Osztályozunk? igen. Végül kiválasztunk és/vagy kiválasztatunk.
Nekem nem tetszik a MÓD, ahogyan kifejezi magát. Egy ember nem "fasz" vagy "picsa", megveszem, vagy dugom eszköz. Arra ott a Sex Shop.
Ahogy a molylepke rárepül, vagy nem, a "feromon"-ra, az embernél is "kettőn áll a vásár". Mi a fontos? őszinteség, bizalom a másikban, szeretet, gyöngédség, egymás segítése, folytathatnám, de ezeknek, valószínűleg töksüket duma.
Köszi! :D Azért ez vicces, hogy a trollok mindenhol felütik a fejüket, ahol emberek névtelenül kommentelnek, és mindenhol kb. ugyanazok a jellemző típusok fordulnak elő. Kozmopolita, széles gazdaspektrumú parazitákhoz méltón sokféle táptalajon tenyésznek. Kéne már valami összefoglaló trollológiai kiadvány a hatástalanításuk módszereivel. :D
Én eddig több mindenben értettem egyet a Puzsérral, mint nem. :D Meg nekem pont ez a lebaszós végletekig húzós ironikus stílusa jön be. :D Azt nem mondom, hogy le is élnék vele egy életet... :D (Bár nem tudom megütöm-e egyáltalán a ranglistáján valamelyik számot... ;D)
Hát ez kész. Szakadtam rajta. :DD
Egyébként sok dologban egyetértek Puzsérral, sőt, nagyon sok dologban. Csak a stílusa az, ami miatt ki nem állhatom.
De majd ha arra járok, kiegyenesítem a keresztet. ... Vagy letöröm a pcsába máá! :)
Óóó, mi mélytengeri kreatúrák igen félénkek vagyunk ám, néha felküldünk egy-egy szövegbuborékot, hogy tartsuk a kapcsolatot a külvilággal, de nem szeretjük, ha kifognak minket. :D
Látod, látod, mindig lemaradsz az érdekes beszélgetésekről... :( (Bár még nem késő hozzátenni a véleményed... :))
Ülsz te eleget a gép előtt, kislányom? :D
Nagyon jó a kép (bár jól látom, hogy a srác egy féltéglával próbál tisztálkodni? O.o) Ez is nagyon üt (főleg, ha menne):
Mostantól te vagy álmaim nője. Csak azért nem kérem meg a kezed, mert:
- Ezzel elrontanám ezt az idilli és plátói kapcsolatunkat.
- Nem fáradt még el a saját kezem, hiszen kettő is van belőle.
- Nem szőrös a hátad. ( :D )
Bónusz kiegészítés az általad írtakhoz:
Amelyik nő nem így gondolkodik, mint te, az nem nő, hanem csak kislány. És ugye mi sem vagyunk pedofilok! ;)
Látod, mi meg rinyálhatnánk, hogy hogyan feleljünk meg nektek, amikor ti magatok sem tudjátok, mit akartok. ;))) Egyik fele az ápoltság jelének tekinti a testszőrzet borotválását, meg rózsaszín ing ezüst felirattal, alapozó, stb., másik fele szerint meg a férfi szőrösen férfi. Ezért rohangál annyi skizofrén metroszexuál kisfiú a világban. :D
Na, én nem tudom, ezekre az oldalakra milyen nők regisztrálnak (vagy magukat nőnek kiadó illetők...), de a magam és a velem egykorú jópár barátnőm és nőismerősöm nevében felelősségünk teljes tudatában kijelentem, hogy:
- A rózsaszín, a barack, a pisztáciazöld, a babakék és a napsárga NEM férfiszín. (Nem, akkor sem, ha ez a divat.)
- Egy férfi piperecucca el kell, hogy férjen egy szappantartón (szappan, sampon, fogkefe, fogkrém, borotvahab, borotva, dezodor (nem szpré), fésű). Ennyi. Ha ezeket rendszeresen használja, az teljesen elég.
- A szőr nélküli hímnemű egyedet úgy hívják, hogy kisfiú. (És nem vagyunk pedofilok.)
- Az a férfi, aki reggelente negyed óránál több időt tölt a fürdőszobában, illetve a tükröt nem csak borotválkozáshoz használja, gyanús.
- A parfüm nőknek való. (Nekem ez a személyes halálom. Baromi lelombozó, amikor egy férfi bármilyen érezhető illatfelhőt húz maga után, pláne ha az orrfacsaró kategóriából.)
- A hajfesték, szemceruza, körömlakk, alapozó, neadjisten rúzs szintén nőknek való.
- Egy felnőtt, magáról gondoskodni képes ember el tudja magát látni, ha úgy adódik, tud magára főzni, mosni, vasalni. Aki ezt egy nő segítsége nélkül képtelen megoldani, azt úgy hívják, hogy kisfiú. (És ahogy azt a harmadik pontban írtam, nem vagyunk pedofilok.)
Az IGAZI FÉRFI leírja a végrendeletében, hogy a hulláját sem sminkelhetik a halottsminkelők! ;D
Mondjuk nekem a mellkasomon nem nő a szőr. :( Megyek szőrbeültetésre... ;)
Sminkelje ám a nénikéje! :)
Egyébként ez az. A nők felének már bejöhet az ilyen. Még jó, hogy ettől függetlenül a többségüknél a férfias férfi is bejön. :)
Borotválás még hagyján, de sminkeld magad férfi létedre! ;DDD
Ezt olvastam pont pár napja, a kommentektől kész vagyok (ahol a nők egyik fele osztja a szőrös férfiakat, másik fele meg a borotvát nekik...) http://csajokespasik.blog.hu/2013/03/08/minek_titkolna_ha_meleg
Ja meg másik komment, most látom: "A rózsaszint én kifejezetten szeretem, ha egy férfi viseli." Anyám borogass! :D
"Nehéz az élet nőként? ;) Kb. ez jön le ebből a pár sorból."
Igen, mert akkor is a pofádba nyomják ezeket a dolgokat, ha te történetesen letettél már valamit az asztalra (pl. komoly hivatásod van és/vagy gyerekeket szültél, eltartasz egy családot, stb.), és jogosan érzed úgy, hogy azért talán akkor sem vagy értéktelen, ha nem vagy minden nap kisminkelve és éledre vasalva. Ehhez képest viszont kb. mindenhonnan az áramlik feléd (nem csak a reklámokból, hanem a férfiak Puzsérhoz hasonló megnyilvánulásaiból is), hogy mindez mit sem ér, ha nem vagy minden nap maximálisan szép és kívánatos. Ez pedig nem azért zavaró, mert befolyásolja az embert, mert józan ésszel felülbírálva az ilyen elvárásokat prímán lehet dupla középső ujjat mutatni nekik, hanem azért, mert az ember igazságérzetét bántja maga a jelenség.
"És te szeretnéd esetleg csak egyetlenegy hónapra megtapasztalni, hogy milyen férfiként élni? :D"
"akkor is mindenhol a pofádba nyomják"
Valahol igaz. De így van ez egyébként nekünk is. Teszem azt a mostani trend az, hogy a férfi igenis borotválja/gyantázza magát legalább annyira, mint egy nő. ... Na azt lesheti a jóvilág, míg én gyantázni fogom magam! :)
Alapelvem: Aki nem szőrös, az vagy gyerek, vagy nő, vagy buzi. Pont. :D
Szóval én így állok ezekhez a dolgokhoz. Nem hat meg különösebben.
"Annyira jó lenne, ha csak egyetlenegy hónapra minden férfi megtapasztalhatná, hogy milyen nőként élni."
Jaj már, hidd el nekünk is megvan a magunk keresztje. Mint ahogy ti a melletek mérete és formája miatt aggódtok, aközben nálunk meg megy a "kinek van nagyobb"-féle f@szlóbálás. :D
Szóval ne aggódj, férfiaknál is van mindenből hasonló, csak máshogy.
(Na jó, mi nem szülünk meg nincs havi vérzésünk. De helyette örömként élünk meg minden ilyen pillanatot: http://www.youtube.com/watch?v=ASMdA2ln64g
:) )
"A bunkóság NEM vonzó!"
Nálad lehet, hogy nem jön be. De te érett, tapasztalt nő vagy. ;)
"Áhhá, tehát tulajdonképpen csak fel akartad szedni Ravennet. Én kérek elnézést! :D"
Igazából nem is írtam még neki. De most hogy mondod... :))
Nehéz az élet nőként? ;) Kb. ez jön le ebből a pár sorból.
És te szeretnéd esetleg csak egyetlenegy hónapra megtapasztalni, hogy milyen férfiként élni? :D
A bunkósággal egyetértek, elhiszem hogy az nem vonzó és szerintem is teljesen más, ha valaki határozott, vagy magabiztos (de csak "egészséges szinten", nem beképzelt). Nőkben sem vonzó, amikor átlagos kinézettel játsszák az agyukat, mintha elérhetetlen istennők lennének.
"Mondjuk arról pont nem beszélt, hogyan kéne kinéznetek nektek nőknek, így ezért felesleges megsértődni."
Azért ebben a Puzsér-féle skálázásban benne van, hogy ha nem úgy nézel ki mint xy, akkor nem számítasz jó nőnek... Egyébként én nem vagyok megsértődve miatta, engem nem kategorizált sehova, csak megvan a véleményem az ilyen frusztrált kis pöcsökről. :)
Nekem ilyen szempontból a life.hu a halálom. Az iwiw-re néha felmegyek, és mert ott összeollóznak pár érdekesebbnek tűnő hírt, el szoktam néhányat olvasni. És ilyenkor belebotlok a life.hu csodálatos világába. Ami ugye az über-emancipált nők melegágya. :)
Szegények itt csak olyannal talákoznak, amit írtam, meg a "szemét-mocskos-férfiállatok-pffejjj" féle cikkekkel. :))
Ha egyáltalán nem olvasol női újságokat, nem nézel női portálokat, és szinte csukott szemmel közlekedsz, nőként akkor is mindenhol a pofádba nyomják (akárhogy nézel ki), hogy nem vagy elég jó, mert még szexibbnek, még szebbnek, még divatosabbnak kéne lenned. Nem véletlen, hogy a nők általában jobban aggódnak a külsejük miatt, mint a férfiak (amit meglovagolva persze egy csomó felesleges szart rájuk lehet sózni, de épp ezért szemétségnek tartom ezt még jobban gerjeszteni). Annyira jó lenne, ha csak egyetlenegy hónapra minden férfi megtapasztalhatná, hogy milyen nőként élni.
"A másik, hogy a nők számára a férfi bunkósága sok esetben vonzó."
