Ezt a hozzászólást, hsz-t (hsz-ként rövidítve talán magyarabb, mintha mindig kommentet írnék) lehet hogy csak azért írom, mert mostantól számítva végre van 13 óra pihenőidőm, és ettől boldog vagyok. Az az egy biztos, hogy komolyan gondolom.
Kifejezetten öröm így vitázni dolgokon, kicsit úgy érzem, hogy eléggé "egymásra találtunk" érdeklődésben, satöbbiben, mindenféle "hátsó" szándékok nélkül. :-)
Nagyon tisztelem a több megélt időből táplálkozó tapasztalatodat, mások ilyen tapasztalatát. Valahogy ezekkel próbálom kiegészíteni a saját kútfőmet, aztán meglátjuk mi lesz.
Lényegében csak ennyi. Ha már ilyen normálisan lehet dumálni, vitázni dolgokról, anyázás és fasisztázás, buzizás nélkül, az csak jó. :-)
(Megyek aluszni.)
Tartalak annyira intelligensnek, hogy megengedjek magamnak egy idézetet: "Őrült beszéd, de van benne rendszer", hozzátéve ugyanonnan, hogy: "Valami bűzlik (nemcsak) Dániában)", miközben nem egy ember kérdezi magában: "Lenni vagy nem lenni?" Hogy hívták azt a Trójai királylányt, aki mindent megjósolt, de senki nem hitt neki? Kasszandra?
Tudod mit? Legyen neked igazad, és én ne legyek a néhai leányzó reinkarnációja. Nézz kicsit keletebbre is, pl. Romániába, ott, a hatalmon lévők már nyíltan szemébehazudnak a választóknak. Nem számít sem írott, sem digitális bizonyíték. Van fotó, de: "Én ott se voltam". Választási eredmény? Legalább egy hülye libát, az államelnök lányát (lehet több is, de csak erről hallunk-olvasunk), és legalább két őrült nácit küldünk az Europaralellbe.
"Magyarország a magyaroké" - ez egy párt választási jelmondata, amit betiltottak. És kik tiltották be és miért? Azért mert ők nem érzik magukat magyarnak (mert másra gondolni logikusan nem lehet)? Akkor viszont jogos: ők nem érzik magukat magyarnak, mert ez a mondat bántja őket, viszont ennek ellenére mégis el tudják érni Magyarországon, hogy ezt a mondatot betilsák. Hát akkor meg nem a mondatnak van igaza, hogy miért nem "magyarok" döntenek ilyen és hasonló kérdésekben?
Elég érdekes ezt így is végiggondolni. Magyarország meg igenis a magyaroké: a munkáspárti magyaroké, a cigány, zsidó vagy arab származású magyaroké, az "ős-hős" magyaroké, a baloldali magyaroké, a jobboldali magyaroké.... ÉS: a velünk, közöttünk élő ténylegesen nem magyar kisebbségeké, akiket ugyanannyi jog illet mint bennünket. Így volna normális. És talán nem úgy, hogy mondatokon lovagolunk, és konkrétumok nélkül bélyegezzünk meg más pártokat, vagy hisszük el mások ilyen bélyegeit.
Furcsa, hogy bizonyos érdekek miatt hogyan lett a Fideszből is "szélsőséges" meg "uszító" párt. Pedig csak ugyanazt csinálják ugyanúgy, mint 10-12 éve. Konkrétan ez a párt kormánya vezette be az országban a holokauszt emléknapját. Ez a párt tud a soraiban egyedül fogyatékosokat is. Négyéves kormányzása során nem ért politikai inzultus egyetlen kisebbséget sem. Ezektől persze még nem ez a legjobb párt, mindenki döntser el ezt maga, de hogy kirekesztő-uszító-rasszista volna? :-)
Nagyon kis egyszerű politikai fogás befeketíteni a másikat, hülyeségeket végtelen mennyiségben sulykolni a sajtóban, stb. , viszont láthatóan működik. Sajnos.
Részemről meg nem sokra tartom se Fodort, se Dávidot. Ahol épp most tartanak, azt csak maguknak köszönhetik: volt alkalmuk és idejük bőven bizonyítani a lakosság előtt a rátermettségüket. Nem sikerült.
Ellenzék pedig mindig fontos, hogy legyen. Ezért jó, hogy már nemcsak két nagy és két kicsi pártról beszélünk, hanem többekről és többféléről. Bár biztos egyszerűbb volna egy örökös balliberális felállás, csak nem biztos hogy az az országnak megérné. 8 év alatt is mennyit fejlődtünk...öröm nézni...
Szóval továbbra sem érzem, hogy bárkinek bármitől félnie kéne, hacsak nem a munkanélküliségre gondolunk.
Ez az ország szétesett darabjaira az irányítés terén. Az egyetlen dolog ami összetart mindenkit a helyhezkötöttség. Ha maradni akarunk és jól élni, félre kell tenni mindent és szembeszállni az irányítókkal. Új rendszer, új szervezeti felépítés... értelmi és nem fizikai háború kell. nulláról az egészet teljesen másképp sos felépíteni. Addig nem lesz csak romlás. Az embereknek ezt fel kell ismerniük és össze kell gyülniük és együtt végigcsinálni egy emberként.
Peace.
Kedves kotta, igazán nem kell félni? Mégis, szerinted mit takar az, hogy "Magyarország a magyarok-é"? Csak az övék és senki másé. És ki mondja meg, ki a magyar? Igazán örüljünk? Ha van ismert politikus akit sajnálok most, az Fodor Gábor és Dávid Ibolya. És a Fidesz ilyen (óriási) méretű győzelme nem rejt veszélyeket? ha most lennének a parlamenti választások, ott is ez lenne az eredmény. Ellenzék pedig kell, hogy ne legyen, ne lehessen, diktatúra.
A "nemzeti" és a "szocializmus" szavak külön-külön szépek, de együtt...? Szerintem csak a lépes méz, vagy mézes lép - ahogy tetszik -, amivel megfogják a madárkát.
(Egy ismét erősen "szerintemes" vélemény. Mert miért ne.)
Morvaitól, Jobbiktól egyszerűen nincs mit félni. Kormányt alakítani többségiként szinte biztosan soha nem fognak. Jelenlétüknek és a rájuk adott szavazatok arányának viszont erős jelentése van (továbbra is hangsúlyozom: aki gyűlölettel, üldözéssel, félelemmel riogat, az abszolút nem reális, és csak valami célja van ezzel).
Bárhol a világon erőssé vált a tévesen liberálisnak hívott, valójában durván kirekesztő és öncélú irányzat, ott hihetetlenül új erőre kapott a nacionalista, sőt soviniszta, és akár szintén kirekesztő nézetek mindegyike. Ok-okozat. Véletlenek ilyen szinten nincsenek.
Én speciel örülök a Jobbik és az SZDSZ ilyen eredményének. Akárki akármit magyaráz (mint tudjuk (ha éppen nem a baromira színvoltalan és elfogult Bolgár Gy-t és hasonszörű társait hallgatjuk) h az országban továbbra is baloldali sajtófölény létezik), rassziszmustól semmit sem kell félnünk. Viszont van esély egy tényleg nem kétpólusú, hanem értelmes törvényeket, és azok szigorú, MINDENKIRE vonatkozó betartását eredményező időszakra.
Hogy mikor? Választási időponttól, eladott újságszámtól és frekvenciajogoktól függő dolog.
