Annyit tennék hozzá, hogy aki visszasírja Horthyt, vagy éppen egy anarchista esetleg kommunista jellegű társadalmat szeretne az nagyon-nagyon meglepődne azon, hogy milyen villámgyorsan és milyen óriásit zuhanna az életszinvonala.
Az előbbi azért mert ugyan Igazságos Mátyás királyt, meg Szent Istvánt is vissza lehet sírni, de akkor nagyon rossz dolga volt a parasztnak, az utóbbi meg azért, mert magyarország világszinten a felső 15%-ba tartozik. (azt értem, hogy nem így érzik az emberek, de ettől meg tény.) Úgyhogy a kiegyenlítés a mostani szinvonalat nagymértékben csökkentené.
Persze be lehet vállalni ezt is, becsülöm aki tiszta lelkiismerettel teszi. De a többség csak hőzöng, saját magát akarja jobb helyzetbe hozni, az eszébe sem jut, hogy mondjuk néha adakozzon 100Ft-ot.
Lássuk csak: utópista verzió: az ember felhagy a felesleges felhalmozás vágyával, képes egyensúlyt teremteni önzőegoista, altruista, versengő és együttműködő énjei között, és rájön, hogy mindenkinek akkor jó, ha amit tud, beleadja a közösbe, aztán ami a közösből kijött, abból mindenki részesül egy egészséges jólét mértékében. Megismétlem...MINDENKI, akinek lehetősége és képessége van rá, beadja a közösbe, amit tud, majd MINDENKI részesül a közösen megtermelt javakból. Elég kommunistásan hangzik, de kib@szottul jó rendszer lenne. Hogy hol a hiba, és hol válik utópiává a dolog? A gondolatmenet első eleménél...bukta.
Disztópia: na ilyen nincs...mondanám, hogy erőszakos kiegyenlítés, de amíg az ember képes egymás kárára saját fejlődését előmozdítani, addig nincs egyenlősítő és értékteremtő elnyomás. Belső feszültség van a dologban. Bukta.
Realista: 1. a fizikai tartalom nélküli pénz felszámolása - ami jó eséllyel magával vonná a mindenféle mutatókkal befolyásolt infláció mozgását, feltéve ha fenntarthatóan újratermelődő fizikai formához kötnénk a pénz értékét...tehát nem aranyhoz, aminek hosszú távon a mennyisége erősen csökkenő, tehát az infláció/defláció veszélye fennáll 2. a GDP, mint elsődleges arányszám megszüntetése és leváltása - annak ellenére, hogy az államok teljesítőképességét, és ezáltal "rászorultságát" ebben mérik, hatalmas torzításokra képes, nem véletlen, hogy sok helyen inkább GNI-t alkalmaznak, ami még mindig nem tökéletes 3. a természetes munkanélküliség, mint alapvetően szükségesként kezelt gondolat, elfelejtése
3 alapvető dologról (infláció, GDP, munkanélküliség) beszélünk, amik jó eséllyel közrejátszanak mindenféle piaci anomália kialakulásában. Aztán mehetünk tovább az állami szerepvállalásra stb. de könyveket lehetne teleírni hasonló irányvonalú gondolatokkal, a gazdaság sok-sok elemére részletesen lebontva. Szerencsére születnek már ilyen alkotások, merem remélni, hogy mihamarabb a gyakorlatban is láthatunk belőle valamit.
Az se jó, ha nem dobják ki a felesleget. Ha megeszik, akkor ugye elhíznak, ha meg csak tárolják, akkor rájuk rohad. Akkor már jobb kidobni, legalább elbomlik és újrahasznosítja a természet... :-)
A legjobb az lenne, ha mindenki nagyjából annyit vásárolna, amennyit el is fogyaszt, és akkor nem lenne szükség arra hogy kidobálják az ehető kajákat.