Na, ezt a félreértést itt és most szeretném eloszlatni. :) Figyelem, pasik! A bunkóság NEM vonzó! A határozott fellépés, a magabiztosság, a férfias kiállás vonzó, amiért a bunkóság felett esetleg hajlandóak vagyunk szemet hunyni. Nagyon nem mindegy! :)
18. komment. Én kiváncsi lennék rá. Ha van stílusa, rögögnék egy jót. :)
Egyébként a fenti videóban nekem nem úgy tűnt, hogy a "magyar felhozatalt" ócsárolja vagy bármi ilyesmi, hanem végigmegy szépen 1-től 10-ig.
És tényleg, pont a női magazinokban szokták ezerrel osztani, hogyan nézzenek ki, viselkedjenek, stb. a nők (mintha attól lenne csóri "hármaskából" "tízes", hogy felvesz egy trendi SZTK keretes szemüveget meg felpakolja magára a lorejál vakolatot). :D
Most miért bántod szerencsétlent? ;) Én mindig megsajnálom, mikor meglátom a pipacsfejű, levegőért kapkodó Puzsért, nehogy megfulladjon! :D
Mondjuk arról pont nem beszélt, hogyan kéne kinéznetek nektek nőknek, így ezért felesleges megsértődni.
Azt, hogy hogyan kellene kinéznetek, azt nem mi mondjuk meg, hanem a női magazinokban olvassátok és látjátok, ergo magatoknak generáljátok.
Pl. egy átlagos női portál témája 90%-ban ebből áll:
1. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy!
2. Fogyókúra 60 nap alatt!
:)
Ezek után ne csodálkozz, ha úgy érzed, hogy megmondják neked, hogy hogy nézz ki.
Mi nem mondjuk meg, legalábbis én nem szoktam. Lehet, csak rossz forrást olvasol. ;)
A másik, hogy a nők számára a férfi bunkósága sok esetben vonzó. A bunkó férfi határozott viselkedésű embert takar(hat), ami egy nagyon fontos szempont a választáskor. Régen én is csodálkoztam, hogy hogy lehet az, hogy a bunkók sokszor sikeresek. De később megértettem, és azóta én is bunkó vagyok. :D
Ja, savallom ám, hogy nem szőrös a hátad. Így már nem is tetszel annyira... :))
De most komolyan. Nektek hogy esne, ha egy átlagon aluli csajszi feltenne egy posztot, amiben a magyar férfi felhozatalt minősítené a sörösüveg-vállú, térdemig-ér-a-tököm nadrágot hordó gizdáktól a böfögve meccset néző, IQ nulla zsírsertésekig, meg az anyuci szoknyájába kapaszkodó, huszonsok éves, nagyra nőtt óvodásokig...? Lenne felháborodás, azt hiszem... :)
Nem azzal van a baj, hogy van véleménye, csak ismered a mondást: ez olyan mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra...pláne nem ilyen stílusban.
Oké. (Mondjuk a Puzsértól már akkor feláll a nem létező szőr a hátamon, ha meghallom ezt az erőltetetten "túlgesztikulált" hangját.)
Viszont hidd el, hogy nőként nekünk meg marhára unalmas már állandóan azt hallgatnunk, néznünk mindenhol, hogy hogyan is kéne kinéznünk, viselkednünk, stb., hogy tetsszünk a férfiaknak, miközben a férfiak egy jelentős hányada nagy ívben szarik arra, hogy legalább a minimálisan elvárható szintet hozza (viszont fel van háborodva meg nem érti, ha visszautasítják...).
Vicces, hogy valaki Puzsér külalakjára való tekintettel vonná meg tőle a nők osztályozásáról szóló véleményét. Persze, a hölgyek kinézetéről csakis a tökéletes férfiaknak lehet véleménye! :D
"Ha valaki meg tudja állapítani egy tojásról, hogy záp, attól még nem kell elvárni tőle, hogy tojni is tudjon." ;)
Szerintem nem kell annyira vérkomolyan venni ezt a fenti videót. :)
A fotók talán tényleg nem kellettek volna (úgyis relatív, kinek ki tetszik)... Egyébként meg van benne sok igazság és a nők számára előnyös vélemény (pl. amikor arról beszél, hogy "mi az, hogy CSAK 7-es??! Na látod ez a kárhozat útja... Ha van egy 7-es nőd, arra való, hogy leélj vele egy életet"). Vagy pl. amit már korábban is beszéltünk imkivel egy másik post alatt, hogy - ahogy Puzsér fogalmaz - egy 8-as nőhöz kevesebben mennek oda, mint egy 7-eshez.
Szívesen. :) Én is örülök, hogy érdekes kérdésekről, értelmesen tudunk társalogni.
Viszont most visszaolvastam a kommenteket, mert már nem emlékeztem, hogy miből is indult ki ez az egész beszélgetés, és azt azért mindentől függetlenül meg kell jegyeznem, hogy Ravennenek teljesen igaza van abban, hogy a Puzsérnak meg a kis barátjának ez a megnyilvánulása bunkó és sértő a nőkre nézve. Megmondom, miért:
Az intelligens úriembert és a tirpák gyökeret nem az különbözteti meg, hogy az egyiknek nincsenek preferenciái, a másiknak meg vannak, hanem az, hogy az előbbi a rangsorát nem hirdetgeti fennhangon (mivel nem szeretne ezzel feleslegesen megsérteni másokat, illetve nem képzeli magát önjelölt igazságosztónak...), valamint a preferenciáitól függetlenül minden nővel (emberrel) képes normálisan, kulturált módon viselkedni (mert ez értelmes embernél nem attól függ, hogy akar -e valamit a másiktól...). Én is utálom azokat a férfiakat, akik csak azokkal a nőkkel tudnak kedvesen viselkedni, akiket fel akarnak szedni, de amúgy bunkó, tahó seggfejek (akkor is, ha én esetleg a "felszedendő" kategóriájukba kerülök).
Ez ugyanolyan dolog mint az, hogy a férfiak is jogosan várják el a nőktől, hogy azok ne legyenek bunkók és lekezelőek, ha normális módon közelednek hozzájuk, akkor sem, ha nem tetszik nekik az illető. Részünkről meg azt hiszem, szintén jogos elvárás, hogy a férfiak se legyenek lekezelőek azokkal a nőkkel szemben, akiket az "alsóbb kategóriákba" rangsorolnak magukban...
A külsőleg hátrányosabb helyzetben lévő nőkkel szemben a többi ember valamiért amúgy is sokkal kegyetlenebbül tud viselkedni, mint a külsőleg hátrányosabb helyzetben lévő pasikkal szemben (utóbbiaknál inkább lehet "enyhítő" körülmény az, ha ellenben jófejek, humorosak, intelligensek, kreatívak, jó velük beszélgetni, stb). A nők "elbírálásánál" sajnos még mindig a külső a legfontosabb nagyon sok pasi számára, hiába rendelkezik esetleg az illető a felsorolt tulajdonságokkal.
Mondom én, hogy jó veled társalogni. ;)
Úgy nézem, teljesen egyet tudok érteni azzal, amit írtál. Ez a "lugasépítő madár", és az "ideális élőhely" dolog nekem eszembe sem jutott, pedig nem logikátlan. Köszi. :)
Ezt a virág-ajándékozás témát én inkább a lugasépítő madár viselkedéséhez tudnám hasonlítani ("Nézd, kislány, milyen különleges, színes dolgokat tudok szerezni! Látod, milyen ügyes vagyok? Mostmár dugunk?")
Az pedig, hogy miért szeretjük a virágokat, talán magyarázható azzal, hogy ezek az ideális élőhelyünket indikálják (ahol megteremnek a virágok, ott valószínűleg a táplálékunkat jelentő egyéb növények is nagyobb eséllyel fordulnak elő), de ez azért elég elvont magyarázat. A másik, amivel magyaráznám, hogy ösztönösen vonzódunk a kerekdeden szimmetrikus, élénk színű dolgokhoz (mint amilyenek a gyümölcsök is, ugye...), és ennek következménye lehet, hogy tetszenek nekünk olyan dolgok is, amik ugyan megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, de semmi hasznunk nincs belőlük. Tehát igazából egy kulcsinger indít be bennünk evolúciós szempontból "haszontalan" reakciókat is. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy miért épp a jobb színlátással rendelkező, "bogyógyűjtésre specializálódott" nem hajlamosabb vonzódni a virágokhoz, és nem a "mozgás-orientált, vadászatra specializálódott" nem. De ez csak az én elméletem. :)
Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy bizonyos madarak is képesek kilökdösni a saját, termékeny tojásaikat a fészekből, ha egy azoknál nagyobb fatojást teszünk melléjük, illetve egy nyilvánvalóan nem a saját fajukba tartozó fiókát (pl. kakukk) etetni a saját csemetéik helyett, csak mert annak nagyobb szája van. Mi meg nagyon szeretjük a virágokat, csak mert azok szebbek, színesebbek mint a gyümölcsök, amik nyilvánvalóan hasznosak, értékesek.
Ebből is látszik, hogy a biológiai folyamatok nem tudatos tervezés alapján szerveződnek, nem cél, hogy tökéletesen működjenek, előfordulnak "vakvágányok", fals reakciók is, de az ezeket kialakító mechanizmusok ugyanúgy fennmaradnak, ha általánosságban véve kielégítően működnek, és a túlélést, szaporodást segítik.
A depresszió lehet természetes reakció is, nem csak betegség következménye. Egy egészséges szervezet is mutathat ilyen tüneteket, ha a környezeti viszonyok (amibe a természetes, a mesterséges és a szociális környezet is beletartozik nyilván) olyanná válnak, ami már elviselhetetlen a számára. Épp az utalna betegségre, ha valaki sehogy sem reagálna az életét érintő nagyobb változásokra, traumákra.
Az, hogy ki jut el végül az öngyilkosság gondolatáig, az illető érzelmi alkatán is múlik. Vannak, akik nagyobb problémákat is sikeresen fel tudnak dolgozni, és vannak, akik kisebb gondok felmerülése esetén is már kilátástalannak érzik a helyzetüket.
"Amire még gondolok, mint az öngyilkosság egyik lehetséges ösztöni mozgatórugója, az az, hogy ugye az élőlény nem érzi magát fontosnak. Ergo a csoportot úgy tudja segíteni, ha nem ül ott koloncként a nyakukon, hanem eltűnik az útjukból."
Ezt írtam én is. Ez viszont tulajdonképpen az altruista magatartásforma egy szélsőséges megnyilvánulása.
- Az altruizmus szerintem nem feltétlen kapcsolódik ahhoz a fajta öngyilkossághoz, amiről beszélünk. Ott kifejezett és érthető célja van az öngyilkosságnak - igazából magyarázható ösztönnel.
- A depresszió pl. pont az, amit sérülésnek nevezek. Egy olyan sérülés, ami öngyilkosságot is okozhat. Ha úgy tetszik, betegség. Tehát itt ugyan nincs ösztön, de nem is egészséges egyedről beszélünk.