:-)
[99] és [98]. Ma még nem tudjuk milyen nagy a veszély. Közhely, hogy a történelem megismétli önmagát. Eddig ez volt: gazdasági válság + protekcionizmus -> radikalizmus, végül háború. Háborúzni nem csak fegyverekkel lehet, és, meg merem jósolni, egy újabb háború már folyik is. Nem látszik, mert nem tankokkal vívják. Nemrég voltak hangok az EU-ban, hogy ki kellene tiltani Romániát és Bulgáriát. Ki tudja, talán Magyarország lesz a következő "persona non grata" egyesek szemében. Fontos dolgok döntettnek el Brüsszelben. Olyan pénzekről van szó, melyeket megkapunk, vagy sem itt keleten. Miért adják nekünk, ha egyszer nekik is rosszúl megy?
Akkora az elégedetlenség, a nyomor (értsd: mit eszünk holnapután - persze a nyomornak vannak fokozatai, csupán legalsó szintje nincs), hogy Európaszerte kiábrándultak a politikából, politikusokból. Aki valamennyire is tájékozott volt, nem ment szavazni; aki semennyire se, az oda nyomta a pecsétet, ahova a plebános, szomszédasszony, akárki ismerős tanácsolta... Leginkább pedig: ezekre nem, azokra se, amazokat is ismerem, akkor hát?
Jó dumád legyen, szép, hangzatos ígéreteket tégy, úgy látszik, ez a siker útja. Egy kis osztrák festő is így kezdte...
Talán ez a legfontosabb hozzászólás mind közül.
Trianoni döntés: 1920
Holokauszt: 1930 előtt sehol és semmilyen formában, semmilyen országban sem.
Nagyon összemossuk, és sajna sokszor én is. Miért? Köze nincs ennek a két európai borzalomnak egymáshoz.
Magyaroraszágon élve mégis mind a két árnyékkal meg kell küzdenünk. Még nekem is, aki '77-ben született, de sajnos úgy látom annak is, aki 2017-ben fog megszületni.
(Viszont: "Teher alatt nő a pálma" :-) Tessék örülni már magának az életnek is, mert nem biztos, hogy az olyan egyértelmű. ;-))
Fent a felhõk felett az Ég magasában
Örökös napfényben egy ragyogó vár van.
Szivárvány a fala, a teteje végig
A tornya felér a legmagasabb égig.
Öröktõl fogva áll e fényes palota,
Földi szem idáig nem láthat el soha.
Itt mérik az idõt egy perc egy évezred,
De kezdete és vége a végtelenbe terjed.
Az égi palota legragyogóbb terme
Napsugár-szőnyeggel van beteregetve,
S a teremben szemközt a nagy emelvénnyel
Hatalmas könyv elõtt maga Clió székel.
Nemzetek és népek élete és sorsa
Be van írva abba, hófehér lapokra.
Dicsőséggel szerzett s vértől ázott képek
Itt búsongó gyászdal, amott hősi ének.
Nagy ítélőszék van összehíva mára
Jönnek már a bírák csillogó talárba’.
Legelöl az elnök, maga a zord Végzet,
Közvetlen utána az Igazság lépked,
Aztán a Szeretet követi őt halkkal,
Végül Mars hadisten és a Békeangyal.
Fellépnek a fényes magas emelvényre
Int az elnök, - s Clió ígyen kezd beszédbe:
“Égi ítélőszék! Vádolok egy népet,
Amely ősi jussát s mindent elfecsérelt
És a többi nép közt rongyossá lezüllött
S honszeretet helyett politikát űzött!
Fegyelmet nem ismer, összeférhetetlen,
Ma butaságig tűr, - holnap vad, kegyetlen.
Pazarló és léha, a versenyben renyhe,
Szalmaláng csak minden lelkesedés benne.
A lelke mélyén meg csupa önzést látok,
Örök gyűlölködés rajta ősi átok,
Hogy jobban gyűlöli honfitársát, vérét,
Amiként számtalan esküdt ellenségét. -
Pártoskodó, lusta, konok és munkátlan,
Irígy és törtető, hitetlen, hálátlan,
Még most is veszekszik, bűnét másra tolva
Mikor a hazája széthullt darabokra.
Íme ez a kép a jelenkor magyarja!
Hiába volt e népnek annyi hőse, nagyja,
Nem hallgatott rájuk, - de sőt megkövezte, -
S inkább demagógok frázisait nyelte!
Feljegyeztem mindent! - A számadást várom.
Betelt már a mérték, - túl sok van rováson.
Nincs helye a földön hitvány nemzedéknek,
Töröljétek le a térképről e népet!”
…Mély csend támadt erre a kegyetlen vádra,
Rideg szigor ült ki a bírák arcára.
- Jaj ha mindez igaz, amit Clió állít -
- Jaj ha e súlyos vád ítéletté válik.
De lebben az ajtó - s a félelmes csendbe
Most a geszti Mártír lép be a terembe.
Oda tart egyenest a nagy emelvényhez,
S fátyolozott hangján halkan kezd beszédhez:
“Bírák! - Kik méritek nemzeteknek vétkét,
S tudjátok, hogy mi az igazságos mérték, -
Ne csak azt nézzétek mi a magyar máma,
Hogy széttörve-tépve ősi szent hazája!
Hisz a jelen - s mit egy emberöltő láthat
Örökkévalóság rövid perce már csak.
S magyarnak a vétke nem olyan nagy vétek,
Fölötte a pálcát hogy már eltörjétek. -
Hát az herdálta el ősi örökségét
Akit kiraboltak, kifosztottak végképp?
Akit letiportak, megejtettek csellel,
S évekig titokban mérgezték métellyel?
Ha hibázott népem, az nem volt gonoszság,
Hitvány álpróféták elbolondították!
Hiszékeny volt csupán, s ez a nagy hibája,
Hogy hitt Wilson ravasz, csábító szavába.
A kegyetlen önzés, bosszú és irígység
Nyugatot kelettel aljas frigybe fűzték. -
Szegény hazámat csak úgy tehették tönkre
S ma közös bűntudat tartja őket össze.
Vetélkedő rablók jó cimborasága
Ez volt elleneink erkölcsi palástja!
S tán hazám földjével fizessük meg nékik
Orgyilkos barátunk árulása bérit?
Mi küzdöttünk bátran, becsületben, hitben -
Örömöd volt benne Vitéz Mars hadisten!
Mikor lépre-csaltak s eldőlt szent határunk
Te szelíd Szeretet - Téged ott nem láttunk!
S aztán viaskodtunk hiéna-hadakkal,
S Te elkéstél onnan fehér Békeangyal!
Végül ránkszakadt a trianoni gazság,
Hol voltál Te akkor pártatlan Igazság?
Vagy tán a bűn nem bűn, ha a győző tette
Aki az ártatlant máglyára vetette?
Ha győz is a földön az ármány s gonoszság,
De itt fenn az Égben legyen hát igazság!
Minket csak a balsors lángostora vág csak,
Vér áztatja földjét Nagymagyarországnak!
Szűnjön meg a csapás! Bízva nézek rátok -
Nem kegyelmet kérek, - igazságot várok!”
…Menydörgéssé vált már a szónokok hangja,
Mely az ég felhőit szerte űzi, hajtja,
S amint felszakad a fehér fellegfátyol,
Magyarország látszik az ég magasából.
Feltűnik a gyászos Muhi puszta képe,
Távolabb Mohácsnak vérázott vidéke.
Amott sóhajtozik a majtényi róna,
Mintha visszhangjából tárogató szólna!
S feltűnik Aradnak véres golgotája,
Majd a geszti kripta álmodó magánya.
Csupa mérföldkő, mely a sors útját jelzi, -
Ezerszer fájdalmas emlék valamennyi!
