Tisztelt Technikai Segítség!
Tavaly frissítettem a Barát 5.0-ról a Férj 1.0-ra, és azt tapasztaltam, hogy a rendszer teljesítménye csökken, különösen a Virág és Ékszer alkalmazásokban, melyek pedig kifogástalanul működtek a Barát 5.0 alatt.
Ezen túlmenőleg a Férj 1.0 több kedvenc programomat is eltávolította, mint például a Romantika 9.3-at és az Odafigyelés 6.4-et, ám telepített olyan alkalmazásokat, mint a Bajnokok Ligája 4.1 és az Újpest 3.0.
Most már az Elbeszélgetés 8.0 sem működik, és ha Takarítás 2.8-at akarom indítani, visszautasít a rendszer.
Megpróbáltam a Nyaggatás 5.3-mal kijavítani a hibákat, de sikertelenül.
Mit tegyek?
Elkeseredett
Kedves Elkeseredett!
Először is, ne felejtse, hogy a Barát 5.0 szórakoztatócsomag, míg a Férj 1.0 operációs rendszer, saját utasításkészlettel.
Gépelje be következő parancssort: C:Azt hittem, szeretsz (Enter) Ezután töltse le a Könnyek 6.7-et, amellyel telepítheti a Bűntudat 3.0-át!
Ha minden rendben megy, akkor a Férj 1.0 ezután magától indítja az Ékszer 2.4 és Virágok 3.6 alkalmazásokat.
Kérem figyeljen oda, hogy ne terhelje túl a Férj 1.0-át több ilyen alkalmazás gyakori, vagy egyidejű futtatásával, mert ez esetben előfordulhat, hogy a Férj 1.0 telepíti az Ingerült Csönd 2.3-at, vagy a Kocsmázás 7.0-át, mert ezek által a rendszer fokozottan ki lesz téve a Sör 6.1 támadásainak.
A Sör 6.1 kártékony program, mely "HangosHorkolás" fájlokat hoz létre a merevlemezen.
Egyes tapasztalatok szerint a Férj 1.0 a Pletykadélután 2.1 és a Barátnőim átjönnek Vacsorára 3.2 futtatása esetén lemerevedhet, ezeket csak akkor indítsa, ha előtte telepítette az Elmehetsz A Meccsre 1.5-öt!
Bármilyen hibát is tapasztal a Férj 1.0 működésében, semmilyen körülmények között ne telepítse az Anyós 1.0-át, és ne telepítsen új Barát programot se! Ezek nem támogatott alkalmazások, a Férj 1.0 rendszer összeomlásához és a kapcsolat megszakadásához vezethetnek.
A Férj 1.0 remek program, de csak korlátozott memóriakezelési lehetőségei vannak és nem kompatibilis néhány újabb alkalmazással (ilyen például a Vegetáriánus Étel 4.3)
Érdemes lehet fontolóra venni néhány kiegészítő szoftver beszerzését.
Személy szerint a Meleg Vacsora 3.1-et és a Rafinált Alsónemű 7.7-et ajánlom.
Ha semelyik program nem futna, indítsa el a Hazamegyek anyukámhoz 5.1-et!
Ó, köszönjük! :D
Egyébként abban tényleg igaza van, hogy sokan mumusként tekintenek az egészre, és olyan dolgoktól félnek a házassággal kapcsolatban, amiknek semmi közük a házassághoz (nem attól fogja valaki "elveszteni" a férfiasságát / megöregedni, hogy megházasodik...).
3 beiktatott szünettel eljutottam az 5. percig, de nem bírom tovább... Nem tehetek róla, idegesít ez az Asperger-szindrómás díva, akinek ordít a szájába szorult féreg. :D
Elég merész (egyben az intelligenciádat - illetve inkább annak nemlétét - minősíti...), hogy úgy nyilatkozol más ember kapcsolatáról, hogy nem hogy az illetőt nem ismered, de még azt sem olvasod el, hogy miről is beszélgetünk a témában. Mégis honnan jött neked ez a felszínesség dolog meg egyáltalán az én kapcsolatom, amihez semmi közöd?
