Best of Izé

http://www.psychologytoday.com/blog/dream-catcher/201404/can-our-dreams-solve-problems-while-we-sleep

paranoid, félelmetes, rettegés, nem akarod?
tipp a mestertől:
https://www.youtube.com/watch?v=NS7Cd9a7I3U

vávávává, én arra reflektáltam itt, amit justil írt, hogy éber álomban, vagy ha nem is abban de hasonlóban, lefekszel ellazulsz, meditálsz nem tudom mi, és akkor jönnek a haluk. Amit ő nem ajánl mindenkinek, mert para. Álom közben persze hogy nem jönnek ezek.

Amúgy annyira zombis, vagy kísértetes, vagy ennyire nagyon félelmetes hallucinációm szerencsére még nem volt, de olyan igen, hogy néztem a tévét, és azt hittem, hogy én is a tévéműsor része vagyok, és mondom innen én hogy fogok visszamenni a való életbe, és nem találtam a visszautat, és azt hittem ott ragadok a műsorban, mint a mátrixban. Na én sem ajánlom senkinek.

álom közben nincs hallucináció, ott víziós élmények történnek. Hallucináció azt jelenti, hogy a percepciód megváltozik és valami olyat élsz meg ébren valóságként ami nem része a normalitásnak ( a közös megegyezéses valóságnak ). Pl a drogok esetében, ébren vagy, mondjuk LSD-zel és az te racionális percepciód átalakul és ébren hallucionálsz (barátod arca melletted átalakul egy rothadó zombivá, vagy hasonló).

nem az a cél, hogy minél magasabbra és tudatosabbra. Aki feljebb van a létrán, ugyan úgy küzd problémákkal.

A lényeg, bármilyen szinten is van az ember, hogy harmóniát teremtsen meg ott. Nem az jár jobban aki előrébb jut, hanem az aki élete minden területén egyensúlyt tud megteremteni.

Nem véletlenül van az, hogy számos szellemi vezető, komoly betegségekkel küzd. A különböző intelligenciák ('50-es évektől elfogadottan nem csak iq létezik, hanem az intelligenciának 12 markáns csoportját különböztetik meg: kognitív, érzelmi, kinesztetikus, morális, közösségi, tapasztalati, művészi, stb), az-az énrészek különböző fejlettségi szinten vannak.

Ha professor Lábas József hihetetlenül nagy elme, és zseniális úttörő a kutatásaiban, lehet mellette egy büdös bunkó tirpák, aki átgázol mindenkin érzelmileg és így éli az életét. Lábas József nem akkor jár jól, ha elkezd meditálni és meg akarja ismerni a tudomány mögötti ismeretlent és önmaga spirituális oldalát, hanem akkor, ha azon dolgozik, hogy az érzelmi elakadását felhozza arra az általános szintre, ahol a személyisége nagy része általánosan tart.

Szerintem, amikor az ember ellazul vagy így vagy úgy, legyen, hogy éber álomban van, vagy tudatos izében, akkor ugye a külső ingerek kikapcsolnak, az ember a belsőre figyel, és szerintem azért jönnek a haluk. Mint amikor egy sötét és csöndes szobába tesznek, és negyed óra múlva kezdődik a para, mert az ember nem bírja az ingerszegény környezetet. Legalábbis én így képzelem, hogy ezért jönnek a negatív élmények. Amikkel én úgy vagyok, hogy azok is élmények, szóval végülis nem is negatívak, csak megélni nem jó. A közös élmények, meg lehet, hogy valami közös tudatalatti miatt vannak, mint ahogy a valamelyik varázsgombától is ugyanolyan indijános látomásai lesznek az embereknek.

Nem vonom kétségbe a hozzászólásod nagy részét, látszik hogy nem ismeretlen számodra az egész fogalomkör, de a fogékonysággal kapcsolatban szerintem tévedsz. Egy kicsit a neten utánajárva a témának arra jutottam, hogy bizony elég sok ember hozzám hasonlóan megpróbálkozott ezzel, és bár néhányan arról számoltak be, hogy a negatív töltetű hallucinációkat tudatosan kezelték (azaz tudták, hogy csak halu, és így nem csavarodtak be egy bad tripbe) a hozzászólók/beszámolók döntő része az enyémhez hasonló élményről szól. Szinte mindenkinél visszatérő tünet az idegen (démoni) jelenlét érzése a szobában, az audiovizuális hallucinációk és a pánik.