S az elrabolt Kárpát komor zúgásában
Annyi néma bánat, fájó imádság van.
Rab székely rónákon zokogó szél támad,
S magyar álmok sírján lengeti a fátylat.
A komor bíróság halk tanácsba mélyed,
Mély halotti csendben megszólal a Végzet:
És mintha szemébe egy könnycsepp lopódzna,
Ítéletet mond ki - a védőhöz szólva:
“Vértanú halálod legyen hát a Váltság,
Lásd meg innen hazád új feltámadását.
S hogy megmutathassa méltó-e a létre,
Próbára bocsátjuk, - még egy ezredévre!”
Emberek hiába mondja némelyikőtök hogy mit siránkozik az aki 1920 után született! Ez a nem tudom minek nevezzem még a nevét sem vagyok hajlandó leírni annyira mély fájdalmat okozott a magyaroknak hogy beleivódott a génjeinkbe és örökítjük tovább hogy ne merüljön feledésbe addig amíg ez az állapot meg nem változik! Ezért hanyatlunk a mai napig mert nem hevertük még ezt ki! De ha felébredünk ebből a fájdalom okozta letargiából tisztán és világosan fogunk látni akkor lesz nemulass! Nem szabad hagyni hogy eltereljék róla a figyelmet és eltompítsák a jövő generációinak az agyát igen is emlékezni kell rá és akinek bántani fogja az igazság érzetét ez a mocsok ami megtörtént országunkkal és kiáll az igazáért és remélem egyre többen lesznek! Na akkor!!! Akkor lehet bizakodni hogy újra egyesül a hazánk!
Nem idézgetek, bár úgy szokás, de ha az "ellenem szólók" elolvassák amit írok, mindenki megtalálja a válaszát a maga kifogásaira. Az, hogy Magyarországon megkezdték a zsidóság elkülönítését, az tény, nincs értelme ezzel vitatkozni, ha ezt nem hiszi el valaki, annak felesleges történelmet tanulnia. Az meg szerintem lényegtelen, hogy Magyarország mekkora szerepet vállalt a zsidóság kiirtásában, elég szörnyű dolog az, hogy egyáltalán szerepet vállaltunk benne. szóval azért csak emlékezzünk meg a holokausztról.
Arról, hogy miért létezik Németország és Franciaország: Németország: a világháborúk során elég sok hitelt vettek fel az USA-tól a győztes hatalmak is, és ahhoz, hogy ezt a kimerült országok vissza tudják fizetni, nem lehetett a jól működő gazdasággal rendelkező Németországot szétrobbantani, mert akkor nem lehetett volna Németországot a vesztes háború miatt jóvátétel fizetésére kötelezni, ugyanis egy szétrobbantott ország gazdasága az országgal együtt szétesne. Franciaország fennmaradásánál szintén nagyhatalmi érdekek voltak a meghatározóak, ugyanis a Napóleon korában az ország ellen összefogó nagyhatalmak is eléggé féltek egymástól, és úgy gondolták, hogy a fennmaradó Franciaország azért szükség esetén egy másik, esetlegesen ellenséges felet is meg tudna szorongatni.
Magyarország esetében sem gazdasági, sem stratégiai szempontból nem volt szükségszerű az ország egyben tartása, sőt épp azért amiért leírtam (a környező országok, mint szövetségesek megtartása érdekében) éppenhogy az ország szétdarabolása és felosztása tűnik ésszerűnek. Erről szól a háború...a vesztes vállalja azt is, hogy esetleg teljesen megsemmisülhet...
Olvasgattam a kommenteket, van amivel egyetértek, van amivel nem. Romániai (Kolozsvári-Csikszeredai) magyarként én is hozzászólok röviden. Trianon megtörtént, meg kell emlékezni, de nem olyan forradalmi hangulatban ahogy azt egyesek teszik itt mifelénk, vagy más régiókban is. Az erőszak erőszakot szül és hiába reménykedik akárki is abban, hogy vissza lehet csinálni azt ami 90 évvel ezelőtt történt. Mindenki ott kell helytálljon ahol van az adott körülmények között. Nálunk az utóbbi időben rengeteget javult a helyzet a román-magyar viszonyban, és elsődlegesen azért mert magyar oldalról is kevesebb gyűlölet van a románok iránt, normális emberekként kezeljük őket, és ők is úgy kezelnek és tisztelnek minket. Mondom ezt úgy hogy román egyetemre járok szinte teljesen román társasággal. Persze kivételek mindig vannak, itt van sok szélsőség de a többséget nem azok alapján kell megitélni. Magyar oldalon is van szélsőség ami még eddig semmi jó nem hozott nekünk csak rosszat.
Valaki irta, hogy miért nem megy mindenki az anyaországba? Az egyik, hogy a költözés nagy dolog, van akinek nincs lehetősége, van akinek fontosak az itteni emberek, de a másik, talán még fontosabb dolog az ottani megitélés. Itt a kommentek között szerencsére még nem láttam semmi olyan megnyilvánulás, de rengeteg ismerősöm van akik szerencsét próbáltak az "anyaországban" és azt tapasztalták, hogy sokkal rosszabbul fogadták őket odaát, mint hogy ha akármilyen más országból jöttek volna.
Sajnos még mindig igaz hogy itt hazátlan bozgorok vagyunk odaát pedig mocskos románok. A december 5.-kei dolgok ezen csak rontottak és azóta sokan vagyunk akik úgy gondoljuk, hogy itt szivesebben látnak minket mint odaát. Sajnos...
(64 ) "a mostani 'politikusaink' (...) mit kezdenének egy olyan naggyal?"
Szerintem, akkor volnának csak igazán bajban.
(70) hehe... taps.
(71) Szívbemarkoló vers, de hiányzik még 2 szakasz. A teljes vers itt (is): http://barikad.hu/node/5022
"...akkor mitől létezik még a mai napig Németország, mint a XX. század kétszeres főgonosza? Miként létezhet Franciaország, mit a "világ ellensége" Napóleon szülőhazája? Miért nem töröltük már le a térképről a törököket?..."
ott a pont.
Lord Rothermere (1868-1940) 1927. június 27-én a Daily Mailben írja (Trianonnal kapcsolatban): "Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amik a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el"
aki már igazságot lát trianonnban azzal már nem kis probléma van. de minimum rossz országba született. persze, csatározást senki sem akar, meg talán már értelme sem lenne. de azért ne magyarázza már meg senki hogy nincs miért keseregni...
történelem óra. I vh. Osztrák-Magyar Monarchia. Ferdinánd elleni merénylet. Bécs (és nem Budapest) hadat üzen Szerbiának, de ez csak ürügy Casus Belli, a világ újra felosztása a tét. mindenki azt gondolja, hogy gyorsan vége lesz a háborúnak. az Antant koncként dobja oda Magyarországot a Kis-Antantnak, győzelem esetén. az USA figyelmeztet, az esetleges revíziós törekvésekre. na, de lehet ezt ragozni.
Némely emberek azon vannak kiakadva, hogy a holokausztot többet emlegetik-emlegetjük, mint Trianont. Nem értem, hogyan lehet egy lapon említeni a kettőt. Igaz, hogy Trianon "csak" a magyarságnak fáj, de a holokauszt sok mindenkinek. És a holokauszt egy módszeres népirtás volt, míg Trianon "csak" egy ország megcsonkítása. Említette valaki, hogy a holokauszt lehet, hogy nem is történt meg, vagy ha megtörtént, akkor el vannak túlozva a számok. Én egy kivárosban élek, kb.5000 ember, de innen több mint 1000 zsidót vittek el a II. világháborúban. Teljesen különbözik a két dolog egymástól. Ettől még nem csökken Trianon jelentősége, csak másképp kell értelmezni.