- A harmadik dolog, amit felvetettél, az a csoportnak való megfelelés, illetve ennek hiánya. Amikor haszontalannak tartja az ember magát, akkor fogja fenyegetni a többi embert. De ez általában csak fenyegetés. Szerintem csak akkor teszi meg, ha már emellé odajön neki a lelki sérülés is, tehát nem csak a csalódottság. Tehát szerintem ez sem egy egészséges élet elvetése.
- Amire még gondolok, mint az öngyilkosság egyik lehetséges ösztöni mozgatórugója, az az, hogy ugye az élőlény nem érzi magát fontosnak. Ergo a csoportot úgy tudja segíteni, ha nem ül ott koloncként a nyakukon, hanem eltűnik az útjukból. Tehát ha nem betegség (sérülés), akkor is lehet ösztön alapján indított cselekvés - a csoport (esetleg rokonok) túlélési esélyének növelése.
---
Hogy a nő miért vonzódik így a virághoz, az tényleg egy jó kérdés. Meg az is, hogy miért tartjuk szépnek a virágot. De itt igazából az ajándék (mint érték) maga a lényeg, és a figyelmesség, amivel beférkőzik a nő közelébe. A virág - pont amit írtál is - értékes, ráadásul a többi nőnek is tetszik. Így ha egy nő ilyet kap, az vonzó lehet a számára.
Egyébként nem fogod elhinni, de értékes és ritka vulkanikus kőzetdarabbal is ugyanolyan eredményt el lehet érni. Ha például egy obszidiánból készült ékszert ad az ember, az mindjárt felveszi a versenyt egy rózsával! ;)
De már az ősember is sokszor kövekkel udvarolt ... én is így szoktam, általában beválik: http://1opx.com/wp-content/uploads/2013/01/funny_078.jpg
:))
"Óóó, tudok én anyázni is, hidd el. Nagyon megy ám az is, ha belelendülök. ;)"
Köszi, nem hiányzik. :)
"Teszem azt ilyen az öngyilkosság is. Nyilvánvaló, hogy szembemegy az életösztönnel, de esélyes, hogy valami sérült benne."
Az öngyilkosság egy érdekes kérdés, mert nem biztos, hogy az egyén betegsége, sérülése okozza. Letargia, depresszió az állatvilágban is megfigyelhető, de az, hogy egy egyed önként eldobja az életét magától, mert sikertelennek, csődtömegnek érzi magát, csak a mi abszolút csoport-orientált társadalmi berendezkedésünkben és elvont gondolkodásmódunk mellett fordul elő. Az emberi egyedek ugyanis szinte kizárólag a közösség, a többi ember viszonylatában határozzák meg a saját értékességüket (a kevésbé fejlett idegrendszerű állatok nem gondolkoznak a saját relatív értékességükön, hanem egyszerűen elfoglalják és igyekeznek kihasználni azt a helyet, amit a csoportban be tudnak tölteni).
Általában akkor jutunk el az öngyilkosság gondolatáig, ha nem kellünk valaki(k)nek, feleslegesnek, haszontalannak, esetleg a többiek számára tehernek érezzük magunkat, és úgy tűnik számunkra, hogy az életünk semmit sem ér (valójában azért, mert úgy érezzük, mások számára nem ér semmit...). Ezért eljutunk addig a gondolatig, hogy az életünk eldobásával a világ jobb hely lesz (tehát a többiek jobban tudnak majd boldogulni benne...). Az öngyilkosság így legtöbb esetben szerintem a már emlegetett altruizmus egy igen szélsőséges példája. A másik ok (főleg, ha nem gondolja komolyan valaki) a figyelemfelhívás, segélykiáltás, hogy problémánk van, de ez is ugye a többi embernek szól. Akárhogy nézzük, az öngyilkosság valójában a többi embernek szóló szélsőséges üzenet, gesztus.
A virágvásárlásos példádhoz: A férfiak szempontjából ez lehet, hogy valóban csak egy rátermettségi intelligenciateszt, hogy felismerik -e, hogy nem mindig célravezető ajtóstul rontani a házba, viszont az egész azért működik, mert a nők örömüket lelik abban, hogy olyan növények generatív szerveit nézegessék, amik nem hogy nem ehetők, de a legtöbbjük egyenesen mérgező. Pusztán azért, mert a mi esztétikai felfogásunk szerint szépek. Ezeknek a növényeknek a nemesítésébe, termesztésébe az emberiség rengeteg pénzt, időt és energiát fektet, kizárólag azért, mert "jó rájuk nézni". Azért ezt - a művészetek élvezetéhez hasonlóan - igen áttételesen lehet csak egy adott, túlélést segítő ösztönhöz kötni. Egy érdekes, ritka vulkanikus kőzetdarabbal a férfiak nem érnék el ugyanazt a hatást, pedig annak megszerzése adott esetben jobban mutatná a rátermettségüket...
Félreértés ne essék, nem valamiféle romantikus "többek vagyunk puszta élőlényeknél" maszlagot akarok nyomni, csak azt, hogy a biológia egy három lépéses algoritmusnál azért jóval bonyolultabban működik...
"akikkel akkor is lehet anyázásmentesen beszélgetni, ha nem egyezik a véleményünk valamiben"
Óóó, tudok én anyázni is, hidd el. Nagyon megy ám az is, ha belelendülök. ;)
"Oké, akkor fogalmazzunk úgy, hogy alapvetően nyilván az ösztöneink irányítanak minket, de nem minden cselekedetünket ezek határozzák meg."
Eddig jó, ebben egyetértek.
Annyit tennék hozzá a részemről, hogy:
"de KÖZVETLENÜL nem minden cselekedetünket ezek határozzák meg."
Tehát vannak az ösztönöknél alsóbb szintű irányító elemek, amelyek olykor (látszólag) ellentétesek az ösztön által diktált tevékenységgel.
Olyat viszont, amikor valaki egyáltalán nem valamely ösztöne által cselekszik (most mindegy, hogy közvetlenül avagy közvetve), csak úgy tudok elképzelni, hogy az illető beteg/sérült.
Teszem azt ilyen az öngyilkosság is. Nyilvánvaló, hogy szembemegy az életösztönnel, de esélyes, hogy valami sérült benne. (Avagy - például öngyilkossággal való fenyegetés esetén ugye - sok esetben a társadalom bizonyos részeinek való megfelelés, a figyelem önmagára való felhívása jön elő benne, ami meg ugye megint csak egy ösztönön alapszik. Tehát vagy mentális sérülés, avagy egy másik ösztön munkál benne ilyenkor.)
Sokat agyaltam rajta, hogy találjak valami olyan példát, aminél nincs ösztön mögötte és nem is sérült emberről van szó. De eddig egyetlen lehetséges esetet sem találtam.
Valahogy úgy tudnám ezt leírni, hogy az ösztön az, ami meghatározza a célunkat.
A többi pedig (érzelmek, logika, stb.) a végrehajtás módjáért, hogyanjáért felelősek (erre írtam, hogy eszközök). És erre gondoltam, mikor írtam a virágvásárlás esetét:
- A fiú szaporodni akar, mert ezt diktálja az ösztöne.
- Erre jön egy érzelem, ami fenntartja/erősíti benne ezt az ösztönt: a szerelem - melyet ugye a természet azért adott nekünk, hogy a még logikát használni nem tudó (előember/majomember) fiú ne csak az ágyig legyen a lány mellett, hanem akár utána is segítse őt a gyereknevelésben.
- És ezt segíti ki (a már gondolkodni képes ember esetében) a logikus gondolkodás, ahol csalafinta módon virágot vesz a lánynak, hogy elérje a célját. :)
"budin ülve kitalált tudománynak"
Nem tudom, miért degradálod le ennyire a budit. Igenis komoly kérdésekben, pláne filozófiai szintű gondolatok esetén ennél alkalmasabb hely nemigen van a Földön! Nekem a legjobb gondolataim mindig is a WC-n ülve jutottak eszembe. :)
(Bár gondolom ezt nem volt szükséges leírnom, mert enélkül is mindenkinek nyilvánvaló lehetett. :) )
Én is örülök, hogy azon ritka emberek közé tartozol itt az Izén, akikkel akkor is lehet anyázásmentesen beszélgetni, ha nem egyezik a véleményünk valamiben. :)
"Ezért írtam azt, hogy mindig az ösztöneink irányítanak, mert ezeket felülírni nem tudjuk, és nincs is értelme felülírni. Az életet magát írnánk felül. :)"
Oké, akkor fogalmazzunk úgy, hogy alapvetően nyilván az ösztöneink irányítanak minket, de nem minden cselekedetünket ezek határozzák meg. Az idegrendszeri sajátosságaink miatt dönthetünk úgy is, hogy a természet minden "észérve" ellenére nem követjük az ösztöneinket. A már emlegetett csigának nincs ilyen döntési szabadsága. Ezért írtam, hogy a mi viselkedésünket azért nem csak az ösztöneink szabják meg. Az élni akarás is egy ösztön, nyilván, de hogy azt az életet milyen formában, mire koncentrálva, milyen tartalommal megtöltve éljük, az már a saját döntésünk.
"Már másodszor jössz a sör melletti vitával. Most akarsz tőlem valamit, vagy csak alkoholista vagy? :D"
xD Nem, nekem vannak ilyen állandó szókapcsolataim. Az elvont filozofálgatást hívom "sör mellé való eszmecserének", a hozzáértés nélküli belekontárkodást egy témába "budin ülve kitalált tudománynak", stb. :D
Nagyon köszönöm a válaszodat. Tök jó veled virtuálisan beszélgetni. :)
Megyek sorban.
"Gyakorlatilag azt kérdezed, hogy miért élünk, mi az élet értelme."
Nem teljesen ezt kérdezem, bár így is érthető. Inkább azt kérdeztem, hogy mi mozgat minket. Ugyanakkor kapcsolódik a kettő egymáshoz, tehát nem jártál messze.
De választ is adtál rá (ráadásul pont azt, amit én is gondolok róla) csak nem vetted észre. ;)
Mutatom (idézetek tőled, néhol nagybetűvel kiemelem):
- "Számunkra viszont értelemszerűen jelentős, mert kialakult egy bonyolult idegrendszerünk, ami képes a testünkre a környezettől különálló rendszerként tekinteni, ugyanis EZ BIZTOSÍTJA AZ EGÉSZ SZERVEZET EGYBEN MARADÁSÁT, FENNTARTÁSÁT."