Azért kíváncsi lennék, bár nem lehet összehasonlítani sajna, hogy melyik ember a boldogabb, aki eljutott egy bizonyos pontra, és ott megáll és hagyja, hogy folyjon az élet, aki eljut egy pontra, és mindig a következőre akar lépni, és irányítani akarja az életet, vagy aki eljut egy bizonyos pontra és már a következőt keresi és folyamatosan tanul, és ismerkedik a világgal és önmagával. Nem tudom.

Amit írtál, hogy belefáradsz a küzdelembe, megpihensz, elfogadod, hogy ilyen vagy, valahol erről beszélek én is, csak szerintem az élet elfogadása után nincsen tovább növekedés, nincs tovább dolgozás önmagadon, mert hisz pont, hogy elfogadtad önmagad és a világot, nem akarsz tovább változtatni semmin. De az is lehet hogy ez valamiféle buddhista, vagy taoista nirvánában leledzés inkább.

át lehet esni azon a ponton is amikor "szar a világ, jobb annak aki hülye, stb stb" automatikus negatív gondolatok bombázzák az elméd. Általában az ember akkor nyugszik meg amikor el tudja fogadni, hogy ez is van.

például, küzdök magam ellen, mert nem akarok rossz ember maradni, nem akarok domináns lenni, nem akarok lusta lenni, nem akarok haragos lenni, nem akarok olyakor dühös lenni. Minden olyan folyamat amiben küzdesz magad ellen, fenntartja magát a folyamatot. (volt egy régebbi poszt: http://ize.hu/comments.php?post_id=24404 )

Majd amikor már belefáradsz az állandó önküzdelembe, és megpihensz, na akkor jön a változás. Belefáradás azt hozza, hogy elfogadod azt, hogy ilyen is vagy. És aztán jönnek a gondolatok: nem is biztos, hogy baj az amikor néha domináns vagy bizonyos helyzetekben. És az sem biztos, hogy baj, hogy olykor lusta vagy, stb stb.

"kell-e az embernek, hogy felismerje a nagy igazságokat, megismerje önmagát, növekedjen lélekben, stb stb stb"
nem kell, nincs megpecsételve az-az ember aki nem kezd el minél hamarabb dolgozni magán.

akkor igen kivételes fogékonyságod van megélni ilyesmit. Az is lehet, hogy az akkori adott körülmények olyanok voltak, hogy csak ennyi kellett triggerként, hogy megtapasztald azt amit tapasztaltál.

én transzperszonális körökben mozgok és speciel nem hallottam ilyen gyakorlatról, pláne nem ilyen hatékonysági rátával. DE semmi sem törvényszerű. Egyik pszichológus barátomnál járt már olyan ember, aki meditációs zenére (amit egyébként nem szokott hallgantni) "megvilágosodott". Klasszikus kundalíni ébredése volt, a kigyó bemászott a seggén.

A te esetedbe azt tudom elképzelni ( de csak a jó ég tudja igazából mi törtétn ott), hogy a tettelenségbe DTM szabadult fel a szervezetedben ( https://www.youtube.com/watch?v=f42onPA8wvQ ) és ez okozta az intenzív hallucinációd. De ez csak az én fantáziám:)

második bekezdésedre, ugyan azt tudom írni amit már írtam. Az alvásparalízist ne keverjük a transz tapasztalatokkal. Köze lehet hozzá, de csak annyiban, hogy ez kisérheti a transzot, vagy akár előtte van. Ekkor nincs hallucináció, vagy vizualizáció, se semmi. Tökéletesen felébredt tudat van, csak a test teljesen tehetetlen, és béna. (baráti körömbe ez elég gyakori tapasztalás)