A "győztes diktál"-elv oké, de némi malíciával hadd jegyezzem meg: akkor mitől létezik még a mai napig Németország, mint a XX. század kétszeres főgonosza? Miként létezhet Franciaország, mit a "világ ellensége" Napóleon szülőhazája? Miért nem töröltük már le a térképről a törököket? Enyhén szólva aránytalan...
Zsidótörvények. A bevezetés, amiről írsz tény. Mint ahogyan az is, hogy Európában az adott államban élő zsidóság deportált, elpusztított százakléknyi aránya az egyik legkisebb Magyarországon. Küözép-Európában momentán A legkisebb. Ezt a londoni Times már az ötvenes években közölte, de nem igazán illik erre emlékezni, pedig ugyanúgy tény.
Nem uszítok és nem akarok hülye vitákat generálni. Egyszerűen a saját véleményem szerint a zsidóságnak Trianonhoz nincs több köze, mint bármely más népnek, viszont ez a fajta "jóvátétel" a történelemnek mégis olyan aránytalanul mocskos politikai döntése, ami mellett elmenni és simán elvállalni érte a felelősséget - továbbra is hangsúlyozom SZERINTEM - nagyon-nagyon szűklátókörűség.
És a gyertyát meggyújtottem, és innentől nem hagyom, hogy mások érdektelensége kizökkentsen a VALÓSÁGból.
"A nemzetiségi ügyekről csak annyit, hogy szerintem aki annyira nagy magyarnak tartotta magát, a valahogy visszatért hazájába."
Ezt próbáld meg egy felvédéki magyarnak, vagy egy székelynek elmagyarázni.
"az akkori miniszterelnökök készségesen megkezdték a magyar zsidóság módszeres elkülönítését és eltávolítását, szóval azért eléggé nagy szerepünk volt benne."
Erre tudnál nekem hiteles forrást mutatni?
A butaságoknál, amiket írsz már csak az a borzasztóbb, hogy komolyan is gondolod....
Nagyon ritkán szoktam írni, de most muszáj...Emlékezni kéne a történelemre. Trianonon nincs mit gyászolni, minden döntés érthető volt, ugyanis a környező országok mindegyike akkori magyar területek megszerzésének reményében csatlakozott a háborúba a későbbi győztes félhez. Márpedig háborúban általában úgy szokás, hogy a győztes diktál, és nekem valahogy nem tűnik furcsának az, hogy a további támogatás megtartásának érdekében a győztes felek támogatóik felé teljesítették ígéreteiket. Bele kell törődni, hogy mindkét világháborúban sikerült a rossz oldalra állni, és el kéne tudni viselni ennek következményeit. A nemzetiségi ügyekről csak annyit, hogy szerintem aki annyira nagy magyarnak tartotta magát, a valahogy visszatért hazájába. A békeszerződés egyetlen szépséghibája az volt, hogy kissé ellentmondásosan viszonyult a győztes felek (főleg az USA) által hirdetett elvekhez, melyek szerint lehetőleg kompromisszumos megoldásokra és az egyenlőség elvére támaszkodva fognak döntést hozni, csakhogy az USA később elég rendesen távol tartotta magát az európai eseményektől, az meg megint nem nagy csoda, hogy a győztes fél, azért megpróbálta megőrizni kiharcolt hatalmát.
A holokausztról csak annyit, hogy az európai országok közül Németországot Magyarország követte elsőként a zsidóellenes törvények bevezetésében, és az akkori miniszterelnökök készségesen megkezdték a magyar zsidóság módszeres elkülönítését és eltávolítását, szóval azért eléggé nagy szerepünk volt benne.
Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak - Trianon emléknapjára
(Részlet)
"Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót... íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam."
(Személyes megjegyzésem: Karinthy Frigyes Zsidó volt.)
Tökéletesen igaz.
Lassan 90 éve más az életünk, pedig ugyanúgy magyarok vagyunk. Mást érzünk, máshogy és más államokban élünk, ezt okozza Trianon.
Most nincs amúgy erőm végigolvasgatni mindent, de a véleményem:
Nem zsidóknak, nem franciáknak, és végképp nem magunknak "köszönhetjük". Egy pár kicsinyes és ostoba alak vagy nagyon is megfontolt, vagy csak hihetetlenül közönséges és aljas döntésének. Ami nem túlzás: a világtörténelemben mindez példátlan, nem is csoda, hogy a mai napig még a felelősök eszmei utódai sem képesek kiheverni a dolgot. (l. pl. Slota nyilatkozatait)
Én pedig most meggyújtok egy gyetyát, és Kosztolányit fogok olvasni. http://www.misztral.hu/html/kosztolanyi.htm
(Igen, ezt a szolid és nyakkendős Dezső írta ki magából fájdalmában.)
Előre leszögezem, hogy nagy ívben szarok a zsidókra, ha most arabot, burmait, észtet, vagy malájt írtál volna akor is ugyanez lenne a véleményem. A különbség, hogy burmaizni nem divat. :D
Szóval ez az állítólagos ténykedés. A történelem során sokszor rájuk fogtak mindent, hogy "ténykednek". 1347-51 között tízezresével ölték őket, mert "ténykedtek", vagyis megmérgezték a kutakat és a levegőt. Az eszébe se jutott senkinek, hogy a pestis a saját mocskuk miatt terjed.
Valahogy most is ilyennek érzem a helyzet. Hagyjuk, hogy mindenféle mocsok politikai pártba tömörüljön, kizsákmányoljanak bennünket, majd ahelyett, hogy elkergetnénk őket a picsába, inkább a zsidókat okoljuk, mert azt sokkal könnyebb. Bár én inkább a pirézeket okolom, tuti ők keverik a szart. :D
Sajnos, mint írtam Trianonról részben mi magunk tehetünk. Persze ennek ellenére is fáj ami történt, de ez van, már nem tehetünk ellene semmit.
Ehhez hozzá kell szólnom nekem is. Itt szögezném le, hogy nem múltam el még 18. Igen, és? Attól még lehet saját véleményem. Szerintem itt senki nem mondta, hogy vissza kell/kéne csatolni a területeket. Pedig nagyon örülnék neki személy szerint, de szerintem a mostani viszonyok nem engedélyeznék... A lakosság már nem olyan arányban oszlik meg... Tehát egy esetleges visszacsatolással, más ÁRTATLAN családokkal szemben lenne egy óriási kibaszás. Mint velünk volt. És "tudjuk" /inkább sejtjük/, hogy milyen lehetett... Ezt nem kívánnám senkinek. Ma még Magyarországon élsz, holnap már máshol... Pedig nem mentél sehova...
Ami engem nagyon zavar /azonkívül, hogy megtörtént.../, hogy az iskolában, még csak szóba sem hozták... Értem én, hogy sokak szerint már mindegy... Meg leszarják... De azért, egy idegen nép történetét, a II. világháborúban végig kell nézünk a suliba előadásként... De mért? Mért nem a saját történelmünket helyezzük előre? Az előadáson a tanárok sírtak... És itt? Előadás sem volt!
Szerintem aki magyarnak gondolja, hiszi magát, annak a gyomra összeszorul mikor, ez a téma előkerül. Lehet, hogy régen volt. Igen, régen volt. És? Megtörtént! Lényegtelen mikor volt. Egy bizonyos dolog is régen volt, és érdekes, hogy még mindig azon lovagolnak... Akkor mi, mért ne hozzuk elő?
