Az anyámnak egy hete volt
Mindig gondolok.
Az ölében egy csodálatos kosár volt,
Lementem a padlásba, és lefelé tartottam.
Őszinte vagyok,
Kiáltottam és eldobtam.
Hagyja a felfújt ruhát.
Vigyél a padlásra.
Csendben járkált és futott.
Nem szidtam meg, nem láttam
Fényesebb ragyogó ruhák,
Körbejártak és elmentek a maghoz.
Nem tudok aludni, de túl késő.
Most látom, mennyire hatalmas -
Ég szürke haj,
Az ég kék ég.
540/5000
Egy hét volt az anyukámnak
Mindig gondolok, hagyd abba.
Az ölében sípoló kosár,
ment a padláshoz, lefelé ment.
Még őszinte is voltam,
Sikoltoztam és megdöntöttem.
Hagyja a duzzadt ruhát.
Vigyen a padláshoz.
Csak ment és halkan futott,
nem szidtam meg, nem is nézett rám
és a ruhák fényesek,
Körbejártak és elmentek a maghoz.
Nem aludnék, de túl késő
most látom, mennyire hatalmas -
szürke haja az égen,
régi kék ég az égen.
Nincs ebben semmi különleges. A google úgy fordította ahogyan ez a vers ma hangzana ha Attis ma élne és ma írta volna. Kb. ilyeneket hoznak össze a "művészek" manapság :)
Az anyámnak egy hete volt
Mindig gondolok.
Az ölében egy csodálatos kosár volt,
Lementem a padlásba, és lefelé tartottam.
Őszinte vagyok,
Kiáltottam és eldobtam.
Hagyja a felfújt ruhát.
Vigyél a padlásra.
Csendben járkált és futott.
Nem szidtam meg, nem láttam
Fényesebb ragyogó ruhák,
Körbejártak és elmentek a maghoz.
Nem tudok aludni, de túl késő.
Most látom, mennyire hatalmas -
Ég szürke haj,
Az ég kék ég.