Azt magyaráztam a csökött agyadnak, hogy pl. a mosogatáshoz, fűnyíráshoz hasonlóan a "ki kéri meg a másik kezét"-téma is társadalmi konvenciókon alapul, ugyanis ezeknek a dolgoknak semmi köze ahhoz, hogy biológiailag melyik nem mire képes / mire hivatott. A füvet bárki le tudná nyírni, a ruhát bárki ki tudná mosni, ez nem a szaporító szervek milyenségén múlik. Kapís?
Ha a praktikus közelítéstől el tudsz vonatkoztatni, meg fogod érteni mire gondolok a nemi szerepekkel kapcsolatban. Addig is beszélgess a barátoddal, hogy mik vagytok egymás számára. Ha mosogatás, főzés, pénzkeresés, izom, külső szépeség, fűnyírás kerül elő akkor itt az ideje hogy elmélyedjetek a kapcsolatban mert ez bizony csak felszínesség. (feltételes módban fogalmaztam). Na üdv, én lépek ebből a postból
Lehet, hogy imádsz ironizálni, de ez most elég gyengécske lett...
A "férfi" és "női" szerepek pedig nem állandóak, elég csak azt megnézni, hogy pl. ruhakészítéssel, ételkészítéssel melyik korban kik foglalkoztak, kiknek a feladata volt (segítek: nem mindig a nőké...).
Bocs, egy OFF:
Aki praktikus érveket keres a házasság mellett az rossz nyomon jár.
Aki nem meri egy életre elkötelezni magát, (ezért nem házasodik) az minek megy bele az élettársi dologba? du*ni lehet mindenféle elköteleződés nélkül is. Ha arra készül, hogy úgyis véget ér, minek kezdi el? Tiszta baro*ság. A válás dolog már dupla off lenne, így majd legközelebb.
Szeretném mindenkinek jelezni, hogy imádok ironizálni és szarkasztikus megjegyzéseket tenni.
Lassabbak kedvéért: A szarkazmusom célja leggyakrabban kifigurázni azokat akik eröltetik a nemi szerepek összemosását, melegek, bi-k és egyéb dolgok büszke terjesztését. Ha erőlködésük célba ér, eltöröltetik minden nemi különbség és a lent megírt fiktív menyország vár majd rájuk. Orvosok pedig már most elkezdhetnek gondolkodni a megoldáson.
Nemi szerep pontosan az amit a történelem, tradició, megszokás rá pakolt, ez a lényege neki. Biztonságot ad, lehet rá építeni mint a többi szokásra. Ha a nő megkéri a férfi kezét az nem a világ vége, hanem a 'férfi' vége. Onnantól a nő lesz a 'férfi'. Zárójelben: ha egy szülő párosban nincs 'nő' vagy nincs 'férfi' akkor a kiforrott nevelési módszerek nem működnek, a társadalom nem fogadja majd el, gyerek deformálódni fog.
Szerintem nem tévedek. Statisztikákat olvastam én is. Az egyik valóban azt írta, hogy a férfiak nagyobb arányban akarnak nagy esküvőt, de az az angolokra vonatkozott. Magyaréknál más a helyzet. Persze mikor megkérdezed, akkor mindegyik azt mondja majd (nő is, férfi is), hogy együtt döntötték el. De ezt már egy 3 éves kisgyerek is tudja, hogy ez hazugság. :)
"A házaságkötések döntő többségét a nők erőltetik"
Ebben óriásit tévedsz. :) Meglepő, de általában a pasik hozakodnak elő a témával (volt erről valami kimutatás is, de én is ezt tapasztaltam a baráti körömben - és most nem arra gondolok, hogy a pasi kéri meg a lány kezét, miután az győzködte, hanem hogy a pasi akarja a házasságot, miközben a csajnak más elképzelései vannak).
