A 80vanas évek elején Temesváron (Románia) megjelentek afrikai gyerekek egyetemen "tanulni, tanulni, tanulni". Eleinte terepszínü katona ruhában jártak, fél percenként szemrevételezték a karórát:
"- Dzsoni, most két óra, éés... negyven perc. Van." (kis idő múlva) "- Dzsoni, most két óra, éés... negyvenöt perc. Van."
(Tetszett nekik a kütyü és hogy mutat is valamit). Az is talán, hogy őket is körbecsodálták...
Dzsoni, nem csak a "kütyün" csodálkozott, mást dolga is akadt neki. Húzogatta a láncot; folyt is meg nem is. Nem tudom, hogy kezdetben akart-e kezet mosni, de veszettül csavargatta a csapokat egy kagyló fölött:
- Meleg... Hideg... megint meleg... most se nem meleg se nem hideg... most meg nem folyik... milyen érdekes!
Igen kérlek, ilyenek voltunk. És igen 6 évesen nem olvastunk se könyvet, se újságot... Jelzem ezt kevesen teszik... És igen, 1980-85-ben egy hatezres kisvárosban Bptől nézve az ország határán egy 5-6 éves ovisnak nem az volt a legnagyobb gondja, hogy mi az a metró, meg milyen egy néger... És igen, abban a korban nem nagyon láttál a fővároson kívül mozgólépcsőt, mert még a liftet is drágának találták a hatemeletes házakba, nemhogy mozgólépcsőt valahova... (Az megint más, hogy ma már a 2500 fős város egy emeletes városházában is lift van...)
És igen, akkor még egy ovis azt se tudta mi az a számítógép és nem is hallott róla, max általános suli alsós osztályok vége fele, amikor még füzet méretű floppy-k voltak... Amit ma odaadok egy ovisnak, sulisnak és már elképzelni sem tudja mire való és azt hiszi valami századeleji akármi...
Nem tudom a korodat, de hozzáállásodból ítélve, még koránt sem éltél annyit, hogy átlásd, nem egy emberöltő, hanem 1-2 évtized alatt mennyit fejlődik a világ... Vagy csak olyan környezetbe születtél... De mindegy hagyjuk ezt az oldalát.
Ovis koromban a színes tévére vártunk, hogy legyen és nagy szám volt, ma meg már érintőképernyős, wifis mindenes okostelefonnal mászkálok és nézek rá, hogy milyen elavult szar...
Aki élt már 15 évnél többet, annak lehetne annyi józan paraszti esze, hogy nem lepődik meg, hogy a 80as években egy 6 éves gyerek, hogyan tud megijedni Pesten a metrón a 80as, 90es évek állapotaiban...
Bocs, de ti nem olvastatok újságot, könyvet, nem hallgattátok a szomszéd beszámolóját "Pestről", hogy ennyire váratlan volt a metró, meg a néger, meg a többi hasonló...?
5 éves koromban én kalauzoltam a családot az Állatkertben, meg a Vidám Parkban, mert a haverok többször olyan részletesen elmondták, hogy a Balaton melletti fatornyos falumban is a fejemben volt az egész... :)
mint amikor az unokatesóm először néger embert látott. még pici volt, egy áruházban voltunk, és ő jó gyerek módjára ugrabugrált jobbra-balra, aztán egyszer csak nekiment valaminek. egy néger pasi volt az. felnézett, nagyra dülledtek a szemei és ennyit mondott:
-ez meg mi?!
Mi 87-ben Ausztriában, a fotocellás ajtóval jártunk így. Néztük,hogy lépcső vezet egy üvegfalhoz... mi ez? Amikor felmentünk rajta, és szétnyílt az ajtó, akkor néztünk, mintha szűz Mária jelent volna meg.
Szegény bácsi, én együtt érzek vele. Általános elsős voltam, mikor vmiért Bp-re mentünk kirándulni és metróval akartak utazni. Ott volt életem első mozgólépcsős élménye, ami már alapban megviselt, aztán be kellett szállni azzal a sok idegen emberrel a büdös metróba, ahol meleg volt meg sötét, aztán egy hang elkezdett üvölteni, hogy az ajtók záródnak, utána villogtak a fények, hangos zörgés, zakatolás, állítólag végigbömböltem az egészet... Szerencse, hogy szülőkkel mentünk, mert ha anyum nincs ott, azt mondják, fel már nem tudtak volna vinni, mert ahogy a mozgólépcsőt megláttam, már attól is mentem anyukám háta mögé... Én megértem a bácsit. :D