akarod megérteni más emberek mozgatórugóit? Hogy akarsz bármilyen kapcsolatot kiépíteni egy másik ember felé, aki óhatatlanul másképp gondolkodik, mint te?
A másik pedig az hogy ha sokmillió embernek örömet okoz a képek nézegetése, vagy az olvasás, zenehallgatás, akkor miért nevezzük őket emiatt lilaködös képzelgőknek? Másnak nem ártanak vele, és ráadásul senki épeszű nem várja el tőled, h mondjuk szép festménynek tartsd a Mona Lisát. Ha ronda, hát ronda.

én verselemzésnél azt írom le, amit nekem "mond" a vers, amit érzek akkor, amikor olvasom, és ez elég hangulatfüggő :]
általában 4-5-ös szokott lenni, de ha éppen olyan a vers, ami nem tetszik, nem szeretem, akkor meg nagyon elcseszem :S
Meg amúgyis, van aki "belelát" a dolgokba, mármint jelentse van 1-1 képnek, versnek, idézetnek v bárminek, de van aki meg nem ilyen, és leszarja... Az ilyenekkel meg még meg is lehet utáltatni a verseket:S

Szép gondolat kár h nem tud mindenki ennyire toleráns lenni a másik ember iránt és kár h ne mtudja elfogadni h mindenki más. (pejoratív értelem nélkül).
Lásd: http://www.ize.hu/comments.php?post_id=8387

Az iskolai órák - jó esetben - arról szólnak, h megtanítsanak arra, h nyitott szemmel-szívvel-lélekkel, mindegy mivel, de tudatos befogadó legyél. Pont nem arról szólnának, normál esetben, h itt és itt Petőfi ezt akarta mondani. Az oktatásban viszont csak bizonyos sémákkal tudnak rávezetni az ilyen fajta gondolkodásra, az irodalom, a festészet szépségének igazi felfedezésére. Nincs más eszköz, mint ez. Viszont minden alkotásban vannak az alkotójára visszamutató dolgok, van, akinek az életéről pl. sokkal jobban szólnak a versei mint az életrajza, és emiatt nem nagy tévedés bizonyos dolgokat, gondolatokat ténylegesen hozzáfűzni egy műhöz.
Aztán hogy ez a fajta nevelés sikerül-e, nagyban függ a tanár személyétől, de a nebulóétől nem kevésbé. Nagyon sokszor nem is sikerül. És bocsássatok meg érte, nem bántásból mondom, de talán emiatt nem érdekel titeket sem semmilyen mű, nem tud megfogni, nem tudjátok átengedni magatokat neki. Ez persze nem baj vagy tragédia, engem is hidegen hagy akár a divat, akár a kocsik világa, akár a közgazdaságtan. Másfélék vagyunk. :-)

én nemszeretem ilyeneken túráztatni az agyam... mert csak. miért tanítanak meg gondolkodni? lehet, hogy egy tök szomorú versen vagy egy halált "üzenő" képen hülyére röhögöm magam, mert nemek SZEMÉLYES dolgok miatt más ugrik be róla... én nem vagyok az a filozófus tipus, aki 10-20 percig bámulvalamit, hogy utána kijelentsek róla valami tök nem odaillő zagyvaságot... értelmetlen. lehet tisztább meg erkölcsösebb lesztőle az ember, de mit ér ez, ha közbe elrepülnek mellettem a valós dolgok??

Tök jó dolgokat írtál! Annyi kiegészítéssel élnék, hogy én "a depresszió művészete" c. fiókba jónéhány verset, képet, zenét pakolásztam már bele, de ezek nem mind szürrealisták. Azt próbáltam megfejteni, h vajon van-e alapja annak a kijelentésnek, h a szürrealizmus sosem tud felhőtlenül vidám lenni. (létezik egy ilyen kijelentés. én jelentettem ki. mert miért ne. :-)) Ettől még én sem érzem depressziósnak, csak veled egyetértve, nem tartom viháncolós dolognak sem. Még filózok ezen egy kissé, aztán ha jutottam valamire, jelentkezem újra.

Én pont ezt nem szerettem az irodalom órákban. h betanítattak veled egy műelemzést amiről úgy gondolták h arról szól az a bizonyos alkotás. De mi van ha egyálltalán nem? Ha éppen nem akart vele semmit se üzenni az alkotója. Tankcsapda-Egyszerü dal. V mi van ha teljesen mást?