- "Legfeljebb ha "rosszul" dönt valaki, akkor nem adódik tovább a génkészlete a következő generációkba"
- "Az egyéni életnek kizárólag annak számára van értelme, aki éli azt" + "mert "az élet élni akar""
Én is pont ezt gondolom erről. Ez a három dolog az életünk (ha úgy tetszik) célja, ez mozgat mindenkit, és ezt nem csak az emberekre értem:
- Fennmaradás. Ez az életösztön.
- Szaporodás, gének továbbadása, voltaképpeni halhatatlanság. Ez a szaporodási ösztön.
- Élni az életet, élvezni azt, akár csak önmagáért is. Ez minden más ösztönös cselekedet.
Ezért írtam azt, hogy mindig az ösztöneink irányítanak, mert ezeket felülírni nem tudjuk, és nincs is értelme felülírni. Az életet magát írnánk felül. :)
"Ez viszont megint a sör mellett megvitatandó, világmegváltó filozófiai kérdés kategória."
Már másodszor jössz a sör melletti vitával. Most akarsz tőlem valamit, vagy csak alkoholista vagy? :D Jó, ez vicc volt. ;)
Gyakorlatilag azt kérdezed, hogy miért élünk, mi az élet értelme. Abszolút értékben semmi. Azért élünk, mert a világra jöttünk, és ha már itt vagyunk, csinálni kell valamit. :D
Azt is kérdezhetnéd, hogy mi a célja a riolittufa vagy a vízmolekulák létezésének. Semmi. A fizikai és kémiai törvényszerűségek megengedik, hogy az anyag egy ilyen komplex formába is rendeződhessen mint amilyenek mi vagyunk, tehát csak idő kérdése volt, hogy felvegye ezt a formát. És ennek a formának - nyilván a komplexitással összhangban - vannak bizonyos lehetőségei, amivel élhet. A vízmolekulának nyilván kevesebb, egyszerűbb lehetőségei vannak. De a lényegét tekintve ugyanaz az egész. Ennyi.
Az egyéni életnek kizárólag annak számára van értelme, aki éli azt, de számára is csak annyira, amennyire a saját szubjektív megítélése szerint értelmet lát benne. Nyilván minden élőlény a lehetőségeihez mérten igyekszik a saját maga számára értelmessé tenni azt, hogy él, ha már ebbe a helyzetbe került, de ez nem választás kérdése. Csak jövünk-megyünk, cselekszünk ezt-azt, és nem egy sarokban ülve várjuk az elmúlást, mert "az élet élni akar" (máskülönben ki sem alakult volna). Ez olyan alapvető dolog mint az, hogy a riolittufa atomjai sem tiltakoznak az ellen, hogy ők riolittufát képezzenek. Nyilván az élőlényekre is vonatkoznak olyan szabályszerűségek (pl. a természetes kiválasztódás, az evolúció során létrejött ösztönös késztetések), amik segítik abban, hogy alapvetően "merre menjen", de tulajdonképpen az egész rá van bízva, mert annak, hogy konkrétan ki mit csinál, kb. annyi jelentősége van a rendszer egészét tekintve mint annak, hogy egy pohár vízben éppen hogyan rendeződnek el lokálisan a vízmolekulák. Semmi. Legfeljebb ha "rosszul" dönt valaki, akkor nem adódik tovább a génkészlete a következő generációkba. De ennek az egyén szempontjából szintén nincs túl sok jelentősége. Objektíven végiggondolkodva, hosszú időtávlatokat nézve egyáltalán nem lényeges, hogy mit csináltunk, hogyan éltük az életünket, stb., még az sem, hogy konkrétan léteztünk. Ez egyedül számunkra bír jelentőséggel. Számunkra viszont értelemszerűen jelentős, mert kialakult egy bonyolult idegrendszerünk, ami képes a testünkre a környezettől különálló rendszerként tekinteni, ugyanis ez biztosítja az egész szervezet "egyben maradását", fenntartását. (Ahogy a riolittufa sem fogja magát, és robban atomjaira hirtelen felindulásból, hanem addig abban a formában marad, amibe "született", amíg a környezet nem változtat rajta.) De a "környezet" szempontjából mi semmivel sem vagyunk különállóbbak mint egy vízmolekula, csak bonyolultabb formává álltunk össze. Egy bonyolultabb formának viszont nyilvánvalóan bonyolultabb késztetései, lehetőségei, működése, mozgástere van, amit törvényszerűen ki is fog használni, mert így működik a világ, hogy amit "lehet", azt az anyag "ki is fogja próbálni".
Na jó, nem ragozom tovább, ha át tudod gondolni, akkor ennyiből is megérted a lényegét annak, amit mondani szeretnék. Ez viszont megint a sör mellett megvitatandó, világmegváltó filozófiai kérdés kategória. :)
Ezzel nem igazán értek egyet, de azért elfogadom, hogy van benne logika. :)
Amit kérdeznék az alapján, amit írsz:
Szerinted akkor mi az, amiért él az ember (vagy bármely más faj)? Mi mozgatja az embert minden egyes pillanatban?
Azt értem, hogy sokszor nem az ösztön. De akkor mi? Miért szerelmes, miért barátkozik, miért gondolkodik, mi az, ami a távlati célt meghatározza részére?
Ez az igazi lazaság...az ember 100 éves szülinapi tortájának a gyertyájáról rágyújtani. :D (Új életcélom van.)
Neked milyen szülinapi tortád volt 100 évesen, nagyapó? :)
Az ösztönök mindenkit hajtanak az alapvető vágyak kielégítésére. A fejlett idegrendszer (egészen pontosan a fejlett neocortex és limbikus rendszer) miatt viszont ezek nem kizárólagosan irányítják a tetteinket. Annyira komplex a gondolkodásmódunk, annyira bonyolult társadalmi rendszerünk alakult ki, annyira összetettek az interakcióink, hogy ez egyrészt sokszor felülbírálja az ösztönösen diktált cselekvéseket, másrészt más típusú kihívások, feladatok, lehetőségek elé is állít minket, amiket az ösztönök már nem annyira befolyásolnak. Nagyon erőltetetten lehetne csak például a művészetek iránti kifinomult érdeklődést, a zene, a vizuális alkotások élvezetét bármilyen alapvető létfenntartási vagy szaporodási ösztönhöz kötni. (Ha nagyon akarom, bele lehet magyarázni, hogy ezek a minket körülvevő világ jobb megismerését segítik, tehát tulajdonképpen az ösztönös kíváncsiságunkat elégítjük ki vele, de azért a dolog ennél jóval áttételesebb és bonyolultabb.) Az persze az egyéni intelligenciától és érzelmi érettségtől függ, hogy ki mennyire koncentrál a "földhözragadtabb", és mennyire az "elvontabb" hajtóerőkre, jelenségekre.
A fentiekből következően a lényeg, hogy a témánál maradjunk: ha adott pl. egy párkapcsolat, amiben a felek valódi életközösséget alkotnak, társak egymás számára, megbíznak egymásban, de az egyikük mégis megcsalja a párját, akkor ezt nem lehet arra fogni, hogy "szegényben" működött a szaporodási ösztön (szerintem daveman is erre szeretett volna kilyukadni). Ez ugyanis csak egy része az agyi folyamatainknak, ami pl. tudatos mérlegeléssel nagyon is felülírható, illetve a sokrétű szerepe miatt magának a párkapcsolatnak a kialakítása és megélése sem szimplán csak a szaporodási ösztön irányítása alatt áll. Ennél jóval komplikáltabb élőlények vagyunk. Ez a komplexitás is biológia persze, csak nem szabad túlegyszerűsíteni.
Az érzelmeket és a logikus gondolkodást én máshogy definiálnám. Röviden annyi, hogy ezek nem eszközök. Az érzelmek tulajdonképpen az agyi folyamataink érzékelésében, tudatosulásában szerepet játszó visszajelzések (olyasmik mint a külső környezetből jövő hangok, illatok, csak az érzelmek által nem a külső, hanem a belső, agyi környezetünkről kapunk információt). A logikus gondolkodás lényege pedig az, hogy ez egy rendszerező folyamat, melynek során a világ nagyon bonyolult működését, a rengeteg bejövő információt megpróbáljuk szabályszerűségek keresésével, modellalkotással rendszerezni, leegyszerűsíteni, megérteni, hogy a viselkedésünket tervezett módon ehhez tudjuk igazítani. Ezek is tehát sokkal komplexebb, összetettebb szerepű folyamatok az ösztönök puszta kiszolgálásánál.
Nézd, én nem vonom kétségbe a biológusi mivoltodat. Csak mivel bizonyítani nem tudom, ezért voltam kénytelen úgy fogalmazni, hogy "elvileg". Bocsi érte. :)
(Kieg.: Bocsánat, nem csak elvileg vagyok biológus... :) Amióta megkaptam a diplomámat, a szakmában dolgozom, molekuláris biológiával, genetikával foglalkozom, le is doktoráltam belőle, tehát nem csak "szobatudós" vagyok. :) Nyilván egy ilyen fórumon igyekszem közérthetően fogalmazni, mert nem tartom helyesnek, ha valaki úgy próbál meg tekintélyt kivívni magának, hogy feleslegesen olyan szakszavakkal dobálózik, amiket más nem ért...de ez ne tévesszen meg senkit, mert ha erre van igény, tudok úgy is társalogni a témáról...csak sok értelme nem lenne magammal beszélgetnem...)
- Az, hogy esetleg - veled ellentétben - én tanultam némi pszichológiát és pedagógiát, meg egy icipici szociológiát is, és te ezt nem tudtad, az egyáltalán nem baj.
- Kicsit már problémásabb, hogy a hozzá nem értésed ellenére éppen te mondod, hogy én nem értek ezekhez a területekhez (ami igaz, hogy nem vagyok szakértője, de nálad láthatóan több rálátásom van).
- Viszont az, hogy teljesen félreérted (ismét), amit írtam, és olyan dolgokat próbálsz cáfolni, amit nem is írtam, az már nagyon gáz. Különösen azért, mert az utána következő kommentekben még bónuszként meg is magyaráztam, és te még mindezek után sem érted.
- Az pedig, hogy amit írtam, azzal jórészt egy (elvileg) biológus olvtárs is egyetértett (pár részlet kivételével), ráadásul szépen ki is egészítette az írásomat néhány dologgal, és te ezt a kis mogyorónyi agyaddal nem fogtad még fel, szintén komoly aggodalomra ad okot.
Az pedig, hogy te milyen cikkeket olvasol milyen témában, hidd el, engem hangyaf@sznyit sem érdekel. Mint ahogy az sem, hogy kényszercselekvésként hogyan pontozol le. Jobban érdekelne, ha végig tudnád olvasni, ami le van írva, és esetleg meg is tudnád érteni. Külön hasznos lenne, ha csak olyat próbálnál cáfolni, ami le is van írva, nem pedig a félreértéseid gyümölcseivel hadakoznál. Te igen sötét, te...
