Na igen, meg talán ezzel megelőzhető ugye egy hosszadalmas jogi procedúra, ami esetleg szerződés nélkül jöhetne szóba. ( Az imént arra gondoltam amúgy, hogy ha pl. X év után lebukik az egyik fél, hogy szerető, miegymás, akkor le lehetne papírozni, hogy neki kell mennie, de a szenvedő alanyt különböző jogok illetik meg emiatt, mivel az embert ilyenkor ugye nem kis sérelem éri, persze feltéve, ha van érzelme a másik iránt. )
Lehetne, de ahogy a cikkben is, meg a 101-es kommentben is van, nem érdemes. :) Arra az esetre kell egy olyan kitétel hogy mindenki viszi a saját cuccait, ha vége a házasságnak, ennyi. :) Pont az a lényege hogy senki nem lesz kisemmizve.
Csak, hogy kerek legyen a mondat vége: ". Nekem egy esküvő legyen hangulatos, elegáns, és ne a templomról meg a bérelt busszal érkező részeg rokonok ihajcsuhajozásáról szóljon." :D
Ezen az elven hetente lehetne beleírni dolgokat ugye a szerződésbe, ami éppen a feleknek eszükbe jut.
Aztán meg lábujjhegyen mászkálni egy kapcsolatban, hogy hujhh, mikor teszek rosszat és kerül az orrom alá 16 paragrafus, ami alapján ki leszek semmizve? Aaaaaa :-/
Miért, mi történt, találtak Tom Cruise-nak egy menyecskét?
("Azt állítja egy napokban megjelenő könyv, hogy Tom Cruise már a harmadik legfontosabb személy a szcientológiai egyházban, és ha ez nem lenne elég, küldetése is van neki: azért van a bolygón, hogy megvédjen minket az idegen lények támadásától. Erre, mármint az invázióra, az elkövetkezendő egymillió évben kerül sor, Cruise világmegváltásról szóló szerződése természetesen a teljes időtartamra szól, megnyugodhatunk." http://index.hu/kultur/mozi/2013/01/19/tom_cruise_igy_orult_meg_teljesen/ )
Bohóckodást nem az egész dologra értettem, hanem a mikéntjére. Meg arra reagálva, hogy "minek a papír meg az akármi, ha úgyis szeretitek egymást", akkor ilyen szemszögből csak bohóckodás az egész. Szerintem is kell valami ünnep rész, ha már esküvő.
Az egyházi esküvő témához: Ez azért a családok beállítottságán is múlik, nem csak a fiatalokon. Vannak, akik azért tartják meg az egyházi esküvőt, hogy ne kelljen egy életen át hallgatni miatta a rokonokat (akikért tulajdonképpen az egész hercehurca jórészt van).
Valóban van az esküvőnek egy lényeges jogi, adminisztrációs része (ugyanúgy mint ahogy az élet többi, fontos eseményének, a születésnek, halálnak, stb. is van), de nem ez a lényeg benne, hanem hogy valaki azt az elhatározását, hogy egy másik emberrel köti össze az életét, nyíltan, hivatalosan is felvállalja az összes többi ember előtt. Ez tulajdonképpen egy gesztus a párja felé, hogy komolyan gondolja a dolgot. Ilyen szempontból nem "bohóckodás" esküvőt tartani, ezt az elhatározást a rokonokkal, barátokkal megünnepelni, mert ez az egyik legfontosabb döntés egy ember életében. (Illetve ennyi erővel minek bármit is megünnepelni...)
Más kérdés, hogy esküvőt nem fél év járás után kell tartani, hanem minimum pár év együttélést követően, amikor valóban megismerhették már egymást annyira a felek, hogy biztosak legyenek a dolgukban.
Elsőre a szívemre hallgatva azt mondanám, hogy nem. De ha mondjuk két már vagyonnal rendelkező felsőközéposztály, vagy felső tízezerbe tartozó emberre gondolok, akik az elittárson találtak egymásra, és fontos nekik, hogy a 100ezres dizájnszéket ki vitte a közös házba, akkor azt mondom, hogy igen kell a házasági szerződés. Ha arra gondolok, hogy hány válás végződött úgy, hogy a lakást lefelezték, és egymás agyára mentek még 10 évig, vagy netán apu bedühödött és kettévágta a szekrényt, hogy nesze akkor a fele a tiéd, akkor azt mondom kell a házassági szerződés. Ha netán olyat írnak bele, hogy ki mikor viheti a gyereket, akkor talán. Ha abba gondolok bele, hogy a gyereknek mi a jó, akkor nem biztos hogy szerződés kell. Ha romantikusan nézem a házasságot, hogy azért veszem el a nőt, mert szeretem, és vele akarom leélni az életemet, akkor nem kell, mert elveszi a szépségét a szerződés. Legalábbis biztos nézett volna nagyot a feleségem, ha azt mondom, gyere előbb ezt aláírjuk, aztán mehet az igen-igen.