A nőnek biztonság kell - ebben szerintem egyezünk.
A házaságkötések döntő többségét a nők erőltetik (a templomi esküvőkről nem is beszélve) - szerintem ebben is egyezünk.
Ergo a házasság alapvetően biztosítás - a nő megpróbálja még jobban maga mellé láncolni a választott férfit. Minél jobban oda tudja láncolni, annál nagyobb biztonságban érzi magát.
Egy férfi az esetek 95%-ában prímán megvan házasság nélkül is. Lehet, hogy a nagy szerelmi mámorban némelyikük fejében megfordul a házasság, de alapvetően nem igénylik. Mégis ők kérik meg a nőt az esetek többségében, mert ez társadalmi és családi elvárás vele szemben, na és mert (sok esetben) már rohadtul unja, hogy a nő minden másnap a "de jó is lenne egy templomi esküvő" szöveggel hozakodik elő.
(Beeeee. :P ;) )
Nem tudom, túlreagálás előtt olvastad -e a kommenteket / nézted -e a szavazás állását, de a többségnek nincs baja a nemi szerepekkel... Az, hogy a férfi kéri meg a nő kezét, viszont nem nemi szerep, hanem társadalmi konvenció (ahogy maga a házasság is...). Ha konkrétan ezzel a konvencióval nem is, de jónéhány begyöpösödött megszokással igenis lehet baj, és ha változtatunk rajtuk, attól még senkinek nem fog semmije leszáradni, se kinőni olyan testrésze, amire nem vágyik (...vagy legalábbis nem saját magán).
Utólagos génmódosítással pedig nem lehet pl. a heréket petefészekké alakítani és fordítva, megnyugtatlak... Mellet is inkább hormonkezeléssel lehetne növeszteni, de ahhoz olyan dózisban kell használni az ösztrogént, hogy az már káros az egészségre (konkrétan egekbe repíti egy sor rákos elváltozás kialakulásának kockázatát).
Én komolyan nem értem mi a baja az embereknek a nemi szerepekkel. A végén oda jutunk, hogy génmódosítással mindenkinek lesz ku*ija meg ci*ije meg stb, akkor majd összeveszhetünk a testmagasságon.
A házasságot pedig uniónak fogjuk hívni, és akárhány ember alkothatja. akár egy is. Vagy nulla. Szép világ lesz, sírok!
Először én is jól kiröhögném szerintem, aztán átgondolnám és minden mindegy alapon mondanék igent, miszerint ha neki az kell még pluszban a boldogsághoz.. :)
A papír nem a tettek "kiváltására" van. De ezen ne vitatkozzunk, én egyébként azt az álláspontot képviseltem, amit te (sőt, korábban kifejezetten házasságellenes voltam), de nem bántam meg, hogy igent mondtam a páromnak, sőt. Tényleg van valami felemelő a közös tervezgetésben, abban, hogy mindenki őszintén együtt örült velünk az esküvőn, ez erről szól. :)
Szerintem meg nem egy papírral kéne bizonyítania, hanem a tetteivel. Akár arról van szó, hogy élete szerelmével kíván megöregedni, akár arról, hogy mondjuk 150-es IQ-val rendelkezik. Nem hiszik el valamelyiket? Elnézést, az a másik egyéni szoc.problémája, engem különösebben pl. nem izgat. :D
Azért ez kicsit más szerintem, mert azt, hogy valaki nagyon okos, "bárki mondhassa" (tulajdonképpen mindenki ezt hiszi magáról...), tehát azt tényleg bizonyítani kell(ene) valahogy, az esküvő viszont nem arról szól, hogy "vizsgázunk szerelemből", mindenki tisztában van vele, hogy a hűséget, a szeretet tartósságát csak az idő fogja bizonyítani.