Lehet mondani, hogy egy kis pöcs vagyok, mert még nem vagyok 30... Nem vagyok, de attól had legyen már véleményem... És, ha úgy tartja kedvem, akkor had vegyek fel egy olyan pólót, melyen a béke előtti Magyarország látható... Ha valakinek nem tetszik, arra nem tudok mit mondani.
Egy anno a 80-as években M.o-n tevékenykedő angol nagykövet(Bryan Cartledge) a következőt írta könyvében:
"A tatár, a török, a Habsburg Birodalom, a náci Németország és a Szovjetunió már a múlté, de Magyarország még megvan. Ezek sebek voltak, amelyek begyógyulnak, Trianon viszont amputáció, ami visszafordíthatatlan."
Ha belegondol az ember, val.szeg igaza van... lehet hogy egyszer fizikai életben újra lesz Nagy Magyarország, de az sosem lesz olyan mint amilyen volt... és ez nagyon nagy kár... Hány Magyar embernek vérzik ilyenkor a szíve, hány emberben ég a bosszú, a düh? Ez egy aljas országrablás volt, egy gyönyörű ország szándékos tönkretétele, egy nemzet letaszítása a mélységbe... És ez bizony megmarad a magyar szívében. Mert ez olyan mint - ahogy Cartledge írta - egy amputáció, ami visszafordíthatatlan...
Igen, nekem is nagyon nem tetszik az, hogy a mai napon például az sehol nem lehetett hallani semmit Trianonról, csak az interneten. Felháborító, ahogy próbálják elfeledtetni az emberekkel a saját tragédiájukat. Mindeközben pedig a holokauszt ugye minden iskolában megemlékezés tárgya, és filmet nézetnek róla, és már az elsős kisgyerekeknél kezdik beleplántálni az emberek agyába, hogy a holokauszt egy olyan borzalom, ami megtörtént, és te vagy érte a felelős, és bűntudatodnak kell lennie. A holokauszt nem a mi nemzeti tragédiánk, szemben trianonnal. Trianon sokkal több megemlékezést érdemelne, de mi van? Semmi.
most lehet utálni fogtok, ezért leszögezem előre, hogy én is nagy Magyarország párti vagyok, DE:
ha a mostani 'politikusaink' (most pártra való tekintet nélkül mindenkire értem) nem képesek ezt a pici országot kézben tartani, normálisan vezetni, mit kezdenének egy olyan naggyal? persze ez kicsit szarkasztikusan hangzik, de én így gondolom...
Felmenőim mind magyarok, az egykori Nagy-Magyarország területén éltek, melyek most több más országhoz tartoznak. A család egy része átjött a mostani Magyarország területére a II.VH idején. Idős rokonoktól, akiknek vannak valós emlékei milyen is volt ott "kint" élni, sokat hallottam. Mondhatni, hogy években messze van már Trianon, de sokan vannak még, akiknek közel. Még akkor is, ha ők Trianon után születtek, de a II.VH idején megélték, hogy vissza voltak csatolva egy időre azon Részek.
(De él olyan rokonom is, aki még az 1920 előtti Nagy-Magyaroszágon született...)
Mindennel egyetértek, kivéve azt, hogy Terézke megszivatott volna minket. Ha olvastad volna Szalatnai Rezső könyvét, "Kempelen, a varázsló"-t, más lenne a véleményed. A fiai, azok igen!
p.s.
Egyébként az említett könyvet mindenkinek - nem muszály - de el KELL olvasnia (én már háromszor olvastam). Innen tölthető le (regisztrálás nélkül, ingyen): http://www.mek.oszk.hu/01000/01069/index.phtml
az a baj ezzel a nemzettel, hogy az orránál fogva lehet vezetni. lásd Mária Teréziát. Életünket és vérünket! kiáltották a magyar nemesek. aztán Terézke megszívatta őket. ahhoz, hogy a szélsőség megerősödjön (akár jobb, akár bal) egy nagyon hosszú út vezet. voltak akik a kommunistákat akarták behozni, mert a fasiszták megölték a családjukat. voltak, akik utálták a kommunistákat, mert megölték a családjukat és elvették a régi ősi tulajdonokat. ez a politika, undorító és mocskos. sokan azért fogják a Jobbik Magyarországért Mozgalom pártját választani, mert a két nagy párt marakodik, sőt mindegyik volt hatalmon, de jelentős változás nem állt be, nem lettek az ígéretek megtartva,. valakinek mindig rosszabb lett, valakinek pedig jó. ha lehet hinni nekik, akkor radikálisok, arról pedig hallottunk már. Bajcsy-Zsilinszky Endre személyében. Róla is sok mindent elmondhatunk, de hogy fasiszta legyen azt nem. hiszen a Gestapo letartóztatta, majd felakasztotta. szeretném azt hinni, hogy ez a párt, mert teret fog nyerni, megmarad a radikális gondolata mellett és nem tolódik át a szélsőségek felé. én, hogy őszinte legyek, párt független vagyok. elmegyek szavazni, mert legalább magam tudom okolni a választásomért, de szívem szerint mondjuk Széchenyire szavaznék, mert azt hiszem, hogy Ő bebizonyította, hogy akar és tud tenni Magyarországért. remélem a közeljövőben sokan fogják követni a tehetősek közül a példáját, és itt most nem az öngyilkosságra célzok.
Átjöhettek volna, "de nem tették". Miért? Mert nagyon nehéz elszakadni az otthontól. Ha nekem 2-szeres fizetést kínálnának egy másik városban (nem külföldön), akkor se mennék oda. Nincs ott egy barát, rokon, ismerős, akkor meg minek? Mióta világ a világ, az volt, hogy az emberek megpróbáltak helyben maradni (nem mindig sikerült, olykor muszály volt menekülni), a határok viszont ide-oda mozogtak a fejük felett.
Ami a nemzeti zászlót illeti nem lenne szabad állandóan lengetni; mert nem zokni, amit mindennap fel húz az ember, hanem jelkép, melyhez lélekben leborul az ember és könny szökik szemébe, ha látja. Ezt, Ti, magyar-magyarok, nem érthetitek meg soha. Hogyan is tudnátok átérezni, amit mi, határon kívüliek érzünk piros-fehér-zöldet látva.
Mellesleg ha azt vesszük, hogy milyen hadisarcot róttak az országra csak, hogy visszafizessék azt a kölcsönt amit az USA-tól kértek... A mai napig törlesztünk, és nem szaros pár milliárdról van szó amit Gy. F. kért kölcsön hanem az akkori aranytartalékaink nagy részéről!!! Ráadásul amíg a szovjet katonák itt voltak az ország bevételének 1/3-ad része az ellátásukra ment!!! + ELCSATOLJÁK A BÁNYÁINKAT A TENGERPARTUNKAT ÉS MÉG SZÁMTALAN TERMŐFÖLDET, ERDŐ TERÜLTETET, kicsit elgondolkodok, hogy MINDEZT MEGÉRDEMELTÜK?????????????????????????
A NAGY LÓFASZT!!!!!
ha a 2.VH-t kirobbantó (!) - és mindenki tanulta, hogy mik történtek - újra egyesülhetett (véleményem szerint elsődlegesen anyagi okok miatt), akkor miért ne törölhetnénk el Trianont ?!?
"A zsidózásba ne menjünk bele, azt már máskor máshol leírtam miért baromság"
Szóval róluk és történelmi ténykedésükről tilos másképpen vélekedni mint elismerően, különben 'zsidózok'? Ha egyszer ez a magyar nyelvben ez a nevük, ezen lesznek nevezve.