Na szerintem nem kell, de nem mondom azt, hogy hülyeség, adott esetben, kellhet is akár.
Ami viszont másik kérdés, kell-e esküvő egyáltalán, vagy mondjuk kell-e egyházi esküvő, amikor úgyse tartják be az emberek a holtodiglan-holtomiglant, és amúgy nem is vallásosak. Ez is megérne egy misét.
Szerintem meg a vallási része is ugyanez, csak ott nem a jogszabálynak akar eleget tenni, hanem egy másik könyvnek. :) Teljesen mindegy minek hívjuk, meg akar felelni mindkét oldal egy feljebb való valaminek. Viszont az érdek közös: a szerelem. Mindjárt elbőgöm magam miket írok. :DDD
"bár az élet persze sokféle koreográfiával dolgozik" - hát erről van szó. :) Én is pont ezt mondom.
A szerződés nem a bizalom hiánya, egyszerűen mindennel kell kalkulálni, ahogy te is írtad hogy nálatok is megoldható, ha mégse jön össze. Annyiféleképpen alakulhatnak a dolgok, még a legbiztosabb vasbizalommal rendelkező valaki sem láthatja mi lesz 40 év múlva... Egyszerűen lehetetlen, hiába vagytok mintapár, mintabizalommal. És ez meg nem hívő-nem hívő esküvő kérdése, mindkét oldalon vannak kakukktojások. Abból senkinek nem származik baja ha ír egy kitételt hogy "mi van ha...". Maximum soha nem veszitek elő, ennyi.
Akkor én nem hívő kérdezhetem, hogy minek az "áldás"? :)
Azért nem lenne egyszerűbb ketté venni a dolgokat, mert a házassággal részesülsz bizonyos dolgokból. Régen is így volt, csak ahhoz hogy ezekből a dolgokból biztosan részesülhess, le kellett fektetni szabályokat. Ezeket hívjuk ma jognak, és hogy ez biztosan működhessen kell a papír... Régen is működött gondolom papír nélkül, de a lényege ugyanez volt, ma csak átláthatóság kérdése az egész, nem elég a "bemondásos" módszer, hogy márpedig ő az uram.
Kezdünk elbeszélni egymás mellett, és emiatt gondolom, hogy egyszerűen tisztába kéne ezt tenni.
Egy hívő ember számára (akármiben is hisz, akárhová tartozik vagy nem tartozik) a házasság jogi része egy "állampolgári feladat" egy aláírás és nem több, csak ahhoz kell, hogy az emberi társadalomban is helyükön legyenek a dolgok, és ennyi. Nekik a "házasság" szó nem ezt a jogi izét jelenti, hanem egy szakrális valamit, most egyszerűsítve legyen ennyi. Magát komolyan vevő hívő ember fejében ha IGEN-t mond, akkor meg se fordul, hogy abból valaha NEM is lehet, bár az élet persze sokféle koreográfiával dolgozik. Ha mégis NEM lesz valahogy, az is megoldható, csak nem egyszerű (főleg lelkileg).
A nem hívő emberek nagy részében - nekem úgy tűnik - valahol mégsincs meg ez a fajta bizalom a házasság irányában, és emiatt szerződést is kötnének, viszont a szakrális része érthető módon már nem érdekli őket, és ezzel nincs is baj. Őszerintük minden más handabanda, a "házasság" az aláírást jelenti. (Sokan mondjuk, és főleg nem hívők, emiatt szerintem joggal hivatkoznak arra, hogy "minek a papír?" De ez is csak az én véleményem.) Az ő dolgaik rendezéséhez ott a szerződés, ha nincs, az is megoldható, csak nem egyszerű (főleg jogilag).