Ahogy sok mindent, ezt is lehet szépen, ízlésesen és őszintén. :) Meg úgy is, mint ahogy pl. Győzikéék, akik kb. havonta újraházasodtak. Aztán most nem tudom elváltak-e már... bár így a jövőben végre talán értelme is lesz annak az újraházasodásnak, ha úgy alakul. :D
"Szerintem a házasság elsősorban az ember párja felé tett gesztus..."
Teljes mértékben így van, mindenki döntse el maga neki mit jelent ez a dolog. Szüleim a 25. házassági évfordulójukon újraházasodtak. Na nem kell gondolni semmi felhajtásra, hanem apukám az alkalomra összerittyentett kerti sütögetésre anyum tudta nélkül meglepiből jegyzőt hívatott és történt aminek történnie kellett. Volt nagy vigyorgás ezerrel. :) Persze élhetnének csak úgy "szabadon" élettársként is egymás mellett, de az adott személyeknek, azaz jelen esetben szüleimnek ez így eszmeileg sokat jelent. Kár ezen vitázni. Ha az ember talál mellé valakit, azzal "papír" ügyben nagy valószínűséggel úgyis egyet fognak érteni.
Ezzel a varázsát veszíti el a dolog. Én anno megkértem a kezét, ahogy kell, és igent mondott, ahogy várható volt. Persze igaz az is, hogy én nem 2 hónap ismeretség után ugrottam fejest a lánykérésbe...
Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, ha valaki nagyon okos, de úgy érzi, ezt bizonyítani is szükséges a külvilágnak és ezért neki erről papír kell. Valaki meg nem érzi szükségét és jól elvan anélkül is.
De ahogy írtam, én igazából már megértem azokat is, akik a házassági ceremóniára vágynak, nem vagyok házasság ellenes (ha a párom egyszer igényelné, akár be is vállalnám) és engem aztán abszolút nem frusztrál az se, ha valaki azzal motiválja a kis lelkét, hogy bármilyen fórumon "hivatalosan" férjének vagy feleségének nevezheti élete párját. :)
Ez így lenne, ha a házasság nem állna még mindig valami "felsőbb" szinten, mint az együttélés. Talán még ismerősek a "vadházasság", "zabigyerek" és hasonló pejoratív jelzők... Ezek sem azt jelzik, hogy a házasság lenne a ciki, és nem pedig az, ha valakik egy papírfecni nélkül élnek boldogan. :D
Nem tudom, ezt ki, hogy éli meg, de szerintem egy házasulandó párt (pláne a mai, házasságellenes közhangulatban, ahol már szinte ciki, ha valaki házas...) alapvetően nem az motivál, hogy "ezzel jól megmutatjuk majd mindenkinek, hogy a mi kapcsolatunk mennyivel különb". Ez csak a házasságot ellenzők frusztrációja. :D Optimális esetben a házasulandók is sima élettársi kapcsolatban éltek évekig, ugyebár... Értelemszerűen a házasság hivatalos része a "nyilvánosságnak" is szól, de aki csak a kapcsolatával akar felvágni, az élettársi viszonyban is ugyanúgy meg tudja tenni (és meg is teszi) ezt...
"Szerintem a házasság elsősorban az ember párja felé tett gesztus, amivel kifejezi, hogy bármilyen fórumon, bárki előtt, a legkomolyabb szinten is vállalja a döntését, nem csak pillanatnyi fellángolásból mond zengzetes szavakat."
Kb. ugyanez az általam idézett rész lényege is.
