"Neked hányas lábad van?"
Megmondom: 40-es. Tehát senki nem mondhatja, hogy "nagy lábon éltem".
Május 1-én, a "Munka ünnepén" leszek munkanélküli. Mert "gazdasági krízis", meg bla-bla. De sebaj! Ahogy Marx mondta volt "Csak a láncaimat vesztem el". Tán kisebb lábon, de meg fogok állni. És a magamén.
:) Mindennek van mértje. Mért vesszük a multiknál a húst? - Mert "olcsóbb" egyszerűbb. Pedig nem az. Ha az embereknek a fele termelne vmit a kertjében/vagy nagyban.. akkor működne a gazdaság , Mért is ha van gabona van mit enni az állatnak .. és ha van mit ennie .. akkor van hús ! Persze a városi nem tudja megtenni mint , egy falusi .. csirke disznó tehén .. esetleg pulyka .. a háznál.. :) De ha drágul a gabona a "takarmány tápok" ára is szökik felfelé .. :) Így nem érik, meg még a falusinak sem tartani jószágot .. pláne ha nincs munkája , vagy ha van akkor elég keveset kap.
Én tudom hogy így működik mert édesapámnak takarmány üzeme van .. és én is ott dolgozok .
Elnézést ha nem fejeztem ki magam egyértelműen! Bocsánat!!
Azért azt látom, hogy alapjaiban ugyanarról beszélünk. A magyar gazdaságról tényleg nem szeretnék vitát folytatni, csak feltételeztem, hogy mára már annyira leépült, hogy igen komoly befektetéseket igényelne visszahozni arra a szintre, ami már kielégíti a hazai igényeket. Én csak örülök, ha nem így van. Termőterületek szempontjából itthon a legkisebbek a kétségeim, de nem minden fejlett állam áll ilyen jól ebből a szempontból.
Lényegében abban viszont szerintem egyetértünk, hogy rengeteg káros elemet ki lehetne szorítani, ha alapvetően helyi, ezáltal kevesebb szállítást és feldolgozást/egyéb "utómunkálatot" - így pl. mesterséges érlelést - igényelne a termék, amit fogyasztunk. Végülis erre akartam rávilágítani.
A következő generációk "belenevelésében" is egyetértünk, csak jussunk el addig.
A kaja (hús) nem a szállítás miatt nyom sokat a latban (ez a teszt pl. ezt nem is veszi figyelembe...), hanem mert egy vágósúlyban lévő sertés felneveléséhez iszonyatos mennyiségű víz és energia kell (gondolj arra, hogy a hizlaldákat télen fűteni, világítani kell, a takarmányt nagyüzemi módszerekkel kell megtermelni, amihez nagy fogyasztású mezőgazdasági gépeket kell használni, stb.).
Nem is a panel 6. emeletén kell élelmiszert termelni. Már az is rengeteget nyomna a latban, ha a városokhoz közeli kistelepüléseken termelt zöldséget / gyümölcsöt (tejet / tojást / mézet, stb.) vennék az emberek, nem pedig a multiknál kapható, Spanyolországból, Kínából importáltat, amit egyrészt a hosszú tárolási folyamat miatt éretlenül szednek le, és pl. etiléngázas kezeléssel kell mesterségesen utánérlelni (amitől nyilván nem lesz ugyanolyan az íze, zamata sem, mintha hagynák a fán beérni...), másrészt több ezer (több tízezer) kilométert utaztatják... Erre is vannak nagyon jó kezdeményezések, amiknek nagy része "alulról jön". "Felülről" is csak olyan intézkedéseket lehet hatékonyan bevezetni, amire az emberek "vevők" - pl. a biciklis infrastruktúra fejlesztése a bringázás népszerűsödésének, a biciklis közösségek fajsúlyossá válásának, hangadásának hatására kezdődött meg. Egyébként meg nem tök mindegy, hogy alulról vagy felülről indul egy kezdeményezés, ha jó? :)
A hazai agrártermelés prímán ki tudná elégíteni a hazai igényeket, ezt 100 %-os bizonyossággal tudom neked mondani, mert benne dolgozom. Azért megy tönkre sok kistermelő, mert a jobb minőségű árujával sem tud versenyezni a multik nyomott áron árult terményeivel, nem azért, mert nem lenne kapacitása többet termelni. Gyümölcsösöket, szőlőket vágnak ki hektárszámra, adják el a telkeket szállodáknak, stb., mert nem lehet eladni a jó minőségű hazai gyümölcsöt, annyi van. Csak nem veszik. Egyre több a kiváló talaja ellenére ugaron hagyott szántó, mert gabonafélékből is szépen mondva "exportra termelünk" (magyarul mondva jóval több termést takarítunk be, mint amennyire a hazai fogyasztóknak szüksége lenne). Szerinted miért érdeke több külföldi országnak (pl. Franciaország, Ausztria) szétverni a magyar mezőgazdaságot és feldolgozóipart (pl. cukorgyárak, konzervgyárak)...? Ez nem összeesküvés-elmélet, van jópár dologra rálátásom a témában, de inkább ne menjünk bele, mert messze vinne az eredeti témától.