Valahol szerintem ez a két dolog nem ugyanaz, de nincs rá két külön szó. Mások esetében semmivel sem tartom rosszabb kapcsolatnak a nem egyházi házasságot az egyházinál, mindenki úgy dönt, úgy él, ahogy akar, de az én szememben mégis más. Nekem nem volna elég egy polgári dolog, mert hívő vagyok, de elfogadom, hogy másnak meg a templom nem hiányzik, de nagyon is fontos a hivatal. Nem lenne egyszerűbb valahogy két külön házasságfogalmat kitalálni erre?
És ezzel nyilván nem azt mondom, hogy ne lelki okokból köttessen egy házasság, csak szerintem jogi oldal nélkül nem igazán lehet házasságnak hívni, hiába vagytok mintapár és szeretitek egymást. Azt templom és anyakönyvvezető nélkül is lehet.
Ha lelkiismeretből akarsz házasságot kötni, akkor aztán tök mindegy hogy mivel van kiszínezve, unikornisok is lehetnek benne. Az még nem lesz házasság. Ennyi erővel minden nemű szertartás nélkül is le lehet egymás mellett élni egy életet, ehhez viszonyítva a templom is egy bohóckodás, mer minek ha szeretitek egymást, annak is elégnek kellene lennie. De ha jogi útra is akarod vinni az ügyet, ott márpedig teljesen helyénvaló egy írásos szerződés. Ne kerüljön rá sor hogy elő kelljen venni, de jó ha van.
A polgárinak sem a "lényege" a szerződés, ott is ugyanúgy szerelmen meg stb alapszik a dolog, csak nem mindenki akar templomban (is) házasodni.
Én pl baromira nem akarok templomban (most bizonyára meglepődtetek :DD) parádézni. Sőt még habosbabos ruhát sem akarok, meg idióta lakodalmas játékokat sem meg vonatozós táncot. Aki el akar rabolni, meg sóval etetni meg mittomén milyen marhaságok mennek, azt kivágom. :D Nekem egy esküvő legyen hangulatos, elegáns, és ne a templomról meg a részeg rokonok ihajcsuhajozásáról szóljon.
Hát pont ez az!
Lelkiismereti szerződés van, úgy ahogy írod (bár korántsem a pokoltúl való félelem a mozgatója, de most ez mindegy), és ha nem lennének polgári törvények és jogrendszer, akkor nem is érdekelne a "polgári" része, nem is kötöttem volna meg.
A "polgári" esküvő meg persze hogy lehet, és legyen is szép és megható és őszinte, és annak a lényege meg legyen egy szerződés. Éppen így gondolom: ha az nincs, AKKOR nem ér szinte semmit, mert nincs mögötte tartalom, csak egy buli.
Pedig a "szakrális" házasságnál (és minden egyébnél) is van kitétel a "szerződés" megszegésére: pokol. :)
Egyébként meg valóban, mindenki válassza amelyiket akarja, de ha valaki csak templomit akar, akkor azt jogilag ne kössön és ne tekintsék jogilag házasnak ennyi erővel. :) De szerintem egy polgári esküvő is lehet ugyanolyan őszinte, és valódi, csak nem mindenki vallásos ugyebár. :)
Pedig úgy kéne, és voilá! nincs több értetlenkedés. Szerintem ez az egész nincs, nincs ilyen, hogy házassági szerződés. Szerződés van VAGY házasság, és mindenki válassza azt, amelyik neki tetszik és písz és satöbbi, és ráadásul nem volna egyik sem feljebbvaló a másiknál. De akkor ezek szerint itt még nem tartunk, mer' izgalmasabb "odafönt" egymás torkát harapdálni kölcsönösen, szokás szerint. :-)
Anélkül, hogy nagyon félre kívánnám terelni a témát, ez csak az én véleményem nem több.
Van szerintetek egyáltalán értelme házasságot kötni valamiféle hit vagy szakralitás vagy ilyesmi nélkül? Ún. polgári esküvőn konkrétan semmi sem történik - kivéve ha direkt kéritek - csak egy aláírás, semmi ígéret vagy fogadalom kitartásról és kölcsönös tiszteletről, szeretetről még a legnehezebb szitukon keresztül is, stb. A Ptk. közben asszem mostanra már teljesen egyenértékűként kezeli a regisztrációt a házassággal, tehát ilyen értelemben semmi értelme. Sok pár meg hüledezik, hogy ha templomi esküvőt akar,akkor ott elvárásokkal találkozik, és igen, ott pedig már lelkiismereti kérdést csinálnak ebből, akár tetszik, akár nem.
