Best of Izé

te kívülről fújod az egész férfihang.hu-t?

'mert ők tartják el a világot'
Nem is hiszed mekkora igazságot mondtál ezzel. ;-)
A társadalmunk pont akkor lépett ki az őskorból és kezdett el rohamos tempóban fejlődni mikor a béták tömegei is kaptak nőt. Érdekükké vált h tegyenek a többiekért hiszen volt gyerekük és feleségük. Ezt nevezik /nevezték/ patriarchális társadalomnak.

'ezek a legjobbat kereső nők, mind alfák szintén'
Nem feltétlen. A férfi szemében a nő pénze jóformán egyáltalán nem számít /pár önmagát eltartató férfitől eltekintve/. És a többi nő sincs hanyatt esve attól ha egy másik nőnek pénze van.
Ha van 'alfanő' akkor azokat a topmodellek között kell keresnünk.

'Számomra ez a dolog úgy jön le, hogy van egy szűk réteg a nők között, akik valamiért jó nők, és kereshetik az alfákat'
Pontosan!

'De a nagy többség se férfiból, se nőből nem ezek közé tartozik.'
Így van. De míg régebben a kisebb csoportokban az alfa mindegyik nővel tudott törődni és ezáltal a többi hímnek nem jutott nő addigra ez ma megváltozott. Így a nem annyira jó nők tömegeinek nem jut alfa ezért érik be kevesebbel.

'Ez azért egy kisebb százalék, és nagy eséllyel kisebb település volt.'
Manapság is megvan egy igen jelentős százalék. Mert ez bizony jelentős százalék egy olyan rendszerben ahol elvileg meg sem történhetne. Régen az erős patriarchális rendszer radikálisan büntette az ilyet ma meg van fogamzásgátlás. Ehhez viszonyítva ez roppant magas arány.

'ha vagyok annyira nyámnyila, hogy nem teszem boldoggá a nőmet, akkor megérdemlem, hogy jobbat keressen, de ha vagyok annyira férfi, hogy boldoggá tegyem, akkor nem fog'
Megint nagy igazságot mondtál ám!
Hiába nem vagy hajlandó így nézni a világot attól még láthatóan eszerint élsz te is. ;-)
Nem találok ki én nagy újdonságokat meg a többi antifeminista sem aki ilyenekkel foglalkozik. Egyszerűen csak leírjuk ami történik.

'máson ábrándozom, mert mindig más kell, mindig az, ami nincs'
Persze ez mindkét nemnél adott. Tehát ebben is egyet értünk.
Ráadásul ezt meg lehet emberi módon is oldani a felek között.

Vagyis isten éltesse a bétákat, mert ők tartják el a világot. Meg a sok kurvát :)

Nem értetlenkedni akarok, de a te szemszögedből, vagy az enyémből, ahogy látni vélem, hogy hogyan gondolhatod, úgy tűnik, hogy ezek a legjobbat kereső nők, mind alfák szintén. Vagy nem tudom, a nőknél mi a megfogalmazás. Na de nem minden nő főnyeremény. Számomra ez a dolog úgy jön le, hogy van egy szűk réteg a nők között, akik valamiért jó nők, és kereshetik az alfákat, mert azok szóba állnak velük. De a nagy többség se férfiból, se nőből nem ezek közé tartozik. Ráadásul naná, hogy ha valakinek egy pipogya fráter a férje, és jön az izmos lovász fiú, akkor hagyja magát elcsábítani. De a lovász is csak a jó nőt akarja elcsábítani. Írod, hogy a gyerekek 25%-a nem az apától volt. Ez azért egy kisebb százalék, és nagy eséllyel kisebb település volt. Na és akkor nem beszéltünk arról, hogy hagyományos férfi meg félrekúr összevissza, mert ugye a férfinak nem elég egy nő, és szükségletei vannak, és amúgy is csak szex. Ergo két ember kell mindenhez, illetve ilyen esetben három. Szóval zavaros katyvasz az egész számomra, és nem vagyok hajlandó ilyen szemszögből nézni a nőket, a férfiakat és a világot. És közben valóban, ha vagyok annyira nyámnyila, hogy nem teszem boldoggá a nőmet, akkor megérdemlem, hogy jobbat keressen, de ha vagyok annyira férfi, hogy boldoggá tegyem, akkor nem fog. VAgy igen, de hosszú távon, meg úgy sincs olyan, hogy egy kapcsolat mindig jó, és nagy eséllyel sok év távlatából nálam is van olyan, hogy valami mást keresek, máson ábrándozom, mert mindig más kell, mindig az, ami nincs. Ez meg emberi dolog, és nem női vagy férfi hozzáállás.

Elnézést a késői reagálásért. Nem vettem észre h írtál.

Nem tiportam sárba senkit. Egyszerűen tény h a régi időkben a férfiaknak csak mintegy 20%-ának volt gyereke. Csak az alfákkal meg néha pár bétával feküdtek le a nők. Ha megnézel egy mai még megmaradt matriarchális társadalmat ott pont ez a tendencia.
A férfiak nagy részének azért van csak nője mert a nő nem talált nála jobbat meg mert az alfák nem ragadnak le egy nőnél és így /a mai nagy világban/ nincsenek ott a nő mellett h biztonságot adjanak nekik.
Lehet h ez fáj egyeseknek de ettől még így van.

Egyébként még a patriarchális rendszerben is jellemző az h a nők félredugnak az alfákkal. Hiába a házasság 'szentsége' meg az 'örök hűség' kamu dumája. Pölö nemrég feltártak egy régi temetőt és az ott eltemetett embereknél végeztek DNS-teszteket. És az jött ki h még abban a több száz évvel ezelőtti erősen patriarchális időszakban is ahol annyira büntették a félrelépést ott is a gyerekek 25%-a nem az apjától volt. A gyerek a neve alapján az apa fia/lánya volt de genetikailag már más volt az apa. És az adott közösségben ezen zabigyerekek többsége pár férfitól volt csak.
Anyuci már akkor is félrekúrt egy alfával.

Ahogy most is teszi:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/15448/apa-csak-egy-van
Vajon véletlen h a legtöbb országban tíz körömmel kaparnak a nők a DNS apasági teszt ellen és néhol akár börtönnel is súlytják az apát amelyik mégis csináltat ilyet? :-)

A nőnek mindig az _elérhető_ legjobb férfi kell.
Ha az alfa nem érhető el akkor kényszerből beéri kevesebbel is.
Itt jönnek a képbe a béták...
/Ők tartják el az alfák jelentős részének a gyerekeit. :-) /

Micsoda? Hogy az élet ennél sokkal komplexebb? Az meg hogy lehet? ;)

Ezzel most azért sárba tiportál jó pár millió átlagos, normális embert, akinek esetleg nem a csajozás, és az alfanőstények hajtúrászása az élete!

