Élő példa:
nyaralás 2013: ikererkélyen a szomszédban megkérdezi a leányzó a pasiját: "Szerinted az mennyire gáz, hogy eljöttünk nyaralni és itt írogatunk egymásnak FB-on?" Ja meg kb. naponta lehetett hallani a csipogását, hogy: "Miéééért nem lájkoloooood?"
Van ilyen igen, amit be is hajtanak rajtad rendesen, mert ugye a tulajdonodban van a telefon előfizetéssel együtt, de ha a telefont eladod, elhagyod. stb. őket nem hiszem hogy érdekli különösebben a dolog, a havi számlád végösszege tartalmazni fogja az aktuális részletet is, ameddig az le nem jár :)
A neten aktívan kapcsolódsz ki Skype-olsz, e-mailt írsz barátoknak, stb., a TV-zés meg ugye egy eléggé passzív dolog, leülsz elé és nézed amit kínálnak fix időpontokban.
"Sőt, az asszonynak is mindig mondom, hogy csak akkor hívjon ha "biztonságos helyen" van:)(munkahely, otthon)."
Ha éppen metrón ülsz, utcán vagy. stb. akkor fel sem veszed - az asszonynak - a telefont? ;))
Utóbbi esetre be kell jelenteni, álmaid nyaralására készülsz 1 lakatlan szigetre, esélyed sincs hívást fogadni, levelet olvasni, örülni fogsz ha túléled az egészet.. Elhagyod a melóhelyedet, aztán 1 óra múlva telefon kikapcsol szépen :)
Nem, eszemben sem volt Apple terméket venni. Annyira azért én sem alacsonyodom le, hogy csak azért adjak ki valamire több pénzt, mert többet reklámozzák és mert "divatos". ;)
Mint mondtam van ilyen, de ez is azért egy eltúlzott videó pont azért hogy rávilágítsanak egy problémára. Egyébként bizonyos esetekben tényleg jó hogy lessz egy emlék videó, fotó. Értem hogy beteges is lehet. De ez igaz a videójátékokra, az agresszív filmekre, fotókra, stb. Sokminden lehet ilyen hatással emberek egy részére. Az hogy ez kialakulhat inkább más dolgokra vezethető vissza mint a fejlesztések.
Ezeknél sokszor mint a játékok, stb magánéleti problémákat akarnak kezelni úgy hogy elbújnak úgymond, és egy virtuális világban érzik magukat jobban. Kevesebb csalódás, stb. De ez nem annak a gondja amit erre használnak, hanem az egyén szoc. problémája. Ezt kevesen kezdik már mutatni. Inkább ráfogják valamire, ha ők épp nem használják azt, vagy nem szeretik, értik.
Ez volt a BDSM, stb képekkel a facebookon. Ahol elkezdték jelentgetni fel az oldalakat mert ez pl erőszakra buzdít, stb. Aki ismeri mi ez és tudja hogy maximális bizalomra épül, és szeretet, gondoskodás az csak értetlenül nézett mi történik.
Deviáns egyének, betegek mindíg lesznek. De ez nem jelenti hogy ha tiltassz valamit akkor nem tud ugyanúgy pszihopata lenni.
Inkább az emberek kommunikációján, kapcsolatépítésén kellene dolgozni, és hogy közös programokat találjanak hasonló gondolkodású emberekkel személyesen. A wowos guildünk pl sokszor jött össze iszogatásokra, sütögetésekre ahol tényleg nem volt semmi játék. Szerintem ez akármivel lehet így. Aki menekül valamitől az találhat magának mást akkor.
Nem is azzal van baj, ha tájékozódsz ilyen formában, esetleg valakivel így tartod a kapcsolatot. A "gond" - már akinek, ugyebár - a videóban látott jelenetek esetében kerül elő, akkor, amikor a személyes kapcsolataid a virtuális életed rovására válnak felszínessé. Amikor a személyesen, fizikai valójában fenntartható kapcsolataidra, esetleg pusztán a saját fizikai létedre kevesebb figyelmet fordítasz, mint a virtuális jelenlétedre.