Egyik fekete-fehérre egyszerűsített példa: kijöttök az esküvőről, párod fejét beveri egy tégla, és egy nyáladzó idióta lesz egész életére. Jog szerint csinálj amit akarsz,tedd be otthonba aztán csá vagy maradj vele, te dolgod, lelkiismereti alapon meg éppen most mondtad ki, hogy kitartasz mellette halálig, ezt dobta a gép, így fogsz kitartani mellette, mert talán még egy árnyalatnyit komolyan is gondoltad, hogy szereted.
Baromira összekeverik ezt a kétféle házasságfogalmat, és nem is annyira a hivatalok és a vallások, mint az emberek. Hittel kötött házasságban nincs, nem lehet értelme szerződésnek (még akár a polgári esküvőnek se sok), polgári értelemben meg tök felesleges a templomi cécó és az összes haccacáré, és a legtisztább ügy a szerződés. Néha nem értem minek keverni ezeket, de hát sokfélék vagyunk.
Idézet a cikkből:
"Az amerikai sikersztori, amikor a feleség több millió dollárt kap azért mert a férje megcsalta. Ilyen hazánkban nincsen, nem lehet olyat beleírni a szerződésbe, hogy ha a válás bármelyik fél hibájából jön létre, akkor mennyi bánatpénz jár a másiknak.
Válásnál a bíróság nem vizsgálja, hogy kinek a hibájából ment tönkre a házasság, ez nem releváns információ a bíró számára, őt mindössze az érdekli, hogy az öt kérdésben valamilyen döntés szülessen. Nem kell bizonyítani, hogy a másik fél csalfa volt, és hogy hány szeretőt tartott, ezek ugyanis elsősorban érzelmi, nem pedig jogi kérdések. Ha mégis rendelkezünk egy ilyen szerződéssel, akkor a bíróság állásfoglalása az volna, hogy ha a másik fél önként teljesít, akkor rendben van, de ők nem kötelezhetik rá. Amerikában szokás az is, hogy bizonyos együtt töltött idő után egy előre meghatározott összeg jár, itthon ilyenek sincsenek."
Szerintem igen, szükséges. Én ha lesz valamikor ilyesmi szerződésem, külön beletetetném, hogy a hűtlen fél az esetleges közös vagyon 40%-át viheti csak, illetve házastársi tartásdíjat senki nem fizet senkinek.
Könyvelő a spájzban, vízóraleolvasó a fürdőszobában, ügyvéd a garázsban, ha hirtelen jogi segítségnyújtás kéne a házasélethez...nem csoda, ha sokan arra panaszkodnak, hogy összezsugorodik a személyes terük. :D
Opsz... Na, látod, ezt is bele kéne foglalni valami jogi szerződésbe, hogy a nők - bár kisebb testfelületűek - de elidegeníthetetlen joguk órákig csorgatni magukra a melegvizet. :D
Teljesen egyetértek, sajnos sok nőre ugyanúgy igaz ez. :(
Azt kéne szerintem megérteni, hogy a nők és a férfiak nem valami teljesen különböző gondolkodásmódú, külön bolygóról jött teremtmények, akik soha nem érthetik meg egymást. Mindenki ugyanúgy ember, ugyanúgy vannak előnyös meg kevésbé elviselhető tulajdonságai, alapvetően mindenkinek ugyanazok a céljai, ugyanúgy lehet áldozat, vagy válhat bántalmazóvá, kizsákmányolóvá, léphet más tyúkszemére. Ha valaki eleve úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy azt lesi, a másik mikor tesz valami olyat, ami neki nem tetszik, hogy utána elégtétellel mondhassa, hogy "lám, én megmondtam, hogy a nők/férfiak ilyenek meg olyanok", akkor bele se kezdjen az ismerkedésbe. A másik az, hogy nő és nő, férfi és férfi között sokszor jóval nagyobb különbségek vannak, mint általában a különböző nemű emberek között, mindkét nemben van "ilyen" is, meg "olyan" is.
"tökéletes vagyok, hozzám csakis tökéletes nő illik"
Nyomtan neked egy like-ot, de azt meg kell jegyezni, hogy a másik oldalról is igaz ez. Borzalmas személyiségű és/vagy bűnronda nők tömegei várják a fehér paripán érkező lovagot, holott inkább szívlapátot érdemelnek. :-)
Teljesen igaz. Szerintem a házasságok / párkapcsolatok elmérgesedésében, tönkremenetelében nem elsősorban az anyagi különbségek és a haszonszerzési vágy játszanak szerepet, hanem az, hogy a legtöbb ember meg sem próbálja megismerni a saját valós (!) igényeit, ami alapján párt kéne választania, illetve a másik valós (!) énjét sem, hanem egy idealizált képet próbál magára és a párjára is ráerőszakolni. Csak a valóság ugye előbb-utóbb szétfeszíti az illúziókat...