Ezen a téren annyira más világban élünk, hogy hagyjuk is.

'a béta a legtöbb esetben azért kap nőt mert nem kap jobbat'
HELYETT
a béta a legtöbb esetben azért kap nőt mert a nő nem kap jobbat

1-A bétáknak azért van csajuk mert a társadalom nagyobb lett és az alfák már nem tudják az összes nőt megdugni. Az alfák kedvükre válogathatnak a jó nők közül és emiatt nem fognak lealacsonyodni a gyengébb kínálat irányába. Emiatt a bétáknak is jut ma már nő.
Amíg kisméretű csoportokban éltünk addig a bétáknak nagyon kis esélyük volt nőt szerezni. A patriarchális társadalom /kb. 10-15ezer éve/ előtt a férfiak 70-80%-a nem nemzett utódot. Csak miután a népességünk megnőtt és az alfák annyi jó nőt kaptak amennyit csak akartak onnantól a gyengébb nők kényszerből elfogadták a béták közeledését is és onnantól azokkal tartatták el magukat. /Egyébként ez vezetett később a házasság intézményéhez ami a patriarchális társadalom alapja lett. És ennek köszönhetjük h most itt netezhetünk./

2-Ahogy fent is látszik a béta a legtöbb esetben azért kap nőt mert nem kap jobbat.
Ha megnézed a nőket látod te is h elsősorban hipergám alkatok. A tökéleteset a legjobbat keresik. /Mi elsősorban poligámok vagyunk sokkal inkább a mennyiségre hajtunk bár nekünk is van hipergám beütésünk./ És mivel a tökéleteset keresik azt általában az alfában találják meg.
Nézz csak meg egy átlag tinilányt. A legtöbbjük valamelyik sztárba szerelmes. Utána rájön h a sztár nem fog eljönni érte fehér lovon és ezért lentebb adja az igényeit. Ha Justin Bieber odamenne egy bármely tinilányhoz bekopogna az ajtaján akkor 2 perc múlva nyugodtan dughatná a csajt. Azt a csajt aki a látszólagos barátjának 2 hónap után /meg kismillió randi és meghívás után/ SEM engedte meg ugyanazt /viszont frankón kihasználta h volt egy pincsije/.
A férfi versenyzik a többiekkel. Az alfa a nyerő a béta meg lemaradt de még juthat neki nő ha megelőz egy másik bétát. De sok nő nem fog neki jutni hiába akarja mert a sok nőt az alfa szerzi meg. A béta meg megelégszik a kevéssel vagy az eggyel.
Éppen emiatt ne akarjunk már abból kiindulni h a béta hogyan csajozik!
Mintha egy fizikaszakkörös kisgyereket kérdeznénk h mi a véleménye a húrelméletről.
Lehet h van véleménye róla. Lehet h még mond okosakat is. De kevésbé releváns mint egy fizikaprofesszor.

3-A nő
Amikor egy átlag anya /vagy szinte bármely nő avagy a legtöbb béta/ tanácsot ad a fiának h az hogyan udvaroljon akkor ha a gyerek azt az elvet követi akkor a büdös életben nem szerez magának hosszan tartó boldog párkapcsolatot főleg nem jó nővel. A nők /és ezzel együtt a pincsivé degradálódott béták/ a nőt piedesztálra emelik. Olyan tanácsokat adnak h 'járj a kedvében', 'tedd boldoggá', 'hívd meg moziba/étterembe/akárhova' vegyél neki ezt-azt' 'segíts neki mindenben' satöbbi. Magyarán h nyald ki a kis popsiját amikor és ahol csak tudod és utána reménykedj h majd téged fog választani.
Csupa hasznavehetetlen tanács.
Miért?
Mert ugyan a nő szeretné ha lenne valaki aki kinyalja naponta 3X az ő kis hátsóját.
De aki kinyalja az ő kis hátsóját az számára már nem férfi hanem egy pincsi.
Pincsit meg max kedvtelésből tartunk nem pedig szexpartnerként!
Magyarán amit a nők általában mondanak párkapcsolati téren meg ami a valóság az általában köszönő viszonyban nincs egymással. Legtöbbjük egy álomvilágban él és még azzal sincs tisztában h mit miért tesz.
/Elmeséljem h egy ismerősöm nem tudta h miért vált el a férjétől? Igen bizony volt ilyen. Pedig nem volt buta picsa hanem főiskolai végzettséggel bíró nő volt akivel a legtöbb témáról el lehetett beszélgetni a fizikától a valláson át bármiig. Mégsem tudta miért vált el. A mai napig nem tudja./
Így a legtöbb nőtől is hiába várunk el ez ügyben hasznos tanácsot.
/Egyébként hány nőt láttál már sikeresen csajozni? Mert én még egyet sem./

Miért, csak az alfák tudnak csajozni? A bétáknak nincsen csajuk? Ők nem sikeresek, vagy valami alsóbb rendű lények? Illetve a nők nem adhatnak tanácsot, hogy nekik mi jön be?

Pont azon szoktam gondolkodni az olyan cikkeknél, mint "5 jó tanács, hogyan kedveskedj a pasidnak" "hét módszer, hogy a nő rajongjon érted" stb stb. hogy ilyenkor megkérdezik az ellenkező nemet? Mondjuk én szívesen elmesélném egy női újságnak, hogy mit is szeretnek a férfiak, legalábbis én. Hogy ne arról osszanak észt, hogy a nők mit gondolnak, hogy bejön a pasiknak. És fordítva. Szóval szerintem egy nő igenis adhat csajozási tanácsokat végülis van köze a dologhoz, mint ahogy egy szarvas is elmesélhetné egy vadásznak, hogy akkor lőjél rám, ha egy jól látható tisztáson vagyok, és felőlem fúj a szél.