én meg feleslegesnek tartom, hogy órákat gondolkodjak egy festmény előtt, meg hogy verset elemezzek, mert úgysem arról szól eredetileg... lehet nem is szól semmiről. vagy tetszik, vagy nem. én nem szeretnék belelátni egy narancsba vagy egy kavicsba semmi nem odavalót... inkább gondolkodok a saját életemen, a műveket meg "élvezem" gondoloatok nélkül :) (jajj de sok osztás jön még ezért :)))

A szürrealizmust a depresszió művészetének tartjátok.... Messzemenően elutasítom ezt a megközelítést.
A szürrealizmus nem éppen a húúúú de vidám az élet képzőművészeti megfogalmazása. Nem igazán értem, hogy ma mindenen kacagni kell. Mindenbe azt kell nézni, min lehet nevetgélni? Szükséges az arcra erőltetni egy torz mosolyt? Minek? Egyes csetoldalakon dívik az idétlenkedő minden baromságon való nevetgélés, de eléggé babás dolog. Még szerencse, hogy a szürrealizmus nem erről szól…

Általában ezt az irányzatot a két világháború közti kor képzőművészeti irányzataként definiálják. Elutasítják korukban tapasztalható kegyetlenséget, embertelenséget. Elvonulnak a fantázia képzelt világába, az álmokba, a szabályosan őrült víziók nem létező világába. Az álmot részesítik előnyben, a valóság helyett. A tudatalattit, a tudat helyett. Ne hogy már kifütyüljék őket azért mert nem létező dolgokat ábrázoltak. (Ennyi erővel a nem hívők, az angyalos szentképeket is lenézhetik…). A szépséget nem sokra becsülik, inkább félelmetesek, nyomasztóak, gúnyolódóak képeik. A szürrealista humor, fekete humor. Nagyon aprólékosan, fotószerűen ábrázolnak.

A szürrealizmus egy korszak hívta életre, a 20 század. „Nemcsak” 2 világháború volt ebben a században, hanem temérdek más háború is. Nem beszélve a gazdasági, társadalmi válságról. A fasizálódásra „rózsaszín tüllszoknyás képekkel” reagáltak volna? Minden szép, minden jó?

A művészet valahol tükör, amiben megláthatja magát az ember. Néha kicsit ijesztő a kép.

Dali nem volt őrült, izgalmas, szókimondó ember volt. (ha valakit nem értek egyszerű őrültnek tartanom, és a kérdés máris megoldódott?) Van egy képe: egy szent ember keresztet tartva a kezében földre zuhan. Csomó szörny közelít felé: rovarlábakon, lólábakon, rajtuk megfordított patkó. A szörnyek hátán házak, benne buja női testek. Irányíthatatlanok ezek a szörnyek, a szent felé közelítenek, és a néző sejti, hogy rá fognak zuhanni a szentre a szörnyalakok. Lehet is már mondani, fúj de nem normális festő. De randa kép, utálatos fantázia. Beteg, elmebeteg stb.. Ha belegondol az ember a szent=emberiség, szörnyek=diktatúrák. Mintha létezett volna 2 nagyobb diktatúra abban az időben. Biztosan lehet másképpen is magyarázni, mert mint minden nézőpont kérdése.

Temérdek szürrealista alkotó van, Dali a legismertebb, hát ő kapja a legtöbb kritikát. Én csodálom, azt az embert. Keresek róla egy filmet, sajnos nekem csak vhs kazettán van meg, gép híjján már nem tudom lejátszani. Riportfilmszerű film, ami lehet fikció, egy filmet keresnek benne, egy régi kópiát. Hátha valahol megvan az interneten.

Szerintem nem depressziósak a szürrealista képek. Inkább elgondolkodtatónak tartom. Lehetséges, hogy más irányzatú képek egyértelműen magyarázhatóak, nem kell sokat gondolkodni a jelentésükön. Valaki ezt szereti, én dögunalmasnak tartom. A játékokban is a bonyolultabbakat szeretem, az olyanokat, amit nem lehet 2 enter lenyomásával megnyerni.

Én így látom a szürrealistákat, aztán vagy valami igazság abban amit gondolok, vagy nincs. Mindegy a világ szines. :)

Dalí valóban őrült volt, és ez tette zsenivé. A festményeiből árad a megfoghatatlan, a szenvedés és a végtelen. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de száomra azt is jelentik, hogy a mának kell élni.
Mondjuk az is igaz, hogy én is depis leszek tőlük, a képei tele vannak negativitással meg reménytelenséggel is, de ez engem még mindig csak a mának élésre sarkall, hiszem műveiről látom, hogy az idő véges.

Magritte világbajnok festő, míg szerintem Dali annyira mű, hogy emiatt én rosszul vagyok tőle. na és hogy mindenki őt ismeri+ szereti, ez a másik, ami miatt nem kedvelem.Kellően felszínes ahhoz, hogy mindenkinek tetszen.
Azt hallottam, hogy Magritte a gyerekkori állandó költözések miatt később szinte a lakásból sem volt hajlandó kilépni, és leginkább unatkozott, meg festett, na meg szorongott, de ezt nem is kell mondani.

