540/5000
Egy hét volt az anyukámnak
Mindig gondolok, hagyd abba.
Az ölében sípoló kosár,
ment a padláshoz, lefelé ment.
Még őszinte is voltam,
Sikoltoztam és megdöntöttem.
Hagyja a duzzadt ruhát.
Vigyen a padláshoz.
Csak ment és halkan futott,
nem szidtam meg, nem is nézett rám
és a ruhák fényesek,
Körbejártak és elmentek a maghoz.
Nem aludnék, de túl késő
most látom, mennyire hatalmas -
szürke haja az égen,
régi kék ég az égen.
540/5000
Egy hét volt az anyukámnak
Mindig gondolok, hagyd abba.
Az ölében sípoló kosár,
ment a padláshoz, lefelé ment.
Még őszinte is voltam,
Sikoltoztam és megdöntöttem.
Hagyja a duzzadt ruhát.
Vigyen a padláshoz.
Csak ment és halkan futott,
nem szidtam meg, nem is nézett rám
és a ruhák fényesek,
Körbejártak és elmentek a maghoz.
Nem aludnék, de túl késő
most látom, mennyire hatalmas -
szürke haja az égen,
régi kék ég az égen.