Élmény egy béta és egy nő erőlködését olvasni arról h hogyan csajozzunk.
Mintha én próbálnám véleményezni egy építészmérnök mérnöki rajzait. :-)

2 olvasói levél a témában a Velveten:
http://velvet.hu/randi/2015/05/17/nem_szukseges_falkavezernek_lenni_hogy_a_no_kivanja_a_ferfit/

www.funpic.hu/hu/kategoriak/egyeb-foto/40257_?categoryId=10&position=&large=1

Az ellenkező nem elvárásai a külsőnkkel szemben:
http://www.ferfihang.hu/2015/05/08/az-ellenkezo-nem-elvarasai-a-kulsonkkel-szemben/

És egy korábbi írás: Juszt is a dagadt nők!
http://www.ferfihang.hu/2013/08/25/juszt-is-a-dagadt-nok/

Újabb tanácsok - most a csajozás előttre:
http://www.ferfihang.hu/2015/04/14/eloszor-magadra-koncentralj-a-nozesre-majd-kesobb/

Pedig most megpróbáltam normálisan beszélni veled...

Ezt nem írhattad nekem, megbeszéltük. Szerintem túl hosszú, szerinted úgysem érteném. :)

'ráadom a páromra a kabátot, anélkül, hogy bétahímnek érezném magam. Az sem sérti a szabadságjogaimat, ha előre kell engednem az ajtónál egy nőt. Férfiasnak azt találom, ha egy férfi biztonságot teremt. Látom ezek szépségét.'
Ezekkel teljesen egyetértek.
A cikkben írtak egyáltalán nem zárják ki ezt a hagyományos férfi viselkedést. Sőt ha jól alkalmazza valaki az plusz pontot érhet. :-)

A félreértések elkerülése végett /lehet félreértetted a cikket de javíts ki ha nem így lenne/:
Az alfa nem azt jelenti h bunkó. És a bunkó sem azonos az alfával.
Nyilván van köztük átfedés de a két tulajdonság két külön halmaz.
Ahogy magyar emberek között és cigányok között is van bunkó meg normális mégsem mondjuk h valaki csak azért bunkó mert magyar vagy csak azért magyar mert bunkó.
Az alfa is lehet normális ember. Sajnos sokan keverik a két jelzőt pedig nagyon nem kellene.

Néhányaknak akik ilyet olvasnak az jön csak le belőle h elég bunkó módon viselkednie a nővel és egyből menni fog nekik a csajozás. És abban igazuk is lesz h a nők egy részénél be fog válni a módszer és az ilyeneknek ez elég is. De ők nem értették meg a lényegét. Éppen ezért csalódások fogják érni amikor egy valódi nővel és nem egy önértékelési zavaros plázapicsával akadnak össze. Ugyanis a valódi nő mögé fog látni az erőltetett bunkóságnak és nem fogja meghatni egyáltalán.
Viszont a valódi domináns viselekdés alól /legyen az kedves vagy éppen bunkó/ egy nő sem tudja kivonni magát. És a cikk szerintem ennek egy megoldását mutatja be /és még csak nem is a teljes egészét/.

Ezek az ajánlások igen sok embernek beváltak már. Pár év alatt külön irodalma lett ennek nyugaton ezrek alkalmazzák meglehetős sikerrel. Persze nem azt mondom h mindenkinek ez a tutifrankó megoldás mert lehet pár kivétel. De ha csak a lényegét nézed a leírtaknak akkor nagyon nem mehetsz félre és kicsi az esély h ronts bármit a helyzeteden. A lényege pedig annyi h próbálj meg bétából alfává válni ne legyél egy pincsikutya amelyik minden nyafira lihegve körbeugrálja az istennőjét hanem maradj önálló egyén aki nem hagyja magát érzelmileg befolyásolni és kiáll önmagáért.

Teljesen egyetértünk. Ezek szerint akkor nem a jelfogómmal van baj és más is ezt érti a cikkben. Megnyugodtam. ;-)

"Határozd el, hogy feddhetetlen harcos leszel, aki olyan úton jár..."
...amilyenen nem tér ki senki előtt, és úgy járkál, mint egy pocakos pávián 2 lábon. ;)

"Ezt a "tegyük féltékennyé a nőt" tanácsot se javasolnám igazából egy férfinak sem, mint amit a cikk próbál erőltetni."

Ez érdekes kérdés, mert valójában nem arról van szó hogy tedd féltékennyé, hanem azt, hogy tudd jól éreztetni vele, hogy te a többi nő számára kívánatos vagy, de mivel te vele vagy, a többi nő nem érdekel. Ez nem könnyű és nem is lehet nagyon megjátszani. Ez már "inner game", ami tulajdonképpen nem is game. Magyarul ... változtasd meg magad, legyél olyan, hogy vonzódjanak a nők hozzád. Légy férfi. Határozd el, hogy feddhetetlen harcos leszel, aki olyan úton jár, aminek "szíve van". Ne akarj a párodon kívül más nőket megszerezni, de tudd, hogy ha mégis elhagyna szinte semeddig nem maradnál egyedül. Ha ezt érzi, nem fog elhagyni. Ha mégis, c'est la vie.

"A nőknek iszonyat jó érzékük van ahhoz h megérezzék rajtad azt h pontosan milyen szinten is vagy a hierarchiában főleg vele szemben. Nem tudom hol rejtegetik de van valahol valami erre a célra kifejlesztett antennájuk amivel két pillanat alatt leszűrik ezt rólad."

És ez nem véletlen. Minden nőt aki legalább átlagosan szép, sőt még a nem túl szépeket is) naponta többször megkörnyékezik - leszólítják, beszélgetni próbálnak vele, jópofiznak vele férfiak, úgy 14-15 éves kora óta. Úgy naponta minimum kétszer, de lehet hogy ötször. 20 éves korára így minimum 4000 , de akár 20000 ilyen beszélgetésen is átesett. És mindig arra kíváncsi, vajon az a férfi, aki akar tőle valamit ér -e annyit hogy szóba álljon vele.
Ezzel szemben egy fiúval mi a helyzet. Mond valami szépet egy lánynak akinek aznap már a negyedik hülye hím aki bepróbálkozik, durván elhajtja, a szerencsétlen lehet hogy hónapokig nem mer megszólítani egy szép lányt.
Az előny vitathatatlan. Persze a fiúk is ugyanígy tudnak egy idő után olvasni a lányok viselkedésében, ha veszik a fáradságot, és próbálják őket jobban megismerni.

Nyilván minden kapcsolat tanulás és tanulás eredménye. Az előzetes tapasztalatok jó, ha "részlegesen adaptív szűrőként" funkcionálnak. Az "ultimate recepteket" legtöbb esetben kétkedve, máskor derűvel fogadom, pedig ennek mostanában nagy divatja van. A kétségbeesettséget látom ennek hátterében. Nem tudom, hogy ez összefügg-e azzal, hogy egyre több a nőies nő? Vagy azzal, hogy megjelentek a "önelégült macsó szüfrazsettek"... Változás van. Hogy jó irányban-e, az kérdéses.