Nagyon sok a pontatlanság abban, amit írsz. Ráadásul alapvető pszichológia, társadalmi ismeretekkel sem rendelkezel, az azért látszik. Az, hogy nem értesz egyet azzal, amit írok, az egy dolog. Az, hogy az aktuális kutatásokkal, tudományos eredményekkel nem vagy tisztában, az viszont gáz. Az, hogy te a saját tapasztalataidat írod le, amit szűk körben tapasztalsz, az még nagyobb gáz! Úgy látom, te klasszikusan az a fajta okoskodó vagy, aki mindent a genetikára fog. Meg az ösztönökre. És ezekre alapozva szinte kész vagy felmenteni minden kvázi aberrált viselkedést. Pedig rohadtul nem így van! Több tíz cikknek a linkjét bemásolhatnám ide, de nem teszem, mert nem akarom teleszemetelni ezt a részt. Viszont, ha nem vagy lusta, olvass utána ki is az a Máté Gábor (Kanadában élő magyar orvos), és hogy mik a legújabb kutatási eredményei a viselkedés és a gének kapcsolatának. Tanulságos lesz. Utána majd nem irkálsz ennyi ostobaságot, és féligazságot...
Lehet, félreérthetően fogalmaztam. Az ösztönös cselekedet alatt nem azt értem, hogy teljesen kizárnánk mondjuk a logikus gondolkodást a döntésből. Hanem inkább azt, hogy az ösztön az, ami mozgatja az embert minden esetben, de az, ahogy utána megoldja a dolgot, már lehet logikán alapuló válaszreakció is. Teszem azt ha elmész egy boltba vásárolni, vagy egy étterembe kajálni, az is ösztön alapján történik, mivel az éhséged meg a birtoklási ösztönöd működtet. De amikor bemész, akkor - jobb esetben ugye - nem fogsz berontani az étterem konyhájára és felzabálni mindent ami az utadba kerül. Hanem szépen leülsz és megvárod, míg kihozzák a kaját. A cselekedet logikán alapul, de a mozgatórugó az ösztön. A logika csak egy eszköz abban, hogy elérd a célodat. De a célt nem az jelöli ki.
- Tehát valahogy úgy értem én, hogy a céljainkat alapvetően az ösztönök határozzák meg, ezek a legbelsőbb, legerősebb mozgatórugóink.
- Második vonalban vannak az érzelmek, amelyek szintén erősen kapcsolódnak az ösztönökhöz, de már nem teljesen egy szinten vannak velük. Sok esetben ezek is képesek mozgatni, de mivel itt is az ösztön van mögötte (pl. szerelem - szaporodási ösztön), így közvetve ott van ennél is az ösztönös mozgatás a háttérben.
- A harmadik szint pedig a logikus gondolkodás, ami ugyan sok helyzetben hasznos, de a tevékenység végső célját soha nem tudja meghatározni. Értem ezalatt, hogy (mardva a példánál) amikor egy férfiban előjön a szaporodási ösztön, akkor nem veti rá magát egyből a nőre, hanem megpróbál udvarolni neki. (Ha érzelem is van benne, akkor szerelmes lesz, de az kihagyható nála.) Virágot vesz, romantikus vacsorára hívja, stb. stb. A virág vásárlása logikai döntés, mind az elhatározása, mind a véghezvitele (logikusabb megvenni, de akár lophatná is egy kertből). De maga a célja (mozgatórugója) nem a logikán alapszik, hanem a fentebb írt szaporodási ösztönön.
Bár kicsit árnyalnám a dolgot, mármint a szintekkel kapcsolatban.
Szerintem az első alapszint az ösztön. Ez hosszú évmilliók alatt képes csak változni. Ez eddig okés, fent is ezt írtam.
Az érzelem és a logika viszont nem egymás alatti, hanem két egymás mellett lévő ESZKÖZ, ami segít az élőlénynek megvalósítania azt, amit az ösztöne diktál, ami kell az életbenmaradáshoz, szaporodáshoz, érvényesüléshez, stb. Néha az érzelem erősebb, néha a logika, néha felülírják egymást, néha nem, de nem egymásból következnek, hanem az ösztönből, ami minden esetben ott van mögöttük.
Nem tudom, így érthető-e, amit próbáltam írni.
/Egyébként meg igenis a csiga sokkal királyabb. Próbáld csak meg felemelni a házadat és magaddal cipelned. Ugye, hogy nem megy? Ezért is több a csiga nálunk. Csiga rules! ;) /
Nem csak ösztönös cselekedetek léteznek. Az ösztön szó alatt egyrészt az alapvető hajtóerőket értjük, másrészt olyan magatartásformákat, ami adott, egyszerűbb ingerre / szituációra adott, konkrét választ generálnak. Ennek nyilván megvan a helye és értelme a mi életünkben is, mert az élet egyszerűbb kérdéseire érdemes reflex-szerűen a hosszú távon "bevált" válaszokat adni, felesleges idő- és energiapocsékolás lenne azokon állandóan agyalni. Egy csigának ez elég is. A fejlettebb idegrendszerrel, analitikus, absztrakt gondolkodásra való képességgel rendelkező állatok azonban a bonyolultabb szituációkra az adott, speciális helyzet elemzésével és az annak megfelelő, egyedi döntéshozatallal reagálnak (ezeket túl bonyolult / sokszor akár veszélyes is lenne ösztönös cselekedetekkel megoldani). Tehát vannak az ösztönös cselekvés "kész" válaszaitól eltérő, adott szituációtól, egyedtől függő, személyes reakciótípusok is. Ennek az az értelme, hogy ezekkel értelemszerűen összetettebb feladatokat is meg lehet oldani. Ezért vagyunk többre képesek, mint egy csiga. :)
A gorillák háreme más funkciójú, szerkezetű, mint az emberi hárem, csak az elnevezése ugyanaz a hasonló nemi összetétel miatt. (A gorillák szociális rendszere és életmódja is teljesen más, tehát felesleges azon görcsölni, hogy ugyanolyan elveket találjunk a háremek kialakulásának hátterében a különböző fajokban.) Szerintem az emberi hárem kialakulását nem önmagában az okozza, hogy egy-két hím nagy erőforrásokat birtokol, mert ez mindenhol előfordul, mégsem minden kultúrában terjedt el ez az együttélési forma. Ahhoz, hogy előnyös legyen a dolog, az kell, hogy a többi hím az erőforrások szűkössége miatt viszont olyannyira keveset tudjon csak birtokolni, ami már nem feltétlenül elég egy család eltartásához. Szerintem. De ez tipikusan olyan téma, amin jól el lehet lamentálni egy sör mellett, de mindenki csak elméleteket tud felhozni a magyarázatára. :)
Igen, igazából pont ezt írtam korábban már az izén, csak más szavakkal. Ezek szerintem nem mindig írok baromságokat, csak néha. ;D
Egyedül amiben nem értek egyet: igenis ösztönklények vagyunk. Csak maximum nem mindig a szexuális ösztön az, ami irányít, hanem néha másik is előjön (létfenntartás, stb.).
Nagyon köszi a választ. Alapvetően azt támasztja megint alá, amit én írtam itt (meg másik posztban is). Viszont egy dologban én máshogy látom a helyzetet.
Írtad:
"A hárem-témához: Emberi társadalmakban ez akkor alakul ki, ha az erőforrások annyira szűkösek (pl. sivatag), hogy csak akkor lehet sikeres egy csoport szaporodása, ha a legerősebb / legügyesebb néhány hím gyűjti maga köré majdnem az összes nőstényt"
Ezt én pont ellenkezőleg látom, mint ahogy írtam is pár hsz-el ezelőtt.
Ott vannak pl. a gorillák, ahol egyáltalán nem szűkösek az erőforrások, és mégis kialakult a hárem.
A sivatagi népeknél pedig a hárem elsősorban a jól élő rétegekre igaz, akiknél nem gond a több nő és a gyerekek eltartása, míg a szegényebbeknél nem annyira általános avagy szerényebb mértékű. És ez igazából a legtöbb korábbi társadalomban is igaz volt. Mindig azokra a rétegekre volt jellemző a hárem, ahol komolyabb vagyonnal rendelkezett a férfi. Tehát lehet, hogy maga a környezet szegényebb feltételeket teremt, de nem az okozza a hárem kialakulását, hanem az, hogy az adott hím mégiscsak nagy erőforrásokat birtokol.
Nem mintha az általad írt verzióban nem lenne logika, de az én verzióm szerintem logikusabb. Vagy nem? :)
"Daveman-nek is voltak egyébként helyes meglátásai, ne vesszetek össze. :)"
De összeveszünk! Azért is! :D
Annyit még, hogy abban valószínűleg igazad van (bár ezt is nagyon nehéz lenne bizonyítani), hogy a férfiak elfogadóbbak egy random partnerrel szemben, mint a nők. (Értem ezalatt, hogy ha mondjuk kitennének egy lakatlan szigetre egy férfit meg mellé egy random nőt, aki nem biztos, hogy teljes mértékben megfelel a férfi elképzeléseinek, illetve ugyanezt fordítva is megcsinálnák, akkor a férfi nagyobb valószínűséggel fogadná el a "kishibás" partnert, mint a nő.) Ennek a hátterében az állhat, hogy a férfiak energiabefektetése az utódnemzésbe töredéke a nőkének (most az utódgondozást ne vegyük ide, mert az opcionális, a gyerek a férfi hosszabb távú közreműködése nélkül is meg tud születni), tehát egy nőnek jobban meg kell gondolnia, hogy kivel vállalkozik nemi aktusra, mert rá nézve hosszabb távú következményei vannak a dolognak. A másik, amit már írtam, hogy mivel a nőknek a rövidebb termékeny időszak és a viszonylag hosszú terhesség miatt jóval kevesebb utódja lehet az életben, jobban meg kell válogatniuk, hogy milyen apától származzon a gyerek, mert igyekezniük kell maximalizálni annak túlélését. (Ezek nyilván ösztönös dolgok, nem biztos, hogy mindenki tudatosan is végiggondolja.) Lehet, hogy ezért van, hogy a nők talán hajlamosabbak hosszan az "igazira" várni (de nem szeretnék pszichológiai kérdésekben állást foglalni, mert én ezt is inkább etológiai szemmel nézem). (Mondjuk azért azt is tegyük hozzá, hogy nők esetében is érvényes lehet egy idő után az "éhes disznó makkal álmodik, és beéri a kevesebbel is" elv...)
Nyilván nagy létszámú közösségben ez azért módosul, mert ott a férfiaknak is bőven van lehetőségük válogatni, illetve az előző kommentemben leírt jelenségek miatt ha a családjuk támogatásába is jelentős energiát fektetnek, s ezért nekik is kevesebb utódjuk születik, akkor nekik is ugyanúgy érdekükben áll arra törekedni, hogy minőségi partnert válasszanak.