Én nem igazán stressznek tudnám minősíteni az információéhséget. Persze kicsit túl is lehet lőni a célon, de inkább olyan mint sok más új dologgal. Ha nagy hatással volt az emberekre, akkor felvetődtek ezek a dolgok. Ezért mondtam hogy átalakul vagy idézőjelben megszűnik, mert nem megszűnik, hanem sokan ahogy kezdik szűrni mit akarnak látni, és ehhez hozzászoknak, akkor már nem is lessz zavaró a számukra. Régen újságot vettem több témában és azt olvastam. Most interneten történik ugyanaz. Vagy a könyvekkel is ez történik. Sokakat látok munkába menet vagy hazafelé olvasni Kindle és más digitális könyveket. Ugyanúgy olvasnak, csak már más az eszköz amit erre használ. Ezért mondtam hogy átalakul, és fejletebb, jobb formában létezik majd.
Ez kb olyan lehet mint a játékok, vagy filmeknél pl régen mindíg mindenki letöltött. Már vagy 4-5 éve nem töltöttem le filmet hanem netről nézem. De pl Valve is ilyen ahol a játékok a tieid, de minden fenn a neten és csak azt használod ami kell. Vagy az Onlive Tehát fejletebb, nyugodtabb jobb formában ahol nem ennyire lessz látható. Ezért is írtam hogy pl Google glass amivel beszélgetés közben tudsz infót nézni, és nem lefelé nézel a telefonodra.
Nállam olyan infók jönnek amik érdekelnek. Videók,hírek tudományos, vicces, ismeretterjesztő, hardware, zene stb témában. Goggle accal csak beállítottam a pár kört, youtube csoportokat, stb és mindenhol ilyen témák jönnek fel. Az átlagos gagyi hírek, celebekről, politikusokról, stb max viccként izé oldalon, vagy talán nagyritkán face-n látok. Minden más csak olyan téma amit szeretek. Tehát minden amit elfogadsz azt nézed, engeded. A többit nem nézed. Ezért is jó hogy a google előző keresések, érdeklődés alapján segít keresni.
Mivel engem a mobil nem nagyon erdekel. csak egy nokia1616om van. Viszont az igen miért nem olajozták meg azt a nyavalás hintát! Mobilozni tudnak olajozni meg nem?!
Ez így van, sajnos jobb nem lesz már.Mikor nyaralni, pihenni megyek, akkor nem viszem a "nyilvános" telefonomat, így csak a nagyon szűk család érhet el, ha tényleg fontos dolog történt.Érdekes, hogy 1-2 nap "elvonási tünet" után alkalmazkodik az ember a helyzethez, sőt elkezdi azt élvezni, majd az lesz a megszokott.Hihetetlenül jól el tudok lenni telefon, net, tv nélkül is.Nem érdekel, hogy ki változtatta meg a hajszínét, ki töltött fel új cicás képet, a főnököm hogy baxott le emailben, hogy a politikusok min vitáznak éppen és hogy tigris mintás panda született a pekingi állatkertben.
A hozzánk eljutó információknak csak annyira kis részük érint minket.Azonban ezek pásztázása, nézése közben elmegyünk az igazán érdekes, értékes pillanatok, kapcsolatok mellett.
Valóban megkönnyíti a kapcsolatteremtést és annak fenntartását az internet, de annyira tartósak és igazak ezek a kapcsolatok, mint a virtuális világon kívűl köttetettek?!