Régivágású vagyok. A szakmá(i)m, hobbi(jai)m klasszikus értelemben "férfiasak" - ha lehet így mondani. Az eddigi kapcsolataim túlzás nélkül mondhatom, hogy széles spektrumon mozogtak, így tehát ez a habitus is "tanulás eredménye". Mégcsak nem is kor, vagy neveltetés kérdése szerintem. Konkrétabban: ráadom a páromra a kabátot, anélkül, hogy bétahímnek érezném magam. Az sem sérti a szabadságjogaimat, ha előre kell engednem az ajtónál egy nőt. Férfiasnak azt találom, ha egy férfi biztonságot teremt. Látom ezek szépségét.

Helyes viszont, ha mindenki "saját eszközöket gyárt" magának. A biztosnak tűnő receptek fabatkát sem érnek.

Az én "átlagos" párocskám szerint egy hülyeség, biztos valami irányításmániás férfiállat a csávó, aki bizonyos dolog miatti kisebbségérzetét a dominanciájával akarja ellensúlyozni.

Most már csak azt kéne megtudni, hogy egy átlagos hölgy mit gondol a témáról, tényleg ennyire tetszik-e neki a cikkben olvasható tanács. ;)

De. Ezzel egyetértek. Ha nekik így jobb, akkor persze. Én inkább azt érzem erősnek, hogy ezt mintegy ajánlást írja le, hogy mindenki így mentheti meg a kapcsolatát. Nekik bevált, erzt leírja, ezzel nincs semmi gond. Viszont a szituk leírásából és megnyilvánulásokból az is látszik, hogy két enyhén kultúrált vad és... (nem írok több jelzőt) egyénről van szó. Én soha nem tudnék így beszélni a pármmal, és így hozzáállni, és ő sem hozzám.

Szóval azzal nem értek egyet, hogy ez egy általános megoldás, sőt, inkább esetenként alkalmazhatónak látom. Abban viszont egyetértek, hogy nem értünk egyet a cikkel kapcsolatban. :P

Megint mellémész a dolognak.
Ha a nő hangjából kiérződik az aggódás /nekem nem jött le belőle inkább egy féltékenységet olvasok ki mintsem aggódást/ akkor annyi az egész h ki kell mondani. Nem azzal jönni h 'jól szórakoztál?' hanem azzal h 'mi van veled aggódtam érted'. És a férfi máris máshogy áll hozzá.
De ha egy féltékenykedő csipkelődés az amit a nő előad /márpedig azt adta elő/ abban ember nem olvassa ki az aggódást.

Ráadásul a férfi kerek perec elmondta h fáradt volt és bealudt.
Ezen nincs mit magyarázkodni pláne nem egy féltékenykedő kérdés után. A nő kérdése már alapból vádolta őt teljesen alaptalanul! A férfi meg jól kezelte a helyzetet. Feketén fehéren elondta h mi az igazság nem magyarázkodott mert nem volt miért. Bárkivel előfordulhat h fáradt és bealszik. Utána ha ezt elmondja és nem azon aggódik h 'vajon mit gondol a nő mikor féltékenykedő kérdést tesz fel ilyenkor' az nem bunkóság. Sokkal nagyobb bunkóság a nő részéről ez a kérdés.

Ráadásul pont írja a fickó h egy több éves veszekedéssel teli többször majdnem válásba torkolló kapcsolatot mentett meg ezzel a viselekdéssel. És olyanná tette a kapcsolatot amely mindkét fél számára boldog lett. Nem ez lenne a lényeg?

Hát igen, most azon vitázunk, hogy egy olyan ember írása mennyire jó párkapcsolati tanácsokat ad, aki bevallása szerint maga is évekig kutakodott a neten, tanácsokért, hogy hogy éljen boldog kapcsolatban.

A nő éjszakai kinnmaradás utáni kérdéséből am teljesen kiérződik az, hogy boldog: "Jó szórakoztál az éjjel?"

Ehhez a magyarázat:
"Baszdmeg te hüjefasz, itt güriztem neked a vacsorával, hogy ha a gyúrás (ami szabadidős tevékenység) hazajössz, legyen mit enned, vártalak egész este, és még csak fel sem hívtál, hanem 3-kor hazaállítasz azzal, hogy a haverodnál aludtál. Én meg már mindenre gondoltam, hogy baleseted volt, más nővel vagy, vagy mit tudom én. Amúgy is sok a ribi az edzőteremben, és csinosabbak is, mint én. ÉS mikor kérdezem, még csak azt se mondja, hogy bocsánat, tudom, hogy nekem főztél és vártál, de nem tudtam jönni. Ehejett aluggyunk már. Beszarok. És ehhez mentem férjhez. Semmibe nem nézi a munkámat, meg azt, hogy mit teszek érte, neki. Az természetes, hogy felhív, hogy csináljak vacsorát, aztán b'szik hazajönni."

Bunkó állat, és mi ezen vitázunk, hogy mennyire férfias, meg domináns. :D

"Az évek során rengeteg könyvet olvastam már arról, hogyan kéne a problémákat megoldani. A legtöbb könyv tele van nemes célokkal és eszmékkel arról, hogy miként kéne élnünk. Az emberek áhítattal olvassák ezeket, ahogy az utópiákat is szokás volt, amikor még divat volt utópiákat írni a reális világ kritikájaként. A nők tömegével látogatják az ismert sztárpszichológusok előadásait is, akik megint csak arról beszélnek, hogyan kéne élni. Az egyik irányzat szirupos szeretet hirdet, a másik "Állj a sarkadra!" típusú tanácsokat osztogat. A könyvek és az előadások nem csappanó népszerűsége jelzi, hogy ezek ábrándos tekintetű nők és harcos idealisták fogyasztási cikkei csupán, megoldani azoban nem képesek semmit.

Van egy híres ima: "Adj, Uram erőt, hogy amit kell, azt megváltoztassam, türelmet, hogy derűvel viseljem, ami megváltozhatatlan, és bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól." A kapcsolatokban sok konfliktus abból fakad, hogy az emberek vagy olyasmit akarnak megváltoztatni, amit nem lehet, vagy rosszul állnak ahhoz, amit pedig meg lehetne."

