Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?
kérdés, hogy akarjuk-e
vagy inkább dugjuk a fejünket a homokba
és kövessük a materialista, "úgyis csak egyszer élünk, a többi(ek) meg le van(nak) sz@rva" életfilozófiát