"Ami persze nem baj, sőt, pozitív, ha megpróbálják elősegíteni a helyes gondolkodást, de a paradigmaváltás akkor következik be, ha erre az embereket nem rákényszeríteni és rávezetni kell, hanem bennük fogalmazódik meg az igény."
Az első generációt még lehet, hogy kényszeríteni kell, de a gyerekeknek, akik már ebben nőnek fel, természetes igényük lesz a környezettudatos gondolkodás. Persze csak ha a szüleiket most rá tudjuk venni erre... :)
Én sem a nemzetközi szállítmányozásra gondoltam elsősorban, hanem a végső elosztópontokra történő szállításra. A sarki kisboltba és a hipermarketbe is jellemzően közúti szállítmányozás útján jut el az áru, nem pedig hajón, vagy vonaton. És akkor még csak az élelmiszerigényekről beszéltünk, az egyéb, gyakran felesleges fogyasztási szokásokról még nem.
A messziről szállított élelmiszer ökolábnyomáról nekem azért nincs annyira drasztikus véleményem mint amennyire leírják.
Ugyanis nagy távolságról tipikusan tengeren szállítanak, a tengeri áruszállítás pedig a közutinál (egységnyi távolságra és tömegre vetítve) kb 10szer hatékonyabb, így a teljes olajigény kevesebb mint 10 százalékát zabálják fel a tengeri áruszállító hajók. Ráadásul a tengeri áruszállítók lassú járású dízeleinek a hatásfoka 50% fölött van, míg ha valaki autóval mászkál akkor a hatásfok 35% alatt van http://www.epa.gov/climatechange/images/indicator_downloads/global-ghg-emissions-download2-2012.png
Ennek megfelelően a nemzetközi szállítás részesedése a bolygó üvegház kibocsátásából kevesebb mint 5%(az a vékony sárga csík). Az általunk tapasztalt mértékű nemzetközi forgalom is azért lehetséges, mert a tengeri(plusz a vasúti) áruszállítás energetikailag rohad hatékony. Na nehogy már ez legyen a domináns faktor....
Nagyon valószínű, hogy sokkal meghatározóbb, hogy milyen módszerekkel állítják elő a kaját.
Mi a szemetünket szelektálva dobáljuk ki ... :) A szerves dolgokat pl : burgonya héj vagy répa ... azokat nagybátyám malacainak adjuk .. :D szóval .. marad a műanyag amit össze lapítunk és ha sok lesz belőle akkor elvisszük oda ahol a nagy üzem van és újra dolgozzák! :)
Azért, mert ha lemondunk az élelmiszer szállításáról, és a feldolgozás nagy részéről, akkor nincs más megoldás, mint helyben megtermelni. Azt pedig a panel 6. emeletén eléggé nehézkes. Abban is meglehetősen erős a meggyőződésem, hogy jelenleg a hazai agrártermelés nem lenne képes kielégíteni a hazai fogyasztási szükségleteket, akkor pedig területet kell felszabadítani. Marad az erdő, vagy teszemazt, a lakótelep. Előbbit nem akarjuk "beszántani", mert ugye védjük a környezetet, nem pusztítjuk. Utóbbit pedig drasztikus és nyilvánvalóan elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan példának szántam, de úgy látszik, félrecsúszott.