Szörnyű megélés nem abból ered, hogy a használó nincs felkészülve. Ha felkészült vagy akkor sem fogsz angyalkákkal táncolni. Szabályszerűségek vannak, törvényszerűségek nincsenek. Spirituális intelligenciától függően zajlanak a megtapasztalások. Egy átlag ember, akinek elég sok dolgoznivalója van önmagán, szinte majdnem biztos, hogy olyan élményei lesznek amik az édes álmok közelébe sem érnek. Ennek oka van, és így van rendjén:)

Nem mindegy, hogy benyalsz csak úgy valamit és várod a történéseket, majd megjelennek a vérszomjas, autó nagyságú katicák, vagy van mögötted egy terápiás háttér, ahol már elő van készítve valami olyan lelki megakadás (érzelmi csomag) amin egy tudatmódosító szer át tud vezetni. Félelmetes, kurva kemény, és pont így jó. Keményen konfrontál, passzív átélő vagy, és a tehetetlenségből adódó átélés, megélés, megtapasztalás oldja fel a problémát, és így tisztul ki a tudatból.

Egyébként a divatos party drogokban eyáltalán nincs potenciál tudatfejlődés szempontjából (és nem is midnen drog jó erre a célra, pláne nem ismeretek nélkül).

Pedig hidd el, ilyen egyszerű előidézni - ahogy írtam. Lefekszel, relaxálsz, szándékosan mozdulatlan maradsz, és megvárod míg az agyad elhiszi, hogy valójában alszol. Nem kell hozzá semmilyen intenzív technika, sem pedig tudatmódosító szer. Nekem legalábbis elsőre sikerült.

De ok, nem ugyanarról beszélünk. Az egészben az a szörnyű, hogy én megtapasztaltam ezt a szarságot, de szerencsére simán megtehetem, hogy többé nem próbálkozok vele, viszont van, akivel ez természetes úton történik, elalvás vagy ébredés előtt...na őket nem irigylem.

Abban egyetértek veled, hogy az egész dolognak a "bad trip" jellege abból fakad, hogy az ember nem számít rá és nincs felkészülve, de ez nem változtat azon a tényen, hogy leírhatatlanul szar élmény. Személyszerint ugyan nem próbáltam, de gondolom valami ilyesmi lehet felkészületlenül benyalni egy emberes adag bélyeget.

Hát tudod ezen is sokat szoktam gondolkodni, amikor éppen nem valóvilággal próbálom elbutítani az utolsó normális agysejtjeimet is, mármint, hogy kell-e az embernek, hogy felismerje a nagy igazságokat, megismerje önmagát, növekedjen lélekben, stb stb stb, és sajna sokszor rájövök, hogy nem annyira. Gyakran úgy érzem, hogy boldogabb az ember, ha lópikulát sem tud, és lát a világból, csak ami a napi boldoguláshoz kell, mert a minél nagyobb tudás, minél nagyobb elégedetlenséget és boldogtalanságot szül. Az igazság fáj, mert ahogy rájövünk az igazságokra, rájövünk arra is, hogy nem jó nekünk, mert nem érjük el az abszolút igazságot, okosságot, rálátunk a körülöttünk lévő dolgokra, és rájövünk hogy porszemek vagyunk, nem irányítunk. Szóval vagy a nagy büdös nihill és igénytelenség, vagy a nagy büdös butaság. Aki okos, tisztán látó, a kevésbé lát tisztán, és annál messzebb kerül az igazságtól. (mint ahogy feltérképezzük a minél messzebbi űrt, rájövünk, hogy még messzibb is van valami, de azt nem láthatjuk, és azon túl is van valami, és azon is túl és így tovább) Szerintem. Közben meg valahol, tartom magam annyira okosnak, hogy átlátom még ezt is, hogy nem vagyok kellőképpen gyöpös, hogy boldog tudatlanságban érzékeljem a világot, de igyekszem, eskü igyekszem :) Szóval valahol olyan jó visszafelé begubózni a tudatlanságba, igen az biztonságos. Bárcsak ne tudnám ezt, hanem csak átélném.

