Az Egyesült Államokban megvásárolt étel 40 százaléka szemétbe kerül - évi 165 milliárd dollár kerül a kukába
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Az Egyesült Államokban megvásárolt étel 40 százaléka szemétbe kerül - évi 165 milliárd dollár kerül a kukába
Lássuk csak: utópista verzió: az ember felhagy a felesleges felhalmozás vágyával, képes egyensúlyt teremteni önzőegoista, altruista, versengő és együttműködő énjei között, és rájön, hogy mindenkinek akkor jó, ha amit tud, beleadja a közösbe, aztán ami a közösből kijött, abból mindenki részesül egy egészséges jólét mértékében. Megismétlem...MINDENKI, akinek lehetősége és képessége van rá, beadja a közösbe, amit tud, majd MINDENKI részesül a közösen megtermelt javakból. Elég kommunistásan hangzik, de kib@szottul jó rendszer lenne. Hogy hol a hiba, és hol válik utópiává a dolog? A gondolatmenet első eleménél...bukta.
Disztópia: na ilyen nincs...mondanám, hogy erőszakos kiegyenlítés, de amíg az ember képes egymás kárára saját fejlődését előmozdítani, addig nincs egyenlősítő és értékteremtő elnyomás. Belső feszültség van a dologban. Bukta.
Realista: 1. a fizikai tartalom nélküli pénz felszámolása - ami jó eséllyel magával vonná a mindenféle mutatókkal befolyásolt infláció mozgását, feltéve ha fenntarthatóan újratermelődő fizikai formához kötnénk a pénz értékét...tehát nem aranyhoz, aminek hosszú távon a mennyisége erősen csökkenő, tehát az infláció/defláció veszélye fennáll 2. a GDP, mint elsődleges arányszám megszüntetése és leváltása - annak ellenére, hogy az államok teljesítőképességét, és ezáltal "rászorultságát" ebben mérik, hatalmas torzításokra képes, nem véletlen, hogy sok helyen inkább GNI-t alkalmaznak, ami még mindig nem tökéletes 3. a természetes munkanélküliség, mint alapvetően szükségesként kezelt gondolat, elfelejtése
3 alapvető dologról (infláció, GDP, munkanélküliség) beszélünk, amik jó eséllyel közrejátszanak mindenféle piaci anomália kialakulásában. Aztán mehetünk tovább az állami szerepvállalásra stb. de könyveket lehetne teleírni hasonló irányvonalú gondolatokkal, a gazdaság sok-sok elemére részletesen lebontva. Szerencsére születnek már ilyen alkotások, merem remélni, hogy mihamarabb a gyakorlatban is láthatunk belőle valamit.