Mindössze arra akartam utalni a városi/városias jellegű területek beszántásával, hogy a jelenlegi élelmiszer-fogyasztási struktúra a fejlett és fejlődő államokban olyan, vagy olyan irányba tendál, hogy nagy területeken lehetetlen az élelmiszer-önellátás, pontosan azért, mert nincs elég termőterület. Ebből kifolyólag viszont az élelmiszer feldolgozásra és szállításra szorul, ami tömegméretekben, a jelenlegi technológia mellett elképesztő mértékben terheli a környezetet. Ha a feldolgozást és szállítást, mint terhelő elemet ki akarjuk iktatni, kénytelenek vagyunk helyben megtermelni az élelmiszert, ez pedig nagyon sok helyen csak a lakókörnyezet drasztikus felszámolása árán lenne elérhető.
A paradigmaváltás azért kényes dolog, mert a 34-es hozzászólásodban említett változások tényleg pozitívak, de azok közül nagyon sok nem szerves, belülről építkező folyamat, hanem felülről irányított, így például a szelektív hulladékgyűjtés, vagy az energiatakarékos izzók kötelező bevezetése is. Ami persze nem baj, sőt, pozitív, ha megpróbálják elősegíteni a helyes gondolkodást, de a paradigmaváltás akkor következik be, ha erre az embereket nem rákényszeríteni és rávezetni kell, hanem bennük fogalmazódik meg az igény.
Nyilván nem várható el, hogy egyik napról a másikra paradigmaváltás következzen be, de rengeteg az előremutató kezdeményezés, egyre nagyobb az érdeklődés, egyre többen megértik, hogy ezeknek a dolgoknak a saját érdekük, pénztárcájuk szempontjából is mekkora a jelentőségük. A változásokat pedig már 5-10 éves távlatban érezni lehet (Magyarországon elég csak a bringás közlekedési kultúra, infrastruktúra fejlődésére vagy a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségeinek bővülésére gondolni - és ezek csak a legnagyobb volumenű, legszembetűnőbb példák). Ezek a dolgok viszont csak akkor fognak tovább fejlődni, ha az emberek érdeklődést mutatnak irántuk, ha elég sok ember számára válnak fontossá...
Csak azt nem értem, miért épp a lakótelepeket akarod "beszántani", amikor ott több ember, kisebb helyen, összességében környezetbarátabb módon él... Ez ugyanolyan ellentmondás mint azt hinni, hogy aki falun vagy zöldövezetben lakik, az természetbarátabb módon él. A természetnek egyáltalán nem az a jó, ha minél közelebb vagyunk hozzá (ez csak nekünk jó...), hanem épp ellenkezőleg... :)
Azt kifelejtettem, hogy egyáltalán nem akarok én beleszarni, látom és tudom, hogy fontos lenne erre odafigyelni, de világméretű gondolkodásbeli paradigmaváltás kellene hozzá, mint még nagyon sok dologhoz. Technológiai oldalról elképesztően nehéz lesz ezt megváltoztatni, ha az emberek nem hajlandóak/képesek változtatni a fogyasztási szokásaikon meg úgy általában az életvitelükön, és ezzel együtt persze bizonyos szintű kényelmi tényezőkről rövidebb-hosszabb távon lemondani.
1. Ez eddig rendben is van, csak azt mondjuk nem számolja hozzá, hogy én a nagy átlaggal ellentétben naponta csak 2szer étkezem, akkor is rendszerint átlag alatti mennyiségben. Persze erre pont te fogalmaztad meg, hogy ez csak egy hozzávetőleges felmérés, semmi mennyiségi pontosságot nem követel meg, de ilyen alapon meg eléggé félrevezető.