Viszont tényleg nem csak ösztönlények vagyunk, mivel a párkapcsolatoknak rengeteg más szerepe is van az emberek életében a szexen kívül, ezért értelemszerűen a szaporodási ösztönön kívül más tényezők is befolyásolják az alakulását.
A kérdésedre nem lehet egyértelmű választ adni, mert ehhez egyrészt emberkísérleteket kéne végezni, nem elég a puszta megfigyelés (de még ha ez lehetséges is lenne, akkor is rengeteg egyéb befolyásoló tényezőt kéne figyelembe venni, ami bizonytalanná tenné az eredményt), másrészt a két dolog szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen ha emberként nem tartja be valaki a csoportos együttélés szabályait, akkor a túlélési esélyei romlanak (tehát nem biztos, hogy egyáltalán eléri a szaporodóképes kort), illetve párt találni sem tud olyan sikeresen. A két ösztönző erő tehát inkább párhuzamosan hat, nem egymással kompetálva.
A másik érdekes evolúcióbiológiai jelenség, ami tovább árnyalja a képet, hogy nem csupán azzal segítheted a génjeid továbbadását, ha saját magad minél több utódot nemzel. A hozzád hasonló génkészletű fajtársaid (praktikusan ez a szűk családodat jelenti) szaporodási sikeréhez való hozzájárulással ugyanúgy elérheted, hogy a te génjeid is terjedjenek (az, hogy ezek nem konkrétan a te szervezetedből, hanem pl. a testvéredéből származnak, evolúciós szempontból teljesen mindegy). Ez a rokonszelekció (ha érdekel kicsit bővebben, a wikis szócikk bár elég rövid, de kb. jó). Ezért alakulhatott ki több fajban is a közeli rokonokat segítő, altruista magatartás, ami adott környezeti viszonyok között akkor is előnyös lehet az egyed számára, ha neki magának le kell mondania miatta a szaporodásról. Pl. elég az euszociális rovarokra gondolni, ahol ugye egyetlen nőstény (királynő) szaporodik csak, az összes dolgozó az ő terméketlen nőstény utódja, akiknek azzal, hogy inkább lánytestvéreik "ipari mértékű" termelésében segédkeznek, nagyobb lesz a génjeik továbbadási rátája, mintha egyedül próbálkoznának a szaporodással. Ugyanezen okból kifolyólag több emlősfaj (pl. makákók, elefántok) nőstényei is segítenek a csoport (ami ugye a rokon nőstényekből, unokatestvéreikből, testvéreikből, anyjukból áll...) kölykeinek felnevelésében. Emberi társadalmakban ez ugyanúgy megfigyelhető. Az "önfeláldozó" magatartás tehát ugyan az egyed számára nem biztos, hogy előnyös, de ha ezzel a csoport, a családja túlélési esélyeit növeli, akkor el fog terjedni, mert ez evolúciósan stabil stratégia. Ugyanezért "kifizetődő" az is, ha a férfiak lemondanak a minél több nővel való kapcsolatteremtés lehetőségéről, hogy cserébe inkább a kevesebb nővel nemzett utódjaik túlélését biztosítsák.
Szóval a dolog azért sokkal-sokkal összetettebb annál, mint hogy a hímeknek az a jó, ha minél több nőstényt megtermékenyítenek.
A hárem-témához: Emberi társadalmakban ez akkor alakul ki, ha az erőforrások annyira szűkösek (pl. sivatag), hogy csak akkor lehet sikeres egy csoport szaporodása, ha a legerősebb / legügyesebb néhány hím gyűjti maga köré majdnem az összes nőstényt, mert máskülönben az utódok túlnyomó többsége éhen / szomjan halna. A háremben a nőstények is jobban tudják egymást segíteni, mintha szeparált családokban élnének. Kiegyensúlyozottabb erőforrás-eloszlás esetén ez nem limitáló tényező.
Daveman-nek is voltak egyébként helyes meglátásai, ne vesszetek össze. :)
Nagyon köszi. Alapvetően (pár dolgot kivéve) alátámasztottad, amit írtam, ráadásul komolyabb szakmaisággal. ;)
Ha már biológus vagy, megragadnám az alkalmat, hogy kérdezzek ezzel kapcsolatban.
Felvetetted a végén, hogy:
"a csoportos és társas együttélés szabályainak való megfelelni vágyás ugyanolyan mélyen ösztönös, a túlélést segítő tulajdonságunk mint a szaporodási sikeresség optimalizálására való törekvés".
Ez okés, tiszta sor.
Annyit kérdeznék csak, hogy szerinted a kettő közül melyik az erősebb az embernél?
Ha hihetünk Maslow piramisának, akkor elméletileg ugye a szaporodási ösztön sorrendileg fontosabb, de azért rákérdezek, hátha mégsem.
Kiegészítő infók egy biológustól, tisztán biológiai szempontból nézve a témát:
Az igazság az, hogy az ember valóban poligám állatfaj. Viszont nem csak a hímek, olyan nincs, hogy csak az egyik nem poligám... A viselkedési különbségeket az okozza, hogy a nőstények szaporodási sikeressége szempontjából kisebb jelentősége van annak, hogy minél több partnerük legyen, mert így is, úgy is 9 hónap alatt csak 1 (ikerterhesség esetén 2-3) utódjuk születik, a minél több partnerrel szexuális kapcsolatot teremtő hímeknek viszont 9 hónap alatt lehet akár 20-30 is. Más téma, hogy ha az ominózus hím nem segíti az utódjait kihordó nőstényeket, mert minden idejét új nőstények felkutatásába fekteti, akkor viszont jóval kevesebb utódja éri el a szaporodóképes kort, tehát ennek is van egy "optimuma", nem úgy működik a dolog, hogy minél több nősténnyel párzik egy hím, annál sikeresebb (evolúciós szempontból csak akkor sikeres egy egyed, ha az utódjai megérik a felnőttkort, és maguk is szaporodnak, tehát továbbadják a szülő génjeit, ellenkező esetben olyan, mintha meg sem születtek volna). Arról nem is beszélve, hogy a sok nősténnyel párzó hím sokkal jobban ki van téve a többi hím támadásának, a szexuális betegségeknek, stb., tehát esetében nagyobb az idő előtti elhullás veszélye.
A csimpánzok nem háremben élnek, hanem promiszkuis csoportban (ahogy eredetileg mi is éltünk). Nyilván a párszelekció ettől még náluk is működik, ezért ha megtehetik, a nőstények a legjobb hímekkel párosodnak (elv: ha már kevés utódjuk lehet, az legyen minőségi apától), de ettől még nem lesznek hárem.
A pénisz testtömeghez viszonyított relatív mérete és a spermiumtermelés intenzitása, valamint a fajra jellemző szaporodási stratégia között tényleg van összefüggés. (Még mielőtt valaki félreértené, ez fajok összehasonlításakor kimutatható jelenség, tehát abból, hogy ugyanabba a fajba tartozó egyedek közül kinek mekkora a pénisze, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az illető poligám hajlamaira vonatkozóan...).
A csoportos és társas együttélés szabályainak való megfelelni vágyás ugyanolyan mélyen ösztönös, a túlélést segítő tulajdonságunk mint a szaporodási sikeresség optimalizálására való törekvés. Ezért van, hogy a "józan ítélőképességünk" felül tudja írni a "mocskos ösztöneinket". A párkapcsolat emellett a nagyon fejlett idegrendszerrel és bonyolult szociális berendezkedéssel rendelkező fajunk egyedei számára nem csak szaporodási közösséget jelent, hanem más előnyöket (érzelmi biztonság, egymás kölcsönös segítése az élet több területén, utódgondozás megosztása, stb.) is biztosít, tehát akkor is előnyös lehet az egyedek számára, ha a promiszkuitás "rovására" megy. Ha ez nem így lenne, akkor evolúciósan sikertelen stratégiaként már rég eltűnt volna
Ugyan nagy értelmét nem látom vitatkozni veled, pláne, hogy igazából semmit nem cáfoltál abból, amit írtam, mert kicsit mellémentél annak, ami le volt írva.
De annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy az általad írt csimpánzok esetében is (a nagyobb péniszük ellenére) az alfahím párosodik elsősorban a nőstényekkel. A többi hím csak próbálkozik, és néha ugyan összejön nekik, de nem mindig. Tehát a csimpánz is háremet tart, nem csak a kisebb péniszméretű gorilla. (Tehát az elmélet amit felvetettél, kicsit bukott. Itt jön elő, hogy most melyikünk is jön féligazsággal. Amit írtál, pontosabban egy cikkből behoztál a péniszméretről, az okés, csak a környezet és a magyarázat, amit mellérittyentettél, az nem illik oda.)
Mint ahogy alapesetben az ember hímje is így tenne (meg teszi is, ha lehetősége van rá). Az ilyen irányú viselkedést alapvetően mindig az befolyásolja, hogy az adott csoportban milyen mértékben van szükség a hímekre. De ez még nem szünteti meg a hímek poligám hajlamát!
A főemlősök hímjei alapvetően poligám ösztönökkel rendelkeznek, kivétel nélkül. Mi is.
Ha tehetjük, megpróbálunk minden nősténnyel párosodni, és a többi hímet elzavarni. A társadalmi berendezkedés ehhez képest csak másodlagos, mivel a háttérben az alap ösztön ugyanaz marad a férfinál.
- A gorilláknál elég egy hím is a csoportban, mert nem szükséges több a csoport fennmaradásához. Táplálékszerzéshez nem kell, mivel növényeket esznek és csak arrébb kell kicsit menni hozz. Természetes ellenségük meg nem igazán van, a néha bepróbálkozó ellenfeleket az az egy alfahím is simán elzavarja. Ezért van egyedüliként aki párosodik a nőstényekkel. (Ugyanez van az oroszlánoknál is - ott sincs szükség sok hímre, mert a nőstények vadásznak, emiatt elég egy-két hím is a csoport fennmaradásához.)
- A csimpánzoknál már kicsit más a helyzet, mert ott nagyobb szükség van a többi hímre a csapatban (a néhai vadászatok miatt), így az alfahím jobban eltűri a többi hím jelenlétét.
- Az embernél pedig sok ideig a megélhetéshez és a csoport fennmaradásához maximális szükség volt a több hím együttes munkájához, enélkül nem tudtunk volna túlélni. Emiatt alakultak ki az egy-egy párkapcsolatok, hiszen egy élőlény egymagában nem volt életképes, illetve a csoportot sem tudta élelemmel ellátni önmagában egy hím. Kellett az összes hím munkája a csoport fennmaradásához, és hasznos volt, ha minden nő mellett (egy darabig legalábbis) ott van egy hím. Ez leginkább az utóbbi pár tíz-százezer évre jellemző nálunk. Persze ettől a poligám hajlama a férfiaknak még nem szűnt meg, csak kicsit jobban háttérbe szorult.