A beszélgetés stílusa csak egy doog. A mögötte lévő domináns viselkedés a lényeg. Lehet kedvesen is dominánsan viselekdni meg bunkón is. Bunkóként könnyebb de ez nem zárja ki a kedvességet sem.
De a lényeg a domináns viselkedés marad mindkét esetben.

A megbeszélést pedig nem zárja ki a dolog egyáltalán.
nem találom melyik blogban olvastam /ha muszáj előkerítem/ egy hölgy írását arról h mikor a párja beszélgetett vele és belátta h tényleg milyen undok volt. És azóta megváltozott a kapcsolatuk. De ehhez is kellett az h a férfi oda merjen menni és leültesse a feleséget h 'nézd drágám ez így nem mehet tovább'. De sok férfi nem teszi ezt meg inkább tűr ami csak tovább rombolja a helyzetet.
De a mostani cikkben is írja asszem pár hölgy h ha ők megértik ezt a fajta viselkedésüket és uralkodni tudnak a shit teszteken akkor azzal is javíthatják a kapcsolatukat. Tehát igazat adok kell a megbeszélés. Csak attól még nem kell kizárni a dominanciát.

Szerintem is fontos a kompromisszum, alkalmazkodás, talán a legfontosabb.
Ugyanakkor az is lényeges szerintem, hogy ha valakinek gondja van, vagy mondjuk hiányérzete, ezt kellő módon a másik tudtára adja. Ne hisztériázva, követelözve, utólagos vádaskodással fűszerezve, vagy pl. a valós okokat magában tartva és más miatt toporzékolni, mint egy 4 éves kislány, aki hercegnőnek képzeli magát. Pláne lehetetlen elvárásokat támasztani, mintha a másik gondolatolvasó lenne alapból. Lehet szépen, szeretetben is megbeszélni, kérni a dolgokat, én legalábbis mindig ehhez tartottam magam. Sajnos néha ez sem elég.

Pl., bár sokfelé "cincognak az egerek" ;)

Lehet úgy is felfogni dolgokat, hogy ami a cikkben "írva vagyon" az szentírás, meg vannak sját tapasztalatai az embernek.

Vannak ismerőseim, akik ijen stílusban beszélgetnek egymással, mint a cikkbeni szituációkban a főhősünk, és kijelenthetem, hogy nem azért vannak még együtt, mert szeretik egymást.

És vannak olyanok is, akik ha "nyafog" vagy "hisztizik" a párjuk, leülnek mellé, és megbeszélik, és kiderül, hogy tényleg gond van, amit utána kultúráltan meg lehet oldani.

Itt nem feladom önmagamat vagy ilyesmiről van szó, csak alkalmazkodásról. Sajnos ma emiatt megy tönkre sok kapcsolat, mert az ember képtelen alkalmazkodni a másikhoz vagy kompromisszumot kötni, csak a saját akaratát erőlteti mindenkire,a mitől egy idő után besokall a másik.

Persze h féltékeny. De attól még lehet kezelni a féltékenységet.

'A "j" és "ly" a gyengéim, és ha a gép nem javít kivérzek. :P'
Semmi gond én sem vagyok tökéletes. ;-)

'"Igen, ezért, meg a 200 régi sérelemért."'
Azok a sérelmek pedig pont ugyanúgy semmitérő kis bizbasz dolgok.
Ha alfaként lépsz fel akkor a nőknek nem is lesznek ilyen sérelmeik.
Régen a nők csak az alfákkal párosodtak elvétve akadt béta aki be tudott cserékszni nőket. Éppen emiatt a monogám jellegű házasságban ez problémákat okoz hiszen manapság nem minden nő választhatja azt a pár alfát és emiatt probléméi frusztrációja adódhat. Ebből jönnek a tesztek.
És ezt lehet kezelni a leírt módon h a nő is boldog legyen.

'Szerintem egy férfi dominanciája nem abban rejlik, hogy bunkózik, vagy lekezelő a párjával, hanem abban, hogy támaszkodni tud rá az oldalbordája, és egy biztos kapaszkodópont az életében, jóban és rosszan is számíthat rá.'
Nem is írta senki h bunkózni kell.
Dominánsnak kell lenni. A nő számára az a biztos kaapszkodópont amikor te döntesz.
Ezt is írja már az első példában a cikk. ne kérdezd meg h hová mentek kajálni mert akor a nőnek döntenie kell. Dönts te helyette és máris megnyugszik és imádni fog.

Csernusra gondolsz pl.? ;)
Mert rajta mindig röhögök, ahogy osztja az észt, de se feleség, se gyerek...

Az a meglátásom, hogy olyan ne adjon tanácsot tartós kapcsolatban élőknek/erre vágyóknak, aki deklaráltan erre nem képes és/vagy ezt nem akarja...

Szerinted a domináns férfira nem féltékeny a párjuk jó része? Dehogynem! Ez pont nem a férfitől függ! A jó nőkre is féltékeny a férfiak jó része, aki mellettük van. Na az függ pont a pasiktól, hogy ők miért is féltékenykednek olyankor (talán mert önbizalomhiányuk van).

A "j" és "ly" a gyengéim, és ha a gép nem javít kivérzek. :P

Tapasztalatból mondom, hogy anők "nyafija" vagy "hisztije" általában komoly kapcsolati problémákra vezethető vissza. Egy-egy látszólagosan semmin való kiborulás mögött hosszú időn keresztül gyűlt sérelmek állnak, és mivel ezeket nem volt kivel megbeszélni egy apróság is elég ahhoz, hogy kiborulás legyen a vége, aztán a pasi meg csak néz, hogy "Most... ezért???" És a tényleges válasz rá, hogy "Igen, ezért, meg a 200 régi sérelemért."

Mondjuk nekem a cikkben a nő hangvétele is elég bunkónak tűnt, neke lehet egy ilyen pasi való, aki bunkózik vele. Ha én ilyen mondatokat vetnék oda a páromnak, és ilyen stílusban, valszeg még jobban kiakadna, és otthagyna. Szerintem egy férfi dominanciája nem abban rejlik, hogy bunkózik, vagy lekezelő a párjával, hanem abban, hogy támaszkodni tud rá az oldalbordája, és egy biztos kapaszkodópont az életében, jóban és rosszan is számíthat rá.

'pl. kinnmaradtam éjszaka, és leszartam, hogy a feleségem mit gondol'
Egyáltlaán nem ezt írta.
Hanem azt h megmondta a feleségének h mi volt a gond miért maradt ki és emiatt nem érzi úgy h veszekedést kellene rendezni. És nem is kell.