Szerintem ez nem fog lecsengeni, hanem inkább beépül az életünkbe. Pl. az már most is alapelvárás, hogy a hírekről, eseményekről, barátok üzeneteiről, stb. azonnal akarsz értesülni, reagálni. Régen megvárta szépen mindenki, amíg bedobták a leveleket meg az újságot a postaládába, vagy találkozhatott a barátjával, hogy meghallgassa, mi történt vele. A közelmúltban még elég volt az, ha valaki otthon is meg tudta nézni számítógépen a leveleit, nem akart mindenki már út közben, vonaton, buszon, autóban, tengeralattjárón netezni. Mára viszont beépült a mindennapi életbe, hogy ha érdekel valami, valaki, arra adjuramisten azonnal rá tudj keresni, utána tudj nézni. Ez egyrészt tök jó szerintem, másrészt viszont kényszert is szül, mert sokkal nehezebb lépést tartani az információáramlással, és ha nem akarsz lemaradni valamiről, mindig online kell lenned, állandóan csekkolni kell a forrásokat, ami folyamatos "riadókészültségbe" kényszeríti az embert. Olyan, mintha mindenki bróker lenne, és a "kapcsolati árfolyamok" alakulását figyelné. Aztán csodálkozunk, ha rajtunk is előjönnek a menedzserbetegségek... :)
Ez egyébként rám is igaz. Néha ha nem érdekel amiről dumálnak, vagy csak várok valamire(email, stb) akkor ránézek. A másik hogy sokan nem is txt-elnek vagyis sms, hanem face-n küldenek üzit. Mikor sokáig vagyok oda akkor nem szeretem hogy folyamatosan szinkronizál, és ilyenkor azt kikapcsolom. Tehát ha nem lépek fel akkor sokszor jóval később tudom meg hogy valaki írt.
Egyébként ugyanez volt a TV-vel is mivel nincs gyors információ, amit már megszoktál folyamatosan kapcsolgatod. Ezért kezdtem el inkább interneten mászkálni mert ott rákeresek témákra amik érdekelnek, és azon nézem.
A telefont sokszor wikipédia, vagy fordítóprogram, vagy navigáció miatt folyamatosan használom. Wiki, google, és más dolgok sokszor jól jönnek ha olyasmiről dumáltok, vagy minenki külföldi, akkor előfordul hogy googletranslate jól jön.
Az hogy valaki csak ilyeneken él az azért tényleg nagyon szélsőséges. Nem mondom van sok ilyen, de mint mondtam átlag kialakul hogy azon dumálják le hol mikor tali, merre van már a másik, és ezeket idekinn főleg mert adatforgalom vagy ingyen vagy olcsó, az sms ingyen, és már inkább ezeket használják mint hívogatják egymást.
Sokan az üzleti dolgaikat, magánvállalkozásaikat is viszik fel, és a haverok osztják, terjesztik az oldalát. Sokan ha mondod mit csinálsz már kérdik a facebook oldalt elsőnek és aztán kérdik a névjegykártyát.
Szerintem csak változnak az idők. Ez is csak egy hype, ami "hamar" véget ér, vagy másképp fog menni. Főleg ilyen google glass dolgokkal.
Nem véletlenül beszéltünk korábban is a mértékletességről.
Az viszont nem természetes, ha falmászás közben is azzal foglalatoskodsz, hogy a fal tetején gyorsan csinálj egy képet magadról, és gyorsan feldobd facebook-ra.
Amiről a korábbi hozzászólásomban írtam, az természetesen a negatív véglet, de elég elkeserítő, hogy a mai tinédzserkorúak nagy része képtelen anélkül 2 órát beszélgetni egy pohár víz/sör mellett, hogy közben ne vegye elő a telefonját legalább ötször, lényegében teljesen indokolatlanul. Ez az a pont, amikortól már nem "éled meg" a fizikai valóság élményeit teljes egészében, hiszen folyamatosan kirántod magad a szituációból.
Azért igen sok haver használja a fészbúkot meg más oldalakat. És így tudtam el falatmászni, partyranenni, masszázsalanyt találni, stb. Az hogy páran csak azon élnek attól még lehet jól is használni.