(Ja és ettől még sajnos nem fognak kevesebben éhezni sem Afrikában, sem Indiában, sem máshol. Az ilyen helyekre születésszabályozás meg/vagy józan ész kellene. Hogy például ne szüljenek gyereket akkor, ha még lövésük sincs arra hogyan fogják tudni felnevelni, vagy hogyan lesz egyáltalán élelem az asztalon. Az ilyen szülő nem csak felelőtlen, primitív és önző, hanem egyenesen okozója a gyermeke nyomorának: azzal hogy elveszi tőle a reális esélyt, hogy normális körülmények között élhessen.)
speedbump, ezért írtam én is, hogy jelenlegi körülmények között a társadalmi kockázata vállalhatatlan.
Azt viszont én ennyire nem remélem, hogy még sokáig a mostani piacgazdaságról kell beszélnünk. Arról a piacgazdaságról, amit meggondolatlan fogyasztási normák tartanak fenn. Arról a piacgazdaságról, ami ezeket a meggondolatlan fogyasztási formákat megalapozatlan hitelek dömpingjével tart fenn. Arról a piacgazdaságról, amiben irreálisan egyoldalú érdekek a reálgazdaságtól elrugaszkodott mesterséges mutatókra alapozva és hivatkozva érvényesülnek. De többet mondok. Remélem, hogy nem kell már sokáig arról a társadalomról sem beszélni, amelyik ezt akár aktivitásával, akár passzivitásával fenntartja.
Tudod, r2d2, a probléma az, hogy a mai technikai fejlettség és termelési hatékonyság között semmi nem indokolná, hogy akár a termelő, akár a fogyasztó éhezzen. Tudod mi indokolja? Az elosztási rendszer, eszközeivel, módszereivel és rendszereivel együtt, meg az ezt kialakító társadalom. Akármennyire is bölcselkedésnek tűnik, akármennyire is nehéz vele szembesülni, a jelenlegi nemzetközi rendszer saját maga alatt vágja a fát.
Leglozelebb a gyárak folosleges energia- és vízfelhasználásáról lesz szó, azt meg akkumulátorokban, palackokban, illetve kondenzátorokban szállítják a szomjazó, áram nélkul maradó embereknek...
Az első pont egyáltalán nem megvalósítható és mindháromra igaz, hogy teljesen ellentétes a gazdaság érdekeivel és rövid úton is óriási károkat okozna. (feltéve ha piacgazdaságról beszélünk, és azért remélem még egy darabig arról beszélünk:)
Az is megérne egy posztot, hogy vannak olyan egysejtű forumtársunk, akik abból a témából is ki tud hozni cigányozást, hogy amerikában kidobnak egy csomó kaját. Bár ahogy ismerem a megközelítését még örülhetünk, hogy itt abbahagyta és nem zendített rá a zsidózós mantrájára.
És azért azt se felejtsük el, hogy azt a 40% kidobott élelmiszert is megtermelte, előállította,eladta valaki, tehát megélhetése van belőle. Ha ez nem lenne, akkor ezek az emberek éheznének!
sokat akcióznak a szupermarketek: vegyél kettől, háromat, négyet
a felesleg a kukába kerül, mert olyat vesz meg, amire különben nincs szüksége
a grill csirke, amiből max. a két comb fogy el, másnap szintém a kukába kerül
de a fogyasztói társadalom erre épül: be vagyunk programozva, és folyamatosan programoznak bennünket: fogyassz, fogyassz amennyit csak tudsz, vagy ha ebben meg vagy gátolva, légy boldogtalan
a nem szabványos méretű zöldséget, gyümölcsöt is lehetne értékesíteni, de a jelenlegi fogyasztói szokások (ami felé elvittek bennünket) és szabványok, szabályozások ennek nagy akadálya
a megoldás talán az lenne, ha létezne egy másodlagos, ezen termékekre specializálódott elosztási és értékesítési hálózat
Rendben sahinel, örülünk, köszönjük a szokásos "UK-helyzetjelentést". Itt Magyarországon is sok kaját kidobnak. Meg minden fejlett államban sok kaját kidobnak. Az éttermekben, otthon, az áruházakban, a termelőknél. Hogy miért? Azért, mert a fogyasztás kiszámíthatatlan. A kapitalizmusban pedig ezt nem úgy szokás kezelni, termelünk valamennyit, aztán osszák be (magyarul felvállaljuk a hiány kockázatát), hanem úgy, hogy termelünk amennyit csak tudunk, aztán a maradék az meg járulékos kár. Szarul hangzik, de környezeti és összjóléti szempontból ennél 3 fenntarthatóbb és jobb rendszer is van: 1. a megmaradt, de még felhasználható áru szétosztása a rászorulók között...a társadalmi következményei az emberi viselkedést ismerve veszélyesek, de alapvetően a felesleges kidobásnál még ez is jobb lenne 2. a hiány kockázatának felvállalása...a társadalmi kockázat szintén nagy 3. tervezhető fogyasztási struktúra kialakítása előre összeállított fejadagos rendszerrel. Undorító egy módszer, meg korlátozza a döntési szabadságod, de azonnal megszüntetné a felesleges termelést és az élelmiszer pazarlását.