És engem pl. ezért nem hoz lázba, mivel ennek számomra kicsit "vetítés" feelingje van ("mi házasok vagyunk, bibibi, papírunk van róla, bibibee, felvállaljuk az egész világ előtt"). Ettől még tudjuk, hogy 3-ból 2 esetben hogy is végződik majd. ;)
Ez valóban elég sok igazságot tartalmaz, bár kicsit olyan képet fest, mintha az emberek elsősorban a kapcsolat "bebiztosítása" miatt házasodnának. Szerintem a házasság elsősorban az ember párja felé tett gesztus, amivel kifejezi, hogy bármilyen fórumon, bárki előtt, a legkomolyabb szinten is vállalja a döntését, nem csak pillanatnyi fellángolásból mond zengzetes szavakat. Éppen ezért szerintem tartós házasságot nem lehet pár hónap ismeretség után, az együttélés több éves megtapasztalása nélkül kötni (enélkül egyszerűen nem ismerheti meg egymást teljesen két ember).
Sok házasság szerintem azért megy tönkre, mert gyakorlatilag félig vadidegen emberek tesznek egymásnak elhamarkodott kijelentéseket - ebbe az is beletartozik, hogy saját maguk számára is vadidegenek, mert egyáltalán nem biztos, hogy az ember úgy viselkedik pl. egy együttélés során a gyakorlatban, ahogy egyedül magában azt elképzeli. Az ember magáról is rengeteget újat tanul egy ilyen szituációban.
A másik, amit szerintem sokan félreértenek, hogy a házasság nem az adott pillanatban érzett érzelmek fosszilizálásáról szól, a párkapcsolatoknak dinamikájuk van, házasságtól függetlenül változnak, átalakulnak az idő múlásával, ahogy az emberek gondolkodásmódja, hozzáállása is változik a korukkal, esetleg gyerekek születésével, stb. A házasság nem biztosítás, hiszen senki sem tudhatja még magáról sem, hogy hogyan fog gondolkodni 10-20-40 év múlva. Egy erős, kölcsönös bizalmon, megbecsülésen és korrektségen alapuló kapcsolatot (legyen az rokoni kapcsolat, párkapcsolat vagy barátság) viszont nem tesz tönkre az, ha a felek személyisége változik. Az teszi tönkre a kapcsolatokat, ha a bizalom, a megbecsülés és a korrektség elveszik és/vagy a feleket már nem fektetnek energiát annak megismerésébe, hogy mit akar a másik, mi érdekli, mi foglalkoztatja, mert akkor szépen lassan újra vadidegenné válnak egymás számára. De ez házasság nélkül is pont ugyanúgy végbemehet (ahogy az általad idézett gondolatmenetben is szerepel).
Nem ott olvastam és a sallangot ki is hagytam direkt.
Viszont most találtam egy régi postot, ahol kotta kb. hasonló módon leírja (bár hívő szemszögből, de a hit az ugye sokféleképp értelmezhető és talán azokra is érvényes, akik nem valami vén szakállas csodatévőben hisznek, hanem jóval egyszerűbb dolgokban): http://www.ize.hu/comments.php?post_id=23625 (102. komment).
Ja, és P azt írja (ő a jogi szaki :)) hogy még nem kezeli a Ptk. egyenértékűnek a regisztrációt házassággal.
Egyébként pár éve még én sem értettem, miért fontos az a "papír" annyi embernek, de most már - még ha nekem a hátam közepére sem hiányzik - megértem, hogy valaki miért is vágyik rá.
Jogilag már talán semmi (bár nem vagyok naprakész, úgy tudom pár éve még talán volt előnye, örökösödésnél, kórházba nem engedték be a beteg élettársát, ilyesmi).
Manapság talán már inkább pszichológiai oka van (tudatos felvállalás, felelősségérzet, elköteleződés, ilyesmi).