Ez kb ugyanaz mint a kés lehet vele ölni is de normálisan használni. Vagy mint régen a vasút, mikor azt hitték hogy a nagy sebesség káros, stb.
Egyetértek, sőt, az általad leírtak miatt érdekes pl. megfigyelni az ebben a világban felnövő generációkat. Rengeteg, a fizikai valóságban szükséges társas érintkezési szabály más náluk, vagy teljes mértékben hiányzik, mert a kötelező társas együttléteken - pl. iskola - kívül sokkal ritkábban találkoznak valódi helyzetekkel.
A dolog ott válik problémássá, amikor a virtuális és a fizikai valóság közötti válaszvonal gyakorlatilag a biológiai igények kielégítésére korlátozódik. Így pl. a gyerek jó esetben is csak akkor találkozik a családdal, ha együtt étkeznek, ezen kívül gyakorlatilag nincs is "tiszta", technológiamentes közösségi együttlét. A közös TV-nézés, vagy beülni egy haverral a moziba ugyebár már nem ilyen, ott már nincs lehetőség társasági életet élni.
Persze, igazad van. Viszont marha érdekes a téma, mert ez óhatatlanul alakítja az emberi kapcsolatokhoz való hozzáállásunkat is. Ma a technika segítségével sokkal nagyobb "merítésből" választhatunk magunknak barátokat, beszélgetőpartnert, könnyebb megtalálni a hasonló érdeklődésű, hasonlóan gondolkodó embereket. Az igazi baráti kapcsolatok kialakításához viszont kellenek a személyes találkozások, a közösen átélt élmények, amit a virtuális tér (egyenlőre még) nem tud tökéletesen visszaadni, tehát ezek a kapcsolatok felszínesebbek, időszakosak (már csak azért is, mert a nagyobb merítésből nyilván több "jófej" embert tudunk kihalászni, ami miatt viszont egy-egy kapcsolatba már nem fektetünk annyi energiát, mint amikor csak néhány ilyen ember volt (de azok tartósan) a közelünkben). Amiből sok van, azt nem becsüljük meg annyira.
A másik velejárója a dolognak, hogy így nem vagyunk rákényszerülve, hogy a környezetünkben lévő, kevésbé hozzánk passzoló emberekkel foglalkozzunk, velük szemben érzéketlenebbé válunk, meg sem próbálunk közeledni hozzájuk, megérteni őket, hiszen a neten könnyen találhatunk nekünk megfelelőbb társaságot. Így viszont "lemaradhatunk" olyan emberek megismeréséről, akik lehet, hogy elsőre esetleg nem annyira szimpik, de hosszú távon kiderülhet, hogy értékesek és tanulhatnánk tőlük, illetve valós, közvetlen hatással lehetnek az életünk alakulására. Ez magában hordozza a beszűkülés veszélyét is, hiszen könnyebben megtehetjük, hogy csak olyanokkal beszélgetünk, érintkezünk, akik tökéletesen egyetértenek velünk. A virtuális kapcsolattartásban szerintem ez a veszélyes, hogy az embernek egyre kevésbé kell kilépnie a komfortzónájából a másik kedvéért, ami lehet, hogy kényelmes, de hosszú távon elszigetelődéshez, begyöpösödéshez vezet.
Az elszigetelődést erősíti az is, hogy virtuálisan a valós én helyett könnyebb egy másik, elképzelt, kedvezőbb képet mutatni magunkról, illetve a másikban is ilyet keresni, ami egy személyes találkozón csalódást keltő lehet (tehát egy idő után a személyes találkozók tudatos kerülését fogja okozni). Az életünket viszont egyenlőre még a valóságban kell(ene) élnünk, önbecsapás egy virtuális világba menekülni előle.