A 2. és 3. pontra inkább együttesen válaszolnék. A villamos energia és a fűtés technológiailag egyre nagyobb arányban váltható ki környezetkímélő energiaforrásokkal, éppen ezért nem is erre céloztam a lakótelepekkel. Az élelmiszerellátás és egyéb fogyasztási cikkek előállítása és szétosztása viszont elképesztően szennyezi a környezetet. Ha "felszántjuk a lakótelepet", akkor a mellette élők az élelmiszer szükségleteiket gyakorlatilag teljes mértékben képesek lennének saját maguk kielégíteni. Persze nem lenne avokádókrém, meg mangós saláta ananászos tortával, de ezek mellett a paradicsomot se Spanyolországból kéne ide szállítani.
A jelenlegi fogyasztási struktúránk legalább annyit árt a környezetnek az előállításkor energiafelhasználás és környezetszennyező anyagok kibocsátása miatt, mint azok elosztásakor. Ha az elosztási rendszert ki tudnánk iktatni, vagy környezetbaráttá tudnánk tenni, drasztikusan csökkenne a környezetszennyezés.
"Az ilyen "fenntartható fejlődés" kifejezésektől meg már igencsak herótom van."
Nekem is, de az alap koncepció szerintem olyan, hogy megéri beszélni róla. A teszt pedig tájékoztatást és gondolatébresztést szolgál (eleve erre lett kitalálva + összehasonlítható mérőszámként alkalmazzák).
1. Rengeteg energia és víz kell az élelmezési célból történő húselőállításhoz...
2. Nem csak környezetkímélő energiaforrásokkal lehet energiatakarékosan élni, hanem úgy is, ha a meglévőket kicsit több ésszel használjuk...
3. Pont nem a lakótelepeken élők a legnagyobb fogyasztók, mert ott kis alapterületen, központosított, hatékonyabb energiaszolgáltató rendszereket használva, általában tömegközlekedéssel közlekedve élnek az emberek. Aki egyedül él a nagy, rosszul szigetelt, saját rissz-rossz kazánnal fűtött házában a világ végén, ahonnan még a budira is autóval kell menni, az sokkal nagyobb terhet jelent.
Egyébként meg elég hülye hozzáállás az, hogy "áhh, úgysem lehet tökéletesen megoldani semmit, szarjunk bele".
3.77 vagy 4.05 (a húsételeknél elbizonytalanodtam...)
Ez a teszt amúgy kivételesen tényleg jó, mert bár sok értelme és óriási megalapozottsága ennek sincs, de igazán jó témafelvetés.
Az ilyen "fenntartható fejlődés" kifejezésektől meg már igencsak herótom van. Hülye és félrevezető elnevezés, de már bekötött sajna a köznyelvbe. :-(
Az mondjuk azért vicces, hogy ha szinte minden étkezésemkor fogyasztok húst vagy tejterméket, már azzal 1,75-nél jár csak a táplálkozási lábnyomom.
Szép dolog ez az ökológiai lábnyom, de amíg nincsenek környezetkímélő energiaforrásaink, addig a fenntartható szinthez gyakorlatilag le kellene állítani a gazdaságot, és felszántani a lakótelepek felét. Szomorú, de irreális.
A másik kérdés, ami valószínűleg fel fog merülni, hogy mennyire az emberi szén-dioxid-kibocsájtás okozza pl. az éghajlatváltozást. Az ökológiai lábnyomban azonban nem csak ez az aspektus van figyelembe véve, szóval attól függetlenül érdemes elgondolkozni az eredményen, hogy ki mit gondol az említett kérdésről. A lábnyom-csökkentő tippek nem csak a környezettudatosság, hanem egyáltalán az ésszerűbb, értelmesebb életvitel szempontjából is megszívlelendők.
Magyarországon egyébként a KÖVET egyesület foglalkozik ezzel a témával (környezeti menedzsment és vállalatirányítás szintjén is) a legmélyebben. Ez a kis leírás is tőlük van:
"Mi az az ökológiai lábnyom?!
Az ökológiai lábnyom fogalmát egy kanadai ökológus, William Rees alkotta meg a ’70-es években, majd a ’90-es évek első felében Mathis Wackernagel-lel közösen fejlesztette tovább.