Ebben pl. szerintem elég sok igazság van:
"Az együttmaradás kérdése tulajdonképpen a sors kezére van bízva. Még ha van is a döntés mögött tudatosság, hiányzik az érzelmi és gondolati megküzdési folyamat, ami a konkrét időponthoz fűződő végleges elköteleződést megelőzi. Ők eleve megspórolják maguknak az ezzel járó stresszt, és ezzel gyakran szeretnek érvelni is. Ami sántít a dologban, hogy legtöbbször a fő stresszfaktor nem az ünnepléssel járó felfordulás, hisz ma már sokféle mód és lehetőség van arra, hogy ki-ki a saját szája íze szerint írja meg a maga esküvője forgatókönyvét, vagy válogassa meg a vendéglistáját. A stressz megspórolása inkább az átgondolt és felvállalt döntési aktusnak szól. Hogy mi ezzel a baj? Elmarad az a határélmény, amit talán a közösen tandemugrásra készülők izgalmával lehetne leírni: az ismeretlen áll előttük, de egymásban bízva belevágnak a nagy kalandba. Krízishelyzetben, ami még a legjobb párkapcsolatokban és házasságokban sem elkerülhető, sokszor nagy összetartó erő annak a lelki, érzelmi és tudatos munkának az emléke, amelynek eredményeként a pár a házasság mellett döntött. Bármilyen triviálisnak hangzik, ehhez hozzájárul az ünnepnek, a rituálénak, az öröm és a felfokozottság pillanatainak, a tanúk előtt tett kölcsönös fogadalomnak az élménye is.
Persze, meg kell említenünk azokat az együtt élő párokat, akik házasság nélkül is kitartanak egymás mellett egy életen át, és vetnünk kell egy pillantást a házasságkötés ellenére megromlott sok-sok kapcsolatra. Ha azonban vissza akarunk térni a statisztikához, csalóka volna azt feltételeznünk, hogy a házasságot nem kötő párok között kevesebb az „elválás”, mint ellenkező esetben. Vagyis a mai párkapcsolatok tényleges krízise, zátonyra futása nem szűnne meg és nem csökkenne a házasság intézményének eltörlésével sem, ugyanakkor – úgy tűnik – a házasság puszta ténye nem jelent feltétlen garanciát.
Ha azonban ennél is mélyebbre akarunk evezni, nemcsak azt érdemes megnézni, kinek milyen üzenetet hordoz a házasság, hanem azt is, vajon mi az üzenete a házasságkötés elmaradásának? Az érett személyiségben mélyen ott gyökerezik az igény a szeretett féllel való egységre, biztonságra, adott hivatás, értékrend és társ mellett való elköteleződésre, az életre szóló szerelemre, annak ünnepélyes megpecsételésére. A kivételek tiszteletben tartása mellett, amelyet a kölcsönös elvárások tisztázása és mindkét fél részéről való elfogadása jelent, elmondható, hogy a még kiegyensúlyozottnak tűnő, meghitt élettársi kapcsolatban is szinte óhatatlanul jelen van a fentiek kimondatlanságából, a végső szándék tisztázatlanságából adódó bizonytalanság. A megkötött házasságok esetében is felmerül persze a sikerül vagy nem kérdése. A sikeresség mellett eltökélt szándék azonban, és az ez irányban tett erőfeszítés ígérete mindkét fél részéről egyértelműen megfogalmazódik, nem csupán négyszemközt, kinek-kinek a maga módján, hanem a világ számára is egyértelmű nyilatkozat és szimbólumok formájában. Ennek hiánya burkoltan azt üzenheti a másik félnek, hogy „fenntartom a választás megmásításának lehetőségét”, vagy „jogom van bármikor meggondolni magam”. Az ezzel járó, lappangó bizalmatlanság, ha nem is törvényszerűen, de nagyon könnyen sodorja krízisbe még a legjobb alapokról induló párkapcsolatokat is."
Szerintem is, bár azt is baromságnak tartom, ha ilyesmit nem beszélnek meg közösen, csak az egyik (jellemzően a férfi) hirtelen ötlettől vezérelve meglepi vele a párját, vagy a másik (jellemzően a nő) arra vár, hogy ezzel lepjék meg, ahelyett, hogy elmondanák egymásnak, hogyan tervezik a továbbiakban a kapcsolatot. Onnantól kezdve viszont a patetikus lánykérésnek már nem sok értelme van.