A közösségi élet kérdése valamilyen formában egyébként elkerülhetetlen. Manapság az emberek nagy távolságokat tekintve is sokkal mobilabbak, így bizonyos emberekkel egyszerűen könnyebb tartani a kapcsolatot ilyen eszközök használatával. Megszűnt az a világ, amikor minden barátoddal összefuthattál délután a városrész parkjában/főterén, vagy a falusi sportpályán. Persze lehet azon elmélkedni, hogy ez a virtuális kapcsolattartás mennyire "valós élmény", de azt hiszem, ez egy olyan újdonsága a modern társadalomnak, amit lehetetlen összemérni akár csak a 20-30 évvel ezelőtti viszonyokkal is.
A post egyébként szerintem nem is konkrétan az okostelefonokról szól, hanem arról, hogy az emberek egyre inkább virtuálisan élik a közösségi életüket, még akkor is, amikor erre amúgy lenne élőben is lehetőségük - megfosztva ezzel magukat a valós élmények átélésétől, amit Ravenne is említett. Éjjel-nappal facebookozni, chatelni, twittelni, kommentelni (helló...:D) nem csak okostelefonnal lehet, hanem laptop, számítógép, stb. előtt ülve is...
Na végre valaki! :D
Nekem herótom van a mindent megosztós picsáktól is, DE a kényszeresen savat köpködőktől is, mert az olyan menő hogy leszóljuk az okostelefont! :D A hülyeség nem jó, de a sznobság sem jobb... És itt is csak a mértékletességet tudom felhozni, meg az ésszerűséget.
Nem csak okostelefonnal lehet valaki telefonbuzi, illetve nem mindenki kretén, akinek okostelefonja van. Emlékszem, hogy anno az első féltéglákkal úgyanígy arcoskodtak azok, akiknek hajlama volt rá (állandóan elővették, fiktív beszélgetéseket kezdtek rajta, csak hogy mutogathassák, stb.)...
Sokáig minimál telefonom volt (régi, fekete-fehér kijelzős Nokia), egy éve viszont le kellett cserélnem, mert véglegesen elhalálozott, akkor váltottam Androidos telefonra. Azt élvezem rajta, hogy végre a saját igényeimnek megfelelően választhatom meg hozzá a programokat. Olyan elektronikus határidőnaplót, emlékeztetőszerkesztőt, naptárat, jegyzettömböt, stb. töltök le magamnak, ami nekem a legjobban megfelel, ez nálam 3 noteszt, füzetet, naptárat vált ki. Le tudok rá tölteni pl. menetrendeket, térképeket, amit utána offline is meg tudok nézni, ha szükséges. Ez se hülyeség. Ezen kívül kiterjesztett tudományos számológépet, stoppert, meg ezer apró, de hasznos programot rá lehet még tenni. A számomra felesleges appokat viszont egyszerűen le tudom törölni a 'csába. Mobilnetezni nem nagyon szoktam rajta, de volt már, hogy az is hasznos volt (illetve azon keresztül tudod ugye letölteni az appokat), a fényképezőgépet meg manapság már mindegyik telefonba beleerőltetik. Ezt leszámítva szerintem hasznos az okostelefon, de - mint minden mást - ezt is csak akkor kell használni, ha szüksége van rá az embernek, nem kényszeresen éjjel-nappal.
Ennek ellenére, hogy ekkora ...., mégis megvetted te is.Tehát, valamit jól csinálnak.
A lényeg, hogy most legalább 2 évig magukhoz láncoltak.Ez a szívás.Hiába nem akarsz kötöttségeket, nem akarsz előfizetést, akkor is belekényszerítenek.Ha nincs előfizetésed, akkor nem vesznek emberszámba.Legyen előfizud, így gyorsabb ügyintézés, kiemelt figyelem, kedvezmények, ajándék percek,stb. és már meg is ettek minket.Sőt, ha ilyen telefonod van, az csak egy dolog.Bár már önmagában az is egy vagyon, de ahhoz, hogy használhasd egy másik vagyont kell kifizetned a netért.Mert ugye anélkül ez csak egy csicsás fröccsöntött szar.