Itt uk is sokat kidobnak. Szalonna fehér részét, vagy ami nem színtiszta hús, és még sorolhatnám mind kidobják. A kaja relatíve olcsó. Ha minimálbéren dolgozol kb 200 font jön egy héten. Ebből 30-40 font egy hétre a kaja de az sok kaja és nem is nézed nagyon mit pakolsz csak rakod ami tetszik. Tehát a kaja ára nagyon lenn. Van aki nem eszik itt sem sokat, de mint előtted is írták sokan inkább italra, másra költik a pénzt és gyors elmegy. Arról nem is beszélve hogy sokan csak segélyeken akarnak élni és elmennek bulizni, isznak, drogoznak. Jah hogy így nem elég a pénz ezt aláírom.
Az otthoni, illetve szegényebb országokban azért kicsit más a helyzet.
Közelében sem jársz annak, amiről írtam... :)
Lényeg: Differenciálni kell az árakat, hogy a kevésbé "szép" termények ne a kukában végezzék... az uborkának is lehet kilója 1, 2, 5 vagy 10 dollár... Azt a minőséget veszed, amit a pénztárcád megenged... és a termelő se, és a vásárló se döglik éhen...
Te ne legyél ennyire egyszerű, ha egyszer én is ugyanerről írtam. Vagy nem ment át az irónia? :)
"A pazarlás azért lehetséges, mert az átlagos amerikai jövedelemhez viszonyítva alacsony az élelmiszerek ára."
Kiváncsi lennék, akkor hogy lehet, hogy minden hatodik amerikainak nem jut elegendő étel az asztalára. ;)
Csak nem úgy, hogy azok nem dolgoznak eleget? Vagy másra költik a pénzt?
Botos Vendelné hozzászólása meg... :D Kiváncsi lennék itthon milyen közfelháborodás lenne, ha teszem azt a cigányok ingyen kapnák meg az élelmiszert, mert nekik "nem jut elegendő étel az asztalukra."
Mert azért ne legyünk álszentek, Magyarországon is bőven jut a szemétbe a kajából, akár a termelők, akár a fogyasztók részéről...
Ne legyél ennyire egyszerű... :) A piacgazdaság fellegvárában ingyen adnának bármit...? :DDD
Több összetevős folyamat, ami magába foglalja a termelési költségek, bekerülési és értékesítési árak optimalizációját... ;)
A naivitásom azt mondja, hogy felháborító, hogy emberek éheznek, amikor ennyi étel a szemétbe kerül. A kapitalizmus és az emberi természet ismerete meg sajnos felnyitja a naiv szememet...
"Ha az emberek csupán 15 százalékkal csökkentenék a kidobott élelmiszermennyiséget, azzal évente több mint 25 millió amerikai tudna jóllakni. Ez különösen azért fontos, mert a statisztikák szerint minden hatodik amerikainak nem jut elegendő étel az asztalára."
Attól, hogy a gazdagok nem dobják ki a kaját, a szegények még nem fogják tudni megvenni.
Vagy arra gondolt a szerző, hogy a pazarló tehetősek majd ingyen elszállítják a (többnyire gyorsan romló) a szegényekhez? A kis naiv. ;)