Egy adott népesség vagy ember természetre gyakorolt hatásának mérőeszköze, amely szemléletes módon fejezi ki a világ, egy ország, egy átlagember (vagy egy termék, szolgáltatás, rendezvény stb.) erőforrás felhasználási és hulladékfeldolgozási szükségleteit termékeny földterületben, hektárban (ha). Tulajdonképpen egy adott népesség (vagy termék, szolgáltatás, rendezvény stb.) természeti „terhének” mértékegysége. Ha nagyobb „teher” vagyunk, mint amekkora a Föld eltartó képessége, akkor az élővilág és a jövő nemzedékek rovására élünk. A jövőtől ellopott „hitelből” fedezzük a jelenlegi pazarló életvitelünket.
Ökolábnyomunk a népességgel és a fogyasztással arányosan nő, miközben a föld biológiai eltartó képessége egyre csökken. Egy ország lábnyomát a népességének mérete, egy átlagos lakójának fogyasztása, illetve a fogyasztott javak és szolgáltatások előállításának erőforrás-igénye határozza meg. A számítás lényege, hogy mekkora az adott terület biológiai eltartó képessége és ehhez viszonyítva mekkora a terület ökolábnyoma.
Túllövés
Az emberiség létszámának növekedésével az egy főre jutó produktív földterület folyamatosan csökken, míg az egy emberre jutó átlagos ökológiai lábnyom növekszik. Az 1980-as évek vége óta „túllövésben” vagyunk, mivel nagyobb az ökológiai lábnyomunk, mint a Föld biológiai eltartóképessége (biokapacitása), azaz olyan ütemben használjuk az erőforrásokat, amivel a természet regenerálódó képessége már nem képes lépést tartani, így a természet által felhalmozott tőkét éljük fel, ami az élőhelyek pusztulásához, leromlásához vezet, és a biológiai sokféleség csökkenését eredményezi.
Nagylábon élünk…
Jelenleg a föld biológiailag produktív területe 13,6 milliárd globális hektár (ebben nincsenek benne a sivatagok, sarkvidékek, meg a többi terméketlen terület). Gondolj bele, hogy most 6,5 milliárdan lakunk rajta és mindjárt feltűnik, hogy mennyire kevés az egy főre jutó termékeny terület: egészen pontosan 2,1 globális hektár/fő! Ráadásul a legkisebb és legnagyobb lábnyomú országok között majdnem 120-szoros különbség van, és ez folyamatosan növekszik: míg a gazdag országok lábnyoma az elmúlt négy évtizedben több mint kétszeresére nőtt, a szegényeké alig növekedett. Összességében, ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2050-ben az emberiség kétszer akkora ütemben fogyasztja a Föld erőforrásait, mint ahogy azok újratermelődnek. Azt, hogy a gazdagok jóval többet fogyasztanak és szennyeznek, mint a szegények, jól mutatja, hogy a nagy jövedelmű országok lakosainak lábnyoma mintegy hétszerese a kis jövedelműekének.
A mi kis lábnyomunk nem is olyan kicsi…
A táblázatból látszik, ha mindenki egy magyar átlagpolgár életszínvonalán élne, akkor 1 és 2/3 bolygónyi területre lenne szükség az életszínvonalunk fenntartásához. És hol vagyunk mi Kanadához vagy az USA-hoz képest…
Mit tehetsz otthon? – Lábnyom-csökkentési tippek
- Tudtad, hogy néhány kilométeres utaknál (főleg nagyvárosokban) a leggyorsabb közlekedési eszköz a kerékpár, és ezzel még a CO2 kibocsátásodat is csökkented? Akkor ülj autóba, ha valóban elengedhetetlen és szervezz telekocsi rendszert.
- Gyalogolj, kerékpározz, válaszd a közösségi közlekedést!
- Körülbelül 5-6% energiát takaríthatsz meg, ha a fűtést 1 °C fokkal csökkented, és növeled a levegő páratartalmát.