Annak idején egy 3000-es feltöltőkártyával elvoltam 1 hónapig.Most mindennel együtt kifizetek 10.000-et és még így sem tudom használni akármire, pár nap után belassítanak, vagyis így már értelmét is veszti.Vicc.
Én pár hónapja vettem egy okostelót, bízva abban, hogy majd ezzel jobb lesz. Másnap már majdnem földhöz csaptam azt a sz@rt. Csak azért nem b@sztam még ki a kukába, mert én marha előfizetéssel vettem. Elméletileg mindenre lehet használni, de gyakorlatilag semmire nem jó.
Lehetne vele netezni, de egy rakás sz@r az egész, mikor mikroméretű képernyőn próbálsz böngészni. Elméletileg lehet zenét is hallgatni vele, de szánalom, amit tud. Elméletileg fényképezni is lehet meg videót készíteni, de egy rendes kamerához képest a tudása a béka hátsója alatt van. (Meg egyébként is, minek fényképezzem le a fél világot?)
És ami a legrosszabb: A korábbi 6 éves telefonomon 3 gombnyomás (3 másodperc) volt előkotornom valakit a telefonkönyvből és felhívni. Ezen meg eltart vagy fél percig, már ha el nem b@szom. Tehát telefonnak hívjuk, de annak idején az első nem tárcsázós telók is többet tudtak nála ezen a téren. Visszamentünk 40 évet, vagy mi van? Szóval egy ótvar ganyé az egész - fel nem foghatom, hogy a sok kretén mit élvez rajta...
Az, hogy megjelentek az "okostelefonok"(már a nevük is nevetséges) önmagában nem lenne gond, hiszen folyamatosan fejlődik a technika, ez így van rendjén.Sokszor praktikus és hasznos egy ilyen készülék.A probléma ott lezdődik ha nem megfelelő kézbe kerül.Igazából a fiatalok többségének elég lenne egy facebookphone, ami mást nem is tudna, legfeljebb még telefonálásra és sms írásra lenne alkalmas.Az idős korosztálynak pedig még az arckönyv sem kellene bele.Minek?!
Itt jön az, hogy azt hiszik, kevesebbek ha nem érintőkijelzős okosmobil lapul a zsebükben, sokan még státuszszimbólumként kezelik ezeket a szerkentyűket.A kedvencem, mikor metrón, liftben, közértben, ahogy belépnek már veszik is elő.De minek?!Ez olyan pótcselekvés, ettől olyan fontosnak látszanak.Nekem tokban van, elő se merem venni nyilvános helyen, félek, hogy tarkón basz valaki érte.Sőt, az asszonynak is mindig mondom, hogy csak akkor hívjon ha "biztonságos helyen" van:)(munkahely, otthon).
Számomra a facebook is egy rejtély.Nem vagyok egy ilyen oldalon sem regisztrálva, de nem is látom értelmét azóta, hogy kb. 4 évvel ezelőtt megjelölt(akkor még iwiw) a Tom Selleck, meg Pumukli.:)
Akivel csak ott tartanám a kapcsolatot, az nem érdekel, számomra jelentéktelen ember, akire pedig kíváncsi vagyok és ő is viszont, azzal beszélek, találkozom személyesen.
Annak idején, rácsörögtem a vonalason a haverra, ha mentünk valahova."7kor a nyugatinál", az tuti, hogy mindenki ott volt pontosan.Most 7 előtt jönnek a hívások és sms-ek, hogy még csak most indultak el.Elkeserítő, hogy merre halad a világ és mi meg asszisztáluk hozzá.
Nekem is okostelóm van de mégse nyomkodom mindig. Kocsmába is csak akkor böködöm, ha eredményt akarunk megtudni a TippMix-hez. Itthon van úgy, hogy reggel kinyomom az ébresztőt este pedig bekapcsolom és napközben max csak az időt nézem meg. De játszani is alig szoktam vele, akkor is szókereső. Az meg, hogy minden mostani hypolt játéknak kell egy lebutított mobilos verziója is csak még több bevétel. Mikor ülök buszon és hallom, hogy nézd megvan a Cod N+1 és azt nézik de mellé már nem is beszélgetnek.