'Egyedül arra jó, hogy addig gyűljenek a dolgok, míg besokall az asszony, és otthagy.'
Ha megfigyelted ezeket írja a cikkben:

-'Feleségemet piedesztálra emelve kezeltem, miközben egy tojáshéjon táncoló, veszekedésekkel teli, többször a válás határát súroló házasságban éltem közel hét évet.'
-'A feleségem, aki mindig nyavalygott, és arról panaszkodott az ismerőseinknek, hogy ‘bonyolult a házasságunk’'
-'A régi béta énemet a kanapéra száműzték volna, és napokon át tartó duzzogó csend lett volna a “jutalmam”. Megint csak én könyörögtem volna megbocsájtásért, amitől minden csak még rosszabbá vált volna.'
-'el sem hiszem, hogy éveket töltöttem bocsánatkérésekkel olyan dolgokért, amikben egyáltalán nem voltam hibás. Hihetetlen, de sosem vettem észre, hogy ez csak fokozta a bajokat.'

majd később:

-'most mindenkinek szemrebbenés nélkül állítja hogy boldog.'

Persze neked ha jó h feladd önmagad és az elveidet csak azért h ottmaradjon veled az asszony hát tedd. Ha jó neked h megalázkodsz és bocsánatot kérsz olyanért amiben nem is vagy hibás hát tedd.
De a cikk pont azt mondja h ezzel nem fogod megtartani a nőt és még csak rendes házasságod sem lesz. Tehát nem csak h lenyeled a békákat hanem még növeled is a válás esélyét.

De mondom olvasd el a nők hozzászólásait a cikk végén és meglátod.

Touché :)

http://i.imgur.com/PQdVqsm.png

'a párjuk folyamatosan féltékeny lesz. Kibírhatatlanul'
Mert nem tudják kezelni.
A népszerű férfiak egy része egyáltlaán nem domináns a kapcsolatokban. pölö a pénzes pasiknál én is láttam sokszor h a nők megbolondlnak érte de mivel a férfi valójában nem domináns a kapcsolatban ezért a nő féltékeny hárpia lesz. A féltékenységgel nincs baj de tudni kell azt is kezelni és megfeleő irányba terelni. A cikkben írt példa erre kitűnő.

A fordított asztal technikát is alkalmazza egyébként a cikk. Említi a nővel szembeni kritikát is a felmagasztalás helyett.

A cikk pontosan azt sugallja, főleg a példákon keresztül, hogy egy komoj dolgot (pl. kinnmaradtam éjszaka, és leszartam, hogy a feleségem mit gondol), hogy lehet egy bunkó módon odavetett mondattal eltussolni, és a szőnyeg alé söpörni a problémát. Ennek pedig annyi a célja, hogy ne veszekedjünk, és én jól érezzem magam, nem törődve azzal, hogy a feleségem mit érez, mit gondol, hogyan éli meg, esetleg gyötrődik magában, a lényeg, hogy nekem nincs több gondom vele.

Ez ahogy tálalva van sztem minden, csak nem megoldás egy egy ilyen problémára. Egyedül arra jó, hogy addig gyűljenek a dolgok, míg besokall az asszony, és otthagy.

'A cikk nekem azt mondta, hogy ha problémáitok vannak ne kezdjétek el megbeszélni komojan, mert az veszekedésbe torkollik, hanem vicceljétek el, vagy söpörjétek a szőnyeg alá.'

Ezért kellett volna értő módon elolvasnod a cikket.
A cikk arról szólt h a nő shit testjét hogyan kezeld. Itt nem komoly problámákról sőt még csak nem is problémákról van szó. Legalábbis nem hinném h megbeszélendő probléma h ki hová akar menni kajálni és h miért hisztizi tele a világot amikor nem dönt de mégsem tetszik neki amit kap és a másikat hibáztatja puszta nyafizásból. Olvasd el a példákat figyelemsen és megérted h nem a problémák eltussolásáról ír hanem egy viselkedés kezeléséről.
Mint ahogy a gyerekek esetében sem mindig csak megbeszéléssel kezeled a hisztit hanem mondjuk azzal h nem veszed figyselembe és ezzel egyből élét veszed az egésznek. Ez is hasonló.
Ráadásul éppen írja a cikk h ne félj a veszekedéstől sem. Tehát az az állításod sem ál meg h a cikkíró ki akarna térni a veszekedés elől.
Olvasd el figyelmesen újra és megérted.


/A komojan az LY. Nem nyelvtannácit játszok most hanem csak szólok./

+1.

Jó lenne, ha minden egyszerűen működne, de a népszerű férfiaknak vagy "jópasiknak" legtöbbször az jut, hogy a párjuk folyamatosan féltékeny lesz. Kibírhatatlanul. Hányszor megkaptam már (pedig én abszolút nem tartom magam a fentieknek), hogy levágják a farkam, ha megtudják, hogy csajozok, meg hogy miért mosolyognak rám itt vagy ott idegen nők, stb. (semmi okot nem adtam a féltékenységre). Erre egyébként a legjobb megoldás a "Fordítsuk meg az asztalt" technika (bár az se 100%), egy viselkedésterápiával foglalkozó könyvből:
"Egy negyvenes évei közepén járó orvos segítséget keresett felesége elviselhetetlen féltékenykedése miatt. Az asszony folyton hívogatta a kórházban, és arról faggatta, mit csinál éppen. Az orvosnak ez rendkívül kínos volt. A férjet arra kérték, hogy kezdjen el úgy viselkedni, mintha ő is féltékeny volna, de ne árulja el, hogy ez csak egy eljátszott szerep. A férfi rendkívül hitelesen adta elő a féltékeny férjet, a feleség egy percig nem gyanakodott. Rendszeresen hazatelefonálgatott, kikérdezte a feleségét, mit csinál pontosan otthon. Gyanakvó, kritikus megjegyzéseket tett felesége új ruhájára, és dühös volt, ha felesége bármi érdeklődést mutatott más férfiak iránt. A hatás drámai volt. A feleség hízelgőnek érezte férje fokozott figyelmét, érdeklődését, és teljesen felhagyott a féltékenykedéssel."