Ugyanakkor amint előjön mifelénk a jólét, egyből váltunk és egyből jobban meglátszik bennünk a fentebb írt poligám ösztön. Gondoljunk csak a gazdag emberek háremeire (szultánok, sejkek, stb.), avagy a középkorban (a kereszténység komolyabb térhódítása előtt, bár nem mindenhol) szokásként élő (és néha valóban megélt) földesurak első éjszaka jogára. Itt az ember alfahímje kisajátított annyi nőstényt, amennyit csak bírt. (Egyedül annyi volt az oka, hogy nem mindet, hogy a körülötte lévő csoport, azaz a társadalom olyan nagy létszámú lett, hogy mindet már önmaga képtelen volt uralni.)
Ráadásul a mai jóléti társadalom is abba az irányba mozdult el, hogy a hagyományos (pár ezer-tízezer éve meglévő) egy-egy párkapcsolatok egyre kisebb arányban lesznek jellemzőek, és helyettük egyre gyakoribbá válik a párok váltogatása, stb. Ez a férfiak részéről a poligám viselkedésnek tudható be, hiszen ők továbbra is minél több nővel kívánnak párosodni, sőt, ha lehet, mindegyikkel. Mindössze az óriási társadalom (a kis magányos csoportok megszűnése) kavar be ebbe, ezért tűnik úgy, hogy csak párválogatások-válások vannak. Egyszerűen egy hím nem tud 3,5milliárd nőstényt uralni, és a nőstények körül több alfahím is feltűnik, ami bekavar nekik, mindez egy jóléti életben, ahol igazából nincs is már olyan nagy szüksége hímre a fennmaradáshoz. Ha a társadalmunk nem 7milliárd emberből állna, hanem csak kis 20-50 fős csoportok lennének, de a mai életszínvonalon, akkor esélyes, hogy a csimpánznál is megszokott alfahímes, avagy talán még a gorillánál meglévő háremes megoldás működne itt is.
Amit írsz, hogy a "legyet is röptükben" féle emberek betegek, az bizony nagyon nagy baromság részedről. Vagy csak nem tudod, milyen egy férfi. Bármely férfi elé (jó, te lehet, hogy épp kivétel vagy, de erről én nem tehetek) odaraksz egy hozzá hasonló korú, átlagos kinézetű nőt, aki felkínálkozik neki, akkor az a férfi hajlandó lesz lefeküdni vele minden további nélkül. Ez nem kompenzálás, hanem természetes ösztöne a férfinak. Ha a férfi nem lát vesztenivalót egy ilyen esetben, akkor le fog feküdni a nővel (ez igaz akkor is, ha van már kapcsolata - bár itt bejátszik az, hogy a kapcsolatában lévő nő milyen). De hogy simán megkettyint egy számára tök ismeretlen átlagos nőt, az tuti. De még az átlag alattival is hajlandó lefeküdni a legtöbb esetben.
Hogy erre aztán milyen mázat rak rá neki a társadalmi normáknak való megfelelés, és hogy milyen mértékben képes elnyomni az ösztönt, az már más tészta. De az ösztön a háttérben ott van mindig, minden esetben.
A genetikáról meg annyit, hogy a társadalmi viselkedések, erkölcsök jóformán mindegyike valamilyen szinten visszavezethető a genetikához és az ösztönhöz. Igazából most egy sem jut eszembe, amelyik ne lenne visszavezethető.
Amit leírtál az egy nagy hülyeség: féligazságokat közölsz, általánosítasz és elferdíted a dolgokat! Tegyünk gyorsan tisztába pár dolgot. (És közben el sem hiszem, hogy ennek az idióta Puzsér majomkodásának a kapcsán kell, hogy szóba kerüljön ez.)
Az ember nem pusztán genetikai lény, aki az ösztönei parancsára cselekszik. Vannak vágyai, késztetései, de egészséges embereknél ezek nem jönnek felszínre, illetve az adott társadalmi, kulturális normának megfelelően jönnek csak elő. (Pszichológia alapok: ID, Ego, Super-Ego - tessék csak utána olvasni!) Ráadásul az ember gondolkodó, érző lény is. Biztos van olyan férfi, aki tényleg mindenkit megdugna, még a legyet is röptében, minden ronda nővel lefeküdne, de ezek az emberek (vannak ilyen nők és férfiak is) nem egészségesek a szó mentális értelmében. A szexet valaminek a kompenzálására használják, és/vagy addikció épült ki bennük a szex iránt. Azt pedig nem jelentheted ki, hogy a férfi genetikusan minden nőt akar, hiszen az ezt kutató tudósok (antropológusok, biológusok, stb.) még a mai napig nem tudják erre a választ. Az egyik bizonytalansági faktor ugyanis a férfi péniszmérete. A hozzánk hasonló főemlősök körében a pénisz mérete a következőképpen alakul. A testmérethez képest kicsi pénisz méret olyan hímeknél fordul elő, kik háremet tartanak, több nőstényt tartanak ellenőrzés alatt, több nősténnyel is párosodnak. Nincs szükségük nagy péniszre (és túlságosan bőséges spermium termelésre), mert az ő dominanciája az erejében teljesedik ki. Erre példa a gorilla társadalom berendezkedése. A másik verzió a főemlősök között a testmérethez mért nagy pénisz, sok cuccal. Ebben az esetben a fizikai dominancia nem olyan jelentős, egy nőstényt udvarlás során több hím is megtermékenyíthet, és a küzdelem a túlélésért a megtermékenyítés során történik meg - akinek több, erősebb spermája van, akinek közelebb tud kerülni a cucc a nőstény méhéhez, hogy a sperma hamarabb eljusson a petevezetékben lebzselő petéig, az nyer. Ilyen például a csimpánzok társadalmi berendezkedése. És itt jövünk mi, emberek. Az ember hímek péniszének átlagos mérete a testméretükhöz képest pont félúton van a gorillák és a csimpánzok között. Tehát jellemző lehet ránk a "hajkurászás" is, meg nyugodt élet is, ahol nem kell a nőstényekért küzdeni. Mindehhez hozzávéve, hogy nekünk vannak bizonyos társadalmi, kulturális normáink is, teljesen felborítja azt a felfogást, hogy az ember a genetikai kódjának fogja. A genetikánk semmi más, mint egy "készlet" ahhoz, hogy hogyan élünk az adott lehetőségeinkkel. Az egyén genetikája nem a sorsa, sokkal inkább eszköze az élete alakulásának...
én nem félek az okos nőktől. a 8-9-10-esek jó pár pontot veszítenek az első beszélgetés után. na de persze ez is általánosítás. (volt már barátnőm három hétnél hosszabb ideig.)
Ha nem bánod, most én mondok neked egy érdekeséget a férfi agyáról, már csak hogy árnyaljuk a képet: A férfi MINDEN nőt akar. ;)
Az általad írt genetikai programunk elsődleges célja a szaporodás, és csak másodsorban jöhet szóba a szelektálás. Arról már nem is beszélve, hogy a szelektálást alapvetően a nő végzi, nem pedig a férfi. A férfi udvarol (mindegyik nőnek), a nő pedig választ a sok udvarló közül.
Téveszme az, hogy a férfi választ nőt. Ez maximum a férfiak 1-2%-ára lehet igaz. Minden más esetben a nő választ, ő dönt.
Értsd ezalatt azt, hogy a férfi hajlandó jóformán bármelyik megszerezhető nővel lefeküdni.
Ez nem jelenti azt, hogy ha van választék, és van esélye egy jobbat szerezni, akkor nem próbál meg ő is szelektálni egy kicsit (ahogy írtad is ugye).
De ha a választék nem olyan jó, akkor bizony jobb hiányában fel fog állni egy férfinak a rondább nőre is. Emiatt egyáltalán nincs kizárva a nők 25%-a (ahogy írtad). Sőt, ez a százalék bizonyos esetekben nulla, általános esetekben pedig jóval alacsonyabb, mint 5%.
Igen, nő vagyok, és kurva ronda, és a barátnőm is ronda. Mi vagyunk azok a ronda, kövér, pasinak öltözött leszbikusok, akik köldökig szőrösek! :D És a dave(!)man(!) felhasználónév is arra enged következtetni téged, hogy nő vagyok. Ügyes vagy! Most szépen feküdj le, vedd be a gyógyszered, és pihizz. Rád fér! :D Abba már bele sem megyek, hogy az, hogy mindennek van minősége és minden osztályozható nem ugyanaz!
Úgy látom, összességében sokan nem értették az előző kommentem mondanivalója. Kár... Az értő olvasás és a kritikus gondolkodás nagy ritkaság manapság.
A szépségversenyeknek azért nincs értelme, mert az egyes férfiak szubjektív megítélése nagyon nagy szerepet játszik, gyakorlatilag nem kvantifikálható jól, hogy egy nő mennyire tetszik a férfiaknak, illetve nagyon nagy minta kellene hozzá, de akkor is előfordul, hogy valaki egy adott férfi szerint szépségkirálynő egy másik szerint pedig ronda.
A másik dolog, hogy egy szépségverseny legalább annyira politika min amennyire a tényleges szépséget állapítják meg. Az ilyen miss world meg ehhez hasonló versenyeken is az megy, hogy na akkor most legyen európai, akkor ebben az évben egy dél-amerikai, a következőben egy kínai és így tovább... Ez legalább annyira pénz és politika mint tényleges szépség.
Amúgy az általuk felállított skála szerintem szar volt, a 7-es és a 8-as jobban nézett ki,mint a 9-es meg a 10-es
Szeretem, amikor "tökéletes álomférfiak" osztályozgatnak nőket. :D Általában ezt olyanok teszik akiknek egy hétnél hosszabb kapcsolatuk sose volt, vagy a "3-asnál" tovább nem tudtak lépni a ranglétrán. :D
A nők egy részénél mégha arra koncentrálok hogy felálljon, akkor is inkább a hányinger jut eszembe, pedig tudom hogy ez egy ösztönlény tulajdonság.
Mellesleg amúgy ennek a biológiának köze van az előnyös tulajdonságok szelekciójához, aki rondább vagy bizonyos testi tulajdonságai gyengébbek, annak tipikusan a szervezete is gyengébben működik.
A hímsovinizmus akkor frusztrál, ha nem előnyös számodra hanem hátrányos :D
Amúgy az emberiség nyilván azért emelkedett ki az állati létből a technikai civilizációba, mert az ösztönlénynél értelmesebb. De attól még fogd már fel, hogy a férfiak agya úgy működik, hogy egy ronda nőre csak viagrától áll fel!