De tényleg utánanézek ennek a tudatos álom dolognak, mert most már érdekel.

ezzel nincs semmi gond, ez a te belső éned tiszteletteli döntése. Nem kell ezzel kötelezően foglalkozni, ez csupán egy lehetőség azoknak akiknek erre van motivációja. Akit érdekel, annak ez is lehet egy kulcs a sok más módszertan között.

„Vagy előre lépsz egyet a növekedés irányába, vagy hátrafelé a biztonságba.”
(Abraham Maslow)
mindkettő rendben van:)

hát nem tudom, te vagy a nagyobb pszichológiai guru, biztos jobban tudod, de ha az én álmaim az agyam és pszichém szennyese, akkor csúnya világ lakozik itt bent. Én úgy tudtam és gondolom is, hogy az agyam ilyenkor pihen, illetve nem pihen ugye mert működik csak tartalékra áll, ezért dobálja a képeket néha értelmetlenül és véletlenszerűen. Ezért nem is tulajdonítok nagy jelentőséget az álmaimnak. Jó persze, álmodok valami rég meghalt szerettemmel, persze biztos hiányzik. Vagy mittomén valami mező közepén házikó, amiről úgy tudom álmomban, hgoy ott laktam két évesen és de jó, biztos hiányzik a gyerekkor. De vannak olyan álmok, amiket nem tudnék megfejteni, ha akarnám se. Értem én a tudatos álmot, meg amit írsz, hogy ha cikis a helyzet, akkor tudok dönteni, esetleg felvérteződök valamivel, amit a tudatos ébren világban is tudok használni, gondolom ez a lényege, de tényleg nem akarok még az álmomban is döntéseket hozni, és a gondjaimmal foglalkozni. Én hagyom, hagy follyanak a dolgok, nagyon ritkán van olyan, hogy azt mondom, oké most már elég a cikis helyzetből, ébredjünk föl. Nem tudom, én szeretem az álmaimat úgy ahogy vannak, lehet, hogy azért, mert egy időben nagyobb örömöt adtak, mint a való élet, vagy lehet, mert bármennyire is őrültek néha, értékelem a keszekuszaságot, mint valami művészfilmet, vagy nem tudom. De ez az álom fejtegetés, meg tudatosság az álmaimban nekem valahogy nem fekszik. Ennek ellenére nagoyn érdekes téma amúgy, és el tudom képzelni, hogy valaki meg szereti fejtegetni. De valahol jó érzés ráfogni, hogy csak az agyam játszik, és nem akar üzenni, csak dobálja a képeket. ez olyan biztonságos, mint azt mondani a történésekre, hogy isten akarja így. Kicsit elmenekül az ember.

" beavatkozásnak nem tudom milyen következményei vannak..."

menj bele, nézz szembe vele.

az álomnak az a funkciója, hogy kisepregesse a szennyest. Arra szolgál, hogy megjelenítse számodra azt, hogy tele vagy olyan belső érzelmi csatározásokkal (szorongás, félelem, stb) amik nem tudatosak. Szimbolika jelrendszerén keresztül megjeleníti számodra ezeket a konfliktusokat. Amit, ha te megfigyelsz (pl álomnaplót vezetsz) majd megpróbálod kielemezni, akkor rá tudod magad vezetni belső bugyraid titkaira, amik nagy hatással vannak rád, úgy hogy nem is tudsz róla.

tudatos álmodás legnagyobb előnye, hogy konfrontáció esetén van választási lehetőséged. Ha úgy döntesz, hogy belemész, akkor az olyan folyamatot indítasz el amivel felül tudod írni a félelmed érzelmi programozottságát. Meg tudod haladni azt, és kitisztul.

alvásparalízisben az agyi hullámtevékenység béta. Nincs hallucináció, se állom, se semmi. Arról van szó, hogy már a racionális éber tudatoddal vagy jelen (ébren vagy, felébredtél), de a test lebénült állapotban van és nem tud megmozdulni.

