Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?
Világos, nem is tagadom, hogy vannak benne jó és elgondolkodtató dolgok, de az eddigi általam látott összes ilyen film elméletileg logikus tények halmazából áll össze. Na persze.. Én azon húzom fel magam, ha ilyen témát feszegetnek, hogy van így is elég baja az embernek, nem kell még olyan dolgokon is rágódni, amibe igazából egy hétköznapi embernek úgy sincs beleszólása. Még ha lenne is, akkor sem az egyéntől függ, aki otthon ül, dolgozik nap mint nap a megélhetésért, hanem az egység segítségével lehetne megoldást találni a problémákra, de addig amíg a világban ilyen széthúzás lesz és egymás pocskondiázása a legfontosabb, addig ne várjunk csodát.. Mérgelődik és csalódik az ember nap mint nap ilyen-olyan dolgok miatt éppen eleget..