- Ne hagyd, hogy szökjön a meleg, szigeteld le az ajtókat és az ablakokat!
- A ház körüli fák és a bokrok védenek a zajtól, az erős fénytől és a széltől.
- Zuhanyozáshoz harmadannyi víz szükséges, mint a kádban fürdéshez.
- A szivárgó WC-tartályokat és a csöpögő csapokat javítsd meg, mert egy hónap alatt akár egy kádnyi vizet is elpazarolhatsz.
- Sok vizet takaríthatsz meg, ha nem folyóvízben mosogatsz és elzárod a csapot fogmosás illetve borotválkozás közben.
- Locsoláshoz gyűjtsd össze az esővizet!
- Ha 80 helyett 40-60 °C fokos vizet állítasz elő a villanybojlerrel, akkor kisebb a hőveszteség és csökken a vízkőképződés is.
- Amikor csak teheted, világíts természetes fénnyel!
- Az energiatakarékos fénycsövek kb. ötödannyi energiát fogyasztanak, mint a hagyományos izzók, élettartamuk pedig mintegy 10-szer hosszabb.
- A háztartási elektromos berendezések készenléti üzemmódban is 5-15% energiát fogyasztanak. Kapcsolóval ellátott hosszabbító segítségével csak egy mozdulat a készülékek áramtalanítása.
- Moss alacsony hőfokon (30-40 °C fok), így kevesebb energiát használsz, és ne indítsd be a mosógépet fél adag ruha miatt.
- Főzésnél az edény mérete illeszkedjen a főzőlap vagy gázrózsa nagyságához. Használj fedőt!
- Valóban szükséges bekapcsolni a légkondicionálót? Csökkentheted a lakás hőmérsékletét, ha napközben árnyékolót használsz, és este szellőztetsz.
- Kell ez nekem? - Ne vásárolj felesleges termékeket!
- Kerüld a szezonra nem jellemző, távolról szállított, fagyasztott, túlságosan feldolgozott élelmiszereket és részesítsd előnyben a friss, helyi termékeket!
- Papírt, üveget, műanyagot és fémet a szelektív hulladékgyűjtő szigetek konténereibe; szerves hulladékot a komposztládába; használt sütőolajat, akkumulátort, festékeket, vegyszereket a lakossági hulladékgyűjtő udvarokba; fénycsöveket és elektronikai hulladékokat vissza a forgalmazó áruházakba; lejárt szavatosságú gyógyszereket a patikába."
2,67...de ezek szerint így sem vagyok fenntartható.
Van egy kicsit részletesebb, több dolgot figyelembe vevő tesztem is egyébként, de nem tudom, hova tudok könnyen, gyorsan, mindenki számára elérhető módon word dokot feltölteni. (Azzal a teszttel egyébként pl. az én lábnyomom 4-6 hektár.)
Az ökológiai lábnyom-számításnál figyelembe kell azért venni, hogy ezek hétköznapi használatra készülő, egyszerűsítő modellek. (Az ok egyszerű: Senki sem bajlódna a teszt kitöltésével, ha olyan kérdések szerepelnének benne, hogy pl. egy főre leosztva hány kWh a háztartás éves villamosenergia-fogyasztása, vagy pontosan hány köbméter fém-, papír- és műanyag-hulladékot termel a háztartás évente, vagy pontosan hány kilogramm marha-, sertés-, illetve baromfihúst fogyasztanak évente egy főre vonatkoztatva az együtt lakók, és ebből mennyi a helyben termelt, mennyi a messziről behozott élelmiszer, vagy pontosan hány köbméter ivóvizet használ évente a háztartás, hány liter benzin, kerozin, stb. használatába kerül az illető éves közlekedése, stb. Nyilván a pontos értéket csak ezen adatok ismeretében lehetne kiszámolni.)
Közelítő értéket viszont lehet ezekből a tesztekből is kapni, illetve arra jók, hogy megmutassák, melyik az a területe az életvitelnek, amin a leginkább lehetne változtatni.
http://hvg.hu/gazdasag/20130516_Az_ember_akinek_nincs_labnyoma