Best of Izé

http://www.origo.hu/egeszseg/20160504-agy-agyi-ingerek-hallucinacio-erzeki-csalodas-szabad-akarat-kiserlet.html

A lejjebb írt tudományos hozzáállás helyett én a filozófiait részesítem előnyben. A téma rég foglalkoztat, de nem akarom bő lére ereszteni. Véleményem szerint a szabad akarat lényege, hogy úgy döntünk, nem a könnyebbm kézenfekvő, vagy akár logikus variációt választjuk - azokban a kérdésekben amik lényegesek- hanem ellen megyünk az árnak, mindíg valamilyen magasabb cél érdekében. A legegyszerűbb példa, hogy nem az alantas emberi ('állati') ösztönök vezérelnek bennünket, hanem igyekszünk minden döntésünkben a morálisan jobbat teljesíteni. Ha az önzés helyett az általános szeretet, tudás, fejlődés felé igyekszünk akkor használjuk a szabad akaratunkat. Ha átlépünk mindenkin és csak a pénztől vagy lustaságtól hajtva cselekszünk akkor nem.

De unalmas már ez a téma is...

Determinizmus?

egyiptom megboldogult mesterei hajdanán azt merték megjegyezni (már nem tudom hol olvastam): we live in the past.

amúgy bungle anyagát nézzük több értelemben is így van:)

"Scientists have discovered that there is a tiny 80 millisecond lag between the external reality and your brain processing the information. This time is slightly longer than a blink of an eye. Scientists compare this to the way live television is not really live but rather on a shot delay so there can be time to edit anything inappropriate (like wardrobe malfunctions)"

http://www.salk.edu/news/pressrelease_details.php?press_id=31

Mátrix? :)

"első lépésben pontosan kellett volna definiálni a "szabad akarat" fogalmát, mert ennek hiányában teljesen felesleges bármit is kutatni, vagy beszélni (vitázni?) róla
de a "tudatos választás" is több módon értelmezhető"

teljesen jogos:)

http://en.wikipedia.org/wiki/Psychohistory_%28fictional%29

de :P

Létezik, más kérdés hogy mindig akarunk-e/érdemes-e vele élni. :D

első lépésben pontosan kellett volna definiálni a "szabad akarat" fogalmát, mert ennek hiányában teljesen felesleges bármit is kutatni, vagy beszélni (vitázni?) róla
de a "tudatos választás" is több módon értelmezhető

Dan Ariely két előadását ajánlom megtekintésre (magyar felirat választható), kísérleteinek eredményei nagyon elgondolkodtatóak:
http://www.ted.com/talks/dan_ariely_asks_are_we_in_control_of_our_own_decisions.html
http://www.ted.com/talks/dan_ariely_on_our_buggy_moral_code.html

a Dan Ariely néhány könyve fent van a neten, érdemes őket elolvasni.

Vicces, amikor az agy megpróbálja megérteni saját működését.

Hogy közelebb kerüljünk kicsit a mindennapokhoz, nézzünk életszagúbb példákat.
A kognitív disszonancia elméletét Leon Festinger alkotta meg. Ennek egyik megfogalmazása, hogy ha ellentmondást észlelünk gondolataink és cselekedeteink között, akkor az feszültséget kelt bennünk, és igyekszünk az ellentmondást kiküszöbölni. Ennek legismertebb példája La Fontaine A róka és a szőlő című meséje, amelyben a róka, mivel nem éri el a szőlőt, azt kezdi gondolni, hogy az biztosan savanyú. Festinger egyik izgalmas kísérletében egy világvégét váró szektát vizsgált beépített emberei segítségével. Amikor a világvége a megjósolt időben nem következett be, a szektagatog hite nemhogy megrendült volna, hanem még jobban megerősödött.
Számos különböző vizsgálat közös vonása, hogy ha sikerül rávenni az embereket arra, hogy olyat tegyenek vagy mondjanak, amivel korábban nem értettek egyet, tettük hatására megváltozik a dologról alkotott véleményük. Az ember tehát önigazoló módon működik. Hinni kezdünk abban, ami szerintünk jó indoka lehetett cselekedetünknek. Mi több, úgy emlékszünk majd, hogy pontosan ezért is tettük meg.
Párkapcsolatokban mindennapos, hogy mondjuk a férj munkahelyi feszültségei miatt ingerült a feleségével, de ezért aztán nem bocsánatot kér, hanem felesége kritizálásával keres igazolást durva viselkedésére. Mivel eredendően mindenki abból indul ki, hogy ő rendes, becsületes, udvarias ember, ha mégis kijön a sodrából, akkor annak oka nem ő, hanem a másik kell legyen. Több ilyen eset után kezd hinni abban, hogy őt otthon folyton idegesítik.
Ha mondjuk a férj megcsalja a feleségét, hirtelen úgy fogja érezni, hogy ő évek óta szexuális deprivációban élt, vagyis a kaland "járt neki". A férj tettéhez "igazítja" kapcsolatuk történetét. A kognitív disszonancia jelensége nem tudatos torzítás, hanem ez az ember működési elve.

