Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?
már senki nem nézi a maunika-saut, aztán csak nem lett sokkal jobb hely a világ
egy olyan világban, ahol sokan nem tartják (mert nem is akarják) be a jelenlegi szabályokat sem
ott ha te mindet betartod, csak tönkrevágod magad (még ezt tudva is sokan választják ezt az utat)
de ez nem elég
ahhoz, hogy minden jó legyen az összes rosszat meg kéne szüntetni
de ez elérhetetlen utópia, még úgyis, hogyha kis lépésekkel halad a világ, haladunk
ráadásul az utópia a várt jövőbe révedést is jelenti, míg a "közelre"látás képessége kiesik, elkopik
aki azt hiszi, hogy majd valami megváltozik, mert valamit teszünk, vagy nem teszünk
észre sem veszi, hogy a lehetetlen várja és, hogy
hinni nem elég, tenni kell, de még azzal sem lesz feltétlenül jobb
lehet szembeúszni az árral, lehet sodródni, vagy bízni abban, hogy csermelyből eljutsz az óceánba
de anélkül, hogy tudnánk, hogy egyáltalán vízi élőlények vagyunk-e, kétéltűek,
netán szárazföldiek, csak úszni tudunk, esetleg akarunk is
felesleges
az életünket nem mi kérjük, kértük,
a szabad akarat pedig nem az életünk kereteire vonatkozik,
hanem ránk; életünk tartalmára és tartamára
nincsen szükség arra, hogy mindent befolyásolni tudjunk
"eliramlik az életünk"
ha délibábokat kergetünk
egy olyan világban, ahol sokan nem tartják (mert nem is akarják) be a jelenlegi szabályokat sem
ott ha te mindet betartod, csak tönkrevágod magad (még ezt tudva is sokan választják ezt az utat)
de ez nem elég
ahhoz, hogy minden jó legyen az összes rosszat meg kéne szüntetni
de ez elérhetetlen utópia, még úgyis, hogyha kis lépésekkel halad a világ, haladunk
ráadásul az utópia a várt jövőbe révedést is jelenti, míg a "közelre"látás képessége kiesik, elkopik
aki azt hiszi, hogy majd valami megváltozik, mert valamit teszünk, vagy nem teszünk
észre sem veszi, hogy a lehetetlen várja és, hogy
hinni nem elég, tenni kell, de még azzal sem lesz feltétlenül jobb
lehet szembeúszni az árral, lehet sodródni, vagy bízni abban, hogy csermelyből eljutsz az óceánba
de anélkül, hogy tudnánk, hogy egyáltalán vízi élőlények vagyunk-e, kétéltűek,
netán szárazföldiek, csak úszni tudunk, esetleg akarunk is
felesleges
az életünket nem mi kérjük, kértük,
a szabad akarat pedig nem az életünk kereteire vonatkozik,
hanem ránk; életünk tartalmára és tartamára
nincsen szükség arra, hogy mindent befolyásolni tudjunk
"eliramlik az életünk"
ha délibábokat kergetünk