Bármennyire tudatos is az ember ez így működik ezen nem változtathatsz.
Mondhatni vannak olyan dolgok, amiket morálisan/erkölcsileg elítélünk, de attól még ha reálisan gondolkodunk, akkor elkezdek röhögni, mert attól még nem fogod fel a valóságot attól még rábasztál, kegyetlen világ van. Ha minőségi anyag kell, keress fel egy spermabankot. Bocs de geci vagyok :D
Hidd el, hogy a ferfi bármennyire tudatosítja működését, bizonyos nőkre nagyjából a nők 25%-ára) soha az életbe nem fog felállni.
Igen, attól még elfogadnám itthonra a meglévő mosónő mellé, ketten hatékonyabbak lennének. Vagy mondjuk amíg egyik dolgozna, addig a másikba "beletúrnék". ;)
ha ő kislány akkor itt egy nagylány :D
Aletta Ocean : http://href.hu/x/jh6d
azt se bánom ha szégyenkeznem kell ezért de nekem tetszik, kár hogy pornózik és valszeg több f@sz megfordult benne mint ahány nőt én életem során látni fogok :D
ha már hírességek akkor szerintem Olivia Wild szebb nő : http://href.hu/x/jh67
vagy most a kedvencem Jennifer Lawrence : http://href.hu/x/jh66 bele tudnék zúgni azonnal gyönyörű szeme vanl :)
persze hogy elfogult vagyok, minden férfi az, mindenkinek van etalonja :)
nekem ők, én őket imádom, nekem ha azt mondják mutassak egy tökéletes nőt akkor kapásból kettőt is tudok mivel egyformák :) mivel én meg hobbiból fotózok én mindenkiben látom a szépséget és előhozom belőle mert fotón azt fogom megörökíteni :)
ezt is én követtem el : https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/530538_239891772807412_538959047_n.jpg
én meg tudom hogy minimum 9 de inkább 10-es és így van rendjén mert én személyesen ismerem őket évek óta míg a Puzsérék pár pillanat alatt adnak valakinek pontot :)
Vártam mikor jön elő az irigység szó, pusztán azért mert frusztrál a hímsovinizmus. Igen egyszerű biológia, sokan nem tudják, hogy azért vonzódnak például a nagy mellekhez, mert tudat alatt azt az egyedet keresik, amelyik jó tejtermőképességével hatalmas, erős utódok felnevelésére képes... és még sorolhatnám... de ezt hagyjuk, amint mondtam nem az osztályozásról van szó, hanem az előadásmódról, elvégre különbeknek tartjuk magunkat az állatoktól, akkor viselkedjünk is úgy.
Ez masszív irigységet takar, de attól még nem írja felül a biológiát. Ha nincs szexuális vonzalom, akkor cseszheted a jófejséget. Amúgy nyugi én is a skálán(azt négy egyenlő részre osztva) nagyjából a harmadik negyedben vagyok, én se számítok semmire :D
1.Szerintem egyrészt ez az osztályozás eléggé árucikként mutatja a nőket, nyílván ennek van ilyen vonzata is és egy nő értékét nem csak a külseje határozza meg. Attól még hogy valaki egy kinézetre 10-es nő. lehet hogy egy hülye picsa, sőt valószínű.
2. A fentiek ettől még nem írják felül a biológiát, tehát a férfiakat attól még még annál jobban motiválja egy nő, minél vonzóbb az. Attól még, hogy van olyan bombanő, akit nem lehet kibírni, még nem fog felállni egy jófej de ronda nőre. A vonzóság a férfi motiváltsága szempontjából egy szempont, annak ellenére, hogy első hallásra lealacsonyítónak tűnik, ez természetes biológia.
"Jó ez igaz, nem vagyok férfi...Holnapra csinálok egyet. ;D"
Ajjajjaj kétérelmű mondat valaki mindjárt le is csapja...3...2...1..
másodpercen belül...
1. Másnapra? Neem, az nem úgy megy, de becsülöm a szándékod és az eltökéltséged.
2. Egyből férfit? van rá 50 % esélyed és 9 hónap+18 év hivatalos időd ;)
3. Csak ne magadból csinálj!!! :D
Megmondtam..megmondtam..tessék máris kész a baj, mindenki meneküljön!!!
:D
Holnapra csinálok egyet. ;D
Egyébként azért az elszomorít, hogy sokan viccesnek találják a suttyóságot. Ne csináljátok már, az a "női skálán" 0 és 1 között van. ;)
Sok-e? Női szemmel szerintem Barrymore igenis egy vonzó nő! :)
Egyébként nem tartom hülyeségnek az osztályozást, végül is kell az, bár én nem feltétlenül ilyen szempontok alapján, ebben a stílusban teszem ezt. Azt meg kifejezetten hülyeségnek tartom, hogy "külső megfog, belső megtart". Én már vonzódtam olyan fiúhoz, aki abszolút csúnya volt, de miután megismertem, a viselkedése végett akaratlanul is teljesen vonzóvá vállt.
Bár gondolom itt mindenki csak dugni akar. Én is... Puzsér szájába egy szép kis ciánkapszulát.
A nők osztályozása tényleg fontos, csak épp nem ezen múlik. A lényeg az, hogy egy nő a többi nő skáláján hová kerül. És mivel ez egyenesen azzal, hogy a lány milyen nagyra tartja magát - ergo : milyen nehezen megközelíthető, ennek megsaccolása fontos lehet azoknak a férfiaknak akik ismerkedni szeretnének. Ha nagyon rosszul lövi be, totál biztos a bukás.
Azzal szeretném kezdeni, hogy a nők nem termékek (bár a társadalmunk/kultúránk előszeretettel csinál belőlük azt), éppen ezért nem túl jó fényben festi le azokat, akik őket minőségi skálára akarják dobni. (Az, hogy manapság mindennek van ára az társadalmunk legnagyobb és legveszélyesebb betegsége, de ez most nem kapcsolódik a témához.) Az, hogy egy egyén mit tart szépnek, illetve, hogy mi a szépség általánosságban két dolgon múlik (most emberekről beszélek, nem tárgyakról, alkotásokról, bár arra is részben ráhúzható). Az egyik a test - illetve arc - szimmetriája. Minél szimmetrikusabb egy test, annál szebbnek találjuk. Miért? Az emberi test szimmetriájához iszonyatosan sok energiát kell a szervezetnek belefektetnie, éppen ezért egy szinte tökéletesen szimmetrikus test az egészséget, a tökéletességet sugallja. Egy ilyen egyén betegségektől, genetikai rendellenességektől mentes, nagyon jó "alapanyag" utódok nemzésére. Tehát a szépség elsődleges célja a faj fenntartás (és nem kell messzire menni, nézzük meg, hogy az állatvilágban mennyi energiát ölnek bele a párzási rituáléba a különböző fajok). Ugyanakkor az ember társadalmi lény is, gondolkodó, öntudatos egyén. Éppen ezért ez az alap eset - "szimmetria for fajfentartás" :) - nagyon gyorsan a háttérbe szorul, és felülíródik. Ugyanis a másik, ami meghatározza (és úgy tűnik, ez jóval erősebb, mint a genetika), hogy mi a szépség, az az adott társadalom kultúrája. Igen, a társadalom mondja meg neked, mi a szépség, ezt megtanulod sok másik dolog mellett! És mivel ez tanult, és kreált, a szépség ideája változik, évezredeken, évszázadokon át. Ami tegnap szép és kívánatos volt, az holnap már nem az többé. (Nézzük csak meg a szép nők ideája hogy változott az évszázadok alatt.) Manapság, mikor ennyien élünk a földön, és a közízlést egy pillanat alatt tudja befolyásolni a média (mozi, tv, internet, stb.), a szépség ideája akár tíz éven belül is radikálisan meg tud változni. Nézzük meg a sztárjainakt, modelljeinket, akiket ma kifejezetten szépnek, gyönyörűnek, sármosnak, vonzónak tartunk (férfiakat, nőket egyaránt), hogy sok esetben teljesen hiányzik az az úgynevezett szimmetria, és valami teljesen más miatt vonzódunk irántuk. (Egy szomorú példát hoznék: a Bieber-jeneség.) Arra már ki sem térek, hogy ahányan vagyunk annyi féleképpen tekintünk egy nőre/férfire úgy, hogy az szép vagy sem - és akkor az adott egyén személyiségéről már nem is beszélek. Ízlések és pofonok. Nem akarok hosszabban írni erről a jelenségről, akit érdekel ez a téma, az nézzen utána...
Mint látható Puzsér alapvetően egy senki, egy bunkó, fantázia nélküli, tanulatlan kis magamutogató, hiteltelen pöcs. És megint hülyeségeket beszél. És nem, nem férfi. Egyáltalán nem az. Egy igazi(!) férfi nem beszél így a nőkről, nem osztályozza őket így, pláne nem ilyen légből, minden alapot mellőző szempontok alapján. Ez nem más, mint két egyedülálló pasi verbális faszverése, akiknek nem jut nő, mert nagyjából senki nem áll velük szóba. Nagyon gáz ez a fajta arrogancia, egyébként is. Puzsér megint sikeresen puzsérkodott :D (szóalkotásom jelentése lentebb); ez a 3 perc két olyan kisfiúnak(!) az alkotása, akik kb. két hete találták meg apuci meztelen nős gyűjteményét, és most azon erősködnek, hogy melyikük verte ki a legszebb nőre. Azt meg már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a számok/jellemzések mellé beszúrt nők képei még csak nem is követik az általuk felírt szabályokat, inkonzisztens az egész rendszer! A saját szabályaikat sem követik, 4-10-ig nagyjából egyforma szépségű nőket vágnak be. Persze ez megint csak ízlés dolga... Egy szó, mint száz, ismét megmutatta ez a gyökér, mennyire gázos is az egész felhajtás, ami őt körülveszi, amit valójában ő maga generál. Remélem egyre többen rájönnek, hogy az ő jelenléte a médiában (sok más médiaszereplő mellett) nem csak, hogy szükségtelen, hanem még káros is!
puzsérkodás: valódi, tartalom nélküli, értékeket nem tartalmazó fröcsögés valakinek/valakiknek v. valaminek/valamiknek a kritizálására
puzsérkodik: aki a puzsérkodást végzi
Nekem nem tetszik a MÓD, ahogyan kifejezi magát. Egy ember nem "fasz" vagy "picsa", megveszem, vagy dugom eszköz. Arra ott a Sex Shop.
Ahogy a molylepke rárepül, vagy nem, a "feromon"-ra, az embernél is "kettőn áll a vásár". Mi a fontos? őszinteség, bizalom a másikban, szeretet, gyöngédség, egymás segítése, folytathatnám, de ezeknek, valószínűleg töksüket duma.