Nem kívánok rosszat senkinek sem. Arra lenne jó például, hogy megtapasztalná az illető milyen elnyomottnak, kicsinek, semmibe vettnek lenni. Kb 10-ből 9 ember elutasít vagy eltávolodik tőlem. Ez egy egyedi "életmód", mint a kerekesszékes vagy látássérült emberek. Kicsit mások vagyunk, bizonyos dolgokban más az igényünk, máshogy nyilvánulunk meg. Szerencsére már egyre több a hangjelzéses zebra vagy a botot eligazító domború sáv a járdán, vagy a rámpa épületek előtt. Viszont sajnos nekem és hasonló cipőben járó sorstársaimnak nincs meg a megfelelő "atmoszféra" a közösségben való boldoguláshoz. Ez alatt elsősorban a megértést, elfogadást értem.
(csak zárójelben...álláskereséskor baromi hátrányban vagyok, már-már lehetetlen helyzetben pont a csendes, visszahúzódó énem miatt. Interjún pont az ellenkezőjét keresik a HR-esek)
Persze, hogy csak viccből írtam, de ne kívánd másnak, hogy élje át azt a "rosszat" mint te. Az mire lenne jó?
Az autisták sokat felfognak, és még többet ki tudnak amúgy fejezni, ha van hozzá eszközük. Csinált valaki egy írógéphez hasonlatos dolgot, azt hiszem szavakat pötyöghetnek vele, és teljesen értelmes, komplex gondolatokat tudnak közvetíteni, ha nem beszélniük kell.
Nem vagyok pszichológus, meg nem járok abban a cipőben mint te (bajom persze nekem is lehet), de ha hozzászólhatok, én azt tanácsolnám, hogy ha már tudod, hogy mi a bajod, akkor egyrészt fogadd el, ne a normális életre akarj vágyni, hanem amilyen vagy abból hozd ki amit lehet, ahogy Junnkie is írta, idomulj magadhoz, a képességeidhez, tréningezd magad az adottságaidhoz. Másrészt, ha mondjuk a társas élet nem megy, akkor írd ki magadból, írjál regényt, verset, blogot, fessél, rajzoljál, add ki magadból ami benned van, úgy ahogy ki tudod adni. Persze ettől még nem lesz baráti társaságod, vagy asszonykád, bár sose lehet tudni, hol talál az ember társra, de a feszültség talán csökkenni fog benned, és a személyes kommunikáció során, kevésbé blokkolsz le, talán.
Igazából, ha már tudod azt, mi az ami hátráltat, mi a probléma, mik azok a dolgok, amik leblokkolnak, illetve tudod azt, hogy miért nincsenek meg azok az élmények, amikre vágysz, akkor már könnyebben lehet változtatni a dolgokon, mint ha nem is tudnád. Más, de mint amikor valaki csak depizik de nem tudja mi a baj, vagy már tudja is, hogy depis (most itt a komoly depire gondolok).
Mondom ezt laikusként, amúgy meg talán a legjobb, ha szakemberhez fordul az ember, főleg, ha tudja is mi a baja. De norbertvince a helyi pszichomókusunk, ő biztos többet tud mondani.
Jaaa amúgy meg: https://www.youtube.com/watch?v=Ow0lr63y4Mw szmájli szmájli, magyar feliratos változatot nem találtam.
Ugyanabban vagy, amiben én voltam 20 évesen... frankón mondom... a memória kérdésében lehet különbözünk, de minden más, amit leírsz, azt magam is megéltem... :) A precizitás egy megnyugtató kényszer... :) Baromi könnyen csinálok meg bármilyen - mások szerint monoton - munkát... hiba nélkül... Milliószor megcsinálom ugyanazt a mozdulatsort... ez kung-fu... :)
Egyébként használd ki a hallásod adta lehetőségeket... zenélni nem fogsz úgy sejtem... (magamból indulok ki... utálom, ha valami hamis) Kezdj táncolni !!!! Táncolj úgy, mint ha senki se nézne! (Ez egy régi Goás közhely) Hamar belefeledkezel... csak azt fogod észrevenni, hogy wazze... csak csajok vannak körülöttem... :)
És ne keresd a hozzád hasonlóan gondolkodókat... semmire sem fog motiválni, és semmit sem tudsz tőlük tanulni... Csak a különbözőeket keresd... (ennyi erővel be is buzulhatnál... kétlem hogy érdekel a téma)
Tedd ki magad minél több fajta ingernek... persze csak apránként... de ugyanazt a jutalom érzést fogod érezni, amikor siker élményed lesz, mint amit most materiális dolgokkal próbálsz megadni magadnak...
SZARD LE A KÖVETKEZMÉNYEKET ! Csak te foglalkozol velük...
Mondom ezt 35 évesen...
:)
Ha lenne (tudnék ilyen) fórumról, biztos írkálnék bele, csak ez nem annyira elterjedt téma, mint például egy rock együttes, film, vagy közéleti téma kibeszélése.