A cikk nekem azt mondta, hogy ha problémáitok vannak ne kezdjétek el megbeszélni komojan, mert az veszekedésbe torkollik, hanem vicceljétek el, vagy söpörjétek a szőnyeg alá. Ez a stílus nekem nem jön be, attól nem érzem megm férfiasabbnak, ha nem nézek szembe egy gonndal, és leszarom, hogy a párom próbál valamiről komojan beszélni, én mindíg kibújok alóla.

A kommunikáció az emberi kapcsolatok alapja, ami nagyon sokszor nem egy "game" vagy vicc.

Kicsit összekeveredik a határozott a tahóval, a hosszútávú kapcsolatra való érettség a rövidtávú célokkal, a férfiasság pedig mindenféle baromsággal...

'Amúgy te találkoztál már olyan nővel, aki minden porcikájával meg volt elégedve?'
Most hülyéskedsz? :-D
Ha lenne ilyen az nem lenne nő! ;-)

Ebben szerintem nincs igazad. A nők a lejobb férfit akarják megszerezni nem úgy mint mi poligám hímek akik minél többet. És a párkapcsolati döntésükben fontos szerepet játszik az h a többi nő hogyan viszonyul a férfihoz. Nézd csak meg a férfi sztárokat. Óriási a kereslet irántuk a nők részéről de ha egy tinisztárt megnézel még nagyobb. Ez nem csak a pénznek szól /bár annak is nagy szerepe van/ hanam annak is h a többi nő meg van őrülve érte ezért az adott nő is megőrül érte. A sztárok egy része egyáltalán nem az a macsó kinézetű jóképű alfahím és talán még csak nem is dúsgazdag. Mégis rajonganak érte a nők mert a többi nő is rajong értük. Egy férfi értékét óriási mértékben megdobja az ha a nők rajonganak érük bármilyen okból is /ezt magam is többször tapasztaltam/.
Tehát a féltékennyé tevés igenis jól működik HA megfelelően tudod kezelni. Mert azt hiteted el a nővel h te kelendő vagy más nők számára. Ráadásul az ilyen viselkedéssel pont a kibírhatatlan házisárkányt fogod eltüntetni ahogy a cikk is írja. És teljesen ki fogja zárni azt is h félrekeféljen. Egy nő akkor kefél általában félre ha az aktuális pasija nem annyira jó mint a jövevény. De ha a szemében a férj a domináns alfa akkor soha a büdös életben nem fogja megcsalni hiszen a legjobb pasit szerezte meg magának. A nő soha nem választja a másodikat. Neki mindig az első kell. Az első pedig az a férfi amelyikre buknak a nők.

"Ráadásul hazudtál neki."
Abban mi a hazugság, ha őszintén megmondod neki, hogy neked semmi bajod mondjuk a mellméretével? :D Nem mindenki a 2000 köbcentis csöcsökre izgul ( http://bestof.ize.hu/?s=ize&postId=23381 ), szóval ez nem kéne, hogy zavarja... Ennyi.
Amúgy te találkoztál már olyan nővel, aki minden porcikájával meg volt elégedve? ;)

Leírtam, hogy mindent megpróbáltam, a kedvességet is (nevezheted ezt bétahím viselkedésnek is, én aztán leszarom) és próbáltam a viccelődést is, még példát is írtam, és az nem arra vonatkozott, hogy megnyugtassam, hanem akkor épp tényleg nem érdekelt a "shit tesztje" (aminek az alapja nála amúgy sem az volt - ismerem ezeket a teszteket nagyon is jól -, hanem kóros önértékelési zavar). Szóval a lényeg, hogy van akinél az elviccelés, heccelés sem jön be, sőt, esetleg arra még jobban megsértődik és magára veszi (hiába nem bunkó módon adja elő az ember).

Ezt a "tegyük féltékennyé a nőt" tanácsot se javasolnám igazából egy férfinak sem, mint amit a cikk próbál erőltetni. A legtöbb nőben ez inkább ellentétes érzéseket fog kiváltani, vagy kihozza a fétékeny, kibírhatatlan házisárkányt vagy pont az lesz az ellenhatás, hogy szépen félrekefél a "kedves", aztán akkor viccelődhet a macsóhím(zés) azzal, hogy rám van izgulva minden nő, szóval tudd hol a helyed, asszony...

'Lehet a nők egy kis részének bejön, de azokkal se élnék együtt.'
A nők döntő részének ez bejön.
Persze nem megalázó durva paraszt viselkedést kell ezalatt érteni szerintem.
Sokkal inkább egy vicces néha pajzán ugyanakkor minden esetben domináns viselkedést.

'Ilyenkor persze próbálkozik az ember mindenfélével, többet dicsérni (alapból is rengeteget istenítettem), lemenni bétahímbe (jajj drágám dehogyis, te vagy a leggyönyörűbb, blabla..), próbáltam én viccelni is (a tipikus bókvadászó kérdésre, biztos ismeritek: "kövér vagyok szerinted?" "mint egy partra vetett bálna, szívem", persze viccesen, elröhögve...), ő ezeken is megsértődött, semmi nem volt jó, ráadásul megkaptam tőle a végén, hogy keveset dicsértem. :D'
Látod? Pont azt tetted amit egy béta.
Felmagasztaltad. Ráadásul hazudtál neki.
Láthatóan pont azt nem próbáltad ki amit a cikk ír. Dominánsként viselkedni. Megpróbáltad viccesen kezelni a dolgot ami jó. De nem azért viccelődtél vele mert tényleg viccesnek találtad a hisztijét hanem azért h megnyugtasd ezzel. A nőknek iszonyat jó érzékük van ahhoz h megérezzék rajtad azt h pontosan milyen szinten is vagy a hierarchiában főleg vele szemben. Nem tudom hol rejtegetik de van valahol valami erre a célra kifejlesztett antennájuk amivel két pillanat alatt leszűrik ezt rólad. És mivel te azért viccelődtél h megnyugtasd ezt ő egyből érzékelte.
/Persze ettől még lehet h tényleg problémás volt a hölgy. :-) /