A sok telefon mániást meg jól ki lehet használni: http://napi-vicc.com/wp-content/uploads/2013/01/%C3%9Aj-j%C3%A1t%C3%A9k-a-kocsm%C3%A1ban-%E2%80%93-Te-meddig-b%C3%ADrn%C3%A1d.jpg :D
Erre jó példa a volt lakótársam, aki ingyen beszélhetett a barátjával telefonon, így napjában (nem hazudva) körülbelül 4-5 alkalommal fel is hívták egymást óra, félórákra. Már komolyan hányingerem volt az erőltetett beszélgetéseiktől, amik az érdektelenségtől általában folytonos vitába fordultak át.
A legérdekesebb az egészben, hogy éppen az állandó kapcsolattartás lehetősége teszi felszínessé a kapcsolatokat, az állandó információmegosztás lehetősége pedig unalmassá és egyben érdektelenné az embereket. Hiába, "jóból" is megárt a sok...
Na, többnyire ezért sincs okos telefonom. Van egy ezeréves ótvar ami szinte csak azt tudja amire való, telefonálni és csókolom. Úgy is csak egy ember hív ha hív, több nem tudja a számom és nem is kell, írjon e-mail levelet aki akar valamit aztán majd valamikor válaszolok. Ha válaszolok! Egyébként nap mint nap látni a tömegközlekedésen is, felszállnak az emberek és szinte csak a telefonnal babrálnak egész úton. Én már azt sem értem aki órákat tud dumálni telón. Mi a halált lehet órákig csacsogni a másikkal telefonon?? Én még barátnőmnek is sms-t írok ha infóm van a számára, csak ő szokott hív. Na meg minek hívogassam, este itthon úgy is bepótolja a gagyogást. Utálok telefonálni.
Rühellem ezt a kórságot, sok értékrendzavaros, feltűnési viszketegséges, egoista gyökér. Kedvencem mikor elmegyek valahová szórakozni barátokkal, majd másnap fellibbenve a kéknégyzetbenfbetűre szembesülök a százhuszonnyolc értesítéssel, amiben bejelöltek (még a szórakozóhelyen), hogy kivel, mikor, mit ittam, mit csináltam ... plusz melléjük a bennfentes poénok idézgetései, amiket rajtunk kívül amúgy k*rvára nem ért senki, de írjuk már ki, hogy mások lássák milyen jópofik vagyunk... hát anyátok. Másik kedvenc a "fekszem a fűben és bámulom az eget, végre kicsit pihenek", "egy üveg bor és szól a jazz, kicsit kikapcsolom a rohanó világot" kiírások, falra tudok mászni tőlük... hová tűnt az éljünk a pillanatnak majd emlékezzünk vissza rá néhanap érzés? Abszolút nincs ilyen, mindenki osztogatja meg az egyébként igazából át sem élt dolgait, hogy ezzel növelje a virtuális avatarjának az imázsát, holott a való életben meg lóf*szt sem él át ezekből.
Az meg hogy a munkahelyek abszolút nem tartják tiszteletben azt, ha az ember szabadságra ment, röhej. Hívogatnak, küldik az e-mailjeiket, amikre elvárás, hogy az okosbokos telefonodról még akkor is válaszolj, ha éppen kiérdemelt pihenésre szántad a napod, különben ha visszaérsz a szabadságról jól megleszel szólva... (és még egy sor cenzúrázandó szó...na)
Hát igen, egyre több ilyet látni.Erre jó példa mikor barátnőm és a szaktársai elmentek megünnepelni a diplomájukat. Belépek a szórakozóhelyre és azt látom, hogy barátnőmön kívül mindenki kezében a telefon és fészbukkkozik. Elég gáz, hogy itt tartunk...