Hát nem egy dologról beszélünk az biztos. Amiről te írsz annak köze nincs az alváshoz,
Amit leírtál az egy igen mély transz, amit kötve hiszem, hogy az emberek első prbólálkozásra meg tudnak csinálni ráadásul úgy, hogy csak fekszenek és koncentrálnak. Relaxációval, hipnózissal nem érhető el mély transz (csak alfába képes vinni, esetleg theta tartomány határára). Abba a hallucin állapotba amit te leírtál, intenzív technikákkal vagy tudatmódosító szerekkel lehet bekerülni. Persze nem állítom, hogy lehetetlen pillanatok alatt bekerülni oda, a sámán egyet pörget a kereplőn és már mély transzba van, csak hogy ő egész életében erre gyakorol.

Én még nem hallottam arról, hogy a te általad leírt technika ilyen formában létezne. Viszont, vannak kidolgozott hasonló technikák amik segítségével át lehet élni amit te leírtál. Ilyen például a holoptróp légzés amit dr stanislav grof fejlesztett ki miután a politika betiltotta az LSD-t.
https://www.youtube.com/watch?v=qCzG9QsM-Pw
Mély transzot idéz elő, de ehhez nem elég 15 percig mozdulatlanul feküdni, fekvés közben intentív lélegzésről van szó, ami fél óra után automatikussá válik, és a sok izmok által el nem égetett oxigén az agyban csattan el. Ez a módosulás az LSDtől eggyel light-osabb állapot, nincs nyitott szemes hallucináció. (Én már próbáltaam ezt is)

" én senkinek nem ajánlom", "pánik és paranoia"

ennek leginkább egy oka van, ismeretek hiánya.
- a mélyebb transzok (ma már egy kis módosult tudatállapotváltozást is transznak hívnak) akkor jók, ha céljuk van. Azok a kultúrák ahol tudatmódosító szereket, vagy technikákat használnak időtlen idők óta, nem csak úgy a "flesh" kedvéért alkalmazzák. Ha határozott célja van egy transznak, csak akkor teljesedik ki a benne rejlő potenciál.
- a hallucinogének többsége a legbelső félelmeinkkel szembesít. Pláne az LSD-nél. Nincs megállás, ha belemész.
- a nyugati tudomány felfedezte a hallucinogénekben (erős mély transzot előidéző technikák) rejlő tudást és potenciált. Szakszerű használat terápiás megdolgozzással történik, nem úgy ahogy az utca fiatalja teszi (benyalja a diszkó budijában). Haszna csak akkor van, ha szakszerűen pszichés folyamatokba van beépítve, ahol már egy terápiás megmunkálás van a háttérben.

Ez nekem már olyan mint az Inception c. film. Nem tudom a magyar címét. Nem teljesen értem. Azokban az álmaimban, amire emlékszem teljes jogú jelenlevőkétn vagyok jelen, emlékszem rá, szóval kvázi megfigyelem. Nem tudom, nem értem, hogy lehetnék máshogy megfigyelőként jelen, vagy hogy irányíthatnám. Virtuális valóságot meg egyszerűbben létre tudok hozni, ha fogok egy jó nagy jointot, beszívok, aztán lefekszem, és hagyom magam ellazulni valami jó zenére. Tudom, hogy nem ugyanaz, de a hatás szerintem igen (Persze lehet hogy nem, és hülyeségeket beszélek).
De az az igazság, hogy általában én nem is akarom értelmezni az álmaimat, vagy élvezem, vagy nem, de megtörténik és ez van. mondom az ilyen cikis álmok, hogy meztelenül vagyok a buszon, vagy nem tudok futni stb stb azokról meg eleve tudom, hogy valamit jelentenének, üzenetük van, de nem érdekel. Úgy gondolom elég nekem a tudatos valóság, és a tudatosság, akkor amikor ébren vagyok. Amikor meg alszom, az más világ, és nem akarom összekötni a tudatos világgal, az álmaimat úgy élvezem, mint valami mesét vagy filmet. Nekem ez így beválik nagyon, és attól tartok, ha összekötném a két világot elég hamar valami skizo helyzetbe kerülnék, mert úgy érzem hajlamos lennék rá.