Szerintem mai napig igaz, hogy alapvetően a férfinek kell bizonyítani rátermettségét és neki kell például közös programokat találnia és ha a nő kéri meg a férfi kezét az eléggé annak a jele, hogy a nő dolgozik a kapcsolatért, tehát szerintem ultragáz mind a férfi mind a nő szempontjából
Illetve nem tudom. Én nem vagyok a túlzott romantika híve, így poénosra véve még jól is elsülhet a dolog, de ha nem veszik az illetők játékosra, akkor igen, kínos.
Tisztelt Technikai Segítség!
Tavaly frissítettem a Barát 5.0-ról a Férj 1.0-ra, és azt tapasztaltam, hogy a rendszer teljesítménye csökken, különösen a Virág és Ékszer alkalmazásokban, melyek pedig kifogástalanul működtek a Barát 5.0 alatt.
Ezen túlmenőleg a Férj 1.0 több kedvenc programomat is eltávolította, mint például a Romantika 9.3-at és az Odafigyelés 6.4-et, ám telepített olyan alkalmazásokat, mint a Bajnokok Ligája 4.1 és az Újpest 3.0.
Most már az Elbeszélgetés 8.0 sem működik, és ha Takarítás 2.8-at akarom indítani, visszautasít a rendszer.
Megpróbáltam a Nyaggatás 5.3-mal kijavítani a hibákat, de sikertelenül.
Mit tegyek?
Elkeseredett
Kedves Elkeseredett!
Először is, ne felejtse, hogy a Barát 5.0 szórakoztatócsomag, míg a Férj 1.0 operációs rendszer, saját utasításkészlettel.
Gépelje be következő parancssort: C:Azt hittem, szeretsz (Enter) Ezután töltse le a Könnyek 6.7-et, amellyel telepítheti a Bűntudat 3.0-át!
Ha minden rendben megy, akkor a Férj 1.0 ezután magától indítja az Ékszer 2.4 és Virágok 3.6 alkalmazásokat.
Kérem figyeljen oda, hogy ne terhelje túl a Férj 1.0-át több ilyen alkalmazás gyakori, vagy egyidejű futtatásával, mert ez esetben előfordulhat, hogy a Férj 1.0 telepíti az Ingerült Csönd 2.3-at, vagy a Kocsmázás 7.0-át, mert ezek által a rendszer fokozottan ki lesz téve a Sör 6.1 támadásainak.
A Sör 6.1 kártékony program, mely "HangosHorkolás" fájlokat hoz létre a merevlemezen.
Egyes tapasztalatok szerint a Férj 1.0 a Pletykadélután 2.1 és a Barátnőim átjönnek Vacsorára 3.2 futtatása esetén lemerevedhet, ezeket csak akkor indítsa, ha előtte telepítette az Elmehetsz A Meccsre 1.5-öt!
Bármilyen hibát is tapasztal a Férj 1.0 működésében, semmilyen körülmények között ne telepítse az Anyós 1.0-át, és ne telepítsen új Barát programot se! Ezek nem támogatott alkalmazások, a Férj 1.0 rendszer összeomlásához és a kapcsolat megszakadásához vezethetnek.
A Férj 1.0 remek program, de csak korlátozott memóriakezelési lehetőségei vannak és nem kompatibilis néhány újabb alkalmazással (ilyen például a Vegetáriánus Étel 4.3)
Érdemes lehet fontolóra venni néhány kiegészítő szoftver beszerzését.
Személy szerint a Meleg Vacsora 3.1-et és a Rafinált Alsónemű 7.7-et ajánlom.
Ha semelyik program nem futna, indítsa el a Hazamegyek anyukámhoz 5.1-et!
A legjobbakat:
Technikai Segítség
:D