Így nem ér!!!!
Tessék Eschert szépen beküldeni posztnak, sokan fogják nézegetni, mert van rajta mit! ,-)

Hát nemtom, belőlem inkább azt az érzést váltja ki, hogy van valami, amit elmével nem nagyon lehet megérteni, mert az nem tudja felfogni. Az érzéseket, amiket viszont a képek kiváltanak, azok valódiak, léteznek, így általuk át lehet élni bizonyos szinten a végtelent vagy a lehetetlen, már, ha értetek :D

Amúgy talán ebbe a kategóriába tartozik ez az oldal is:
http://escher.hu/
Ezek egy matematikus-művész lehetetlen képei...

Peace

igen és Részben. Engem ami a legjobban elborzaszt Dalinál az a képi világ. A háttér amikor egy sivatag, ami teljesen sík, kietlen és végtelen. Lényegében a Semmi és a végtelen kombinácója, ami az emberi agy számára felfoghatatlan. ha elvont akarok lenni azt mondanám, a halált is jelképzeheti.
De amit irtál azon még igy Én sem gondolkoztam el.

Elég gyenge próbálkozás. Nem hiszem, hogy lenne bárki, aki jobb lenne ebben a műfajban, mint Salvador Dalí: http://www.daligallery.com/ Szerintem a fantáziájánál csak a technikája jobb. Régóta foglalkoztat Dalí. Nem olyan mint a többi szürrealista, aki csak néha összehoz valami furcsa festményt. Dalí igazi őrült volt...

A szürrealizmus egy álomvilág. Mint ilyen, valóban kevéssé megfogható, de pontosan ezért különleges. Sajnos hiába hisszük, hogy a világ nem bizonytalan, sajnos az. De emiatt nem kell szorongani. Az ismeretlen, váratlan, titokzatos és meghökkentő igenis tud érdekes lenni. Sőt, azt hiszem, csak az tud érdekes lenni.
Aki arra vágyik, hogy neki Sztálin elvtárs mindig garantálja a vidám, szebb jövőt, az most inkább látogasson el Debrecenbe...

Köszönöm kotta köszönöm. Végre egy hely ahol kiélhetem vitafórumos vágyaimat. :D

Ez szerintem nagyon találó jellemzés a szürrealizmusra. Nem láttunk ilyet, mi talán el se képzeltünk, tudjuk h a világunk szabályai szerint ilyen nem létezhet... Ettől bizonytalannak érzi magát az ember, nincs fogódzó, nem rágja a szánkba semmilyen korábbi élmény vagy tapasztalat h akkor ezt hogyan is "kell" értelmezni. A bizonytalanság pedig mindig riasztó.
Insane-nek jó pont az üzenőfüzetbe, nélküled el se gondolkodtam volna ezen. ;-)
Vajon létezik, létezhet vidám szürrealizmus? Minden bizonytalanságtól mentesen?

Az én kedvencemet nem találtam közte, de az allposters-en megkerestem, talán sikerül belinkelni.
http://www.allposters.com/gallery.asp?startat=/getposter.asp&APNum=389179&CID=A2CBA9E5301C4FA6A71B13E143EDF4A3&PPID=1&search=le%20blanc%20seing&f=t&Fi ndID=0&P=1&PP=14&sortby=PD&cname=&SearchID=
Ha valaki jobban tudja, kérem, segítsen. Ezen a képen egy lovas látható az erdő fái közé "befűzve :-)

Ha már művészet:
Veszprémben, a Dubniczay Házban (fenn a várban) Picasso kiállítás van augusztus 31-ig.

Gyengébbek kedvéért leegyszerűsítem: egy pipáról készített festmény, legyen az realista, szürrealista, kubista, lényegtelen: maga a kép, tehát a vászon és a festék összessége nem válik az alkotás folyamatában egy pipává, "csupán" egy festmény marad. Ennél találékonyabban megfogalmazni egy kritikát az egész nyugati festészet megörökítő jellegével szemben (s csak nagyon ritkán kifejező), senki más nem volt képes, egyedül Magritte. Riszpekt.

Akkor Én nyitok:
Nekem a szürrealizmus mindig a szorongást és kétségbeesést jelenti. ezektöl a képektöl is csak depis leszel :)
Dali müveitöl is rosszul vagyok, mindig meglátom, olyan érzés mint a világfájdalom vagy a világvége.
Tudom, hogy nem ezt akarja jelenteni, de számomra a szürrealizmus már-már fájdalom...