Érdekes a történeted. Én egy picit másképp vagyok, mert a memóriám bűn rossz. Csak azért imádkozok, hogy bűnténnyel ne találkozzak, mert nem fogok tudni személyleírást adni. :D Viszont a multitasking nagyon jól megy. Gond nélkül tudok egyszerre két különböző dolgot csinálni. Illetve precíz vagyok, és amit elhatároztam (vagy köteleztek rá) azt meg is csinálom. (a legnagyobb nyári hőségben egyszer kb 5 órát gyomláltam otthon teljes transzban, nem telt az idő körülöttem, anya szólt rám, hogy be kéne jönni árnyékba) Egyébként most az ITS-hez akarok bejutni, ott fiatal, hasonló érdeklődésű emberek dolgoznak. Hátha ott feloldódok kicsit.
Másik oldalról viszont kifejlesztettem egy nagyon jó módszert, amivel előre is léptem kicsit. Imádom a gyorskaját. És mit kell csinálni azért, hogy egyek? Megvenni. Ha mennem kellett a belvárosba valamilyen ügyet intézni be voltam pánikolva. De "megjutalmaztam" magam egy hamburgerrel, gyrossal, energiaitallal, ....stb. Így egy kellemes érzést kötöttem a szürke, nyomasztó hivatali látogatáshoz, plusz minden egyes vásárlással edzettem a kommunikációt. Pavlovi reflex :D
Egyébként meg nem tudom melyik jó szándékú minuszolta le, amit írtál.... de az én véleményem szerint az édesanyját megcsinálhatja az ilyen... ha nem megy egyedül... szóljon... ebben segítek neki...
Tőlem kaptál egy pluszt az őszinteségedért... :)
Picit hasonló cipőben jártam azt hiszem, mint te... ez az úgynevezett AS egy light-osabb változata... tulajdonképpen fókusz-zavar. Személy szerint 145-ös IQ-val rendelkezem, és olyan memóriával, hogy 3-4 éves koromig visszamenőleg szinte mindenkire emlékszem, akivel valaha találkoztam... és 2 szónál többet beszéltem vele, valamint, szinte minden beszélgetésünkre. Tulajdonképpen egy összefüggő asszociációs láncban őrzöm minden emlékem. Ennek mondjuk megvan az a hátulütője, hogy ha valaki mesél egy story-t, amiben benne voltam, vagy már hallottam tőle, és "hajlít" benne, reflexből kiigazítom... (Ezt a legtöbben nem szeretik... bekaphatják mind... gyűlölöm az értelmetlen hazugságokat) Szinte valamennyi barátom, a legjobb barátjának tart egyébként, mert ha velem beszélgetnek, tudják jól, hogy odafigyelek... de szinte csak arra, amit mond... a multi-tasking nem az erősségem. Vagy a testbeszédre, vagy a verbális kommunikációra figyelek... el kell telnie egy bizonyos időnek egy adott személlyel, hogy kiismerjem annyira, hogy az "érzékelés" valamennyi csatornáját egyszerre tudjam figyelembe venni, amikor kommunikálunk. Legalábbis a múltam így nézett ki.
Ma már lényegesen hatékonyabban tudom ezt kezelni, és az érkező ingereket is sokkal gyorsabban tudom feldolgozni. Ez igazából a rutinnak köszönhető... Bármennyire is félsz tőle, kommunikálnod kell !!!! Csak a gyakorlás mozdíthat ki ebből... A legjobb tréning a számodra egy telemarketinges meló lenne... hideg hívásokkal... Amikor konkrét céllal hívsz fel valakit, hogy eladj neki valamit, vagy felkeltsd az érdeklődését. De mindig ugyanazt. Ha ezt csinálnád 2 hónapig, olyan rutint építenél fel magadban a probléma kezelésben, hogy magad is meglepődnél az eredményen. Hívj fel naponta 20 embert... úgyse találkozol velük soha... semmi veszteni valód nincs. A 20 ból 4 elküld a picsába, 4 megkér, hogy hívd vissza később, 4 megpróbál kigúnyolni, mert egy hülye vagy, 4 végighallgatja ahogy dadogsz, 4 viszont oda fog rád figyelni. Meg fogod tanulni, hogyan irányíts egy beszélgetést. A lényeg, hogy végig tudd, milyen útvonalon akarod végigvezetni a beszélgetést... nagyon hamar rá fogsz érezni a dologra... mert nem vagy hülye... ezt értsd meg. Tulajdonképpen TE előnyben vagy a legtöbb emberrel szemben. Mert amire odafigyelsz, azt sokkal jobban átlátod, mint akire mindenki figyel.... :)
Én ma már ott tartok igazából, hogy akárkit leoltok másodpercek alatt... Jelenleg a szakmámon belül az egyik legjobb sales manager vagyok. Több száz cégvezetővel tárgyaltam személyesen az elmúlt pár évben... még egy patkány segglyukát is eladom, mint aranygyűrű, ha azt akarom... és tőlem meg is veszik... :) Ugyanezt a kommunikációs technikát egy az egyben tudod alkalmazni a mindennapjaidban... hála a genetikámnak... meg magamnak... igencsak fel keltem az ellenkező nem érdeklődését. Azonban fiatal koromban, ha egy lánnyal kellett beszélgetnem, megkukultam... kurvára nem tudtam feloldódni... azt gondolom ezt a helyzetet neked nem kell ecsetelnem... Ma már ÉN irányítok... :) Lemegyek egy szórakozó helyre, és szívbaj nélkül odamegyek bármelyikhez, amelyiknek elkapom a pillantását, amit rajtam felejtett... zéró kecmec... legyen Ő zavarban... :) Rengetegszer megégettem magam... de mindegyikből tanultam valamit... és maximálisan fel is használom....