Chun Siong Soon és munkatársai 2008-ban még meglepőbb eredményt közöltek. Vizsgálati személyeiknek annyi volt a feladatuk, hogy két billentyű közül időnként nyomják meg az egyiket. A feladat egy egyszerű akarati döntést igényelt, hiszen el kellett határozniuk, melyik billentyűt nyomják meg. A döntés pillanatában az előttük lévő képernyőn a folyton változó betűkből megjegyezték, éppen melyik volt látható. A kutatók ebből tudták, mikor született meg az akarati döntés. A vizsgálati személyek agyi aktivitását képalkotó eljárással (fMRI-vel) rögzítették.
Az adatok elemzése szerint a tudatos döntés pillanata előtt az agy már hét másodperccel korábban eldöntötte, melyik gomb lesz megnyomva. Vagyis, amikor a vizsgálati személyek úgy érezték, éppen eldöntik, melyik gombot nyomják meg, valójában értesültek arról, hogy hét másodperccel korábban az agyuk melyik gomb megnyomása mellett döntött.
Az "akarat" tehát agyunk elindított viselkedésprogramjának a tudomásulvétele, a tudatos döntések pedig inkább "tudatosult" döntéseknek nevezhetők, hiszen nem a tudatunkkal döntünk el valamit, hanem a tudatunkkal csak észleljük az agyunk mélyebb rétegeiben lezajló döntéseket.
Képzeljünk el egy focimeccset, amelyet egy riporter közvetít. A pályán zajlik a meccs, a riporter pedig kis késéssel kommentálja, mi folyik. A riporter a tudatunk, a futballisták pedig agyunk cselekvő része. Nem a riporter határozza meg, mi történjen odalent a pályán, hanem fordítva: a játék határozza meg, mit mond a riporter.
Józan ésszel nehéz is hirtelenjében felfogni, mit gondoljunk ezek után az emberi felelősségről, akaratról, önismeretről, önirányításról. Az akarat trónfosztása alapjaiban kérdőjelezi meg az egész spekulatív pszichológiát.

Még egy írás erről:

Benjamin Libet az 1980-as években meghökkentő vizsgálatokat végzett, amelyek alapjaiban rendítették meg az emberi viselkedésről alkotott elképzeléseinket.
Egyik kísérletében a vizsgálati személy egy számítógépes órát figyelt, és ha a személy úgy döntött, hogy megmozdítja az elektródával felszerelt ujját, akkor megjegyezte az akarati döntés születésének időpontját. A fejéről elvezetett EKG-n azt figyelték, agyában valójában mikor kezdődik el a mozgás idegi folyamata. Az ujjról elvezetett inger pedig arról tudósított, mikor történt meg az izom-összehúzódás.
Az eredmények szerint a vizsgálati személyek agyában, mielőtt még bármit is akartak volna, már legalább 300 ezredmásodperccel korábban elindult az ujjmozdítás agyi folyamata, majd a mozgásszerveződés egy pontján a vizsgálati személy úgy érezte, "meg akarja" mozdítani az ujját, amely 200 ezredmásodperc múlva meg is mozdult. Az eredmények közlésére óriási ribillió támadt, hiszen szertefoszlott a szabad akarat évezredes illúziója. Az adatok ugyanis egyértelműen azt bizonyítják, hogy cselekedeteinket nem a tudatos akarat indítja el, hanem a tudatunk csupán detektálja a már elindult cselekvést. A tudat tehát nem elindítója, hanem megfigyelője a cselekvésnek. Amikor úgy érezzük, hogy éppen meg akarunk tenni, ki akarunk mondani valamit, az már javában történik. A tudatnak egy lehetősége van, ha időben "észbe kap": megakadályozhatja a cselekvés kivitelezését.

Mindjárt folytatom...

En mindig is ezzel a tudattal eltem. Megmagyaräzhatatlan. A szabad akarat egy illuzio, ami az elet resze valahogy. Mindenki ezzel el, nem tehetünk ellene tulajdonkeppen semmit. Aki a fizikai törvenyeket elfogadja, annak az is a napnäl vilägosabb kellene lennie, hogy bonyolult vegyületek is leteznek: ember pl. S hogy mocorognak ezek a vegyületek? Vegyülgetnek stb... Következtetes: az elet egy lejtön legurulo golyo. Tehät az idö is illuzio. Az egesz sztori az elsö pillanattol kezdve le van jätszva. Probäljätok ilyen beällitodässal nezni a vilägot, s embertärsaitok szänalmas kepeszteseit! Mulatsägos, neha szivbe markolo de leginkäbb mint feljebb is emlitettem: szerintem szänalmas. Nos en is egy vegyület vagyok, s ebben az ertelemben fel is vagyok mentve büneim alol: miert nem csinälok munkaidöben semmit, csak kommeltelgetek... Nem tehetek rola: a termeszet törvenyei iränyitanak :)
A veget elhülyültem, de abszolut igy lätom a vilägot.

"Az 1980-as évek elején Benjamin Libet, a San Francisco-i Kalifornia Egyetem elektroencefalográfiával (EEG) vizsgálta az ujj mozgatását megelőző agytevékenységet és az úgynevezett készenléti potenciált (RP). Munkatársaival arra kérték a résztvevőket, hogy egy óra számlapját figyelve jegyezzék meg, mikor jutnak el arra az elhatározásra, hogy az ujjukat megmozdítsák. Libet átlagosan 200 milliszekundumos késleltetést észlelt a kényszer és maga a mozdulat között, az EEG-ben azonban felfedett egy jelet is, ami még ennél is korábban - átlagosan 550 milliszekundummal a cselekvés előtt jelentkezett. Ezt nevezték el készenléti potenciálnak, amit a szabad akaratra mért csapásként értékelték, mivel ez ebben a formában arra utal, hogy az agy jóval azelőtt felkészül a cselekvésre, mielőtt tudatába kerülnénk a mozgási kényszernek.

Ebből arra következtetett, hogy nem tudatosuló folyamatok irányíthatják cselekvéseinket, még akkor is, ha úgy érezzük, tudatosan kezdeményeztük azokat."

www.sg.hu/cikkek/91415/nem_all_a_szabad_akarat_utjaba_az_agy

Talán?

De

Nem.