"De ha már szidni kell valakit akkor pl. miért nem szidod a törököket?"
Nem szidtam senkit, a szidalmazás indulatot feltételez. A történelem elfogulatlan tanulmányozása (jó esetben) nélkülöz mindeféle indulatot.
"Trianon az okozat, és a dolog nem 1914-ben kezdődött el, hanem sok száz, ha nem éppenséggel 1000-2000 évvel azelőtt."
Nos, ebben teljesen igazad van. Ha nem akadnál fent azon a bizonyos tabu-szón, ajánlanám figyelmedbe Hernádi Tibor történész "A magyarországi zsidóság ezeréves védelme" című könyvét. Meg úgy bármelyik könyvét.
Kösz Tádi. Ez jól esett. Főleg a 12-es kommented.
Temetni tud a magyar. Sírni is, szenvedni. Lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=LYNeSbTBfck
Azt mondja a nóta (kiragadva a kontextusból), hogy "ahol szenvedni jó". Jó? Egy nagy IZÉ-t jó! De akárhogy szenved is valaki "Kolozsvár vissza (nem fog) tér(ni)".
De felragyogott a nap! Három nap múlva Morvai Krisztinát (ha jól jegyeztem meg a nevét) meg fogjátok szavazni az EU parlamentbe és akkor, ha győzni fog a (szélső) "jobbik" jobb oldal, akkor: "Magyarország a magyaroké lesz!"
Isten ne adja, hogy ilyen áron.
"Bőlcs". Aha.
"Fölösleges" volt a post szerinte, de azért hozzászól. Azért jó pár hozzászólás érkezett eddig is, és még ezután is biztos fog, szóval azt írni, hogy felesleges volt, egyszerűen ostobaság. Ha őt nem érdekli, írja azt, vagy inkább lapozzon.
Ez amúgy annyira szánalmas, most a sok rinyálással mit értek? Hajrá nagy Magyarország... én vagyok rá büszke... fekete pákó, Gyúrcsány, való világ...stb... köszönöm nekem nem kell :)
Végigolvastam 44 hozzászólást. Sok véleménnyel értek egyet. Meghatott Tádi írása, hogy mi volt aznap. Biztos szép lehetett a régi Magyarország, szimpatizálok vele egyébként, engem mindig egy emberi agyra emlékeztet a formája:D De már a finisben vagyunk, lassan eltelik 100. Emlékezzünk meg róla, de ne akarjuk már visszaállítani. A határon túli magyarság száma lecsökkent, nem is keveset. Akik még mindig kisebbség valamelyik szomszédos országban, azok már rég megtehették volna, hogy átjönnek a határ másik oldalára. De nem tették. Ők ott akarnak élni. Nem kell nekik még egy állampolgárság. Mohácson élek, a déli határtól 10 km-re. Volt szerb nemzetiségű barátnőm és egy másik ismerősöm. Magyarországra járnak azóta is iskolába, és ők határozottan nem akartam már kettős állampolgárok lenni. Aki meg még zászlót lobogtatva kiabál a főtéren (bármely településről lévén is szó) annak csak sok az ideje. A megemlékezés egy csendes cselekvés. Ja és ha kiabál meg zászlót lenget akkor nincs is ideje arra gondolni amiért szerinte ott van.
Lesz aki velem sem ért egyet, lesz aki igen, én hiszem hogy nem vagyok tudatlan és nem írtam baromságot.
A zsidózásba ne menjünk bele, azt már máskor máshol leírtam miért baromság, különben is a pirézek meg a ropézok fogtak össze, hogy kicsinálják az országot. :D:D
De ha már szidni kell valakit akkor pl. miért nem szidod a törököket? Hiszen emiatt lett olyan Mo. demográfiája amilyen. De ha itt tartunk akkor szidd a magyar nemeseket is, hogy miért nem tudtak 5 év alatt 1 nyüves garast sem adni a seregnek, valamint kiállítani és felkészíteni fejenként 1000 fő katonát a török ellen? Ha pedig nem tudtak, akkor miért "húzkodták a császár bajszát"? És ha már itt tartunk akkor miért nem szidod II. Andrást, hogy miért adott ekkora hatalmat a nemeseknek? Stb. stb. stb.
Ok, okozat. Trianon az okozat, és a dolog nem 1914-ben kezdődött el, hanem sok száz, ha nem éppenséggel 1000-2000 évvel azelőtt.
Mindegy, nem csinálok gyásznapot egy olyan dologból ami pont fordítva is történhetett volna, felesleges, mi is szopathattunk volna mást és akkor ez ma egy nemzeti ünnepnap lenne. Egyik se jó, csak annak aki szarik be, hogy mit gondolnak róla.
Így jártunk és tök mindegy, hogy a Jó Isten előtt ki hogy méretik, a fasznak mindig lesz rossz oldala.
Sokszor kerültünk a rossz végére, ezután is fogunk és más is, csak hogy ne legyen félreértés.
semmi baj a posttal Tádi. aki csak egy kicsit is magyar a szívében és nem csak papíron az szerintem maximálisan értékeli is. persze mindig lesz valaki aki okosabbnak akar tűnni és beleköt az egészbe. nem kell hungaristának lenned ahhoz hogy átérezd az országod történelmét. ha nincs történelmed nincs jövőd sem...
nem kötekedésből mondom, de nekem él még egy Nagymamám. Nagyapám 4 éve halt meg, de elfutotta a könny a szemét, ha a trianoni békeszerződésről volt szó (ha jól számolom, akkor már nem voltam kisfiú). A Dédim is sokat mesélt, mert ő mindkét világháborút megélte. Lehet, hogy a legtöbb nagyszülő nem élt még Trianon idején, viszont igencsak megérezte a hatását. nem dicsekvésből mondom, de édesapám 20 évvel később született. tudna mit mesélni. én nem a történelem könyvekből hallottam először ezekről a dolgokról. ha a lényeget vesszük, akkor mindent elcsatoltak, amivel lehetett volna kezdeni valamit, amitől esetleg lehet fejlődni, nem beszélve a külhonba szakadt magyarokról és azokról, akik kisebbségként éltek akkor, de mégis magyarnak vallották magukat. akiket megvádoltak a kollektív bűnösséggel, csak azért mert magyarok. ez nem az én dumám, hanem egy nagy "hungaristáé", akit úgy hívtak gróf Apponyi Albert. én az emlékezés végett küldtem be a postot és nem azért, hogy szítsam a kedélyeket, és nem azért, hogy azonnal csatoljanak vissza mindent, mert az lehetetlen. ne feledjük a történelmet, mert ha igen, az a hibák újbóli elkövetésére kényszeríthet minket.
"...A többi háborút viselő nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott olyan, a nemzet létét érintő területi változtatásokat, mint azok, amelyeket nekünk akarnak megszabni.
Magyarország számára ez azt jelentené, hogy elveszíti területének kétharmad és népességének majdnem kétharmad részét, és hogy a megmaradt Magyarországtól megvonják a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételeit. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva perifériáitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányának legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jó részétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és rendkívüli helyzetet látva, felmerül a kérdés, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különleges szigorúságot Magyarországgal szemben?..."
Azt hiszem, elmondhatjuk mindnyájan, akik ezen az oldalon bóklászunk, hogy 1920 után születtünk. Legnagyobb tiszteletem, ha van kivétel. De! Ne magunkat nézd, akik itt élünk ebben a "csonka" Magyarországban, hanem azokat, akiket elszakítottak tőlünk, és még mindíg MAGYARNAK tartják magukat. És azt hiszem, ez a lényeg.