Gondolkozz el ezen... :)
A keresztet meghatározott céllal kaptad és méltósággal kell viselned; az írásod alapján nem vagy idióta, biztos vagyok benne, hogy ezt is tudod. Kérdés az, hogy látsz-e bármit ami a te börtönöd arany kalitkává tudná változtatni. Lehet, hogy a te dolgod, hogy összefogd és bátorítsd a hozzád hasonló embereket (internet, fórum, kész), hogy ne legyetek egyedül. Passz... nem a te cipődben járok, hanem egy másikban, mert tudod mindenkinek van valami az életében, amit szívesen becserélne egy citromsárga Ferrarira.
Nem tudom, viccből írtad-e, de ha nem, akkor igazán azt kívánom, hogy egyszer éld le így az életed mint én vagy ő.
Az autisták nem tudom, mennyit fognak ebből fel, vagy mennyire vágynak a "normális" életre. De azt tudom, hogy én nagyon is, ami eddig nem igazán sikerült. Mozi, kirándulás, haverokkal beülni egy étterembe/bárba, chill-elni hajnalban a főtéren? Soha ilyen tapasztalatom nem volt, pedig mindennél jobban vágyok egy megértő baráti társaságra. De egyszerűen képtelen vagyok elengedni magam ha beszélgetni kell. Úgy nézek ki, mint akit vallatnak, ha beszélgetnem kell. És a legtöbb ember hamar eltávolodik tőlem.
Hajaj pedig ha tudnák, hogy az tudja a legjobban értékelni a barátságot (és/vagy szerelmet) aki szinte SEMMIT nem kapott belőle egész életében. Mint a szegény gyereknek a bicikli. Sokkal jobban örül neki, mint egy gazdag kölyök, aki már a Playstation 5-tel is játszott, annyi pénze van.
Ez egy horrorrisztikus börtön, az agyam mindig leblokkol kommunikáció során. Telefonálás, kisboltba vásárlás, .....mind egy B-kategóriás horrorfilmmel ér fel nekem. Se egy kerek értelmes mondatot nem tudok elmondani, se szembe nézni nem tudok, a testbeszédem teljesen nulla. Hát mégis ki akar "ilyen" emberrel barátkozni, ne adj Isten beleszeretni?
Pedig láthatod az írásomat, hogy elég tiszta (pár helyesírási hiba becsúszhat, gyorsan írok), nem vagyok se szellemi fogyatékos, se őrült. Az üveghegy mögötti lilapéntek utcában én lennék a leghűségesebb barát, én lennék a legbújósabb, romantikusabb szerelmes.
Ha még mindig nem tiszta, hogyan is élem mindennapjaimat, nyugodtan kérdezz.
Megjegyezném neked (amit megtudnál te is, ha elolvasnád, amit küldtél), hogy az AS az ún. autizmus-spektrum problémák közé tartozik. Tehát az autizmus (és az AS) nem fekete-fehér, hanem mindenféle fokozatai vannak. Az AS a spektrum működőképesebb feléhez tartozik.
Ez annál rosszabb. Társaságban egy másodpercig se tudok kikapcsolódni. És ez iszonyatosan lefárasztja a szervezetem, amiből már testi bajok is jelentkeztek. Hát még lelki.
Én nem vagyok autista, de egészen hasonló, sokkal light-osabb problémám van. Én is mindent figyelek, meglátok, nem igazán tudok az emberekre figyelni, sosem tudom sok (3-4 ember is sok) ember között kikapcsolni magam, folyamatosan "őrkutya" üzemmódban vagyok és minden zajra, fényre, mozdulatra figyelek. A fülem szuperérzékeny, hallok egy zajt, odakapom a fejem, és rájövök, hogy csak a szomszéd házból jön zárt ablaknál, amikor azt hittem, hogy itt történik mellettem. Ha valaki leejt egy fém edényt, rögtön dührohamot kapok, mert annyira égeti, szúrja a fülem a zaj, bármilyen távol is legyen. Nem szándékosan csinálta, mégis káromkodok vele egy sort. Ugyanígy az ajtóval a huzatban. Én nem szoktam a videóban is látott pánikrohamot kapni, sőt ellenkezőleg. Túl visszafogott vagyok. Vannak napok, amikor 5 tőmondatnál többet nem beszélek. Úgyhogy teljesen megértem a videó mondanivalóját. És aki ezért lenéz vagy szándékosan hátrányba helyez minket, azzal majd elbeszélgetek odalent egyszer.