Best of Izé

:DDD Érdekes gondolat. Az agyat is lehet (és kell is...) edzeni, és az "agyra gyúrók" között is nyilván előfordul ez a grundos "kinek van nagyobb" erőfitogtatás (hajaj...). Viszont az agyra is igaz (mint bármely szervünkre), hogy számítanak a velünk született adottságok, nem lehet csupán szorgalommal és kitartással bármit elérni, nem lehet bárkiből zseniális matematikus vagy Nobel-díjas atomfizikus. A kiemelkedően intelligens embereknek a szó szoros értelmében másként működik egy kicsit az agyuk, ezért tudnak olyan összefüggéseket is meglátni, amit egy átlagos ember nem. Ez a "másként működés" viszont az "átlagos" funkciókra is igaz, ami miatt nem feltétlenül ők a legrokonszenvesebb, legszimpatikusabb, legelviselhetőbb emberek... Akiket én nagyon csodálok a szellemi teljesítményük miatt (matematikusok), azokra sajnos különösen igaz, hogy más tekintetben általában nem túl "szocio-kompatibilisek", tehát ha logikai hullámszörföléshez vagy egy go-partihoz van kedvem, akkor nagyon jól el lehet velük lenni, de ha kellemes társaságra vágyik az ember, akkor nem feltétlenül velük érdemes leülni beszélgetni...(kivételek persze köztük is vannak). :)
Hogy mondjam? Csodálom és tisztelem a kiemelkedően okos embereket, de ha biológusként szemlélem őket, inkább evolúciós zsákutcát látok bennük. Lehet, hogy feloldhatatlannak tűnő paradoxonokat, bonyolult matematikai problémákat tudnak megoldani reggel a budin ülve, de nehezen boldogulnak az életben, nehezen jönnek ki a többi emberrel, néha ön- és közveszélyesek is lehetnek. Ha az lenne a feladatom, hogy egészséges, valószínűleg hosszú távon fennmaradó, "épkézláb" embereket tenyésszek, akkor nem őket választanám be a tenyészprogramba, hanem az átlagnál kiemelkedőbb, de még a "normális" kategóriába sorolható egyedeket, akikre inkább az a bizonyos "józan paraszti ész" jellemző.