A törtönélem okok és okozatok összefüggései. Sajnos azt kell mondjam mi b*sztunk el igen sok mindent, rajtunk is múlott, hogy ide jutottunk.
Sajnos Trianon nekem is nagyon fáj, mint mindannyiunknak, de ha nem akarjuk a következő 1000 évet is elbaszni, akkor inkább előre kellene nézni most már végre.
Haikunak meg üzenem, hogy ostobaságot ne írkáljon már.
Én speciel Munkácson éltem 8 éves koromig. És igen ott mi büszkék voltunk arra, hogy magyarok vagyunk! És nem valami jó ott a Magyaroknak. Sok rokonunk átjött ezért mi is jöttünk...
Nálam SZDSZ-ellenesebb embert ki sem foghattál volna te faszkalap, konkrétan leölném az egész pártot. Ám ettől függetlenül Zorbánhoz is lenne egy két szavam, mivel egy aljas, manipulatív és populista rohadék, akinek egy börtönben lenne a helye az egész mostani telibebaszott parlamenttel és annak egész klientúrájával együtt. UFF.
Szerintem ezt mondd el szemtől szemben egy olyan embernek, akinek a családja szakadt szét, v. akinek nap mint nap kellemetlensége származik magyarságából a megrajzolt határok miatt...Nem része a nemzetünknek? Láttál Te már határon túli magyar családot? Akik őrzik kultúránkat, hagyományainkat, büszkék a történelmünkre...? Hogyan lehet ilyent leírni? Kiválóan dolgozik az agymosó gépezet....Régen volt már, így nem is igazságtalanság, sőt örüljünk neki, mert hiszen ezzel a kicsivel sem bírunk, minek nekünk nagy...Igazából osztogassuk oda az országot mindenkinek, hagyjuk meg mondjuk Budapestet, aztán akkor talán lesz 20 év múlva négyes metró, ha mégsem, vihetik azt is...
Vajdaságban születtem, a 94-es recesszió után költöztünk át, és őszintén szólvan tragikomikusnak érzem ezt az általános siránkozást trianon kapcsán a december 5-ei népszavazás tükrében... Az sem mentség, hogy a szocik az állampolgárság ellen kampányoltak a sok manipulálható barom meg bedőlt ennek, mivel 2006 után az ellenzék folyamatos nyomás-gyakorlással simán enyhíthetett volna az államolgársági kérelmet megnehezítő jogszabályokon, de persze a kampány után nagy ívben szartak a fejünkre, most meg egy évvel a választás előtt a Zorbán megint elővette a "határon túli magyarok ügye"-kártyát. Már megvan az állampolgárságunk a családdal, de rokonságom nagy része valószínűleg már a büdös életben nem utazhat át vízum nélkül a határon.
Igen de te értelmesen leírod miért is fontos neked, nem pedig a pólódra varratsz egy térképet és elmész a Legalja Fesztiválra hányásban fetrengeni.
Ez a különbség.
Én is tiszteletben tartom, sőt, Sopronban voltam egyetemista, ott meg szinte kötelező legalább egy nagymagyarország folt a valden-re. Nem megyek bele, de régi a története eme hagyománynak.
Hát, én egy ilyen "elszakadt" nemzetfia vagyok, abszolút kisebbségben, mert errefelé az a divat, hogy amennyire csak lehet lejjebb bontsuk a "magyarság-fajtákat". Határ mellől származom, szóval a többletbe kebelezett területről, ahol "sima-mezei" magyarok éltek, nem székelyek, nem szászok, csak úgy egyszerüen magyarok. De errefelé csak azoknak van valami közösségi joguk, tudatuk akiket mégegy "típusba" lehet sorolni. Lehet hogy nagy kib*aszás volt Trianon, de hogy marhára bevált az tuti. Még ez a maradék nyomorul 1,4 millió romániai magyar sem képes egy valami alá sorakozni, mégis mi a fenét akarnánk az össz 15 millióval?
Nálatok nagyobb a gáz, ebben megegyezhetünk és nem is akarok "odatartozni". A politika csak egy dolog, de a népeknek olyan vezetőik vannak amilyeneket megérdemelnek. Ha a magyarság nem volna olyan amilyen, a pondrók sem juthatnának vezető szerepbe. Nem kell komcsizni, meg zsidózni, szar az egész massza, már bocs. Saját vezetőinkért mi vagyunk a hibásak, nincs kire kenni. És sajnos a hal a fejétől büdösödik... jelenesetben TOVÁBB!
Egyet kell értenem. Nem is nagyon fűznék hozzá semmit. Mert valóban érdekes, hogy mostanság leginkább azok sírnak az elcsatolt területekért, akiknek akkor még talán a nagyszülei sem éltek, nemhogy ők... És, igen, először meg kéne tanulni ilyen kis helyet rendben tartani, együtt élni, utána kéne elterjeszteni ezt máshova is, nem a széttartást hirdetni, hogy ki mekkora tapló/mennyit lop/csal/hazudik. Tessék jó példát mutatni, ennyi.
Több okból is számít az, hogy mi volt 1920 előtt.
- Egyrészt tanulni kell a történelemből, Trianon előrevetíti hogy merre tart a világ folyása és mindez újra megtörténhet.
- Másrészt a jelenlegi gúnyhatáron túli magyaroknak igenis élő, mindennapi probléma kimondatlan/kimondott 'alsóbbrendűségük'.
- Harmadrészt, bár ez szubjektív, én tudom hogy felmenőim bennem tovább élnek.
Kis absztrakcióval úgy is fogalmazhatnék, hogy nem a világrajövetelemkor születtem.
Nem értem azokat miért keseríti el ennyire ez a dolog, akik bőven 1920 után születtek, mondhatni ők sosem látták a Nagymagyarországot egyben, maximum papíron. Nemzeti gyásznap? De hát már ezek a földterületek nem részei a nemzetünknek, az országunknak! Eltelt azóta 89 év emberek. Hány generáció? Utána sem merek számolni. Bár tény hogy manapság divat hungaristának lenni és nagymagyarországot hordani a hátunkon, ugye? Bulshit. Azzal sem tudunk mit kezdeni, amink van, és többet akarunk? Előbb ezt a kis porfészket kelene gatyába rázni, aztán álmodni vissza a régi területeket.
Uff, lehet belémkötni.
Itt nem a "bizonyítsd be ki a geci és hogy ki melyik végén van a f@sznak" a kérdés...A Jóisten előtt mindenki ugyanazzal a mércével méretik...
Ez egy nemzeti gyásznap, ha jelölik a naptárak, ha nem...
én konkréten nemzeti megemlékezésre gondoltam,nemis a háború elvesztése ami itt a lényeg lenne,hanem az áldozat amit a katonák hoztak és végülis a tudat hogy ott lemészárolták őket és értelmetlenül haltak meg,mert most a zsidók nemis annyian haltak meg mint mondják és közünk nincs hozzá gyakorlatilag erről mégis megemlékezünk a katonákról meg nem,és ez szerintem azért enyhén vicc kategória(nem helyes)
Miért lett volna felesleges? Ma ha jól tudom június 4 van. Jó kis téma, lehet róla eszmét cserélni, beszélgetni, vitatkozni. Inkább te vagy itt a felesleges...
Érdekes dolog az élet, valaki szív, valaki szivat.
Lehetsz zsidó, lehet fracnia, lehetsz akárki, mindenki fog utálni mindenkit, de minek?