'Én is észrevettem, hogy például a feleségem, ha megkérdezi mi legyen az ebéd vasárnap, ideges lesz, ha azt válaszolom, hogy legyen amit ő gondol.'
Sokat gondolkodtam rajta régebben h ez a jelenség miért van így.
Erős a gyanúm h amiatt is lehet ez mert a nők nem szeretnek felelősséget vállalni vagy dönteni. Igazából mi férfiak sem rajongunk érte és sok férfi szintén szereti áthárítani ezeket a dolgait másokra /az ilyenekből lesznek a legrosszabb férfi főnökök ha oda kerülnek mert mindig másokat hibáztatnak és nem vállalják a felelősséget a döntéseikért/. De ahogy észrevettem a nők nálunk is jobban szeretik ha nem nekik kell dönteniük hanem átpasszolhatják másokra a döntés terhét.
Párkapcsolatban ugye a nő biztonságot keres a férfiban és a biztonságot egy döntésképes férfi fogja neki nyújtani ilyen esetben. A nők döntéseit 99%ban megelőzi az h kikérjék mások véleményét és h azok egyetértsenek vele. Máskülönben nem fog döntést hozni vagy nagyon ideges stresszes lesz tőle. És ez nem csak párkapcsolatra igaz hanem minden emberi kapcsolatra ahol nők és férfiak vannak együtt. Többek között erre a fajta viselkedésre és nemek közötti különbségre vezethető vissza h a vezetői pozíciókban /főleg versenyszektorban/ főként férfi főnököket találunk. A vezető egyik legfontosabb dolga /lenne/ h döntsön és vállalja érte a felelősséget. Női főnököt még soha nem láttam h úgy döntsön h arról mások véleményét ne kérje ki. Férfi is van ilyen de közülük olyanok is vannak akik maguktól mernek döntést hozni.
Sokan összekeverik az elnyomást a párkapcsolaton belüli dominanciával holott a kettő nem azonos. Ha általában a férfi dönt a kapcsolatban az a nőnek is jó mert neki nem kell és ezáltal vonzó is lesz a férfi. Asszem régimódi szavakkal élve ezt nevezik férfias viselkedésnek.

Ezenkívül minden nő másképp működik, nem lehet ennyire általánosítani.
A legutóbbi kapcsolatom pl. mindenre megsértődött, de a legapróbb dolgokra is. Hatalmas önértékelési problémákkal küzdött (sztem pár év pszichoterápia se segített volna rajta), folyamatosan azt kellett hallgatnom, ő mennyire csúnya, túl magas, kicsi a melle, nagy a hasa, stb (semmi ilyen "probléma" nem volt igazából). Ilyenkor persze próbálkozik az ember mindenfélével, többet dicsérni (alapból is rengeteget istenítettem), lemenni bétahímbe (jajj drágám dehogyis, te vagy a leggyönyörűbb, blabla..), próbáltam én viccelni is (a tipikus bókvadászó kérdésre, biztos ismeritek: "kövér vagyok szerinted?" "mint egy partra vetett bálna, szívem", persze viccesen, elröhögve...), ő ezeken is megsértődött, semmi nem volt jó, ráadásul megkaptam tőle a végén, hogy keveset dicsértem. :D Mikor az eddigi összes kapcsolatom nem kapott annyi bókot, mint ő, pont az önértékelési zavarai miatt. A legtöbb normális nőnek pl. már a fele is túl sok lett volna.
Amúgy még ezzel se lett volna gond, ha idejében szól, hogy neki több bókra van szüksége, és nem utólag vágja az ember fejéhez az elvárását. Szóval nem minden nő egyforma, egy részük szerintem menthetetlen és jobb is, ha megszabadul az ember az ilyenektől, "boldogítson" mást.

Valahol palinkamannek is igaza van, egy kicsit túl pökhendire, nemtörődömre van véve ez a stílus, amit gondolom a valamelyik imádott angol PUA oldalukról fordított a magyar rajongó. Lehet a nők egy kis részének bejön, de azokkal se élnék együtt.

Attól nem lesz férfiasabb valaki, mert megígéri az asszonynak, hogy megy haza vacsorára, utána paraszt módon ott alszik a haverjánál (előtte miért nem hívja a csajt legalább, hogy ne izguljon és ne várja a vacsorával?) és reggel gyökér módjára odaveti, hogy "Nincs miért elnézést kérnem". Mondjuk a nő se normális, ha az aggódása helyett azon hisztizik, hogy jól szórakozott-e a másik. Hiába, tele a világ nem normális kapcsolatokkal és kríziskezeléssel. :D

“Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt.
A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek már 12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt. Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg. A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem. De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem.
“Te vagy az álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad.”
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy mondja:
“Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az esküvőre.”
Órákkal, – nem napokkal és végtelen könnyekkel később beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem őt, és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő, majdnem szabad és a fejemre nőtt.
Olyan kedves voltam.
“Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy” susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés, közös létek hetei következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt mondta:
“Kérlek, próbáld fel ezeket.” napokkal, hetekkel, nem hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát.
De én férfias voltam, vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért.
Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem.
És akkor mi van – gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a kezében és azt mondta:
“Elhagylak.”
Teljesen meglepődve kérdeztem, hogy miért.
“Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem.”
Nemrég összefutottam vele. Az “új” pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerben, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, küldök neki egy sapkát. ... Hogy később ne fázzon a feje.”

http://static.lolyard.com/lol/youve-changed.jpg
:-)

A srác nem igazán erről írt, természetesen vannak dolgok, amiket meg kell beszélni. Ha végigolvasod a cikket, pontosan leírja, mik lehetnek egy kapcsolatban a buktatók. Én is észrevettem, hogy például a feleségem, ha megkérdezi mi legyen az ebéd vasárnap, ideges lesz, ha azt válaszolom, hogy legyen amit ő gondol. De ha mondjuk azt mondom neki hogy rántott húst szeretnék enni, akkor a válasz, hogy azzal olyan sok a macera, én jövök mondjuk egy olyannal, hogy szívesen segítek a panírozásban, mert én olyan rendes vagyok. De rántott húst szeretnék, mert vagyok annyira kedves és aranyos hogy megérdemlem, akkor kacag és minden oké.

Nem alantas bétaféreg vagy hanem csak simán szövegértési problémáid vannak.
/A cikk sehol nem írja h ne beszéld meg a problémáidat a partnereddel./

Hát, ezek szerint én egy alantas bétaféreg vagyok, mert le szoktam ülni, és megbeszéljük az asszonnyal a dolgokat, ha kell, felvállalom a saját hibáimat, és ha komoj dolog, bocsánatot kérek. Persze lehetne úgy is, hogy "Pofád lapos, kusolsz, mindenki hibás csak én nem, és az lesz, amit én akarok.", de akkor valószínűleg, már nem lennénk együtt.

Sztem a kommunikáció az alapja egy kapcsolatnak, nem a gondok eltussolása, meg szőnyeg alá söprése. És ha a kommunikációban az egyik fél teljesen dominál, azt előadásnak, vagy TV nézésnek hívják.