Bárhogy is rakosgatod a ":D" jeleket a mondataid végére, még nem lesz jobb.
Igen, a társadalom életképes. Mert él. Koleszterin? Kit érdekel?
Ma egy koleszterin-zabáló programozó, aki egész nap a gép előtt ül, 70-80 évig él, és adott esetben születhet akár 5-10 utóda is úgy, hogy mindegyik életben marad. (Még jó, hogy nem születik ennyi. :) ) 200 éve meg a nem koleszterin-zabáló jómunkásember élt jó esetben 50 évig, és az utódai fele meghalt, mielőtt felnőtt volna. Most akkor melyik is életképesebb?
Ma már millió és egy gyógymód van, amivel már hiába a koleszterin, hiába az egészségtelen életmód, mégis szépen eléldegél az ember. Lehet, hogy betegen, de él. A jövőben ez csak jobb lesz. Genetikailag "tökéletessé" tett emberek, mesterséges szív a koleszterintől tönkrement másik helyett, stb. Zabálhat majd, amennyit csak akar, ha más tekintetben meg megteremti ennek feltételét. És más fajok kárára fogja ezt tenni, ahogy eddig is tette, meg most is teszi. Ez az állatokkal/növényekkel szemben sajnos eléggé erőszakos, de ez van, ez az élet rendje.
Nekem sem tetszik ez, én is szívesebben látnék a betonrengeteg helyett őserdőket, a szteroidozott tápos csirkék helyett sólymokat az égen. De be kell lássam, az élet egy versenyfutás, amelyben ha megragadsz az erkölcsi maszlagoknál, akkor idővel megelőz valaki más, és téged fog ugyanolyan könyörtelenül eltaposni, ahogy most mi tesszük a csirkével. Amíg nincs erőd/hatalmad változtatni ezen, addig muszáj belenyugodnod, mert mást úgysem tehetsz. Ha meg van hatalmad, hogy változtass, hát tedd. ;)
Egyébként megjegyzem, manapság annak ellenére, hogy a nyugati társadalomban jellemzőbb az elhízás, ugyanakkor egy másik rétegnél meg sokkal jellemzőbb a sport és az egészséges, környezettudatos táplálkozás. Tehát bizony a társadalomban nem csak zabálás van, hanem mértékletesség is. És az utóbbi egyre nagyobb teret nyer, még ha lassan is. Hogy a kettő közül melyik marad majd meg? Ezt majd az idő dönti el.
Igen, a társadalom életképes. Mert él. Koleszterin? Kit érdekel?
Ma egy koleszterin-zabáló programozó, aki egész nap a gép előtt ül, 70-80 évig él, és adott esetben születhet akár 5-10 utóda is úgy, hogy mindegyik életben marad. (Még jó, hogy nem születik ennyi. :) ) 200 éve meg a nem koleszterin-zabáló jómunkásember élt jó esetben 50 évig, és az utódai fele meghalt, mielőtt felnőtt volna. Most akkor melyik is életképesebb?
Ma már millió és egy gyógymód van, amivel már hiába a koleszterin, hiába az egészségtelen életmód, mégis szépen eléldegél az ember. Lehet, hogy betegen, de él. A jövőben ez csak jobb lesz. Genetikailag "tökéletessé" tett emberek, mesterséges szív a koleszterintől tönkrement másik helyett, stb. Zabálhat majd, amennyit csak akar, ha más tekintetben meg megteremti ennek feltételét. És más fajok kárára fogja ezt tenni, ahogy eddig is tette, meg most is teszi. Ez az állatokkal/növényekkel szemben sajnos eléggé erőszakos, de ez van, ez az élet rendje.
Nekem sem tetszik ez, én is szívesebben látnék a betonrengeteg helyett őserdőket, a szteroidozott tápos csirkék helyett sólymokat az égen. De be kell lássam, az élet egy versenyfutás, amelyben ha megragadsz az erkölcsi maszlagoknál, akkor idővel megelőz valaki más, és téged fog ugyanolyan könyörtelenül eltaposni, ahogy most mi tesszük a csirkével. Amíg nincs erőd/hatalmad változtatni ezen, addig muszáj belenyugodnod, mert mást úgysem tehetsz. Ha meg van hatalmad, hogy változtass, hát tedd. ;)
Egyébként megjegyzem, manapság annak ellenére, hogy a nyugati társadalomban jellemzőbb az elhízás, ugyanakkor egy másik rétegnél meg sokkal jellemzőbb a sport és az egészséges, környezettudatos táplálkozás. Tehát bizony a társadalomban nem csak zabálás van, hanem mértékletesség is. És az utóbbi egyre nagyobb teret nyer, még ha lassan is. Hogy a kettő közül melyik marad majd meg? Ezt majd az idő dönti el.