Eleve ott már mindkét féllel komoly gondok vannak, ha annyira hagynak elmérgesedni egy viszonyt, hogy a pár egyik (vagy mindkét) tagja bosszúból tönkre akarja tenni a másikat, akit egyszer állítólag szeretett... Elválni is lehet békésen, intelligensen.
Háhháá... Úgy tudtam, hogy ezzel néhány "tökéletes vagyok, hozzám csakis tökéletes nő illik"-téveszmében élő pasinak fogok a lelkivilágába gázolni, amelyik nem érti, hogy miért csak pénzzel tud csajozni. :D Egy percen belül meg is jött az első dislike. Fáj az igazság, picim? Hát, ez egy ilyen kemény világ, béjbi. :D
Igen, az embernek tudnia kell mit akar, mikor akarja, mi, mivel jár, de a tapasztalás útján meg kell fizetnie a tanulópénzt, hogy megismerje önmagát és a világot.
Erre nagyon egyszerű a megoldás, leírtam a hasonló témájú korábbi posztnál is: nem a vagyont fitogtatva kell csajozni, és akkor szépen kiderül, hogy mire elég az illető személyes vonzereje, humora, intelligenciája, stb...csak amire az elég, az általában nem felel meg a férfiaknak. :) (Ha viszont "jó nőt" akar valaki, ahhoz fel is kéne tudni mutatni valamit... Persze nyilván egyszerűbb ezt pénzzel megpróbálni megoldani...de akkor meg ne sírjon a szája az illetőnek, ha csak kurvát kap érte... Ennyi.)
A legősibb szakmát űző üzletasszonyoknál egyébként eleve tisztázott mi, mennyibe kerül, ideális választás annak, aki nem akar árukapcsolással olyan szolgáltatásokért is fizetni, amit nem kér.
Ismert tény az is, hogy a párkapcsolatok jelentős része a hétköznapi életvitelben előforduló, apróbb különbségek miatt megy tönkre (ami ugye a váláshoz, illetve az ahhoz kapcsolódó pénzügyi problémákhoz vezet). Tehát az igazán előrelátó párok összeköltözés előtt közjegyzővel hitelesített jogi szerződésben fektetik le a WC deszka le-/felhajtására, a fogkrémes tubus nyomási pontjára, a mosogatási rendre, a reggeli szexre, a szennyes ruha tárolási helyére, a franciaágyon elfoglalt térrész méretére és a macska alomtálcájának takarítására vonatkozó szabályokat.
És akkor a csokoládé- és italkészletek feletti felügyeleti jogról még nem is beszéltünk... :D Tulajdonképpen mindenki jobban járna, ha pénzügyi tanácsadó cégek közvetítenék ki a párok tagjait egymásnak, akik bonyolult algoritmusok segítségével kiszámolnák, hogy kivel jár anyagilag a legkevésbé rosszul az illető, ha esetleg 10 év múlva megunja a párja a Donald kacsás rágókra költött összegek havi átlagfizetéssel és rezsihozzájárulással súlyozott leosztását, és elválnak...
Vagy tulajdonképpen ki is lehetne b*szni az ilyen embereket remetének a pusztába. :D
Elvált Barbie extrákkal
- Barbie babát szeretnék venni.
- Milyet parancsol? Van görkoris Barbie 19,99 dollárért, strandra menő Barbie 19,99-ért, fodrász Barbie 19.99-ért, és van elvált Barbie 260-ért.
- Ez miért ilyen drága?
- Azért, mert az elvált Barbie-hoz jár Ken háza, Ken kocsija, Ken hajója és Ken bútorai!
Általában a nő kap mindent, gyerek, ház stb. Úgyhogy ha csak nem ők a milárdosok, akkor nem erőltetik.
