Nekem akkor lett volna szimpatikusabb ha több lírai(bb) elem van benne, mert a téma megérdemelte volna. Nem gondolnám hogy elpoénkodják a holocaustot, de ez nem mindenkinek esik le, magát a megkeseredett humort nem hiszem, hogy minden néző érzékeli.
Filmet színpadra vinni mindig ráhagyással kell, mert elvész a jelentés. Filmen rengeteg impulzus ér mert van idő a színészek arcjátékát szemügyre venni, mozdulataikat, rezzenéseiket, olyan jelenetekben is érzékeljük a drámát amikben alig van mozgás, vagy akkor is érzékeljük a keserűséget ha a filmjelenet azzal teljesen ellentétes, mert van x perc előzmény, megismertük a karaktert és tudjuk mit miért tesz milyen színezettel. Mindezt úgy hogy a filmet nézve a rendező folyamatosan bontja ki előttünk a karakter személyiségét a szituációt és érzelmileg visz egyre mélyebbre a jelentés legmélyére. Ha mindezeket érzékeljük akkor már értjük, hogy miért szívszaggató ha Benigni idétlenkedik a koncentrációs táborban, mert egy pillantásából vagy egy snittből és az előzményekből pontosan tudjuk hogy valójában ez legbelül a legmélyebb szenvedése.
A jégtánc műfaja színpadi, itt pusztán a történelmi háttér nem elég arra, hogy az ember azonosuljon vagy fel tudja fogni a borzalmakat és lássa a kontrasztot. A filmmel ellentétben itt nincs elég idő arra, hogy a néző minden kétséget kizáróan tudja, hogy ami idétlenkedés az valójában annak a drámája, hogy az egyén minden lelkierejével felülemelkedik a borzalmakon. Két percben lehetetlen megfogni a néző kezét és mindezt tudatosítani benne. Ezért gondolom azt, azért hogy a néző értse a drámát ahhoz sokkal több lírai elem kellett volna és egy teljesen más koncepció talán más zenei betéttel is. Itt annyi történt hogy a film egy betétdalára, előadtak egy koreogfráfiát amiben eljátszották mennyire boldogok miközben rabruha és dávidcsillag van rajtuk és a végén amikor lelőtték a férfit akkor mindenki megdöbbent.
Ahhoz, hogy értse a néző hogy az idióta mozgások miért történnek ahhoz ez a koncepció gyenge és nem jól kidolgozott és egyszerű, kb. mint egy általános iskolai színpadi jelenet emléknapra. Egy ilyen bonyolult lelki állapothoz vagyis a mészárlásokon mosollyal az arcodon való felülemelkedés érzékeltetéshez ez nagyon kevés mondhatni semmi, így meg is értem hogy világszerte ezen felhördültek. Azt viszont nem gondolnám, hogy direkt űztek csúfot a témából. A másik véglet pedig az hogy ezt felhasználva számtalan liberális fogja azt mantrázni, hogy Oroszországnak semmit jelent a holocaust és ezt így adja tudtunkra.
Filmet színpadra vinni mindig ráhagyással kell, mert elvész a jelentés. Filmen rengeteg impulzus ér mert van idő a színészek arcjátékát szemügyre venni, mozdulataikat, rezzenéseiket, olyan jelenetekben is érzékeljük a drámát amikben alig van mozgás, vagy akkor is érzékeljük a keserűséget ha a filmjelenet azzal teljesen ellentétes, mert van x perc előzmény, megismertük a karaktert és tudjuk mit miért tesz milyen színezettel. Mindezt úgy hogy a filmet nézve a rendező folyamatosan bontja ki előttünk a karakter személyiségét a szituációt és érzelmileg visz egyre mélyebbre a jelentés legmélyére. Ha mindezeket érzékeljük akkor már értjük, hogy miért szívszaggató ha Benigni idétlenkedik a koncentrációs táborban, mert egy pillantásából vagy egy snittből és az előzményekből pontosan tudjuk hogy valójában ez legbelül a legmélyebb szenvedése.
A jégtánc műfaja színpadi, itt pusztán a történelmi háttér nem elég arra, hogy az ember azonosuljon vagy fel tudja fogni a borzalmakat és lássa a kontrasztot. A filmmel ellentétben itt nincs elég idő arra, hogy a néző minden kétséget kizáróan tudja, hogy ami idétlenkedés az valójában annak a drámája, hogy az egyén minden lelkierejével felülemelkedik a borzalmakon. Két percben lehetetlen megfogni a néző kezét és mindezt tudatosítani benne. Ezért gondolom azt, azért hogy a néző értse a drámát ahhoz sokkal több lírai elem kellett volna és egy teljesen más koncepció talán más zenei betéttel is. Itt annyi történt hogy a film egy betétdalára, előadtak egy koreogfráfiát amiben eljátszották mennyire boldogok miközben rabruha és dávidcsillag van rajtuk és a végén amikor lelőtték a férfit akkor mindenki megdöbbent.
Ahhoz, hogy értse a néző hogy az idióta mozgások miért történnek ahhoz ez a koncepció gyenge és nem jól kidolgozott és egyszerű, kb. mint egy általános iskolai színpadi jelenet emléknapra. Egy ilyen bonyolult lelki állapothoz vagyis a mészárlásokon mosollyal az arcodon való felülemelkedés érzékeltetéshez ez nagyon kevés mondhatni semmi, így meg is értem hogy világszerte ezen felhördültek. Azt viszont nem gondolnám, hogy direkt űztek csúfot a témából. A másik véglet pedig az hogy ezt felhasználva számtalan liberális fogja azt mantrázni, hogy Oroszországnak semmit jelent a holocaust és ezt így adja tudtunkra.
Ez egy elszúrt koncepció nem több.