Mindenki csak a saját szemével lát, sosem máséval, képzelhetnéd magad a zsidók, vagy a franciák helyébe.
Mindenki szopott valamikor az élettől, valaki megtorolta, valaki nem, valaki most szív, valaki régebben. A zsidók felét kiírtották de most is utálják őket, lehet hogy joggal, ki tudja.
Be tudod bizonyítani, hogy a zsidó egy kapzsi nép, be tudod bizonyítani, hogy a franciák gecik, de nem gondolsz bele abba ha fordítva lett volna te mit csináltál volna... valszeg a magyarok szopatták volna meg a franciákat, meg a zsidóket, meg mindenkit, mert ilyen az ember.
Tökmindegy mit mondasz, ez van, ilyen az emberi természet.
Trianon volt, k*rvanagy szívás, de megtörtént... lehetne háborúzni miatta, de valszeg még jobban megszopnánk csak.
Ennyit erről, fölösleges volt ez a post.
Azért 'zsidók', 'kommunisták', és 'franciák', mert ezek a halmazok a történelem során igen gyakran egybeestek, konkrétan az említett esemény idejében is. A kommunizmus egy zsidó felforgató csinálmány (Marx, Trockij, Lenin, stb...), hasonlóképp a 'nagy' francia csőcseléklázadáshoz.
A békediktátum vezetői az aláírás időpontját június 4-én délelőtt 10
órára tűzték ki. Az ország hangulata nyomasztó volt, a sajtó hangja
levert, rezignált, drámai. E sorok írója soha nem fogja elfelejteni a
mindenből viccet tevő, mindent kigúnyoló pesti humor jellemző
gyártmányát, a Borsszem Jankó vicclapot, amelynek június 3-i száma az
első oldalon egy egész oldalas rajzot hozott. A rajzon lehajtott
emberfők ezreinek tömege, az előtérben egy asztal, rajta egy papírlap
s azon egy tollat tartó kéz. A kép aláírása ez volt: "Aláírjuk-e?"
Vicclap karton soha még patakzó könnyekben ilyen sikert nem aratott.
A kormány június 4-én katonai készültséget rendelt el az összes
csapattesteknél, csendőrösszpontosítások történtek és a városokban a
rendőrőrszemeket megkettőzték. Rádió akkor még nem volt. Párizzsal
állandó telefonösszeköttetésben állt Budapest. A nagy lapok
kiadóhivatalai előtt tömegek lesték a kirakatban időnként megjelenő
hírközleményeket. Az utcák reggel óta valami furcsa nyugtalansággal
voltak tele. Minden arcon szorongás, a tekintetek fáradtak, üresek,
mint a halottasházaknál virrasztás után. Még a szokott utcazaj is
tompább volt, mint máskor.
Tíz óra után egy-két perccel jött a végzetes hír, és akkor
megkondultak a harangok, előbb Pesten, majd ahogy villámgyorsan
szétfutott a hír, egymásután mindenfelé az országban. A magyarok két
óra hosszat tartó harangozással temették múltjukat és jövőjüket.
Budapest percek alatt feketébe öltözött. Perceken belül fekete
gyászlobogók lengtek mindenütt, az ablakokban fekete drapériák. Az
utcák fekete gyászruhákkal teltek meg. Emberek, asszonyok, férfiak,
gyerekek mentek az az utcán patakzó könnyekkel, nem egyszer hangosan
zokogva. Emberek rázták az öklüket az ég felé, hangosan átkozódva. Az
Oktogon sarkán egy rokkant katona letépte zubbonyát és könyökben
levágott csonka karját mutatva, őrjöngve kiabálta: (Hát ezért?)
Az utcákon ismeretlen, egymást soha nem látott emberek borultak egymás
nyakába, a terek padjain zokogókat vettek körül vigasztaló emberek és
az állandó és szakadatlan harangzúgásban rohant bele a gyászba és
kétségbeesésbe ezer pesti rikkancs (Rendkívüli kiadás.) A lapok
gyászkeretben, mindenki mohón olvasta, amit úgyis tudott, mindenkiben
fellángolt a tehetetlen düh, csoportokban vezércikkeket olvastak fel
hangosan...A Múzeum-téren elkezdték a himnuszt énekelni...és a
harangok kongtak, kongtak szakadatlanul, szinte elviselhetetlenül.
A templomok gyorsan megteltek síró emberekkel, hisz a kétségbeesés
mélyén mindnyájan Istenbe próbáltunk kapaszkodni, papok mentek fel a
szószékre megkísérelni a lehetetlent, vigasztalni ott, ahol nem volt
vigasztalás.
A vidéken ugyanez volt a kép. Harangkongás, gyász és kétségesés
mindenütt. Néhány ökölcsapáson, kisebb verekedésen kívül rendzavarások
nem fordultak elő, hiszen az összes italmérések zárva voltak és minden
közbiztonsági intézkedés megtörtént. Csak a harangok kongtak 10 órától
kezdve mindenütt, minden városban és minden faluban két órán
keresztül.
"...14 éves fiú és negyedikes gimnazista voltam akkoriban. Tíz órakor
növénytan óra kezdődött és Kovács Demjén tanár úr magas, szikár alakja
pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára,
beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta,
hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig....és akkor
megkondultak a harangok. Kovács Demjén tanár úr felállt, odament a
térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a
név állt: (A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe), és
felakasztotta a térképállványra s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán
megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte,
olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még
soha sem láttunk száraz és őrökké szilárd arcán. Mi halálos csendben
néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot,
amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó
harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint
nekünk, ennyit mondott: (Consummatum est) Ötvennégyen voltunk,
ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgota utolsó szavai után nem
bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint
kongtak a harangok. Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt:
1920. június 4. P é n t e k ..."
hát nemtudom engem hidegen hagy az hogy leöltek pár ezer zsidót a második vh alatt és ha megkérdőjelezzük akkor mi fajgyűlölők vagyunk(egész pontosan az hogy nekünk erre kell megemlékezni mikor közünk nem volt hozzá+a számadatok is hamisak),de akkor mért nem emlékezünk meg a don-kanyarra vagy 1éb más eseményekre amikor magyar katonák ezrei haltak meg????
Durva hogy sokan zsidóznak, kommunistáznak stb, és közben a Franciák okozták a legnagyobb gázt Magyarországnak.
Azok a parasztok meg azóta is Büszkék magukra hogy mekkora demokrácia van náluk, és hogy ők mennyire odafigyelnek másokra. Az Irak elleni embargót is ők szegték meg és a politikusaik híztak a pénzből, aztán meg köpködték az USA-t hogy megtámadta őket. Az embargónak is mindenkire kellet volna vonatkoznia. Erre mondják hogy bagoly mondja verébnek hogy nagyfejű.
Vazz, ezt most miért kellett? A szivem facsarodott el tőle. Kár, hogy akkor még nem volt atombomba. Arra a sok vén buzira kellett volna ledobni Franciaországban...
Kifejezetten öröm így vitázni dolgokon, kicsit úgy érzem, hogy eléggé "egymásra találtunk" érdeklődésben, satöbbiben, mindenféle "hátsó" szándékok nélkül. :-)
Nagyon tisztelem a több megélt időből táplálkozó tapasztalatodat, mások ilyen tapasztalatát. Valahogy ezekkel próbálom kiegészíteni a saját kútfőmet, aztán meglátjuk mi lesz.
Lényegében csak ennyi. Ha már ilyen normálisan lehet dumálni, vitázni dolgokról, anyázás és fasisztázás, buzizás nélkül, az csak jó. :-)
(Megyek aluszni.)