Tudatosan szoktam álmodni én is, gond nélkül. Mondjuk irányítani nem tudom az álmaimat, de ha rémálmom van, akkor sokszor idő előtt véget tudok neki vetni azzal, hogy átadom magam a rám váró veszélynek, tudván, hogy kamu az egész.
Aztán ha gyors sikerült meghalni az éppen aktuális úton-módon, jöhet a következő álom, remélhetőleg jobb hangulatban.

A két dolog teljesen más. Az viszont könnyen lehet, hogy amiről én kezdtem beszélni, annak nincs köze a poszthoz, úgyhogy tulajdonképpen offoltam :)

Nem csak ezzel a módszerrel lehet eljutni a tudatos álmodás állapotához.
Már említve volt egy másik módszer, a valóságteszt. Éber állapotban ha sokszor elvégzed, akkor egy idő után álmodban is megkérdezed magadtól, hogy ez valóság-e és jó esetben ráébredsz, hogy ez egy álom. Nekem 3 nap alatt sikerült.

Nem föltétlenül kell irányítani az álmokat, megfigyelőként is részt lehet venni. Értelmezni is lehet valósidőben, hogy mi miért van úgy, miért van ott. Ki is lehet kérdezni a szereplőket... Bár elég érdekes válaszokat adnak.

Ha nem csak megfigyelőként vagyunk ott, akkor igazi virtuális valóságot tudunk teremteni ott, annyira valóságos tud lenni, hogy hihetetlen. Nekem sokkal élesebb a kép, mint a valóságban...

Bár egyelőre én is csak megfigyelőként vagyok jelen, a beavatkozásnak nem tudom milyen következményei vannak...

De miért akarnám irányítani az álmaimat? Mármint az igazi álmaimat, nem az ilyen éber álmot, meg hasonlókat. az álmodásban pont az a jó, hogy nem tudja az ember mit dob a gép. VAn hogy kellemetlen, de akkor jó dolog felébredni, van hogy jobb, mint a valóság, akkor nem jó felébredni, de legalább jó volt megélni a dolgokat álmomban. Van , hogy totál káosz, akkor jó lenne tudni festeni, van, hogy a leglsd-sebb filmeket is kenterbe veri, na ilyenkor meg csak jó vagy rossz, de álom volt. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sokrétűek az álmaim, vannak visszatérő para dolgok, pl. nem tudok futni, amik valószínű valami életbeni problémát jeleznek, de annyira nem érdekel. VAnnak visszatérő jó dolgok, pl. tudok repülni. És vannak azok az álmok, amiket az agyam random dob össze a meglévő emlékekből. És ezek nagyon érdekes mindig, nem is szeretném ezeket irányítani.

...és még mielőtt valaki hozzám vágja, igen, tudom, hogy amiről beszélek azt úgy hívják, hogy alvási bénulás...de amennyire én tudom, ez a módja a "lucid dream"-nek nevezett állapot elérésének is, csak embere válogatja, hogy ki képes rá, és ki nem.

Az, hogy álmodban üldöz egy szörny, és abbahagyod a futást, mert felismered, hogy ez nem a valóság az nem éber álmodás, és az emberek egy elég nagy része képes rá.

Nos, én senkinek nem ajánlom, hogy az ébren álmodással kísérletezzen. Nem tudom pontosan, hogy te miről beszélsz, de nekem úgy tűnik, hogy nagyon nem arról, amiről én.

A módszer igen egyszerű. Lefekszel az ágyba, elhelyezkedsz az alváshoz, azonban nem próbálsz elaludni. Viszont nem mozdulsz, bármilyen inger ér (arrébb feküdni, megvakarni magadat valahol, stb) mozdulatlannak kell maradnod. Egy jó 15-20 perc után, egy egyszerű biológiai reflex útján el tudod hitetni az agyaddal, hogy a tested alszik, miközben az elméd ébren van. Az agy nem kispályázik...rövidesen lebénítja a testedet. Ezek után ott fekszel, nyitva a szemed, látni látsz, gondolkodni képes vagy (legalábbis azt hiszed), de megmozdulni nem. Ez lehetne akár egy vidám történet kezdete is, ahol ezek után mindenféle érdekes és látványos hallucinációk veszik kezdetét, más szóval megvan a legális és mellékhatások nélküli, home-made LSD trip. Sajnos úgy tudom erről igen kevesen számoltak be.