:D Lassan már ott tartunk, hogy ha valaki arra vetemedik, hogy egy másik emberrel hivatalosan is együtt akar élni, akkor külön könyvelőt kell tartania a spájzban, aki követi, hogy hány Donald kacsás rágót vett ő az igen kimondása utáni másodperctől fogva, és hányat a másik. Valamint minden párizsiszeletet vágjunk ketté, és nyomjunk billogot a saját felünkre, nehogy elharácsolják tőlünk, ha a reggeli kávé(beöntés) után hirtelen válásra kerülne sor. xD
Nem, ezt az elején kell leszögezni egyszer, azt, hogy minden esetben, úgy értem minden párra vonatkozóan. Itt következményeket anyagi jellegűnek gondoltam bontóper során. Más a szerelem és más a házasság. A kettő nem volt mindig közös halmaz, pláne a régi időben nem volt az, ahol a vagyon házasodott a vagyonnal.
De akkor meg úgy kellene élni a házasságban, hogy ha valamelyik fél rosszat tesz, annak következményei lesznek jogilag is? Áááá, ez nem fair szerintem, így élni, vagyis én ilyenbe nem vinném bele a partneremet.
Pl. eltelik 10-20 év, anyu-apu szerelmes lesz, aztán válni akar, új életet kezdeni azt még pereskedjen is.. - felesleges hercehurca, jogi procedúra. 2 ember addig legyen együtt, ameddig minden oké és szeretik egymást. Szerintem.
És ha már van gyerek (vagy gyerekek), akkor nekik is külön kasszáról veszik majd a mindenféle dolgokat meg kaját meg ilyeneket, ami kellhet neki(k)? Meg abból mondjuk nem lenne összeveszés, az egyik vesz neki vmi drága cukrot vagy ajándékot, a másik meg nem tud? Vagy akkor a gyereknél értelemszerűen számoljunk közös kasszát?
A házasságkötés maga is egy szerződés, tanúkkal, amit anyakönyvvezető előtt írnak alá, nem érzelmi, hanem jogi kategória. A házassággal egyben vagyonközösség jön létre, le kellene szögezni a szerződésszegés és -bontás estére is teendőket, minden esetben és automatikusan.
Érdekes kommentek vannak, kb mintha nem is lett volna komoly kapcsolata pár embernek.
Én 8 éve vagyok együtt párommal, most lesz esküvőnk. Mióta keresők vagyunk ki ezt, ki azt fizet, semmi fix. Ami marad az úgyis kettőnké, és megbeszéljük hogy mi lenne jó belőle. Ilyen egyszerű.
Ez a külön kassza nekem baromi önző, egocentrikus felfogásnak tűnik.
Ha pl én szeretnék vmi drágám dolgot úgyis megbeszélem párommal, nem számít hogy futna rá saját pénzből..
Oké, csak sajnos ezzel sokan nincsenek így a mai világban, sok a hiéna, akiket pusztán az anyagi haszonszerzés vezé- rel. Mondjuk a pasinak jobban megy, a csaj Tesco pénztárban ül, eleve nem kellene feltennie a kérdést, hogy: "lesz papír?" ( Majd ha esetleg a fickó felveti, mondhat igent. ) Értelemszerűen ez érvényes viszont.
Ha komádnak ilyen hobbija van akkor nem hiszem, hogy megijed egy válóperes papírtól. Felkér egy jó ügyvédet sztár gázsiért és lerendezi. Aztán tanul belőle.
Én csak a saját magam világából gondolva mondtam, amit mondtam. Én se vagyok milliomos és valószínűleg majd a párom sem lesz az.
Nemtom, nekem ez annyira alap. :) Meg ez a "felváltva" módszer is olyan természetes, néha az egyik fél vesz a másiknak valami apróságot (hús, medvecukor :D), másszor a másik. De nem az a jellemző, hogy komplett bevásárlásokat fizetünk ki akár egybe, akár felesbe. Szerintem ez teljesen működőképes más területeken is, nem csak kaja.
Az eredeti kérdésre már megtaláltam a választ a ben11 által belinkelt szerződés mintában (köszi neki ezúton is), azóta már Oci írására válaszoltam.
Van egy ismerősöm, aki kb. félévente vesz a világ különböző pontjain ingatlanokat. Ha mondjuk szerződés nélkül házasodik és megtartja az előbb említett hobbiját, az azért elég nagy szívás lehetne a számára (házasság alatt szerzett ingatlanok). Ilyesmire gondoltam, mikor Oci "Az, hogy ki mennyit keres időközben és mennyit visz haza az nem mindegy amúgy?" felvetésére reagáltam. :)
Ez így jó is. Ha az emberek kellően lojálisak és rugalmasak a másikhoz akkor ez működőképes lehet és tök jó. ;)
Csak sztem ez kevés kapcsolatban működik ilyen jól. Bár lehet én vagyok a tájékozatlan.
Mert azért néha "megbrenkósodnak" az emberek XDDD Ez mekkora duma. XD
Hát azok nem feltétlenül, alap esetben sztem felezős lenne, de az eredeti kérdésed az volt hogy szerződés esetén mi van, és a szerződés szerintem nem úgy működik hogy számbavesz minden egyes tárgyat, hanem általánosságban írja hogy a házasság alatt vásárolt/megszerzett cuccok maradnak a tulajnál. Esetleg a nagyobb értékű dolgokat, ingatlan hányadát meg ilyeneket belefoglalnak.
Jó, persze, te nem tartanál igényt rá, meg amikor szerelmetes az ember, akkor amúgyis ezt mondja. :) Kérdezz azért meg egy válóperes ügyvédet, mibe szokott átcsapni a pár éve még világraszóló nagy szerelem, tudnak érdekeseket mesélni! ;)
Most magamat idézem: "ha nem módosabb az egyik a másiknál számottevően."
Az, hogy alapból ez van-e vagy közben változik az már egy más dolog. Nem tartom normálisnak ezt amit írtál. Én pl nem tartanék igényt olyan dolgokra egy váláskor amik eleve nem voltak az enyémek. Lehet, hogy hülyeség ,de sztem így korrekt.
Kaja meg szintén. Mindenki megveszi ami magának kell (én nem veszek húst, ő nem vesz medvecukrot), és amit mindketten eszünk és alap dolog azt meg felváltva, mikor ki. :D
És egy autó, jacht, repülő, ilyesmi használati tárgy? :)
Na ez az, ott a 15 év, amikor is szerződés nélkül még a bajuszkötő is közös lesz. :D
Eszembe jutott az a fickó, aki válásnál megbrenkósodott és félbe vágta a házát. :D www.ize.hu/comments.php?post_id=2398 (Bár újra meg kell keresnem a videót, úgy látom).
Nemtom, nekem ez már bonyolult. Akkor havonta utalgassak közösbe, onnan el, stb... Egyszerűbb ha megbeszéljük hogy akkor havonta a közös számlák felét álljuk. Ilyen kisegítések meg persze bármikor lehetnek és vannak is, nem csak házasság alatt, de ezt is meg lehet simán oldani külön kassza nélkül.
Persze! De az is lehet egy "hibrid" megoldás, hogy a fix költségek, számlák, kaja felesbe. A többit meg magának aki amit szeretne. De sztem egy idő után úgy is össze kell forrnia a két dolognak mert azért vannak pillanatok amikor sz@rba kerül az egyik és segíteni kell a másiknak rajta. Mondjuk elveszti az állásást és hónapokig nem talál semmit. Akkor tuti egy kassza van nem?
Szerintem ez egy olyan dolog lehet, hogy ki alakul. De évek kellenek hozzá.
Különvagyonba tartoznak ajándékok is, meg használati tárgyak a házasság után is. Meg a különvagyon értékéből vásárolt cuccok. De az közös lesz 15 év múlva.
Szerintem nem mindegy. Pl. az egyik fél szülei gazdagok és valami drága dolgot ajándékoznak a gyereküknek. Vagy az egyik fél lényegesen többet keres, és vesz magának valami értékeset. Ha nincs szerződés, akkor ez elvileg közös tulajdon, válásnál a fele a másiké is, nem?
Úgy látom a ben11 által belinkelt mintánál, hogy ott ez le van védve:
"Amennyiben a szerződésben csak egyik fél szerepel szerződő félként a dolog kizárólagos tulajdonosává válik, az külön vagyona lesz és azzal, mind a házassági életközösség fennállta, mind megszűnése után szabadon rendelkezik."
Ez a közös kassza is egy romantikus dolog, meg bizalom stb, de nekem nem lenne képem más pénzéből költekezni, meg számolgatni hogy akkor abból az x összegből kb mennyi is az enyém. Külön kasszáról is lehet közös kiadásokat finanszírozni, és így mindeni azt vesz pluszba amit akar és ameddig a takarója ér. :D
XDDD Ez jó! Akkor előtte a kölök aztán papír! Már is kijátszottak. :)))
Pedig ha ilyen idős vagy akkor biztos védett vagy. Nem lesz gond a vagyonnal. ;)
Az, hogy ki mennyit keres időközben és mennyit visz haza az nem mindegy amúgy? Közös kassza?