Ami valójában következik: pánik és paranoia. Az emberek nagy része idegen jelenlétet érez a szobában, többen látni is vélnek különféle démoni alakokat. Van akinek konkrétan ráül a testére egy ilyen "lény", bár ez valószínűleg azzal lehet összefüggésben, hogy mellkasi nyomásról, fájdalomról az érintettek 90%-a egybehangzóan beszámol. Földöntúli félelem - mintha a legdurvább horrofilmek közepébe csöppennél, csak ennyire durva horrorfilmek a világon nincsenek. Az egész jobbára percekig tart, de az eltorzult időérzékelés miatt általában órákig tartónak tűnik. Testen kívüli élmények, levitáció, kiszolgáltatottság és kilátástalanság...megatöbbi.

Nekem egyszer volt ehhez szerencsém, mert azt mondták, próbáljam ki, jó flash lesz...ha a bénulás beállta után becsukom a szemem, tudatos, éber, látványos álmom lesz. Aki mondta, azóta is azt állítja, neki nem volt rossz élménye.

Köszi, én inkább kihagyom. Életemben nem fostam még annyira semmitől, mint akkor, amikor ebbe belekeveredtem.

Akár még másokét is. ;)

és egy másik fontos aspektusa ennek a dolognak, hogy nem az álom vezet téged. Hanem tökéletes racionális választási lehetőséged van a lucid álomban, amit meg is tudsz cselekedni. Racionális éber tudattal tudod az eseményeket magad körül formálan.

Nem nehéz szerintem,főleg annak sikerül,aki már átélt jópár rémálmot,és unja hogy fut fut fut fut fut :D Meguntam és mondtam álmomban fut a halál,vagy ez csak egy álom s felébredtem.Mondjuk ez jó 15 éve volt,azóta már könnyebb álmomban irányítani :)

én voltam már éber álmodó, gyakorolni kell. Viszont a cikk eléggé pontatlan, mert nem fejti ki miről is van szó.

Sok ember azt hiszi, hogy amikor álmodás közben tudja, hogy most álmodok, vagy például felébred közben és tudta hogy álmodott és milyen jó volt, és visszaaltatja magát, hogy folytassa ugyan azt, az "tudatos álom". Pedig nem.

lucid álom más, és jellegzetesen más. A lucid egy jelentése, hogy fényes, és ebben markánsan eltér egy szimpla álomszerű képi áramlástól. Teljesen kivilágosodott az egész álom, és fényes. Emelett (én legalább is) teljes realitásában éled meg az álmot.

Az én technikám, hogy elérjem a lucid álmodást az volt, hogy napközben többször feltettem a kérdést:
ez ébrenlét? vagy álom?
és a kérdést megválaszolom magamnak:
ébrenlét, mert a környezetem megszokottan racionális. Ébrenlét, mert az időérzékem a megszokott. Ébrenlét, mert tudom, hogy fél óra múlva ebéd van, és kimegyek ebéédet csinálni. stb stb

bizonyos idő után (nálam 2-3 hét volt) az agy álomban is be fogja dobni automatikusan ezt a kérdést, ez ébrenlét, vagy álom? és ekkor van esély arra, hogy rátanuljon az ember elmélyíteni a tudatos álmodást.

mások beszámolója alapján is, amikor álom közben valamire nayon ráfigyelsz, fókuszálsz, akkor az ki fog dobni az álmodból. (pl egy táblán el akarod olvasni mi van)

És ahogy a cikk is írja, 5 csillagos önterápia. Ha konfliktus van az éber álomban, akkor tanácsos, azt a konfliktus végigvinni (álomban jönnek felszínre a nem tudatos bennünk lévő problémák szimbólumok formájában), így az ember képes átírni azokat az érzelmi konfliktusokat, amik egyébként tudattalanul manipulják hétköznapi életét.

Benne vagy a szerencsés 1 százalékban, aki irányítani tudja életét?