Mondom ezt én mint hozzá nem értő szemlélődő.
Kb olyasmi lehet, hogy általánosan megfogalmazzák, hogy a váláskor lévő tulajdon hogyan legyen elosztva. Sztem ha 50-50 akkor az a korrekt ha nem módosabb az egyik a másiknál számottevően.
Ez hogyan működik, a házasság alatt folyamatosan toldozgatják a szerződést? Pl. a férj vesz egy autót, vagy a feleség szüleitől kapnak egy nyaralót, stb.?
Szerintem tök nomrális dolog egy ilyen szerződés.
A mai törvények azért inkább a nőnek kedveznek (még ha lehet is védeni sok dolgot, tehát az pl., hogy mindent visz az asszony, az egy óriási nagy téveszme, de ez most mellékes). Ráadásul az esetek 90%-ban éppen a nő ragaszkodik a házassághoz. A férfiak nagy része prímán elvan enélkül is.
Ezek után elég képmutató dolog elvárni a férfitól, hogy még szerződést se kössön.
Ha a nő erre azzal jön, hogy:
"nem is szeretsz igazán, mert már most a váláson gondolkodsz",
akkor lehet visszavágni azzal, hogy:
"ha igazán szeretsz, akkor nem is kell házasság".
Amelyik fél (akár nő, akár férfi) nem megy ebbe bele, az egyből felejtős. ;)
Szerintem egy házasságnak nem ezen kell múlnia. Ha az illető igazán szeret hozzám jön szerződéssel is, mert nem kérdés, hogy velem akarja leélni az életét. Ha meg vergődik, akkor el kell gondolkodni, hogy miért is nem tetszik neki a szerződés... valószínűleg azért, mert nem tervez hosszú távra, és csak bele akar próbálni a dologba.
Sok esetben pedig a szerződés nem csak a két szerződő félen múlik: pl. vannak olyan esetek, amikor a fiú/lány azért tehetős, mert a szülei éjjel nappal azért dolgoztak, hogy a gyereküknek mindene meglegyen. Ebben a esetben pedig akár egy élet munkája lehet oda egy válással szerződés nélkül.
De. Biztos. Pont ezért kell. Amúgy ha két ember igazán szereti egymást akkor még a házasság sem fontos. Anélkül is élhetnek éltük végéig boldogan bla bla bla...
Azt nem tudom, hogy jövőre mi lesz. Nem hogy 30 év múlva.
Ilyet szerintem csak az orákulum tud. :)
Szerintem egy pár évnek minimum el kell telnie ahhoz, hogy az ember egyáltalán házasodjon. Ha az alatt nem derül ki, hogy mennyire is szereti a partnere és mennyire bízik meg benne akkor az ne házasodjon.
Nem gondolom, hogy ez egy olyan dolog aminek kérdésnek kell lennie. Szerintem manapság ez már alap mind a két fél részéről. Ha az egyiknél nem akkor nincs házasság és pont.
Mindenki ezt mondja az elején... :) Ha meg úgyis bíztok egymásban, akkor ez a kis papír nem lehet akadály. Nem feltétlenül kell mindennek elromolnia, de ha mégis, akkor jobb tisztán látni.
Érdekes, hogy többnyire nők ellenzik. :) Pár vélemény tőlük:
"ha a baratom eloadna egy ilyet, en raboritanam az asztalt, az hetszentseg. :)"
"úgy vélem, ha valaki már az elején olyan "előrelátó", hogy mi lesz, ha elválunk, annak nem való a házasság. Csak az vágjon bele, aki 200 százalékban biztos a párjában! Az az igazi előrelátó, aki nem fog bele ilyen gondolatok után, mert az nem szívből teszi."
"bocs, de a csaj helyében (pláne, ha szerelmes), én is kurvára kiakadnék, mert ez azt jelenti, hogy te úgy mész bele az esküvőbe, hogy közben máris a váláson töröd a fejed. Nem azért fog kiakadni, mert el akarja lopni a pénzed, hanem azért, mert egyértelmű, hogy te nem szereted eléggé, nem gondolod komolyan ezt a házasság-dolgot."
www.funpic.hu/hu/kategoriak/demotivacios-plakatok/35241_?categoryId=9&position=&large=1